Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-09 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó
UJ szó BÁTRAN, ELŐRE! Mór egy hete az 1972-es évben élünk, jócskán átléptük tehát a hetvenes évek küszöbét is, mögöttünk az ötvenes és a hatvanas évek gazdag tapasztalataival. Hogy mik ezek a tapasztalatok? Nehéz lenne mindet felsorolni, hiszen a politikai, a gazdasági és általában a társadalmi élet minden szakaszát érintik. Kiemelhetünk azonban közülük néhány alapvetően fontos tanulságot, főleg gazdasági vonatkozásban. Az ötvenes években leraktuk a szocializmus termelésigazdasági alapjait, gombamódra nőttek az új üzemek, a társadalmi termelés értéke és a nemzeti jövedelem soha nem tapasztalt méretekben növekedett. Ebben az időszakban az anyagi források és a munkaerő maximális kihasználása volt a fő szempont. Az utóbbi egyre nagyobb mértékben szabadult fel a szocialista fejlődés útjára lépő mezőgazdaságból. Amikor az új üzemekben is elindult a termelés, egyre több fogyasztási cikk került a piacra. Mindjobban kidomborodott a szocialista társadalom fogyasztói jellege is. Az extenzív fejlődés forrásai azonban fokozatosan kiapadtak, s a gazdasági életben egyre nagyobb szerep jutott az értéktörvénynek. Az ötvenes évek végén a termelőerők fejlődésének egy új, minőségileg magasabb fokú szakaszába érkeztünk, melyben fokozottabb figyelmet kellett fordítani a munka termelékenységére, a termelőeszközök hatékony kihasználására, vagyis a termelés gazdaságosságára. Csak ez az út vezethetett a szocialista társadalom igényeinek megfelelő kielégítéséhez, az egészséges gazdasági körforgáshoz, melyben az ember termelőként is, fogyasztóként is szerepel. Ha olcsóbban termel, magának termel olcsóbban, ha gazdaságosan, az eredmény az ő javát szolgálja. Eddig rendben is volna minden. Az első hiba ott történt, hogy a hatvanas évek elején kissé késlekedtünk azokkal az intézkedésekkel, amelyek az említett új szakaszban a termelőerők akadálytalan fejlődését szolgálták volna. A következmény nem is maradhatott el, lelassult a társadalmi termelés és a nemzeti jövedelem növelésének korábbi üteme, gazdasági helyzetünk egyre rosszabbodott. A kiút kereséséből azonban olyanok is kivették a részüket, akik a történelem kerekét visszafelé akarták forgatni, és erre most kitűnő alkalmat találtak. A piaci mechanizmus fetisizálásá- val több politikai vezetőt is megtévesztettek, s módjukban lett olyan gazdasági intézkedéseket is hozni, amelyek szocialista társadalmunkat valahová a kapitalizmus kezdeti korszakába vetették volna vissza. Sok baj származott ezekből az intézkedésekből, és még sokáig fogjuk érezni kártékony hatásukat. A politikai válság felszámolása után újból felmerültek a régi problémák, csakhogy többszörösen nehezebb politikai helyzetben. Politikai és gazdasági életünk konszoldiálása nem volt könnyű feladat. Pártunk 1969. áprilisi plénumán azonban olyan vezetés vette a kezébe a dolgok irányítását, amely nemcsak a politikai, de a gazdasági életben is hihetetlenül rövid idő alatt rendet teremtett, mely mellé aktív segítséget nyújtva felsorakozott a társadalom valameny- nyi, szocializmushoz hű tagja. A gazdasági élet területén hármas feladat rajzolódott ki. Az egyik: bebiztosítani az üzemek maximális termelését, hogy megszűnjön az átmeneti áruhiány és az infláció veszélye, s hogy külkereskedelmi mérlegünk is kiegyenlítődjék. A másik: megszabadítani gazdasági életünket a revizionista közgazdászok által bevezetett káros hordalékoktól, újból életbe léptetni a tervgazdálkodást és biztosítani a szocializmus alapvető törvényeinek érvényesülését. A harmadik: megoldani azokat a kérdéseket, amelyek már a hatvanas évek elejétől napirenden vannak, megteremteni a feltételeket a célszerű és gazdaságos termelés kibonta kozásához. Amikor az elmúlt évet pozitívan értékeljük, elsősorban az első feladat végrehajtása szempontjából tesszük azt. A termelés mennyiségi biztosításával elértük célkitűzéseinket, az üzletek újból megteltek áruval, külkereskedelmi mérlegünk is aktívvá változott. A második és harmadik feladat teljesítése még folyamatban van. A társadalmi és a vállalati, valamint az egyéni érdek közötti összhang kialakító sa nemcsak gazdasági kérdés, de körültekintő politikai, népnevelő munkát is jelent. Az 1972-es év szilárd politikai és gazdasági alapokon új lehetőségeket, új távlatokat is nyit számunkra. Az utóbbi évek tapasztalataival felfegyverkezve bátran láthatunk hozzá a munkához, mert amit teszünk, a sajáté érdekünkben tesszük, s igyekezetünkben nem vagyunk magunkra utalva. Feladatainkat a testvéri szocialista országokkal való szoros gazdasági együttműködés keretében valósítjuk meg. A szocialista gazdasági integráció a tudományos-technikai forradalom számára is széles kaput nyit. Perspektíváink szépek, biztatók. A hetvenes évek munkáját jellemezze a kellő körültekintés, a megfontoltság, a politikai éberség, de a bátor elszántság, a jövőbe vetett bizalom is. Ami pedig a fiatal, 1972-es évet illeti, ez számunkra különösen fontos év lesz, hiszen ez lesz a gazdasági életben szükséges minőségi változások első, úttörő esztendeje, hogy a jó alapok lerakása után ezt az évet még sikeresebb, eredményekben még gazdagabb évek követhessék. MAKRAI MIKLÓS Épül a Liptovská Mara-i vízi erőmű köbméter víz jut a turbinához. Összehasonlítás végett megjegyezzük, hogy az árvái duzzasz- tógát egy turbinájához másodperceként 25 köbméter víz jut el. Az új vízi erőmű tehát jelentős mértékben növeli majd a hazai energiatermelést. Ötödik ötéves tervünk egyik legjelentősebb építménye a Liptovská Mara-i vízi erőmű. A kormány által jóváhagyott építési ütemterv szerint az első aggregátor négy év múlva kezdi meg a villanyáram termelését. A csaknem 7 méter átmérőjű és 120 méter hosszú acélcsövek mindegyikén másodpercenként körülbelül 140
