Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-28 / 23. szám, péntek
FIATALOK ÉS IDŐSEBBEK... ÉVZÁRÓT TARTANAK A CSEMADOK HELYI SZERVEZETEI MOZGALMASAK a téli esték. A társadalmi és tömegszervezetek mostanában tartják az évzáró taggyűléseket. Felmérik, milyen munkát végeztek az elmúlt választási időszakban, és milyen feladatok várnak elvégzésre éhben az évijen. A gyűlések élénkek. Többsége dicséretre méltó eredményről adhat számot. Az elmúlt év kulturális munkájáról a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járás Trhové Mýto (Vásárvámos} községében is a napokban tartották meg a számadást. A művelődési otthonban a fiatalok és az idősebbek, moTidhatnáftk úgy is, hogy a falu apraja és nagyja közül mintegy háromszázan jöttek össze, hogy meghallgassák az elnöki beszámolót, és megtekintsék a helyi együtteseknek az ebből az alkalomból összeállított kulturális műsorát. Az évzárón megjelent Lőrincz Gyula, a CSKP Központi Bizottságának tagja, a Népi Kamara képviselője. Madarász Béla, a CSEMADOK helyi szervezetének elnöke beszámolójában képet adott ténykedésükről. Különféle bemutatók, előadások és alkalmi fellépések jelezték az elmúlt évben végzett munkájukat. Különösen a Glóbusz nevű tánczenekaruk aratott sok sikert. Az együttesnek a helyi szövetkezet vásárolt hangszert. Közkedvelt a Vontszemű Tibor vezette népi zenekar is, amely az elmúlt évben szintén derekas munkát végzett, önállóan, és más együttesekkel több alkalommal fellépett mind helyben, mind a környező falvakban. Elismerést érdemlően dolgoztak az énekkarok, a színjátszók, a táncosok, valamint a többi szakkör tagjai. Gyurcsik József a CSEMADOK járási bizottságának a nevében beszélt. Áttekintette az elmúlt év fontosabb eseményeit, majd járási viszonylatban értékelte azt az önzetlen és sokrétű munkát, melyet a CSEMADOK tagsága a kultúra és népművelés területén 1971-ben végzett. AZ ÉVZÁRÓ TAGGYŰLÉSEN nagy érdeklődés előzte meg Lőrincz Gyulának, e vidék képviselőjének felszólalását. Lőrincz elvtárs beszéde bevezető részében megköszönte a falu' dolgozóinak a munka frontján tanúsított helytállását, valamint azt a bizalmat, amelyet a falu polgárai a választások alkalmából- a Nemzeti Front jelöltjei iránt tanúsítottak. Kifejtette, hogy a párt és a kormány mai vezetői a gyakorlatban érvényesítik a lenini nemzetiségi politikát. Bizonyítja ezt a sok egyéb mellett az is, hogy a helyi képviseleti szervekbe megválasztott több ezer magyar nemzetiségű képviselőn kívül a legfelsőbb törvényhozó szervekbe nem kevesebb, mint 30 magyar nemzetiségű képviselőt választottak meg. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a csehszlovákiai magyaroknak az ország irányító szerveiben olyan nagy számú képviseletük, mint jelenleg, a köztársaság fennállása óta még sosem volt. Csallóköz a küldöttek tekintetében igen előkelő helyen áll. Az elért eredmény arra kötelez, hogy jó munkával viszonozzuk a bizalmat, .és lépjünk előbbre minden tekintetben. Ma már például nem elégedhetünk meg azzal, hogy sok száz jól működő színjátszó együttesünk, ének- és zenekarunk, tánccsoportunk és más öntevékeny szakkörünk működik. Nem lehetünk elégedettek azzal sem, hogy értelmiségünk zömét a pedagógusok képezik. A tanítók igen nagy és elismerésre méltó munkát végezneR. Életünk minden irányú kiteljesítéséhez azonban az eddiginél sokkal több mérnökre, orvosra, agronómusra és más műszaki szakemberre, értelmiségire van szükségünk. A magyar diákok közül azonban, sajnos, viszonylag még mindig kevesen járnak főiskolákra. E kedvezőtlen helyzet kettős feladatot ró mindazokra, akik gondjukon viselik a művelődés és a társadalmi felemelkedés ügyét. Egyrészt az anyanyelven történő igényes oktatást, másrészt az oktatásban résztvevők megfelelő számát szükséges biztosítani. A törekvés jelentősen megkönnyül- ne, ha mindenki megértené, hogy a tanulás ma már nagyon fontos egyéni és társadalmi érdek. Kulturális kérdésekről beszélve többek között elmondta, hogy javítani kellene a kiadáspolitikát és a könyvterjesztést. Sajnálatos, és nem elégedhetünk meg azzal, hogy némelyik hazai szerző műve csupán három-négyszáz vagy még. ennél is alacsonyabb példányszámban jelenik meg. Hangsúlyozta, hogy a CSEMADOK-nak van mire építenie, van mire hivatkoznia. Az 1968—89-ben elkövetett tévedésektől eltekintve, a szövetség megfelelő alapot épített ki ahhoz, hogy a jövőben magasabb szinten elégítse ki a lakosság igényét, és teljesítse a pártnak a kulturális életre vonatkozó határozatát. A CSEMADOK tisztségviselőinek is azt kell szem előtt tartaniuk, hogy a kulturális politika a párt általános politikájának sajátos része. Ez a sajátosság azonban nem jelenti azt, hogy a kultúra területén a párt irányvonalától függetlenül, vagy ezzel ellentétes irányvonalat követve is dolgozhatunk. A revi- zionisták és a jobboldali op-. portunisták a leggyakrabban a pártnak a kulturális élet irányításában érvényesülő szerepét támadták. Volt erre példa a CSEMADOK életében is. Különösen akkor, amikor ez a szövetség is „önállóan“ akart dolgozni. A kulturális életben azonban éppúgy érvényes a pártirányítás lenini elve, mint a társadalmi élet más területén. A párt kulturális politikájának irányát a párt általános eszmei-politikai irányvonala határozza meg. Jelenleg a CSEMADOK számára is a Tanulságok következtetése, a CSKP XIV. kongresszusának a határozata, valamint a szövetségi és a nemzeti kormány programnyilatkozata a legjobb útmutató. Az évzáró taggyűlést kulturális műsor követte. A helyi együttesek jeleneteket, énekés zeneszámokat mutattak be. A fiatalok és az idősebbek együtt léptek fel, ezzel is mintegy kifejezve, hogy a faluban a kulturális élet területén nincs generációs probléma. Közösen, egymást megértve és támogatva dolgoznak. Sikerük nagyrészt az összefogásnak tulajdonítható. A CSEMADOK és a többi társadalmi és tömegszervezet helyi szervezeteiben folyó évzáróknak az a közös vonása, hogy a résztvevők a helyi jellegű kérdések melleit gyakran általános érvényű kérdéseket is megvitatnak. Szinte naponta szóba kerül például az, hogy a CSKP XIV. kongresszusa irányvonalának megfelelően ma már nemcsak a termelést, hanem a kultúrát is másképpen kell szervezni és irányítani, mint a múltban. A revizionista és a jobboldali opportunista nézetek elleni küzdelemmel párhuzamosan küzdelem folyik mind a liberális, mind a szektás szemlélet, és a laza munkaerkölcs ellen. Az új formák kialakítása, a korszerű eszközök meghonosítása természetesen nem megy zökkenőmentesen. A helyes utat járó kommunisták és a pártonkívüliek azonban le- küzdik a nehézségeket, és a szükségletnek megfelelő munkastílust alakítanak ki. A konszolidáció eredménye érezteti hatását a helyi szervezeteknél is. Mindez elsősorban A VEGYIPARI KIÁLLÍTÁSRA KÉSZÜLNEK az elkötelezett kultúra térhódításában és az aktivitás fokozódásában fejeződik ki. Egyre többen vallják azt a nézetet, hogy a munka kulturális téren is csak akkor lehet igazán eredményes, ha az állami és társadalmi szervek minden vonalon összefognak, és egymást kölcsönösen segítik. Helyi viszonylatban a művelődési otthonok, a szövetkezeti klubok és a más szervek és szervezetek keretében működő együttesek összefogását sürgeti az idő. (Az említett faluban elért siker is ezt Igazolja.) Az együttműködés azért is szükséges, mert a tagoltság megosztja a közönség érdeklődését, gyengíti az erőt. Ha eltérő eszközökkel is, a lényeget tekintve azonos célért: a CSKP XIV. kongresszusa határozatának a teljesítéséért, a társadalmi élet fellendítéséért folyik a küzdelem. Ebben, a folyamatban egyformán felelősségteljes feladat hárul mind az intézményekre, mind a szervezetekre. Munkálkodniuk is közösen, egymást segítve szükséges. JELENLEG az egyenletes termelés és a műszaki fejlődés biztosítása, valamint az előirányzott tervek következetes teljesítése a legfontosabb fel adat. Nagyon fontos szerep hárul azonban a művelődésre, a továbbképzésre, a kulturális. munka minden ágára. A helyi nemzeti bizottságok és mindazok, akiknek közük van a kultúrához éppen ezért csak akkor dolgoznak jól, csak akkor értelmezik helyesen a CSKP irányvonalát, a szövetségi és nemzeti kormány programnyilatkozatát, ha a termelés biztosítása mellett nem feledkeznek meg az ideológiai nevelésről, és a lakosság kulturális igényeinek a kielégítéséről. Az évzáró taggyűlések sikere arra enged következtetni, hogy a CSEMADOK ismét megtalálja a helyes utat, és fejlendíti tevékenységét. BALÁZS BÉLA VALAMENNYIÜNK ÉRDEKE Az elmúlt néhány év folyamán meggyőződhettünk róla, milyen hasznos szolgálatokat tesznek a népi ellenőrző szervek a csalások és visszaélések ellen folytatott harcunkban. Körültekintő, gondos munkájuknak köszönhető az is, hogy bevásárlásaink alkalmával ritkábban „tévednek“ a kereskedelmi dolgozók. A gyengébb minőségű áru árát már csak egyesek merészelik jogtalanul emelni, és szemmel láthatóan pontosabban mérik az árut is. A népi ellenőrző szervek nem tűrik a vásárlók megkárosítását. Szigorú pénzbírsággal sújtanak mindenkit, aki hasonló becstelenségre vetemedik. Ám céljuk nemcsak a megtorlás, hanem elsősorban az emberek nevelése, a hibák és fogyatékosságok megelőzése. Nem irigylésre méltó a helyzetük, annyi bizonyos. De törekvésekben a fogyasztók is nagyobb mértékben lehetnének a segítségükre. Sokkal jobb eredményeket érhetnének el, ha a lakosság nem venné többnyire hallgatólagosan tudomásul a társadalom megkárosítását vagy a saját magát ért sérelmeket, ha felhívná az illetékesek figyelmét a rendellenességekre. Sajnos, ez csak ritkán fordul elő. A csalónak igen merésznek kell lennie ahhoz, hogy beteljen a pohár, és a félrevezetett állampolgár megelégelje a rossz tréfát. Ez a mulasztás részben időhiánnyal, az örökös kapkodással és sietséggel is magyarázható. Köztudomású ugyanis, hogyha kifogásolunk valamit, azt be is kell bizonyt- • tanunk. A bizonyítékok beszerzése azonban hosszabb időt vesz igénybe. Hiszen már maga a tény. hogy elő kell kerítenünk a tanút — aki ugyancsak elfoglaltságára vagy betegségére hivatkozva. esetleg a bűnös haragjától, vagy bosszújától tartva gyakran megtagadja a segítséget —, sokszor megoldhatatlannak tűnő problémát jelent. Mégsincs igazuk azoknak, akik félvállról veszik mások botlásait. Mindenkinek elsőrendű kötelessége, hogy hozzájáruljon a társadalmi vagyon és az egyének megkárosítóinak leleplezéséhez, akár saját tapasztalata, akár mások figyelmeztetése alapján szerzett róluk tudomást. A népi ellenőrző szervek — szívesen meghallgatják és elintézik a panaszokat — saját kezdeményezésükből is mindent megtesznek a törvénybe ütköző cselekedetek megakadályozásáért. Gyakran személyes tapasztalataik segítségével világítanak rá a csalásokra és visszaélésekre. Namegy- szer győződtünk meg róla, milyen pontosan teljesítik feladataikat. A hozzájuk főzött reményeket tehát beváltják, mégpedig nemcsak az egyének, hanem az üzemek és a vállalatok ellenőrzésével kapcsolatban is. Ez egyébként népgazdaságunk elsőrendű érdeke ma, amikor társadalmunk kivétel nélkül mindenkit igyekszik bevonni a közös munkába, mindenkit érdekeltté kíván tenni politikai és gazdasági feladataink teljesítésében. Éppen ezért oly fontos, hogy mindazt, ami az országban történik — az eredményeket éppenúgy, mint a hibákat —, a saját ügyünknek tekintsünk. Csak ennek az elvnek a tudatosításával lehetünk még aktívabbak. Vállalnunk kell és vállaljuk is a nehézségeket, s felvesszük ellenük a harcot, részben oly módon is, hogy nem tűrjük a társadalom, tehát valamennyiünk érdekeit sértő jelenségeket. KARDOS MARTA RACIONALIZÁLÁS A BÉREZÉSBEN IS Az íncheba ’72 nemzetközi vegyipari kiállítás képviselői tegnap tájékoztatták Koslcén a kelet-szlo- vákiai újságírókat az idén július 24—30 között Bratislavában megrendezendő nemzetközi kiállítás előkészületeiről. Tegnapig már 336 válallat — több mint tavaly — jelentette be részvételét. A KGST- tagállamaln kívül osztrák, NSZK, belga, japán, svájci, olasz, ausztrál cégek is képviseltetik magukat termékeikkel. A kelet-szilovákial vállalatok közül a strážskéi Chemko, a humennéi Chemlon, a vranovl Bukoza, a sviti Chemosvit, a prešovi Fruco- V és a koiíicei „Szovjet Hadsereg Gépgyár" állítja ki termékeit az idei nemzetközi találkozón. A jelenlegi bérrendszer 12 éve érvényes. A bértarifák katalógusa e tizenkét év alatt mitsem változott, a termelés azonban, amelyet a bértarifáknak szolgálniuk — illetve jutalmazniuk — kell, jelentős változásokon ment keresztül. A termelés megnövekedett, korszerűsödött, a dolgozók szakképzettségi átlaga megnőtt, a munka- folyamatok megváltoztak, a vállalatok anyagi ösztönzési rendszere többször is módosult. Mivel a termelés megnőtt —, sok esetben minőségileg is javult — még azoknak az embereknek is emelkedett a bére, akik egyazon munkahelyen, ugyanabban a be osztásban maradtak. A bértarifa azonban mitsem változott. így hát a jutalmazási alapot növelték meg az üzemekben, s az átlagbérek emelését a bérek mozgó részének egyre nagyobb növelésével érték el. Az alapfize tés jelentősége ennek folytán a termelésben egyre csökkent. Ma már az a helyzet, hogy a bérek mozgó része meghaladja az alapfizetések 40—50 százalékát. Ez szükségszerűen kihat a szak- képzettség és a funkció értékének csökkenésére. A szakképzettség és a termelés szervezésében betöltött tisztség jelentősége azonban a modern iparban egyre fokozódik. A bérszint fej lődési iránya és szerkezeti ősz szetétele tehát ellentétbe került a hatékony modern termelés objektív követelményeivel. Ennek az egyenetlenségnek a felszámolása kormánybizottsági szinten, körültekintő előkészítő munkával és .kísérletek segítségével folyik. Ezekben a napokban a bérrendszerek racionalizálására alakult ágazati bizottság, amelyet az SZSZK Iparügyi Minisztériuma alakított ki, Ružombe- rokban tanácskozott. A minisztérium képviselőin kívül a tanácskozáson részt vettek a szakszervezeti szövetség KB tisztségviselői is, valamint a bérrendszeri módosításokkal kísérletező 10 vállalat igazgatói. A kísérletező vállalatokban idén próbálják ki a módosított bérrendszer gyakorlatát, bogy 1973- ban, az új bértarifákat szélesebb körben alkalmazhassák. Az érdekes módosítások kapcsán megkérdeztük az egyik kísérletező vállalat, a ružombero- ki Észak-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyárak igazgatóját, Miroslav Svoboda mérnököt, mit vár a bérrendszer átépítésétől, s mennyire jutott vállalatuk ebben a munkában. Megtudtuk, hogy a ružombe- roki papírgyárakban tavaly augusztus óta több szakcsoport dolgozik a bérrendszer átépltén. Munkájukat egy vállalati méretű pontos elemzés alapján kezdték meg, s most az egyes szakmunkákat és funkciókat osztják be új bérrendszer osztályaiba. — Félreértés ne essék — figyelmeztet az igazgató —, ez munka csupán. Ennél a munkánál "felülvizsgáljuk az összes gépkezelői normákat, a teljesítménynormákat, minden szintű vezető jogkörét és munkatartalmának hatékonyságát, a gépi berendezés állapotát, különféle munkálatok hatásosságát, a munkaszervezést stb. Célunk, hogy minden dolgozó tevékenysége valóban szocialista módon, igazságosan, az elvégzett munka mennyisége, minősége és társadalmi jelentősége szerint legyen jutalmazva. A továbbiakban megtudjuk, hogy az egyes bérosztályok és bérkategóriák szigorúan fokozatos rendszerbe kerülnek.. Tehát azon a szinten, amelyen az alacsonyabb bérkategóiia legmagasabb osztálya végződik, ott kezdődik a magasabb kategória legalacsonyabb osztálya. Ez a fokozatosság természetesen, a jelenlegi bértarifa-rend- szerben is megvolt — eleinte. De a bérek mpzgó része arányának növekedésével az alacsonyabb bérkategóriákban elért bérek sok helyütt átnőttek a felsőbb kategóriába anélkül, hegy ezt a bérnövekedést a szakmai képzettség növelése, vagy magasabb funkció kísérte volna. Tizenkét év nagy idő és ezek az egyre fokozódó aránytalanságok már éreztették kedvezőtlen hatásukat. Az új rendszer ezzel szemben kihangsúlyozza a szak- képzettség és a funkció szerepét. A bér mozgó része átlagban véve 10 százalékra csökken, ami már arányban van a .jelen követelményeivel. Természetesen szó sincs valamiféle Indokolt juttatások le- nyesegetéséről. A bérszint nem változik, csupán a kialakult helyzet kap igazságosabb keretet a további helyes bérfejlődés érdekében. Ha a tegnap elavult gép mellett dolgozó munkás ma új, modern gép mellé kerül, ez nem jelenti, hogy a termelékenyebb munkát ugyanazért a bérért kell végeznie. De — és ez a lényeg — a modern gép kezeléséhez szükséges szakképzettséget el kell sajátítania. S így a bérrendszer átépítése közvetlenül kedvezően befolyásolja a szakképzettségi átlag növelését. Ugyancsak hatással lehet — ha következetesen és körültekintően végzik az átépítés munkáját — a termelést szervező dolgozók szaktudásának jobb érvényesülésére. A cél, hogy a jó és kezdeményező vezetés kifizetőd- j é k, s ne legyen mindegy, hogy jól, vagy ötlettelenül szervezik-e a munkát. Közvetve a műszaki haladást is szolgálja a szakképzettségi bérosztály jelentőségének fokozása. A bérezési rendszerek hozzá- idomítása napjaink követelményeihez sok vonatkozásban kedvezően hat a termelésre. Ezért szükségszerűen felmerül a gondolat: reméljük, a tervszerű gazdálkodás és a következetes józan gazdaságpolitika a jövőben nem engedi, hogy további 12 évig változatlanul merev maradjon a bértarifa-rendszer, s túl nagyra növekedjenek az aránytalanságok. Ma már megvannak a politikai és gazdasági feltételei annuk, hogy a jövőben rugalmasan és rendszeresen napirendre kerüljön a bértarifák kérdése azonnal, amint a diszproporciók, az egészségtelen deformációk jelei megmutatkoznak. VILCSEK GÉZA 19?2 I. 28.
