Új Szó, 1972. február (25. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-11 / 35. szám, péntek
NEM SZÜLETETT MEGEGYEZÉS Brüsszel — A Közös Piac hat földművelésügyi miniszterének — akik az ármódosításokat tanulmányozták — ismét nein sikerült egyetértésre jutnia abban, hogy a valutáris problémák rendezése hogyan befolyásolja az 1972—73-as mezőgazdasági év közösségi árai- n a k meghat á ro z ásá t. Nyugat Német orszáq és a Benelux államok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a két kérdést külön kell megvitatni: először a mezőgazdasági árakat tisztázzák és csak azután a valutakérdést, nehogy a közös piaci parasztokat jövedelemveszteség érje. Franciaország és Olaszország ezzel szemben azzal érvelt, hogy az új mezőgazdasági áraknak már fi gyelembe kell venniük az euro dollár árfolyamának várható módosulását. ÚJABB DEVALVÁCIÓ A LÁTHATÁRON? Washington — Az amerikai kormány jóváhagyás végett a képviselőház elé terjesztette a dollár devalválásáról szóló törvényt. Mint emlékezetes, december 18-án Nixon elnök hozzájárult ahhoz, hogy az arany unciánkénti árának 35-ről 38 dollárra történő emelése útján 8,57 százalékkal leértékeljék a dollárt. Akkor a leértékelés tör- vényesítését attól tették függővé, hogy az Egyesült Államok legfőbb kereskedelmi partnerei — Nyugat-Európa, japán és Kanada — részt vállalnak-e a devalválás következtében az Egyesült Államokra háruló hátrányokból, hozzájárulnak-e azok kiegyenlítéséhez. Az Európai Gazdasági Közösséggel az Egyesült Államok a műt héten állapodott meg a rövidlejáratú kereskedelmi egyezmények megfelelő átértékelésében, Japánnal szerdán írták alá az új megállapodást, Kanadával ugyan még nem jutottak egyezségre, de a tárgyalások folyamatban vannak. A Nixon-kormány azt szeretné, hogy a képviselőház a devalválás! törvényt egymagában fogadja el, a képviselők ne csapjanak hozzá különféle módosításokat, azaz a törvény ne váljék „csomagtervvé“. A devalválási törvény tervezetét a képviselőház február utolsó heteiben vitatja majd meg. A dollár leértékelésének törvénybeiktatásával az Egyesült Államok arra fo'g kényszerülni, hogy a leértékelés mértékében 8,57 százalékkal, növelje hozzájárulásait a különböző nemzetközi pénzügyi szerveknél, ami Washingtonnak körülbelül 1,5 milliárd új dollárjába kerül. Elhunyt Ny. Krilov marsall Moszkva — Nyikola't Kriloű marsall rövid, súlyos betegség után 69 éves korában elhunyt* A Szovjetunió Kommunista Pártja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége és a Szovjet-* unió Minisztertanácsa gyászjelentése hangsúlyozza, hogy Krilov marsall, a Szovjetunió kétszeres hőse kiváló katona volt, aki aktívan részt vett a polgár- háborúban és a Nagy Honvédő Háborúban. Nyikolaj Krilov az SZKP Központi Bizottságának a tagja, és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselője is volt. Temetésére kormánybizottságot neveztek ki. Hirosima áldozatai Tokió — Az Aszahi című tokiói lap jelentése szerint 1971- ben újabb 76 páciens halt meg a hirosimai atomkórházban, az 1945 augusztusi amerikai bőm- batámadás kiváltotta betegségek következtében. Az atomkórház orvosai közölték, hogy ebben az évben feltűnően magas volt a rákos megbetegedések száma: az elhunytak közül húszán gyomorrákban, nyolcán tüdőrákban haltak meg. A hirosimai atombomba évi átlagban még mindig 56 ember életét oltja ki. KISSINGER ELÉGEDETT Folytatódik a brit bányászsztrájk London — Londonban tegnap tovább folytak a tárgyalások a már ötödik hete tartó brit bányászsztrájk megoldásáról. A 280 ezer brit bányász sztrájkja a legnagyobb az 1926. évi általános sztrájk óta. A tárgyalások szerdán kezdődtek meg, amikor a szénbányák igazgatósága a bányászszövetség képviselőinek új javaslatot tett a bérek emelésére. Habár első tekintetre ez a javaslat az eredetihez viszonyítva jobb, gyakorlatilag csupán könyvelési trükk, amelynek célja, hogy jelentős béremelés benyomását keltse, de a valóságában keveset jelent a bányászoknak. A szénbánya-igazgatóság átlagos heti 3 font béremelést kínál, míg az első ajánlat 2 font körül mozgott. Az új ajánlat feltétele azonban az, hogy a bérrendezés 18 hónapra és ne egy évre vonatkozzék, mint eddig. Ez azt jelentené, hogy az állandóan emelkedő létfenntartási költségek ellenére a bányászok a következő 18 hónapban nem követelhetnének további béremelést. A bányászszövetség bizottsága csütörtöki rendkívüli ülése után elutasította a szénbányák igazgatóságának az ajánlatát és úgy döntött, hogy a sztrájkot tovább folytatja. Ugyanakkor azonban készségét nyilvánította a további tárgyalásokra, ameny- nyiben az igazgatóság jobb ajánlatot tesz. A bányászok csütörtökön nagy győzelmet értek el, ugyanis a birminghami koksztárolót, amely a bérsztrájk fő központja volt, hivatalosan bezárták. Az Egyesült Államok és a saigoni kormányzat között kialakult „jóviszonyt és együttműködést“ dicsérte Henry Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági tanácsadója. A Fehér Ház „szürke eminenciása“ kijelentette, hogy az Egyesült Államok és a saigoni kormányzat teljesen egyetért a vietnami kérdés megoldása tekintetében. Kissinger hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok továbbra is a legszorosabban együtt kíván működni Thieu elnökkel. Útban a légierődök Harminc B-52-es stratégiai bombázó indult útnak az Egyesült Államokból Délkelet-Ázsia irányába — jelentették be Washingtonban. Hozzáfűzték, hogy a B-52-es gépek az Egyesült Államok guami támaszpontján fognak állomásozni és onnan indulnak bevetésre Indokína különböző térségei ellen. Közben a Tonkini-öbölbe érkezett a Constellation nevű amerikai repülőgép-anyahajó. Ily módon a Mancock és a Coral Sea-val együtt háromra egészült ki az öbölben tartózkodó amerikai repülőgép-anya- hajók száma. A washingtoni hadügyminisztériumban közölték, hogy a három anyahajó repülőgépeit feltehetően „északvietnami célpontok“ elleni támadásokra használják fel. Nixon külpolitikai üzenete Washington — A Fehér Ház közzétette Nixon elnök idei külpolitikai üzenetét. Az első fejezet „Vízválasztó esztendő“ cím alatt ad áttekintést az 1971 fejleményeiről. Az elnök több mozzanatot emel ki, amelyek — mint írja — szemléltetik „külpolitikánk történelmi méretű és jelentőségű változásait". A jelentés szavai szerint ezek a következők: — nyitás a Kínai Népköztársaság jelé; — a Szovjetunióval való új viszony kezdete; — egészségesebb és jobban fenntartható kapcsolatok megalapozása az európai szövetségesekkel és japánnal; — a nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi tevékenység új légkörének kialakítása. A zárófejezet hangoztatja, hogy „Amerika ismét magabiztosan és céltudatosan lép fel a világpolitika színpadán“ és „Vietnam többé nem vonja el fiqyelmiinket a globális diplomácia alapvető kérdéseiről, sem pedig energiánkat elsőrendű hazai problémáinktól". A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének három napig tartó értekezletét nemcsak a jugoszláviai kommunisták és dolgozók figyelték nagy érdeklődéssel, hanem a külföldön is. Mintegy kétszáz hazai és 130 külföldi újságíró részvétele bizonyítja ezt legjobban. Az értekezlet tanácskozásait azonban különféleképpen szemlélték. Nyugati újságírók Becsben székelő csoportja, az ún. kelet-európai tudósítók, akik a „horvátországi események“ idején el- özönlötték Zágrábot, szintén eljöttek Belgrádba. Szenzációra vártak, arra, hogy Horvátország kiszakad Jugoszlávia keretéből, belép az ENSZ-be, „horvát“ hadsereg alakul, szóval felbomlik a Jugoszláv Szövetségi Szocialista Köztársaság. Mint ismeretes, ez nem következett be, a horvát munkásosztály nyugalma és megfontoltsága hideg zuhanyként hatott a diákok forró fejére, a zavargókkal pedig rendet teremtettek a közbiztonsági szervek. Igaz, hogy az ún. horvátországi események, a JKSZ elnökségének 21. ülése, foszip Broz Tito két nagy jelentőségű beszéde nemcsak a Horvát Köztársaságban, hanem a további öt köztársaságban és két autonóm területen is eleve megadta az értekezlet hangnemét, az előkészületek azonban a párt tevékenységének, a mai jugoszláv társadalomban betöltött szerepének és helyének, a jelenlegi gazdasági helyzetnek s ebből kifolyólag a pártra váró feladatoknak, a tavalyi alkotmány- módosítások után a politikai rendszer reformjának megvitatására irányultak. Már Tito elnök bevezető beszéde minden kétséget eloszlatott azzal kapcsolatban, hogy az értekezlet kerülni fogja a hangzatos szavakat, józan, munka jellegű lesz. A küldöttek néha az elevenébe vágtak. Grujo No- vakovics, az egyik küldött például egyebek között felvetette: „hogyan történhetett az, hogy az óriási politikai és forradalmi tapasztalatokkal rendelkező I lg- j 1 i I «P |T -li'ď-lí sadalmi helyzetének, a munkásosztály helyzetének erősítése, a párttagság szociális összetételének megjavítása — a párttagoknak csak valamivel több mint 30 százaléka munkás —, a demokratikus centralizmus elveinek betartása. Meg kell említenünk a konferencián felvetett gazdasági problémákat is, amelyek az ön- igazgatási rendszernek mint a szocialista építés jugoszláviai A PÁRT ÉS A MUNKÁSOSZTÁLY HELYZETE JKSZ gyakran nyomások és ösz- tönösség, kispolgári liberalizmus, nacionalizmus, bürokratikus technokrat izmus jelenségeinek hatása alá került?“ Szerinte a gyöngeségek okai abban vannak, hogy a JKSZ gyakran eltűrte a kompromisszumot, opportunizmusba esett, ami kihatott az eszmei egység következetlen érvényesülésére a párt fejlődésének alapvető kérdéseiben. Radivoj Jovicsics doboji munkás bírálta, hogy a JKSZ lebecsülte a gazdasági helyzetet. Kijelentette: „Mi, munká sok, kommunisták még energi- kusabb irányvonalat követelünk a JKSZ-től, s ezt minden időben támogatni és érvényesíteni fogjuk. Félmegoldások nélküli rendszeres gazdaságpolitikai in tézkedéseket követelünk“. Ivica Rácsán horvátországi küldött kijelentette, hogy ebben a pillanatban a párt osztályjellege a döntő. Hangoztatta, hogy a pártnak a munkásosztály érdekeit kell kifejeznie, s a párt alapszervezeteinek be kell kapcsolódniuk a társadalmi munka alapvető megszervezésébe, mert a JKSZ csak így teljesítheti feladatait. A fő kérdések, amelyekről vitáztak a küldöttek: a párt társajátosságának kérdéseivel függnek össze. Még a pártértekezlet előtt újságokban és folyóiratokban ankétok voltak gazdasági szakemberekkel, akik arról nyilatkoztak, mit kell tenni az ország következetes gazdasági szilárdítására, ami nagyon égető kérdés. Sokan e kérdéssel kapcsolatban érintették az önigazgatási rendszert. Senki se várja, hogy Jugoszlávia hajlandó lesz megváltoztatni vagy kiigazítani ezt a rendszert, amelyet az alkotmány, az egyes köztársaságok és autonóm területek alkotmányai is rögzítenek, noha számos fogyatékossága is van, amelyekről az ankétok keretében a szakemberek, a pártértekezleten pedig a küldöttek beszéltek. Mindenekelőtt az üzemek és vállalatok technokrata erőire mutattak rá, akik a dolgozók háta mögött erősítik politikai és anyagi pozícióikat. Az egyik küldött találóan mondotta, hogy „a technokraták elsősorban a kölcsönös ismeretség alapján dolgoznak“. Ezért a küldöttek megelégedéssel fogadták el azt a javaslatot, hogy az üzemekben és vállalatokban alakítsanak kisebb alapszervezetelíet, s ezekben a párttagok ne féljenek felszólalni, mutassanak rá a hibákra. A konferencia végén egyhangúlag elfogadták az akcióprogramot. Tartalma a párt össze- forrottságáról, annak fontosságáról tanúskodik, hogy végre kell hajtani a JKSZ 1969 tavaszán tartott IX. kongresszusának határozatait, hogy a számos jelenlegi probléma közül minél kevesebb várjon megoldás végett a X. pártkongresszusra. Az akcióprogramon elgondolkozva a jugoszláv kommunisták jövőbeni feladatai néhány fő pontba így foglalhatók össze: a lehető legnagyobb erőfeszítést kell tenni a párt társadalmi pozícióinak erősítésére, a JKSZ en belül vissza kell térni a demokratikus centralizmus elveihez, küzdeni kell a gazda sági stabilizálódásért, s egy szersmind az önigazgatási szer vek ártalmas technokrata erői ellen, minduntalan fel kell szá molni az egyes köztársaságokban és autonóm területeken megnyilvánuló nacionalista, soviniszta és szeparatista irányzatokat, küzdeni kell az egyetlen szilárd központú párt összefor rottságáért, a jugoszláviai népek testvériségéért és egységéért. A 367 küldött megelégedéssel hagyta el a szövetségi szkups- tina épületét, a II. pártértekezlet színhelyét, mert úgy látszik, a dolgok előrehaladtak. A szocialista országok újságírói is azzal a meggyőződéssel hagyták el a tárgyalótermet, hogy a JKSZ nek elég ereje van ahhoz, hogy felszámolja a fogyatékosságokat mind a pártban, mind az országban. A nyugati bur- zsoá lapok tudósítói viszont csalódottan távoztak. A szocialista országokkal) kapcsolatban az utóbbi időben gyakran van ilyen csalódásban részük. néhány sorban PAVEL DŽUNDA, Csehszlovákia új svédországi nagykövet*! átadta megbízólevelét VI. Gusztáv Adolf svéd királynak. HERBERT WEHNER, a Német Szociáldemokrata Párt parlamenti csoportjának elnöke bú- fejezte hivatalos lengyelországi látogatását. JÓZEF CZYREK, lengyel külügyminiszter-helyettes a dán külügyminisztérium vezető képviselőivel folytat megbeszéléseket az európai biztonsági értekezlet előkészítésével összefüggésben. KUBA ÉS JAPÁN kormánya úgy döntött, hogy hivatalosan is elismeri a Bangla Desh-t. MOHAMED SZALEH AULAKI, jemeni külügyminiszter küldöttség élén hivatalos látogatásra a Lengyel Népköztársaságba látogatott. EMILE BURNS, az imert angol marxista teoretikus, 1921-tol az Angol Kommunista Párt tagja, hosszas betegség után 83 éves korában Londonban elhunyt. ANKARÁBAN bolgár—török egyezményt írtak alá, amelynek értelmében a két ország gazdasági kormányközi bizottságot hoz létre. AZ AMERIKAI kongresszus törvényt fogadott el a sztrájkoló dokkmunkások kényszerű munkába állításáról annak ellenére, hogy a munkáltatók és a sztrájkolok között már előzetes megállapodás született. AZ AMERIKAI szenátus küN ügyi bizottsága ratifikálásra a szenátus elé terjesztette azt a szerződést, amely megtiltja nukleáris fegyverzet elhelyezését a tPngerek és óceánok fenekén. A SPANYOL egyetemen tovább folynak a sztrájkok és tüntetések. A diákmegmozdulások közvetlen oka, hogy még mindig nem rendeződött a madridi orvoskarról kizárt 4000 medikus ügye. A KOLUMBIAI Medellin tartományi székhelyen 35 perc leforgása alatt hat bomba robbant különböző kormányépületekben Az üggyel kapcsolatban három embert vizsgálati fogságba helyeztek. HAMBURGBAN újabb náciper kezdődött. A vádlott. Anton Becker, a Gestapo volt felügyelője, aki 1942—43-ban a lengyelországi Lublin környékén személyesen vett részt a helv zsidó lakosság legvilkolá-* sában, illetve halál táborba szállításában. A dél-vietnami hazafiak egyre átiitöbb sikereket érnek el az intervenciós betolakodók ellen. Felvételünkön partizánok egy cső portja sikeres akció után. (CSTK—VTKj
