Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-06 / 4. szám, csütörtök
r szülök, neve lő k f órum A mongol mezőgazdaság fejlődése és ötéves tetve A szocializmus anyagi-műszaki bázisának megteremtése A Mongol Népköztársaság egyik legjelentősebb eredménye a szocialista mezőgazdaság megteremtése volt. Érdemes megemlíteni, hogy a szocialista mezőgazdasági termelés feltételeinek megalapozása folyamán a forradalom első szakaszában, amely 1921-től 1940-ig tartott, a párt az arat kisgazdaságok további fenntartásának politikáját folytatta. (Szerkesztőség megjegyzést): aratoknak nevezzük azokat a mongol pásztorokat, akik 1921 előtt feudalista nagybirtokok jobbágyai voltak. A feudalista és egyházi nagybirtokokat azonban államosították és a földet a szegényparasztok között osztották szét. Ez az intézkedés egyúttal megfosztotta a kizsákmányoló osztályokat gazdasági pozícióiktól. Egyúttal állattenyésztő és gabonatermesztő állami gazdaságokat is létesítettek, amelyek hozzáláttak a helyi szarvasmarha nagyobb termelékenységű külföldi fajtákkal való keresztezéséhez. A kisüzemi gazdaságokat az állam szénakaszáló és állattenyésztési gépállomások szervezésével is segítette. Az első 10 szénakaszáló gépállomást 1934- beu létesítették, ezeket a Szovjetunió ellenszolgáltatás nélkül ajándékozta a mongol népnek. Nagy hatással volt az állami gazdaságok és az állattenyésztési gépállomások munkája az egyénileg gazdálkodó aratokra. 1935 és 1940 között létrejöttek az első közös gazdaságok, melyekben az aratok közösen végeztéd el a szénabetakarítást, a vetést, közösen építették az istállókat, kutakat fúrtak, közösen vettek részt az egyes idénymunkákban, később pedig az állatokat és termelőeszközeiket is közös gazdaságba vitték. Ezzel a lépéssel befejeződött a forradalom első szakasza, és elkezdődhetett a tulajdonképpeni szocialista építés. A fejlődés további szakaszában a Mongol Népi Forradalmi Párt a legbonyolultabb feladatok megvalósítására, az egyénileg gazdálkodó arat gazdaságok kollektivizálására fordította a fő figyelmet. 195o-ig az arat gazdaságok 23 százalékát és az állatállomány 16 százalékát szervezték be a közös gazdaságokba, 1959-ben már ez az arány 99,3, illetve 73,3 százalékos volt. Az arat gazdaságok kollektivizálása következtében teljes mértékben érvényesültek az országban a szocialista termelési viszonyok és kizárólagossá vált a szocialista gazdálkodási mód. A forradalom óta eltelt idő alatt a szarvasmarha-állomány 2,3-szeresére növekedett. Az állattenyésztés ellátja a lakosságot hússal, húsipari termékkel, tejjel és tejtermékekkel, a hazai ipar számára pedig nyersanyagot termel. A kollektív gazdaságokban a földművelés számára is kedvező termelési feltételek alakultak ki. A növénytermesztés önálló gazdasági ággá fejlődött ki, és biztosítja a lakosság gabona-, burgonya- és zöldségszükségletét, valamint az állatállomány takarmányszükségletét. Jelenleg a szántóterület 75 százaléka az állami gazdaságokhoz, 25 százaléka pedig a közös gazdaságokhoz tartozik. A mezőgazdasági nagyüzemekben több ezer szakember dolgozik* ezek neveléséről egy mezőgazdasági főiskola és 16 mezőgazdasági technikus gondoskodik. Több száz kutató tevékenykedik az ország négy tudományos-kutatóintézetében és 24 kísérleti állomásán, valamint a nagyobb üzemekben. A párt és a kormány intézkedései alapján, valamint a Szovjetunió hathatós segítsége mellett állandóan gyarapodik a mezőgazdasági termelés anyagi-műszaki bázisa. A termelési alapok értéke az utóbbi két év alatt 4,4-szeresére ivott. A talajművelést, a vetési és betakarítási munkákat 10L3 százalékban gépesítették, a szénabegyűjtés gépesítettsége az állami gazdaságokban 73 százalékos. a közös gazdaságokban 45 százalékos. Bevezették a tehe- ■ivek gépi fejését rs a juhok géA Mongol Mezőgazdasági Főiskola dolgozói kntatőiniinkájnk- kal is hozzájárulnak a mezógazdasági termelés fellendítéséhez. pi nyírását. Lecsapoltak több mint 60 millió hektárnyi területet. Az állattenyésztést 30 takarmánykeverő üzem látja el a takarmánykeverékkel, ezekben a legmodernebb technológiai eljárásokat alkalmazzák. A Mongol Népi Forradalmi Párt XVI. kongresszusa komoly feladatok elé állította a mongol mezőgazdaságot. Az 1971- től 1975-ig terjedő ötéves terv időszak alatt a szarvasmarhaállományt 25 millió darabra emelik, a mezőgazdaság bruttó termelése 22—25 százalék!\il gyarapodik. A tervezett feladatok végrehajtásához lényeges mértékben meg kell javítani a mezőgazda- sági termelés anyagi-műszaki bázisát. Az ötödik ötéves terv alatt több mint 20 ezer új istállót építenek fel, több mint 6 ezer fúrt és ásott kutat létesítenek és lecsapolnak további 14 millió hektárnyi területet. A takarmányalap biztosítása céljából, valamint biztonsági takarmány-tartalékok létesítése végett 50 új gépi javítóműhely- lyel felszerelt és teljesüli gépesített szénakaszáló vándor- brigádot hoznak létre. Jelentős munkát igényel az állatállomány egészségi állapotának feljavítása, termelékenységének növelése, az ál hittenyésztési munkák, főleg a fejes és a juhnyírás további gépesítése. A földművelést az éghajlati és a természeti feltételeknek megfelelően fogják fejleszteni és megfelelő gépekkel is ellátják. Az ötéves tervidőszak folyamán a földművelők 4300 traktort, mintegy ezer gabona- kombájnt, 2000 teherautót és több más gépi berendezést kapnak. Az egyre nagyobb gépesítés mellett a javítási munkákra is gondolni kell, ezért 50 új karbantartó- és javítóműhelyt helyeznek üzembe. A mezőgazdasági termelés növekedése következtében az ötéves terv időszakában jelentős mértékben javul a lakosság élelmiszerekkel való ellátása. A tej- és tejtermékek egy főre eső fogyasztása 64 százalékkal, a húsfogyasztás 57 százakkal, a kenyérgabona-fogyasztás 11 százalékkal, a burgonya- és a zöldségfogyasztás pedig 3,2-szeresére emelkedik. Az ötéves terv feladatainak teljesítése a Mongol Népi Forradalmi Párt programjának megfelelően a szocializmus anyagi-műszaki bázisának végleges létrehozását is jelenti. (EKONOMICSESZKAJ A GAZETA) ,PORTRÉ* (Molnár János felvétele) PÁLYAVÁLASZTÁSI PROBLÉMÁK Az élethivatás megválasztása tulajdonképpen százezrek gondja. Érinti a tizenöt éveseket, a tizennyolc éveseket, de a szü. löket, a hozzátartozókat és végső sorban a pályaválasztást megkönnyítő tanácsadókat is. A szülők szintén felvilágosításra, irányításra szorulnak. A kettős — gyermek és szülő — felvilágosításra feltétlenül szükség van. És ebből szükségszerűen két igen fontos kérdés következik: mikor kezdjük el a gyerekeknél a pályára való felkészítést: közvetlenül pálya- választás előtt vagy jóval korábban? És hogyan? Egyáltalán nem mindegy, hogy a pályaérettségre való nevelést, a pályaválasztásra való felkészítést mikor kezdjük el, s ebben a folyamatban milyen hatásos eszközök és formák állnak rendelkezésünkre. A pályaválasztás ugyanis az ember életének egyik legfontosabb és legfelelősségteljesebb mozzanata. Az, hogy az egyén hogyan illeszkedik be az általa választott hivatásba, elégedett lesz-e munkájával, kedvező lesz-e a társadalmi életbe való bekapcsolódása, az életpályája megfelel-e érdeklődésének és képességeinek — számos tényezőtől függ, amelyeket mindig figyelembe kell venni. Való igaz, hogy a fiatalok többsége az alapiskola elvégzése után áll e létfontosságú kérdés előtt. Ekkor kell először dönteniük. Hangsúlyozzuk: ekkor már a szülőkkel együtt kell dönteniük. A 15 éves gyerekeknél fiatalabbak még egyébként sem alkalmasak a komoly lépés eldöntésére, mivel fizikai, mozgási, intellektuális, érzelmi fejlődésük még nem állandósult, számos változáson megy át. Sőt, még a legjobb képességű, legsokoldalúbb gyerekek körében is találunk olyanokat, akik sokirányú érdeklődési körök közül egyszerűen képtelenek kiválasztani a legmegfelelőbbet, a számukra véglegeset. Ahhoz tehát, hogy a gyerekek megfelelő pályát válasszanak, időben fel kell őket készíteni e sorsdöntő lépésre, meg kell könnyíteni a választást. Hogyan? Elsősorban az elhatározást, a döntést megelőző folyamatra (választás, szándék, meggyőzés stb.) kell figyelmet fordítani. Erre különösen azoknak a gyerekeknek van nagy szükségük, akik szüleikre nem nagyon támaszkodhatnak. De segíteni kell azokon is, akik még egyáltalán nem tudják, milyen pályát válasszanak, akik önmagukkal vívódnak, mert nem tudják kialakítani érdeklődésük fő irányát, vagy akik „félúton“ állnak és nincsenek teljesen meggyőződve választott útjuk helyességéről. Akkor lesz igazán eredményes a gyerekek ilyen irányú segítése, ha minél fiatalabb korban hatunk rájuk, ha még jóval a döntés előtt alakítjuk ki bennük a vezető érdeklődést. Éppen azért a vezető érdeklődés motivációs kutatásában, a pályaválasztási indíték- rendszer elemzésében az olyan tényezőkre kell különös figyelmet fordítani, mim a kedvenc tantárgy, a hobby, azok a tantárgyak, amelyekben a legkiemelkedőbb eredményeket érte el a tanuló, a tanulmányi versenyeken (vetélkedőkön J sikerrel képviselt tárgyak, a családfő foglalkozása, munkájá. nak tartalma, a család anyagi helyzete, a pályák mélyebb és széles körű ismerete, saját képességeinek felismerése, a választási önkéntesség és érdek- keltség. Szociológiai felmérésekből választ kaphatunk arra is, hogy a tanulók pályaválasztására általában milyen tényezők hatnak. A pályák iránti érdeklődést felkeltheti a családfő, a pedagógus, a tömegkommunikációs eszközök (könyv, sajtó, rádió, tv), üzemlátogatás, tapasztalat, családi ismerős; és külső hatás nélkül is választhat valaki pályát. Az egyik legutóbbi felmérés adatai szerint például — közel hétezer főre, szakmunkás- tanulókra, szakközépiskolai tanulókra és dolgozókra terjedt ki — a megkérdezetteknél a véletlen, illetve egyéb tényezők szerepe jelentősebb volt a választásban, mint pl. a tömegkommunikáció együttes hatása. Legfontosabb okok, amiért a szóban forgó pályát választották a következők voltak: ,,Itt volt felvétel.“ „Nem vettek fel az iskolába és rögtön ajánlatot kaptam ide.“ „Munkahely tanácsolta.“ „Hivatásszeretet.* „Valamely tantárgy szeretete.“ A felmérésből a következő kép rajzolódik ki: a szervezett iskolai hatás, a pályaválasztási tanácsadás, a tömegkominuni-. kációs eszközök együttvéve sem gyakorolnak olyan hatást, mint a család és az ismeretségi kör önmagában. Mindez pedig azzal magyarázható, hogy a pályaválasztási tanácsadás szervezett segítségnyújtása a felmérést megelőző időszakban még nem volt elégséges. A felmérésben 4—5 vagy még több évvel korábbi pályaválasztási döntésekről volt szó. Ma már a szer. vezett pályaválasztási tanácsadás, felvilágosítás feltehetően hatékonyabb szerepet játszik a fiatalok választásában. Valószínű, hogy az eltelt néhány év jelentős változást eredménye, zett és fog eredményezni a pá. lyaválasztást befolyásoló tényezők megoszlásában. Az eddigiekben a „mikor kezdjük“ kérdését érintettük és azt, hogy kikre hárul a pályaérettségre való nevelés, a pályaválasztásra való felkészítés. De hogyan? Erre a kérdésre röviden konkrét példával válaszolunk. Nézzük, meg, milyen szerep hárulhat a pályaválasztási nevelésben a gyermeksajtóra, ezen belül a 10—14 éves korosztály igényeit Kielégítő gyermeklapokra? Hogy miért éppen a gyermeklapokat tesz- szük vizsgálat tárgyává? Azért, mert a gyermekek problémáival elsősorban a gyermeklapok foglalkoznak, kérdéseikre ezek adnak választ, továbbá a gyerekeknek keresztül e lapok a szülőkhöz is eljutnak. Tehát a gyermeklapok tanácsait nemcsak a gyerekek, de a szülök is megfogadhatják és alkalmazhatják a gyakorlatban. A kérdés az, milyen formában vállalkozhat egy gyermeklap e szerepre? Általában — elvben — úgy, hogy a gyerekek továbbtanulási kedvét ösztönzi, tanulmányi teljesítményét segíti, a tanulók egyéni képességeit fejleszti, az olvasómozgalomban való észrevételre ösztönözve kifejleszti a permanens tanulás igényét, az egyéni képességek és a társadalmi munka- megosztás követelményei közötti összhang reális szemléletének terjesztésével fokozza a gyerekek önismeretét és pálya- ismeretét stb. A pályaválasztás a gyerekek, a felnövekvő nemzedék sorsdöntő lépése. Nem mindegy, hogy ki, milyen pályát választ. A végleges döntést tehát feltétlenül meg kell előznie egy olyan folyamatnak, amely elősegíti és biztosítja a helyes választást. Az előkészítési folyamatban pedig a pedagógusokon, a szülőkön kívül különös feladat hárul a tömegkommunikációs eszközökre, vagyis a rádióra, a televízióra és a sajtóra. A gyerekek és a szülök mellett szeretnénk felhívni a pályaválasztási szakemberek figyelmét is arra, hogy az eddigieknél még jobban aknázzák ki a sajtóban rejlő lehetőségeket. Lebegjen a szemünk előtt: minél korábban kezdjük el gyermekeink pályaválasztására való felkészítését a rendelkezésre álló eszközök segítségével! Igaz, hogy ez sok, fáradságos munkával jár, de megéri! A tudományos pályaválasztási szaktanácsadás egyik formájának tekinthetők a sajtóban közzétett ilyen jellegű írások. Ezek lehetővé teszik, hogy a szülők tisztában legyenek a pályákkal kapcsolatos követelményekkel és lehetőségekkel, felismerjék gyermekük speciális hajlamait, nyomon kövessék érdeklődésük alakulását, fejlődését. Ebben az esetben pedig a szülők biztosak lehetnek abban, hogy gyermekük nemcsak megtalálja helyét a rendelkezésére álló sokféle pálya között, hanem a számára legalkalmasabb és legkedveltebb pályára megy. Dr. MÉRŐ ÉVA 1972. I. 6.