Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-19 / 15. szám, szerda

A HONISMERETI ÉS HELYTÖRTÉNETI MUNKA JELENTŐSÉGE A NÉPMŰVELÉSBEN A honismeret nem önálló tu­domány, hanem az ismeretszer­zésnek és ismeretterjesztésnek sajátos népművelési formája. Az ország — vagy kisebb-na- gyobb vidéke, területe, földraj­zi, közigazgatási, etnikai egy­sége — múltbeli és jelenbeli életének, történetének, anyagi és szellemi kultúrájának sokol­dalú tanulmányozása, az így szerzett ismeretek összegyűjté­se, összegezése és gyakorlati felhasználása. Ez a kutató-gyűjtő tevékeny­ség a különböző tudományok és tudományágak szerint lehet földrajzi, (lakóhely-szülőföld- ismereti, környezet-ismereti), néprajzi (népművészeti, népme­se- és népdal-, népszokásgyűj­tő stb.), történeti (helytörténe­ti, munkásmozgalmi, könyvtári, levéltári, régészeti, érmészeti, múzeumi stb.), természeírajzi (országjáró, turisztikai, állat­tani, madártani, kőzettani, barlangászati stb.), irodalmi (írók, költők, tudósok, felfede­zők helyi emlékei) adatok és anyag gyűjtése. Ebbe a sokrétű kutató-gyűj­tő munkába sorolhatjuk a CSE­MADOK, más társadalmi szer­vek, az iskola, az üzem, az egységes földművesszövetkezet nevezetesebb eseményeit meg­örökítő krónikák, évkönyvek vezetését, szerkesztését, évfor­dulókra, jubileumokra doku­mentumok és szemléltető anyag gyűjtését is. A honismereti-történelmi te­vékenység mind a természet- tudományi, a társadalomtudo­mányi, a művészeti ismeretter­jesztésnek, mind nevelőmun­kánk egyik speciálisan össze­fonódó fajtája, csoportja. Célja és feladata segíteni a tudomá­nyos világnézet formálását, a szocialista tudat fejlesztését. A honismereti- helytörténeti kutatások jelentősége a szocialista hazafiasságra való nevelésben A helytörténetírás éppen úgy, mint a történetírás, az ideoló­giai befolyásolás eszköze. Azért szükséges, és kell, hogy felkutassuk lakóhelyünk törté netét, hogy a múlt haladó ha­gyományaiból és negatív voná­saiból új erőt meríthessünk a jelen számára, hogy elődeink sok-sok bukásra kárhoztatott harcából és dolgos hétköznap­jaiból tanuljunk, hogy szű- kebb hazánkat, szülőföldünket, lakóhelyünket még szebbé te­gyük és még biztosabban jár­junk a szocializmus építésének útján. A hazaszeretetre való neve­lés egyik jelentős tényezője a hazai táj szeretete, és a haza fogalmának is egyik legerő- seub valóságeleme a szülőföld, amelyhez létezésünktől kezdve igen eres érzelmi szálak fűz­nek. Minden tájnak, falunak, vá­rosnak megvan a maga törté- netmi fejlődése, ezért feltárá­sán és megismertetésén keresz­tül népünk hazaszeretetét, és a nemzetek és a nemzetiségek erkölcsi-politikai egységének megszilárdulását erősíthetjük. A helyi történelmi-honismereti körök rendszeres feltárásával nagyban elősegíthetik a szülő­föld. a legközelebbi környezet szeretetének elmélyítését, ami fejleszti a szűkebb közönség­hez való hűség és ragaszkodás érzéséi. Azon kell fáradoznunk, hogy a dolgozó nép őszinte hazaszeretete, a nép és a szü­lőföld igaz szeretete a szocia­lista haza fiság színvonalára emelkedjék, és eljusson a pro­letár internacionalizmus esz­méjének tudatos vállalásáig. A heiytői ténet az igaz liaza- fiságot az alkotómunka igaz megbecsülésével kapcsolja ösz- sze, vagyis a teremtő-építő munkában megnyilvánuló ha­zaszeretetre nevel. A helytörté­net annak elismeréséhez vezet el bennünket, hogy társadalmi életviszonyainkat egyrészt a múlt véres harcai révén lét­rejött értékek határozzák meg, melyekről ma fennmaradt do­kumentumok alapján szerzünk tudomást, másrészt, hogy lakó­helyünk arculata a jövőben mír a mi, mai törekvésünktől és erőfeszítésünktől is függ. A helytörténeti ismeretek alap­ján elénk tárulnak a múlt ha­tóerői és hibái: nemcsak azt tanulhatjuk meg belőle, hogy ki és mi vitte előre a fej­lődést, hanem azt is, hogy ki és mi gátolta azt. Ezzel a te­vékenységgel a helytörténeti munka lényeges alkotószervévé válik szocialista nevelésünk­nek. Munkáselődeink nehéz élete, nyomora és áldozata nem volt hiábavaló, mi vagyunk — lényegesen megváltozott törté­nelmi körülménye^ között — jogos örököseik, mert tedjese- désbe vittük értékes örökségü­ket. Ezzel válik a helytörténet ciyan eszközzé, amelynek se­gítségével az ifjúságot — és a felnőtteket is — megtanítjuk nyitott szemmel járni saját házuk táján. S ezt az elődeink­től kapott értékes örökséget nekünk kell most még szebbé és még értékesebbé tenni a szűkebb hazában, a szülőföl­dön. A ho n i s n i e r e t i - lie 1 y tö rt é n e t i munkának azért is nagy a ne­velési jelentősége, mert lehető­ségeket ad a múlt jelentős ese­ményeinek közvetlen élmény- szerű átélésére. Biztosítja, hogy a ma élő ember közelségben ismerje meg a korábbi nemze­dékek termelő és alkotómun­káját. A honismereti-helytör­téneti munka tehát hozzásegíti az embereket annak felisme­réséhez, hogy ők nemcsak szemlélői és passzív résztvevői saját koruknak, hanem építői és alkotói is. tppen a honismereti-helytör­téneti szakköri kutatómunka ad a népművelőnek kiapadhatat­lan lehetőséget, hogy városon és falun egyaránt az ifjúság nevelésén túlmenően jelentős mértékben hatni tudjon a fel­nőtt lakosság szocialista öntu­datári is, a munkásmozgalom történetével való foglalkozá­sok sói ón. A helytörténeti kutatás néhány elméleti és módszertani kérdése A honismereti-helytörténeti munka megkezdésekor az aláb­bi néhány szempontot kell fi­gyelembe venni: 1. A helytörténeti-honismere­ti kutatómunka minden kér­désben a munkásosztály állás­pontjából induljon ki. A mar­xizmus—leninizmus jelentősége a helytörténeti kutatásban ugyanaz, mina az országos tör­ténetben. Alkalmazása megsza­badítja a történettudomány spe­kulatív jellegétől, és egzakt tudománnyá teszi. 2. A honismereti-helytörténe­ti kutató a jelenlegi problé­mákból és abból a társadalmi szükségszerűségből induljon ki, amit a szocializmus, s majd a kommunizmus felépítése meg­követel. Leghelyesebb, ha a honismereti körben a jelen, vagyis a felszabadulás utáni korszak történetével kezdjük meg a munkát. 3. A honismereti helytörténe­ti kutatás központjában a nép- tömegek szerepének ábrázolása és a forradalmi osztályharc, a munkásmozgalom története áll - jón. 4. Ügyelni kell arra, hogy a honismereti-helytörténeti té­mák megválasztásakor elkerül­jük a túlságosan tág vagy szűk kereteket. BODNAR BÉLA ÜNNEPEK UTÁN A FILHARMÓNIÁBAN A karácsonyi és újévi szü­net után Bratislavában újra megindult a zenei élet. Az esztendő első bérleti estjén Antonín Dvoíák Szláv táncai hangzottak el. A két nép­szerű táncsoruzat egységbe fűzött előadása lényegében szép zenei elgondolás, de magában rejti az egyhangú­ság veszélyét. Talán mégis hatásosabb a szokott „ada­golás“, vagyis ha egyszerre csak a sorozat néhány szá­ma kerül be egy változato­san összeállított műsorba. Bár Dvorák Szláv táncai alapjában a cseh népkölté­szet talajáról sarjadnak, a zeneköltő nem a cseh nép­zenéből meríti dallamait. Ta­lán inkább így mondhat­nánk: a leikéből fakadó táncdallamoknak van népze­nei jellege. Valójában az ő fantaziájának szülöttei. Dvo­rak a népi képzeletvilágot a maga gondolataival és a maga sajátos dvoráki mód­ján ecseteli. Szívvel-lélekkel a cseh nép fia, zenei gondo­latai is hazafiságán szűrőd­nek át, és ebből ered művé­szetének népi-nemzeti voná­sa, Ahogy Debussy francia muzsikusnak nevezte magát, úgy Dvorak elmondhatta volna: cseh muzsikus va­gyok. A Dvoŕák-estet Vojtech Gabriel, a Szlovák Filhar­mónia hangversenymestere vezényelte. Gabriel behatóan ismeri a zenekart, a kon­certmesteri pult mellett so­kat látott és tapasztalt, s bi­zonyára ez a gazdag művé­szi múlt alakította ki ele­ven, impulzív vezénylési módját. A Szlovák Filharmónia ez­úttal kissé unottan játszott, Dvorák tolmácsolása inkább e»y gyakorlott együttes ru­tinprodukciója volt, mint szívből jövő muzsikálás. A Szláv táncok nyolc évvel ké­sőbb komponált második so­rozata már az érettebb mes­ter kézjegyét viseli, zenei gondolatai tartalmasabbak, lírája mélyebb, elgondolko- dóbb, ami a zenekari művé­szeket is valamivel intenzí­vebb belső részvételre ser­kentette. HAVAS MÁRTA ELSŐK A KERÜLETBEN Molnár János felvétele A kelet-sžlovákiai Zelenina kušicei vállalati igazgatóságá­nak értékelése szerint a gyü­mölcs- és burgonya téli rak­tározása terén a kerületben az elsőséget a trebišovl járásban, Pribeníken székelő gyümölcs-, zöldségfelvásárló és értékesí­tő központ nyerte el, amely Anton Kačurak igazgató és he­lyettese Prescsák István veze­tésével az idén a tervezett 312 tonna helyett 387,7 tonna zöld­séget, 150,6 tonna gyümöJc és 700 tonna burgonyát tárolt a téli időszakra. Az üzem közel 120 dolgozót számláló munkaközössége év­záró szakszervezeti gyűlésén értékelte sikerekben gazdag múlt évi munkáját. Ez az üzem a kiskereskedelmi forgalom 1970-es évhez viszonyítva 46,5 százalékkal magasabb tervfela­datát tavaly 193,7 százalékra teljesítette. Pénzben kifejezve megközelítette a 13 millió ko­ronát. A nagykereskedelmi for­galom terén 28,5 millió koro­na értékben 135,7 százalékos teljesítést ért el. Zöldségből 1,5 ezer tonna helyett 1,7 ezer tonnát, gyümölcsből 377,6 he­lyett 452,1 tonnát, déli gyü­mölcsből 574,4 tonnát, burgo­nyából a tervezett 4,2 ezer ton­na helyett 7,2 ezer tonnát, az előző évhez viszonyítva 79 szá­zalékkal nagyobb mennyiségű terméket értékesített. Felvásár, lási tervét zöldségből 111,5, gyümölcsből 83,4 és burgonyá­ból 129,2 százalékra teljesítet­te. Mindezeket a jó eredménye­ket a helyesen és rugalmasan végzett munkaszervezésnek, az üzem dolgozói lelkes munká­jának köszönhetik. Sikerült le­küzdeniük számtalan nehézsé­get, ami például a szükséges szállítóeszközök gyakori hiá­nyában, a ládák nyilvántartása és elosztása, a szocialista va­APRÓHIRDETÉS gyón becsületes kezelése körü­li problémákban mutatkozott meg. Az évzáró gyűlés részvevői határozatot hoztak a munka- fegyelem további megszilárdí­tása, a dolgozókról való jobb gondoskodás, az ez évi gazda­sági feladatok sikeres teljesí­tése, a dolgozók kezdeménye­zésének további elmélyítése ér­dekében. Az fizom dolgozóinak több mint 90 százaléka ennek a szakszervezeti évzáró gyűlés­nek záró részében írta alá be­lépési nyilatkozatát a CSSZBSZ- be, s ennek alapján itt is meg­alakult a CSSZBSZ üzemi szer­vezete. (kulik) H A bratislavai Stavnindustria, Benediktova 5 sz., azonnali belé­péssel alkalmaz: — kőműveseket — ácsokat — lakatosokat — autónieciianikusukat és — sofőröket. Bratislavai, illetőleg varnsdorfi (Csehország) építkezéseinken al­kalmazott dolgozóinknak három részletben 400(1 korona összegben toborzási járulékot adunk. 20 százalékos bérpótlék, alaptel jesítménybér emelése lehetséges. Nősök és nőtlenek számára Is na­pi 25 korona különélés! pótlékot adunk. Varnsdorfi építkezéseinken alkal­mazott kőműveseinknek és ácsainknak havonta 500 korona stabilizációs jutalmat adunk. Az érdeklődők üzemünk toborzási osztályán — Bratislava, Benedik­tova 5. szám alatt — jelentkez­hetnek, ahol bővebb felvilágosí­tást nyújtunk. A munkaerőtoborzást a városke­rületi nemzeti bizottság — Bratis- lavaStaré Mesto — engedélyezte. Stavoindustria, n. p. PZ-HSV, Bratislava, Benediktova č. 5, Náborové oddelenie, ÜF-09 Si Veszek Bars, Esztergom, Hont, Nyitra, Szepes vármegyék mo­nográfiáját és dr. Haiczl Léva történetét. Forgács Miklós, 29. au­gusta 28., Levice. Ü-4ö ■ Négyszobás új villa, garázzsal, kerttel, központi gázfűtéssel, vá­rosban eladó. Jelige: Bratislava közelében. 0-49 ■ Családi ház kerttel eladó. Si­mon Ján, Dunajská Streda, Mlie- čany. Ú-54 ■ Megismerkednék házasság cél­jából józan életű, lelkiismeretes férfival 50—57 évig. Senkim nin­csen. Jelige: Elfáradtam bánatom­ban. Ű-45 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS SS Ezúton mondunk köszönetét a Május 9 Üzemben dolgozó aszta­los szaktársaknak és mindazok­nak, akik 1971. december 15-én elkísérték utolsó útjára a komár­nói temetőbe Tóth Lászlót, a szeretett férjet és virágadn- mányaikkal, részvétükkel enyhí­tették mély fájdalmunkat. Felesége és a gyászoló család Ü-43 ■ Köszönetét mondunk mindazok­nak a rokonoknak, ismerősöknek, akik elkísérték utolsó útjára jó apánkat, Nagy Bélát 1971. december 26-án a jelkai te­metőbe. Külön köszönet a szép búcsúbeszédért. Gyászoló gyermekei Ú-44 HAIALOZAŠ • ü Mély fájdalommal értesítjük barátainkat és ismerőseinket, bogy dr. R o s i n á k Kárnly hosszú, súlyos betegség után f. hó 13-án elhunyt. Drága halottunktól csütörtökön, január 20-án, 13,15 órakor búcsú­zunk a bratislavai krematórium­ban. Az autóbusz 12,15 órakor rendelkezésére áll azoknak, akik el akarják kísérni utolsó útjára. A gyászoló család Ú-57 A Veľké Leváre-i P R E F A nemzeti vállalat dunaszerdahelyi üzeme felvesz teljes szakközép­iskolai végzettséggel rendelkező dolgozókat a kö­vetkező beosztásokba: Feltétel: 6 éves szakmai gyakorlat 1 - önálló műszaki szakembert, energetikust 1 - műszaki - üzemeltetési részlegvezetőt 1 - önálló gépésztechnikust 1 - épületelem-gyártási technológust Fizetés a bérezési előírások szerint. Az érdeklődők az üzem személyzeti osztályán je­lentkezzenek. ÜF-07 gro 1972. I. 19.

Next

/
Oldalképek
Tartalom