Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-18 / 14. szám, kedd
SZŐLŐ JAROSLAV MARVANNAK _______________(cseh) A népszerű cseh színész, Jaroslav Marvan nemzeti művész születése 70. évfordulójának alkalmából — Vladimír Sís rendezésében — montázsfilm készült a cseh filmművészet „nagy öregjéről“. Jaroslav Marvan az utóbbi időben Vacátko rendőrtanácsosként vált népszerűvé a nézők körében, az idősebb korosztály azonban még a színpadról ismeri ezt a sajátos egyéniségű művészt. A portréfilm mozaikszerűen mutatja be, hogyan nőtt Marvan igazi színészi nagysággá, karakter-színésszé és vígjáték- hőssé. A film azonban nefncsak egy sokszínű művészegyéniséget, gazdag életművét, felejthetetlen alakításait tárja elénk, hanem bemutatja J. Marvan emberi arculatát is, környezetét, „szőkébb pátriáját“. Az ötletes filmösszeállítás lehetővé teszi, hogy jobban megismerjük és megcsodáljuk egy közkedvelt színész művészetét és emberi nagyságát. Jaroslav Marvan A SÁTÁN SZOLGÁLÓI (szovjet) A történelmi vígjáték egyre nagyobb teret hódít a szovjet filmalkotók körében. Ezúttal Alekszandr Lejmanisz észt rendező forgatott ilyen műfajú filmet, A sátán szolgálói címmel. A romantikus kalandlörténet vajmi kevés történelmi maggal rendelkezik, bár a harmincéves háború idején játszódik. A cselekmény középpontjában három jó barát sorsa áll. A történelmi mozzanat — vagyis Rí ga lakosságának a svédek elleni harca — csak háttérként szolgál az izgalmas, humoros és fordulatos meseszövéshez. A film alkotói hagyományos kosztűmösfilmet hoztak létre, s bár az alkotásban történelmi személyiségek is szerepelnek, mégsem beszélhetünk hiteles történelmi filmről — nem is ez volt az alkotók szándéka, hiszen a romantikus kalandfilm kellékeinek felvonultatásával a nézők szórakoztatására törekedtek. S céljuknak — tőgyük hozzá — eleget is tettek. A sfiíán Síulgúlúi című szovjet film egyik jelenete. Mi ÚJSÁG A KOLIBA! FILMSTŰOiÚOAN A Szlovák Film elkészítette az 1971-es esztendő mérlegét; eszerint a kolibai stúdió sikeresen zárta az évet. A kedvező mérleg a filmgyártó vállalat új vezetésének áldozatkész és elkötelezett munkáját igazolja és a konszolidáció eredménye, mely ezen a téren is éreztette jótékony hatását. Az elmúlt évben a bratislavai kolibai stúdióban nyolc játékfilm készült: a Szemverés, a Fénykeresök, Ha puskám lenne, Az urak szórakoznak, Sastoll, Kék elefántok órája, Elég jó fiúk, A hegyek lánya. A filmek — melyeknek egy részét már bemutatták — műfajilag és tematikailag változatosak. Az alkotógárda tagjai az új évet sem kezdték tétlenül, hiszen már a tavalyi év végén több forgatókönyv jóváhagyásra került, így hozzáfoghattak ezek realizálásához. Ennek eredményeként rövidesen elkészül Ľudovít Filan Évgyűrűk című filmje, mely egy emberi sors története, egy ember gyöt- relmes útkeresése. Az első világháború Idején játszódik a Nap, eső és mezei liliomok című film cselekménye, melynek utómunkálatai most folynak. Az alkotás Vincent Šikula forgatókönyve alapján Elő Havet- ta rendezésében készül. Már folynak a kolibai és a Belo- ruszfilm-stúdió alkotói közös produkciójának, a Nálepka kapitány című film előkészületei. Miloš Krno és Anatolij Gye- lengyik forgatókönyve alapján Martin Ťapák és Alekszander Karpov rendezi a művet. Stefan Uher Alfonz Bednár forgatókönyvét vette alapul a Juharfa és Julianna című filmhez. Ivan Bukovčannak a CSKP 50. évfordulója tiszteletére írt és rangos elismerésben részesült forgatókönyve szolgál Ján Lacko Ember a hídon című filmjének. A kolibai filmstúdióban egyelőre ez az öt film van készülőben, illetve félkész állapotban. Előreláthatóan rövidesen újabb forgatókönyvek jóváhagyására kerül sor, hogy az ötös számot nyolcra kerekíthessék, s a stúdió ez évben is teljesíthesse évi tervét. -tTECHNIKA ÉS MŰEMLÉK ¥É DELEM A műemlékekre nézve a legnagyobb veszélyt — a háborún kívül — az idő pusztítása jelenti. A szabadban levő épületeket, szobrokat földrajzi helyzetüktől függően is igen sok tényező: a légkör szennyezettsége, eső, szél, fagy, algák, moszatok, liánok, baktériumok stb. károsítják. A tudomány és a technika számára elsősorban a szabadban levő épületek, szobrok, templomok és egyéb műemlékek megmentése a nehezebb feladat. Ezen a téren az építész összefog a vegyésszel. Napjainkban kémiai készítményekkel már sikerrel akadályozzák meg az épületekre káros növények, liánok elburjánzását. Az omladozó falakat cementplombákkal erősítik meg, a hidrológiai szempontból előnytelen talajon fekvő műemlékek esetében pedig ma már meg tudják kötni az altalajt is. Varsóban az elmúlt években a csúszós agyagos talajra épült Szent Anna kápolnát speciális elektroozmózisos eljárással mentették meg a süllyedéstől. Nehezebb feladat a sivatagi és a monszun övezetekben fekvő műemlékek megvédése az időjárás szélsőséges hatásaitól. A vegyészek világszerte különféle védőrétegek, bevonatok előállításán fáradoznak és már ezen a téren is értek el némi eredményeket. Nyugat-Európában a középkorban igen elterjedt volt a mészkőépítkezés. Ezeknek az épületeknek azon a frontján, amely az eső hatásának nincsen kitéve, idővel gipszes réteg képződik, amely különösen hajlamos arra, hogy az atmoszféra szennyének gyűjtőhelyévé váljék. A gipsztartalmú oldat azután beszivárog a mészkő alsóbb rétegeibe, ahol kikristályosodott sói is megkezdik támadásukat, s először lyukak, majd repedések keletkeznek a mészkőben. Megfigyelték, hogy az épület vagy a szobor esőnek kitett részein ez a folyamat nem következik be. Műemlékvédelmi szempontból célszerűnek látszik az a megoldás, amelyet 1958 óta Párizs középületein alkalmaznak. A falakat vízsugárpermet- tel szabadítják meg sok évtizedes koromrétegüktől. A szakkörök aggodalommal figyelik, hogy olyan történelmi jelentőségű épületek, amelyek évszázadokon át sikerrel dacoltak az időjárás viszontagságaival, napjainkban az atmoszféra szennyeződése következtében rohamos pusztulásnak indultak. A kövek halálára példa a chartnesi székesegyháznak, a középkori francia gótika gyönyörű alkotásának részleges pusztulása. A szénfüst korróziós hatását egyébként már. évszázadok óta ismerik. Egy 1648-ban benyújtott londoni parlamenti petícióban a városatyák a newcastlei szénnek az angol fővárosba való behozatali tilalmát sürgetik, mert szerintük ennek füstje különösen káros hatást fejt ki a műemlékekre. Viszonylag hatásosabb fegyverekkel és köny- nyebb helyzetben veszi fel a harcot a tudomány és a technika a mobil, tehát a kisebb, fedél alatt tartható művészeti emlékek megőrzésére és konzerválására. A festményeket, a fegyvereket, a kisebb szobrokat, a zeneszerszámokat, a ruhákat, az ékszereket stb. légkondicionált múzeumi helyiségekben lehet tartani, állandó hőmérsékleten. Igaz, hogy az idő vasfoga itt is dolgozik, de a fizika, a kémia és a biológia jóvoltából a restaurátoroknak ma már sok hatásos fegyverük van ezek konzerválására. A restaurációs műveletek megindítása előtt a régi festményeket először gondosan megröntgenezik. így a restaurátor pontos képet kap egyrészt arról az anyagról, amelyre a festményt annak idején rávitték, másrészt a különféle alapozási rétegekről. A röntgenanalízist napjainkban már infravörös, ultraibolya és fluoreszcens fényben végzett vizsgálatok és fotók egészítik ki. A festmények, a freskók, az ikonok röntgene- zésével meg lehet állapítani, hogy a kép melyik rétegéből indult ki a pusztulási folyamat. A különféle szintetikus anyagok segítségével (folyékony műgyanták, szintetikus szálak stb.) pótolni lehet azokat a természetes anyagokat, amelyekre a művész évszázadokkal ezelőtt dolgozott. Régi festmények restaurálásánál a legkénye- sebb művelet mindig a különböző korokban felvitt retusrétegek eltávolítása. Amennyiben ezek az utólagos festékrétegek a kémiai oldószereknek ellenállnak, akkor ceruza alakú kvarcvésőkkel igyekeznek eltávolítani a retusfestékek nyomait. A felmérések szerint a műemlékeknek nyil- vánított fából készült szobrok 80 százalékát szú- és egyéb élősködő károsítja. A restaurátorok a szoborba először olyan vegyszert injektálnak, amely megöli az élősködőket. A vegyszer ozmó- zis (folyadékáramlás) útján jut be a fa szöveteibe. Ezután folyókon műanyagot juttatnak be a szú által kivájt üreges részekbe, ahol az megköt, és ezáltal megszilárdítja a szobor struktúráját. BAKTÉRIUMOK A KENŐOLAJBAN Megfigyelték, hogy különféle kenőolajfajták vegyi elváltozása részben baktériumok hatására vezethető vissza. A legszembetűnőbb hatásokat az emulziós olajoknál lehet megfigyelni, bár hangsúlyozni kell, hogy ez csupán gyorsított változata a tiszta olaj alapú kenőanyagoknál tapasztalható „erjedésnek“. Ismeretes, hogy egy sor kenőanyag alapja a vízben emulgelált olaj. Ezeket főleg a gépiparban használják esztergáló és maró műveletek során hűtésre és kenésre, a kohászatban pedig az acél és az alumínium hengerelésénél. Fertőzött emulziók Mikrobiológusok sorozatban vizsgálták ezeket az emulziókat és megállapították, hogy a legfrissebbekben is fertőzüttség mutatható ki. A fertőzés leggyakoribb oka a műhelyekben levő hulladékokkal, maradékokkal, valamint az előző adag emulzióval való érintkezés a tartályokban, hordókban. A leggyakrabban kimutatott baktérium az aerob fajtához tartózó pseudomonas. Anaerob fajták is kimutathatók voltak. Az emulzió fertő- zöttségét fojtó szag és az emulzió színének sötétedése jelzi. Mint minden mikrobiológiai rendszert, a ke- nőanyagemulziók bomlását is elsősorban a szellőzés foka, a hőmérséklet, a kémhatás, a tápláló elemek, illetve esetleges inhibitorok (negatív katalizátorok] jelenléte szabja meg. Az átlagos emulziókban több a karbontartalom, mint amennyit a mikroorganizmusok igényelnek, hiány van viszont nitrogénben, foszforban és esetenként kénben. A mikroorganizmusok által előidézett fő kémiai folyamatok az aromás vegyületek oldalláncainak leépülése, a benzolgyűrűk felnyitása, az oldalláncok hosszának csökkenése, a telítetlen kötések telítődése. Általában megfigyelhető a pH-érték csökkenése, vagyis a savasság fokozódása. (Ha élesztős és egyéb gombás fertőzés is bekövetkezik, akkor ez a folyamat sokkal erősebb.) Mikrobák okozta károsodások A baktériumok által előidézett vegyi elváltozások természetesen károsan hatnak az emulziók súrlódásgátlő tulajdonságára, változtatják a viszkozilást. Az emulzió fokozatosan felbomlik, a finoman diszperált (eloszlatott) olaj lassan durva diszperzióvá alakul, szélsőséges esetben a folyadék felszínén olaj gyűlik össze. Ez a diszperziós rendszer teljes szétesésének a jele. Hengerlési olajoknál az ilyen mértékű bomlás károsítja a fém felületét, mivel az emulzió már nem tud a fém felületén stabil filmet képezni. A mikrobák okozta károsodás tehát abban nyilvánul meg, hogy csökken az emulziók élettartama, a felületkikészítés minősége romlik, és a megmunkáló-szerszámok élettartama csökken. A tiszta olajalapú kenőanyagokat mikrobiológiai hatások nem érhetik, ha teljesen vízmen* tesek, illetve ha nem kerülnek kontaktusba vizes fázissal. Ezek az ideális körülmények azonban a gyakorlatban szinte soha nem biztosíthatók. A használt olaj mindig tartalmaz annyi nedvességet, amennyi elég az organizmusok elszaporodásához. Miután pedig a szénhidrogének biológiai oxidációjának egyik végterméke minden esetben víz, az egyszer megindult bomlási folyamat óhatatlanul gyorsul. Hengerművekben megfigyelték, hogy a csapágy-kenőanyagok és a hidraulikus folyadékok gyakran megfertőződnek a hengerlési olajokkal való érintkezés révén. A fertőzött hidraulikus folyadékok eltömik a szelepeket, károsítják a szivattyúkat, fokozzák a korróziót, és hibás lesz a fémfelület, ami azután károsan hathat a felületkezelő galvanizálásnál, ónozásnál. A kenőanyagfertözés elleni harc légnyegileg három feladat megoldását kívánja: először meg kell határozni azokat a — technológiai tervezés során előforduló — hibákat, amelyek elősegítik a baktériumos fertőzés keletkezését; másodszor vizsgálni kell az olajkompozíciók, emulziók receptúráját és törekedni kell azoknak az alkotórészeknek az elhagyására, amelyek ideális táptalajt adnak a baktériumok számára, s végül vizsgálni kell, milyen fizikai és kémiai módszerekkel lehet megakadályozni a mikrobiológiai fejlődést. Kidolgoztak olyan egyszerű, minden laboratóriumban, sőt műhelyben elvégezhető reakció kát is, melyeknek alapján rövid úton megállapítható valamilyen kenőanyag sterilitása vagy fertőzöttségé. A legegyszerűbb eljárások közönséges színreakciók. Az epoxigyanta-ragasztókat egyre szélesebb körben alkalmazzák. Jó tapadóképességük, szilárdságuk, s a vegyi hatásokkal szemben tanúsított ellenállóképességük tette alkalmassá a hidegen kötő epoxigyantákat arra, hogy új, talpfa nélküli felépítményi szerkezetekhez alkalmazzák. A síneket acéllemezekre fektetik le, amelyeket betonalapra vagy fém hordszerkezetekre ragasztanak fel. A sín szerelése egyszerű. A sínek magasságát ékekkel szabályozzák, a nyomtávot pedig a szokásos eljárással állítják be. A ragasztott csavarok nagy statikai és dinamikai szilárdságú kapcsolatot biztosítanak. A beton- és az acéllemez közötti hézagot töltőanyaggal kevert ragasztó- anyaggal töltik ki. A ragasztómassza konzisztenciája hasonló a cementkeverékhez. A megfelelő tömörséget kézi úton, vagy géppel, vibrációs tömörítéssel lehet elérni. Az eddigi kísérletek azt mutatják, hogy sínek ragasztása elsősorban ott célszerű, ahol az utazási sebesség és a tengelynyomás nem túlságosan nagy. A ragasztott kötések rugalmassága a sínen lágy és zajtalan utazást biztosít. (djl 1972. I. 18. 6 ÚJ FILMEK RAGASZTOTT VASÚTI SÍIK
