Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-03 / 1. szám, hétfő

V. VOLKOV OTIJEGYZETE „Ml ÚJSÁG KUBÁBAN?" Az „Északi Csillag“ nevű Pulmann-autóbusz Mexico és Cuernavaca között éles kanya­rok után végre rátért a négysá­vos autóútra és sebesen szá­guldott, mintha ketté akarná szelni a cukornádültetvény zöld falait. Megpillantva az is­merős tájképet, homlokom ön­kéntelenül odanyomtam az ab­laküveghez és észre sem vet­tem, hogy hangosan gondolko­dom: „Nézzék csak! Akár Ku- bábán/" Szomszédom, egy ar­gentin újságíró felfigyelt fel­fedezésemre, felemelkedett az ülésről és visszakérdezett: „Bo­csánat, jól értettem: Kubában? Ön járt ott?" — Igen, három hete, hogy el­hagytam Havannát —, válaszol­tam neki és tovább gyönyör­ködtem a tájképben..Az argen­tin bizalmatlanul méricskélt a tekintetével, de amikor meg­mutattam neki tudósítói Iga­zolványomat, felderült az arca. „Bocsásson meg, hivatásbeli szokás, különösen a magukat szemtanúknak nevezőkkel szem­ben ... Mondja el inkább, mi újság ott, Kubában .. Kétórás beszélgetés követke­zett ... A latin-amerikai orszá­gokban sokat faggattak, mesél­jek el mindent a kubai életről. da-ostromhoz folyamodik, hogy aláássa Kuba tekintélyét a la­tin-amerikai népek szemében. Áttört bloikód Ha az embernek még pár száz kilométert kell megtennie hazáig, jó szolgálatot tesz az álmosság és unalom ellen az autórádió. A kellemes zene jó kedvre derítené az éjszakai utast, de időnkint megszakad, és a bemondó közli, hogy „Amerika Hangja“ adását hall­juk Washingtonból, mégpedig a különleges, „Találkozás Kubá­val“ című rendszeres műsort. „Havannából hírek érkeznek, hogy Kubában újabb élelmiszer és ipari árucikk-korlátozások várhatók, a tízmilliós cukornád­termés kudarca újabb csalódást okozott a népnek, mely már nem is várja anyagi helyzeté­nek javulását.. Nem fogjuk végig idézni az epés kommentárt, melyet a forradalmi Kuba gyűlölete hat át. De nézzük, miről is „tájé­koztat“ az „Amerika Hangja“. Köztudott, hogy Kubában jegy­rendszer alapján kapják meg a családok a szükséges árucik­keket. Kubaiakkal'folytatott be­szélgetéseim során nemegyszer meggyőződtem ró’3. aniit jegy­Nádaratás közben jólesik az ebéd és az aktuális politikai kér­dések megvitatása is elmaradhatatlan. 1972. I. 3. amikor megtudták, hogy jártam Havannában. Szervezett félrevezetés A latin-amerikai olvasók reg­gelente belelapozgatva újság­jaidba, két-három hírt találnak Kubáról. Leginkább Fidel Cast­ro beszédeinek rövid, de ter­mészetesen elferdített elemzé­sét találják, vagy valamilyen botrányos esettel hozzák össze­függésbe Kubát a lapok. Annak idején a guatemalai nyugatné­met nagykövet elrablásában Havanna kezét látták. A mon- tevideoi* bank kirablása termé­szetesen „Castro ügynökeinek a műve“ volt... Az Egyesült Államok külügy­minisztériuma, a Pentagon és a CIA nem is leplezi, hogy az USA latin-amerikai politikájá­nak fő Iránya a kubai forrada­lom elleni harc. A kubai forradalom 13 év előtti győzelme nemcsak a „szabadság szigete“ népeinek életében volt nagy esemény. A kubai forradalmi átalakulás fáklyája a latin-amerikaiak millióinak szívében reményt kel­tett, hogy megszabadulnak az amerikai imperializmus gazda­sági, politikai és katonai el­nyomása alól. A kubai forradal­márok győzelme örökre meg­döntötte a burzsoá propagandá­nak az ún. geográfiai fataliz­musról terjesztett mítoszát, amely szerint az Egyesült Ál­lamokkal való földrajzi közel­ségük miatt lehetetlenek a gyökeres forradalmi átalakulá­sok a latin-amerikai országok­ban. Viszont a kubai dolgozók tapasztalatai igazolták a latin­amerikai kommunisták történel­mi igazságát — ugyanis ők éve­ken át előkészítették a szocia­lista forradalom politikai és ideológiai alapját. Éppen ez a nagy példa keltett pánikot az USA uralkodó köreiben. Gazda­sági és politikai blokádot al­kalmaztak a szabadságszerető ország ellen, fegyveres provo­kációkat követtek el, szabo­tázst és aknamunkát szervez­tek az országon belül. Amikor ennek ellenére is tovább fejlő­dött a forradalom, Washington elhatározta, hosszú propagan­re kapnak, ugyan nem sok, de elég ahhoz, hogy senki se nél­külözzék úgy, mint a forrada­lom előtt, amikor a lakosság jelentős része a szó szoros ér­telmében éhezett. Az adás szer­zői a jegyrendszer „szörnyűsé­geit“ dramatizálva előszeretet­tel utalnak rá, hogy a korláto­zásokra részben eddig hallat­lan méretű mezőgazdasági és ipari beruházások következté­ben kerül sor {a nemzeti össz­termék több mint 30 százalé­ka] s a valutakészleteket el­sősorban külföldi gépek, nem pedig élelmiszer vásárlására fordítják. A szerzők azonban egyszer sem említik, hogy a forradalom óta eltelt 13 év alatt több mint négyszeresére nőttek a művelődésre és szociá­lis biztosításra fordított kiadá­sok, tízszer annyit költenek egészségvédelemre és a nyolc­millió lakosú Kubában több mint kétmillió ember naponta kétszer részesül ingyenkoszt­ban a munkás-, diák és katonai étkezdékben. Az adás szerzői annyira el­vakultak, hogy „rabszolgáknak“ nevezik a cukornádaratás re­kordtartóit. Nem látják, hogy Kubában nyolcszorosára nőtt a halkitermelés, s a múltban be­hozatalra szoruló ország a het­venes években 500 ezer tonna rizst szándékozik termeszteni, hogy teljesen kielégítse a szük­ségleteket, hogy a kubai keres­kedelmi flotta tonnatartalma a forradalom éveiben hétszeresé­re bővült. Az amerikai propa­ganda a sok ezer hektár öntö­zött földről, új nagy duzzasztó­gátakról, erőművekről, üzemek­ről, gyárakról, lakóházakról és iskolákról sem vesz tudomást. A forradalmi Kuba igazsága napról napra utat tör magának, napról napra, óráról órára nő az első latin-amerikai szocia­lista állam tekintélye. Az egész földrészen terjed a mozgalom, melynek célja a kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatok fel­vétele Kubával. Chile az elmúlt évben szerződéses alapon 8 millió dollár értékű élelmiszert szállított Kubának. Komoly konstruktív tárgyalásokat foly­tat Kubával a perui, venezue­lai és több más latin-amerikai kormány, l Összekötő kapocs, képviselő Imrich Kováč Abban a katonai egységben, ahol Vladimír Cisár tiszt irá­nyítja a politikai munkát, Imrich Kováč őrnagyot választották meg képviselőnek a városi nemzeti bizottságba. Komoly, köte­lességtudó ember. A néphadseregbe közvetlen a háború után, 19'16-ban került. Műszaki iskolát végzett, s ezért több műsza­ki jellegű parancsnoki tisztséget töltött be. Mindig arra tö­rekszik, hogy beosztottjai — a tényleges katonák is — jó mun­kaeredményeket érjenek el, jó szakemberek legyenek. 1956 óta párttag. — Életemben először választottak meg képviselőnek — mondja. — Igyekezni fogok, hogy munkámat a lehető leg­jobban végezzem. Kováč őrnagy képviselőre nagy feladatok várnak. Nem csak az üléseken, a szakbizottság munkájában és a határozatok teljesítésében vesz részt, hanem összekötő kapocs lesz a vnb és a katonai egység között. Nagy mértékben tőle is függ inajd tehát a polgári lakosság, illetve a hatóság és a néphadsereg katonáinak harmonikus együttműködése, barátsága. —gf— dúlt el Burma ostromlására. A burmai király a mongolok el­len egy óriási hadsereget sora­koztatott fel, melynek fő ere­jét a harci elefántok képezték. Ezeket indították el a küzde­lemben és már úgy tűnt, hogy senki sem tudja 'megállítani az állatokat. Ám a mongolok igen jól ismerték ellenségeiket és ,,az élő erődítmények“ gyengé­it. Az íjászok félkörbe fejlőd­tek fel és lőni kezdték az elég­telenül védett elefántokat. Az elefántok fájdalmukban meg­vadultak, majd visszafordultak és könyörtelenül elpusztították saját hadseregüket. Később az elefántok védel- mezésére páncélt használtak, amely védte az állatokat az ellenség nyilaitól éppen olyan módon, mint a lovagokat a pán­célöltönyök. Az elefántok há­tát és oldalát erős bronz, vagy vaslemezekkel ellátott anyag­gal takarták be. Lábukra fém- spirálokat csavartak. Ennek kö­vetkeztében azonban az elefánt ügyetlenné, tehát kevésbé ve­szélyessé vált. A harci elefánt napjai azonban meg voltak számlálva. Megjelentek ugyanis a lőfegyverek. Indiában és Bur­mában a XVIII. századig meg­tartották a harci elefántokat, ám az európaiak megérkezése után az elefántok a puskák és a francia, valamint az angol katonáik ágyúi előtt védtelenné váltak. így ért véget az erdők óriá­sainak katonai karrierje, s nem maradt más hátra, minthogy áttérjenek a békés munkára: a fatöírzsek szállítására vagy a cirkuszokban való szereplésre. A, Vokrug Sveta nyomáti Legszívesebben a katonáknak konferálok nyen, így bizony kissé lámpa­lázam volt. Számtalanszor elis­mételtem a delegáció tagjainak nevét, nehogy valahol téved­jek. Bár nem láthattam az ösz- szes bemutatott filmeket, azt a néhányat, amelyet megtekint­hettem, igazán magas színvona­lúnak tartom. A maga módján ezek a filmek érdekesek és tanulságosak voltak még olyan laikus számára is mint magam vagyok. Ugyancsak meglepett a fesztivál baráti, meleg és for­maságtól mentes légköre. ® Milyen tervei vannak a jövőt illetőleg? — Természetesen továbbra is megmaradok hivatásomnál. Még gyakrabban szeretnék a katonák előtt szerepelni, mert amint már mondottam, nagyon szeretem a katonai nézőközön­séget és egyben tisztelem is. Tervem egyébként nagyon sok van, de mivel babonás vagyok, nem nyilatkozom... (ol) Mondhatnánk, hogy vala­mennyi harci eszköznek és fegyvernek már az ókorban is megvolt az őse. Az ostromló, vagy az erődítményi tüzérség­nek megfeleltek a katapultok és a tarackok, az autószállítás­nak a lovasfogatok, a puskák­nak az íjak, a tankoknak pe­dig a harci elefántok. Az ele­fántok képezték Hannibál dicső hadvezér hadseregének, de egy­ben a burmai királyok és a nagymogulok hadseregének fon­tos részét is. A hadművészet története tu­lajdonképpen a támadó és az elhárító fegyverek közti küz­delemben rejlik. Minél éleseb­bek voltak a nyilak, és kemé­nyebbek a kardok, annál súlyo. sabb volt a páncélöltöny vagy a pajzs. Minél gyorsabb volt a lövedék sebessége és minél na­gyobb volt a töltények ereje, annál erősebbek voltak a tan­kok és a hadihajók páncéljai. Ilyen fejlődésen mentek ke­resztül a harci elefántok is. Hannibál „élő tankjait“ erős bőrük védelmezte. Az elefántok hátán helyezték el azokat az ülő szerkezeteket, amelyeken az íjászok ültek. Az elefántok harcképességének fokozására az elefánt agyarára fémpengé­ket helyeztek, melyek lánd­zsákhoz hasonlítottak. Az ele. fántok olyan ellenséggel küz­döttek meg a legjobban, ame­lyik nem ismerte erejüket. Né­ha a pszichológiai hatás sok­kal fontosabb volt, mint az ál­latok tényleges ereje. Előfordultak olyan esetek is, amikor az elefántok okozták saját hadseregük vereségét. Marco Polo, a híres velencei utazó műveiben elmondja, hogy milyen kis mongol osztag in­Hannibál „élő tankjait“ megelőzte az asszír harckocsi (8. szá­zad időszámításunk előtt). A harckocsi kétkerekű volt, két, sőt négy ló húzta. Jitka Davídkovát, a fiatal, elegáns leányt gyakran látni szülővárosa, Brnó utcáin. Azon­ban más városokban és falvak­ban is találkozni lehet vele, mert hivatása ezt a vándorlást szinte megköveteli. ® Hogyan jutott el a konfe­ranszié hivatásig? — Sok fiatal lányhoz hason­lóan az én álmom is az volt, hogy színésznő legyek. A való­ság azonban sokkal hétközna­pibb volt, mint ahogyan felté­teleztem. A színművészeti pá­lyám félbeszakadt, nem tudtam folytatni tanulmányaimat. 1965- ben részt vettem a brnói Evropa kabaré felvételi pályázatán, amely akkor új esztrádtehetsé- gek felfedezésére törekedett. Meglepetésemre sikerem volt, és. a következő idényben már M. Foret együttesével léptem fel. A „Hét álhatatos“ című esztrádműsorral egész Cseh­szlovákiában nagy sikert arat­tunk, s több ízben szórakoztat­tuk a katonákat Az Echo-kvar- tetben már egyedül konferál­tam, és hű maradtam ehhez a hivatáshoz. • Említette, hogy gyakran szerepel a katonák előadásán. Mi a véleménye ^ katonákról, mint nézőközönségről? — A katonákhoz gyakran jár­tunk még M. Foret zenekarával és mindig nagy örömmel, mert úgy éreztem, hogy ők a leghá- lásabb nézők. Az Echo-kvartet- tel karácsony estét és még az ünnep két napját is a kaszár­nyákban töltöttük, tehát el tu­dom képzelni, milyen is a ka­tonai karácsony. Elmondok egy esetet, amely a katonák köré­ben történt velem. Az együttes összes tagja beteg volt, vala­mennyien megfáztak és ez en­gem érintett a legjobban, tud­niillik elveszítettem a hango­mat. A nézőközönség a legkü­lönfélébb gyógyszerekkel akart meggyógyítani, ám az óhajtott eredmény elmaradt. Végezetül mégis „megtartottuk“ az elő­adást, miközben én csak mí­meltem a dalt, és egy leány .a színfalak mögött énekelt. En­nek a kísérletnek akkor óriási sikere volt, ma sem tudom, va­jon a komikus megoldásért, vagy pedig a színfal mögött el­rejtett énekesnő kiváló teljesít­ményéért. © Nemrégiben a Varsói Szer­ződés hadseregeink 6. brnói filmfesztiválján vendéglátóként mutatkozott be. Milyen élmé­nyei vannak? — Első ízben szerepeltem Tlyen jelentőségteljes esemé­Téli támadás

Next

/
Oldalképek
Tartalom