Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-30 / 4. szám, Vasárnapi Új Szó

Az ő érdeme is Bőgi Béláné, a Hurbano- vói (Ügyalla) AKI peda­gógusa szabad idejének nagy részét a zene és az ének népszerűsítésére ál­dozza. Ö az iskola ének­karának a vezetője, amely­nek hírneve túllépte a vá­ros, sőt a járás határait is. A helybeli gimnázium diákjaiból is alakított egy huszonkilenc tagú ének­kart, ezenkívül vállalta a CSEMADOK helyi szerve­zete negyvenkilenc tagú vegyeskarának a vezetését is. Említést érdemel, hogy lelkes előkészítője volt a martosi nők csoportjának, akik a „Tavaszi szél vizet áraszt“ elnevezésű orszá­gos népdalfesztiválon nagydíjat nyertek, önmagá­ról elmondja, hogy az éneklést a tanítóképzőben szerette meg. Tanulmányai idején tagja volt az Ifjú Szívek énekkarának, jelen­leg pedig a Szlovákiai Ma­gyar Tanítók Énekkarában énekel. Az énekkari moz­galom az elmúlt tíz év alatt sokat fejlődött a vá­rosban. Ez Bőgi Béláné ér­deme is. Hogy még előbbre jussanak, annak egyetlen akadálya, hogy nincs Hur- banovón kultúrház. Vége­zetül megemlíti, hogy hiá­bavaló lenne az ő fárado­zása, ha az énekkarnak nem lennének olyan lelkes tagjai, mint Vojtek József, Darász László, Peller Ist­ván, Elek Pálné, Bahorec Géza, Kádek János és so­kan másokw akikkel öröm együtt dolgozni. fíende István Példás könyvtár A levícei (Léva) járási könyvtár 1953-ban nyerte el először „A példás könyv­tár“ kitüntetést. Róringer József, a könyv­tár vezetője és tizenegy könyvtárosnő azon fára­dozik, hogy minden láto­gató elégedetten távozzon a könyvtárból. Emellett könyvismertetésekkel egy­bekötött vitaestek rende­zését is feladatuknak te­kintik. Tavaly pl. négyezer új könyvet vásároltak, és 59 vitaestet rendeztek. A könyvtárnak 1204 ál­landó olvasója van, akik magyar, szlovák és egyéb, idegen nyelvű könyvek kö­zött válogathatnak. A köny­vek három helyiségben vannak elhelyezve. Egyik helyiségben vannak a gyermek-, másik helyiség­ben a szépirodalmi köny­vek, a harmadikban pedig a politikai és szakirodalmi művek. Ebben az évben kü­lönválasztják a politikai művek és a szakirodalmi művek osztályát. Erre azért van szükség, mert az utóbbi időben nagyban megnőtt az érdeklődés a politikai művek iránt. Le­nin, Marx, Engels művei, a Filozófiai Szótár, a Kom­munista Kiáltvány eddig sem hiányzott a könyvtár­ból, de tekintettel a nagy érdeklődésre, az idén to­vábbi 1950 politikai művet vásárolnak. Nagy Izabella Felajánlás Klyč. Kračany, (Kulcsár- karcsa) egy kis falu a du- naszerdahelyi járásban. Közigazgatásilag Král. Kra- čanyhoz (Királyfiakarcsa) tartozik. Ebben az eldugott falucskában harminchárom tagú CSEMADOK szervezet működik. A szervezet tag­jait nagy lelkesedés fűti, akik a múlt évben mind kulturális, mind a kötele­zettségvállalások terén so­kat dolgoztak. Ebben az évben is az edd «iekhez hasonlóan szeretnenek te­vékenykedni. E törekvései­ket mi sem bizonyítja job­ban, minthogy a közel­múltban megtartott évzáró taggyűlésen egy olyan fel­ajánlást fogadtak el, amely megteremti a feltételeket ahhoz, hogy a faluban még az 1972-es évben felépül­jön egy klub. Szabó Ödön Aktívan dolgoznak Trebišovi (Tőketerebes) járásban a Leles (Lelesz) melletti Kapoňa (Kaponya) településnek mindössze százhetvenhárom lakosa van. Ebben a kis helyi­ségben egy huszonhárom­tagú SZISZ szervezet mű­ködik. Az ifjúsági szerve­zet tagjai közvetlenül a megalakulás után aktívan munkához láttak, s rövid idő leforgása alatt „Ki mit tud?“, majd „Kérdezz-fele- lek!“ vetélkedőt rendeztek. Ezt követően bemutatták Sipos Jenő: Bolondóra cí­mű vígjátékát, amellyel Po­ľany (Pólyány) és Traka- ny (Tárkány) községekben is felléptek. Jelenleg Tabi László: Nagy mutatvány című vígjátékát tanulják. Ha nincs próba, akkor ösz- szejönnek a klubban, ahol asztaliteniszeznek, vagy társasjátékokkal szórakoz­nak. A klubot a lelesi efsz- ben vállalt brigádmunkáért járó pénzből szerelték fel. A SZISZ járási bizottsá­gának titkára is elismerő­en nyilatkozott a kapoňi SZISZ szervezet munkájá­ról. Ifj. Török Imre Kedden és pénteken Hetenként kétszer, kedden és pénteken a délutáni órákban tartja próbáit a Šafárikovói (Tornaija) Ciert'a- zeíí Népi Táncegyüttes. Az együttest 1956-ban Senko Miklós alakította. 1957-ben Bratislavában, egy országos alkotóversenyen negyedik díjat nyertek. Egy évvel ké­sőbb hasonló versenyen, Ostraván, már harmadikok lettek. 1959-ben a különlegesen fejlett népi együttesek csoportjainak versenyéről ők vitték el a pálmát. 1961- ben Prágában ugyancsak az első helyet érdemelték ki. A hazai versenyeken elért sikerek után a Čierťazeň táncegyüttes képviselte Csehszlovákiát a franciaországi Dijon városában megtartott nemzetközi folklórfeszti­válon. Ezen a versenyen harmadikok lettek. 1964-ben az Olasz Kommunista Párt meghívására Olaszországban turnéztak. A napfényes Itáliában 12 fellépés alkalmával táncba öntve varázsolták a sokezres nézőtömeg elé a gömöri nép szokásait, a gömöri nép bánatát. 1965-ben, az Ausztriában megrendezett nemzetközi folklórfeszti­válról első díjjal tarsolyukban tértek vissza. Ezután egyhónapos portugáliai vendégszereplés következett. A siker sorozatnak ekkor vége szakadt. Az együttestől megvált Senko elvtárs, és a táncosok is kiöregedtek. Nem volt utánpótlás. Az 1971-es esztendő az ébredést jelentette az együttes számára. Élére Gaál Imre került, akinek mint az együt­tes tánccsoportja tagjának szintén része volt az említett sikerek elérésében. Legelőször is arra kötelezték ma­gukat, hogy pártunk megalakulása 50. évfordulójának tiszteletére 10 alkalommal lépnek fel. Vállalásukat tel­jesítették. „Az igazság a miénk“ című műsorukkal nagy sikert arattak. E fellépéssorozatukat bulgáriai jutalom­üdüléssel honorálták. Legutóbb a televízió készített velük tízperces műsort, amelyet a „Hármas jegyében" adás keretén belül közvetítenek majd. Az együttes vezetőjének az a terve, hogy A- és B-tánc- csoportot szerveznek. A B csoportból töltik majd fel — szükség esetén — az A-csoportot. Pierzchala József Átadták Jesenskén (Feled) janu­ár 7-én átadták rendelte­tésének a hat és fél mil­lió korona befektetéssel épült új egészségügyi köz­pontot. Az impozáns épü­letben három körzeti orvo­si rendelőt, három fogor­vosi rendelőt, két gyer­mekorvosi rendelőt és egy nőgyógyászati rendelőt, biokémiai laboratóriumot, fogászati röntgentermet és gyógyszertárat helyeztek el. Az egészségügyi köz­pont dolgozóinak szolgá­latait tizenötezer jesenskéi, illetve környékbeli lakos veheti igénybe. Hacsi Attila Szavalókör Košicén (Kassa) a Művé­szetek Házában havonta egyszer összegyűlnek azok az irodalomkedvelő fiata­lok, akik irodalomszerete- tüket irodalmi alkotások, főleg versek tolmácsolásá­ban is kifejezésre juttat­ják. A szavalókör tagjai túlnyomórészt közép- és tanonciskolások. Vezetőjük Oľga Oravcová, a Kultúra és Pihenés Parkjának dol­gozója, aki hozzáértéssel, türelemmel irányítja a sza­valókör munkáját. Ifj. Pálházy József Megalakult Huszonhárom taggal, Hu- bovo (Hubó) községben is megalakult a SZISZ szer­vezet. Az újév első napjai­ban tartott alakuló gyűlé­sen a fiatalok kifejezésre juttatták azon véleményü­ket, hogy további tevé­kenységükhöz elengedhe­tetlenül szükségük van egy klubhelyiségre, ahol ösz- szejöhetnek megbeszélni a további teendőket, ahol gyűléseket tarthatnak, szó­rakozhatnak. Ezért elha­tározták, hogy azt a ter­met, amelyet eddig ha­sonló célokra eddig csak kényszermegoldásból hasz­náltak a faluban — mert sötét, hideg — klubhelyi­séggé alakítják át. Remé­lik azonban, hogy a helyi­ség átalakításának és be­rendezésének a költségei­hez a hnb és az efsz is hozzájárul, hiszen az ala­kuló gyűlésen Valent elv- s társ, a hnb titkára és Drop- pa elvtárs, a szövetkezet elnöke is támogatásról biz­tosította a SZISZ tagokat. Bozó Katalin Miért hívják így? Mint a földrajzi nevek­nek, úgy a falvak határá­ban elterülő dűlők elne­vezésének is érdekes tör­ténetük van. Rád község határában két dűlő neve és a Bodrog szeszélyei között nagy az összefüggés. Ma ugyan már nem ott folyik a Bodrog, a krónika szerint egykor azonban a falu határában folyt és hajdani medre azonos a mai Ticce medré­vel. A folyó gyakran meg­áradt, és azt a mezőrészt, ahol rendszerint átszakí­totta a gátat, Szakadásnak nevezték el, és még ma is így hívják. Egy gátszaka­dás alkalmával oly sebe­sen önílött ki a víz a fo­lyóból, hogy egy helyen húsz méter széles, hat mé­ter mély és egy kilométer hosszú árkot mosott ki. Ez a terület, amelyben egykor az árok volt a Sebes nevet kapta. Pankovics Katalin Ma már alig elképzelhető Kubikosoknak nevezték a földmunkásokat a XIX. szá­zad végén és a XX. század elején. Az 1867-es osztrák- magyar kiegyezés utáni általános gazdasági fellendülés szükségessé tette a folyók szabályozását és az árvíz elleni védekezést. A gátakat, a töltéseket kubikosok épí­tették. Munkaeszközeik: talicska, ásó, lapát, csákány és a földhordó kosár. A családjuktól távol munkát vállaló kubikosok csak néha látogattak haza talicskájukra ra­kott holmijukkal. Legtöbbjük kisparaszti családból származott. Egész­napi, fárasztó munkával keresett pénzecskéjükön egy darabka földet akartak vásárolni. Ezzel a céllal néhá- nyan még a városi építkezésekről is visszatértek szülő­falujukba. Akik a városokban maradtak, mint munká­sok, megismerkedtek a szocialista eszmékkel, bekapcso­lódtak a munkásmozgalomba. A Komárnóban (Komárom) lakó kubikosok elképesztő nyomorban éltek. Az 1899-ből származó képünkön lát­ható „lakásaik“ a különféle fertőző betegségek meleg­ágyai voltak. Több kiváló művészünk élethűen alkotta meg a kubikosok portréját. Munkájukról, lakóhelyükről a századfordulón néhány fényképfelvételt is készítet­tek. Ezeken a kizsákmányolásnak, a létbizonytalanság­nak olyan szomorú képe tárul elénk, amelyet szocialista társadalmunkban már alig tudunk elképzelni. Tok Béla A felvételt Bíró Béla készítette SZÍVESEN SEGÍTÜNK Nagy László felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom