Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-17 / 13. szám, hétfő
1972. I. 17. A knappenrodei korszerűen felszerelt bánya :v ■ nesie íe! 19 í'2á Látogatás a knappenrodei szénbányászoknál „Szerencse fel 1972!“ A knappenrodei „Szerencse fel“ barna- szénbánya több mint ezer bányásza megfeszített munkával töltötte az 1971-es év utolsó perceit és az új év első óráit. Több mint 3 ezer bányász lépett műszakba az új év reggelén. Ezt mindegyikük természetesnek vette, ez bányászkötelesség. Amerre csak tekintünk, a fejtésnél, a villanymozdonynál, a brikettsajtolónál mindenütt tetterő, lelkiismeretesség, felelősségérzet, energia tükröződik a bányászok arcán. És ugyanakkor munkájuk szeretete. Odaát Boxbergben, néhány kilométerrel odébb a 210 megawattos turbinák egy pillanatra sem maradhatnak gőz nélkül, a kazánok pedig naponta 30 vonat- szerelvényi szenet — 12 000 tonnát — emésztenek fel. Ha csak egy szállítmány is kiesik, kettőzött erőfeszítésre van szükség a hiány pótlására. Energia, fény és meleg — az egyre növekvő szükséglet még mindig meghaladja a jö- vesztést. A bányászok tudatában vannak, mily nagy felelősség hárul rájuk. Nemcsak azért, hogy hiánytalanul ellássák a hőerőmű szükségleteit, hanem hogy biztosítsák mindazt, amit az emberek javáért tervezünk a következő években. Terveink a munkások és a parasztok, a tudósok és a technikusok, köztársaságunk dolgozói szorgalmára, tudására és gazdag tapasztalataira épülnek. Erre mutatott rá Erich Honeoker elvtárs, az NSZEP első titkára a Központi Bizottság ülésén mondott beszédében. A bányászok megerősítik szavait, szívós harcot vívnak minden egyes tonna szénért, kihasználva a munkaidő minden percét. Az 1971-es év nem volt köny- nyű a bányászok számára: a fejtési feltételek egyre nehezebbek. A szénréterben előforduló meddő kőrétegek gyakran veszteglésre kényszerítették a fejtőgépeket. Bár a fúróbrigádok mindent megtettek, mégis veszélyes vízbetörésekre került sor. Mindezt figyelembe véve nagyra kell értékelni elért eredményeiket: a múlt év végén és ez év kezdetén a lobsai bányában messzemenően stabilizálódott a szénjövesztés, és lemaradásukat a bánya dolgozói lényegesen csökkentették. A körzet szomszédos bányájában, Scadoban a nehéz helyzet ellenére terven felül két és fél millió köbméter földet mozgattak meg és 1,3 millió tonna szenet jövesztettek. Le a kalappal ilyen teljesítmény láttán! A bányászok kezdeményezése meghozta gyümölcsét, minden tartalékot feltártak és felhasználtak a tervteljesítés érdekében. A bánya dolgozói az aknák átépítését, amit csupán 1972-re terveztek, a jövesztés növelése érdekében, már 1971-ben megkezdték és az év végéig sikeresen be is fejezték. Az átépítés lehetővé tette a nagy fejtőgépek maradéktalan kihasználását. A bányászok teljesítménye 10, sőt 25 százalékkal megnövekedett. Mindez arról tanúskodik, hogy helyesen értelmezték az NSZEF VIII. kongresszusának célkitűzéseit: a barnaszéniparban a hatékonyság lényeges növelését. Az 1972-es évre kitűzött nagyobb feladatok teljesítéséhez fokozott lendülettel és kezdeményezéssel láttak hozzá. Ezt tapasztaltuk a „Szeren cse fel!“ barnaszénkörzet valamennyi részlegén. A bányászok bajtársi, szocialista segítséget nyújtanak egymásnak mindé nútt, ahol szükség van rá; segítenek a nehézségek leküzdésében, mindig az egész népgazdaság érdekeit tartva szem előtt. E segitőkészség a bányászok körében természetes, senki sem csinál belőle nagy dolgot Az NDK népe azonban hálával és elismeréssel adózik önfeláldozó munkájukért. A bányászok teljes joggal tartoznak azok közé, akik 1972-ben is — anyagilag is — megtalálják számításaikat. Amikor a knappenrodei bányászok szilveszter éjszakáján lezárták az 1971-es tervévet, jól tudták, hogy az NDK-ban jö- vesztett szén 13 százalékát ők hozták felszínre és minden tizedik brikett az ő gyáraikból került ki. Nyugodt lelkiismerettel zárhatták le a múlt évet, jó alapokat sikerült teremteni a következő évi terv teljesítéséhez. A bányászok — éppúgy mint a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóinak tízezrei — munkahelyükön üdvözölték az új esztendőt. Az éles fényben lánccsörömpölés, a szénfejtő gépek robaja volt hallható. A férfiak biztos kézzel irányították az acélóriásokat. A diszpécser ceruzája új lapot kezdett a termelési naplóban: Szerencse fel 1972!“ (Neues Deutschland.) Ma már nemcsak a polgári életben, hanem a hadseregben is elismert tény, hogy az emberekkel bánni tudni művészet! És a fiatal, tapasztalatlan emberekkel bánni tudni — ez a művészet tetőpontja! A Proskiuovsky légelhárító alakulat parancsnokai, politikai dolgozói és párt funkcionáriusai véleményünk szerint elsajátították ennek a művészetnek az ábécé jét. Végül is ítéljék meg saját maguk! Tavaly áprilisban vonultak be az újoncok az alakulathoz. A katonák a hadseregben való nem egész hatheti tevékenység után szinte hihetetlen eredményeket értek el: © kitűnően lőttek célba a kézifegyverekből, • kitűnően végezték el a légelhárító ágyúkkal való lövészetet, © egy esetet kivéve mindnyájan kitűnő előmenetelt értek el a fizikai felkészültségben! Természetesen további sikereket sorolhatnánk fel, amelyeket a rendgyakorlatok terén stb. értek el. A parancsnokoknak, pártfunkcionáriusoknak és az ifjúsági szervezet funkcionáriusainak, s az egyszerű katonáknak ugyanazt a kérdést tettük fel: „Hogyan lehetett ilyen eredményt elérni?“. Most következnek a válaszok, amelyek talán megmagyarázzák a Prosknrovsky-alakulat állandó sikereinek titkát. Jiŕí Klenieš alhadnagy, a SZISZ alakulati bizottságának elnöke: „Amint láthatják, ez a helyőrség távol eső helyen van. Ott fekszik, ahogy mondják, az isten háta mögött. Az alakulatban akárki igazolni fogja, hogy itt olyan katonák szolgálnak, akik legalább fél éve önként lemondtak a kimenőről. Itt ugyanis nem mehetnek sehová. Ezért például a kimenő megvonásának büntetése néhány eseten kívül egyáltalán nem is érdekes. Kijelenthetem tehát — és itt a többiek is velem egy véleményen vannak —, hogy az élet legszebb értelme ennél az alakulatnál a munka, a kitűnő és önfeláldozó munka. Ezt a kijelentésemet, kérem, ne vegyék frázisnak, ez tény! Az alakulat parancsnoka: „Nézzék, én nagyon jól tudom, hogy az alakulat katonái mit mondanak rólam: az öreg szigorú, de olyan, mintha az apánk lenne. Tudják, én valamikor tanító akartam lenni. Ám 1945-ben behívtak katonának és azóta a hadseregben maradtam ... Egész munkám értelme az emberekkel való foglalkozás . .. Kérdezzék meg bárkitől az alakulatban, hogy nálam minden továbbszolgáló katona, de ugyanakkor a tényleges kaA vezériőasztalnál Téli örömök ... Hasznos munkát végeznek A prešovi Antonín Zápotocký laktanya októberben bevonult katonái kevés kivétellel valamennyien beléptek a SZISZ-be, és nagyon elégedettek az ifjúsági szervezet munkájával. Szabad időben állandó programot, délutánonként főleg sportolási lehetőségeket biztosít a katonáknak. Több sakk, terepfutás, asztalitenisz versenyt bonyolítottak már le, s a helyezettek jutalomban részesültek. Esti műsort is saját maguk készítenek. A SZISZ-tagok eddig már több együttes fellépését is megtekintették. Legutoljára a hazánkban járt moszkvai Vidám Fiúk előadásán tapsolhattak. A SZISZ szervezete nemcsak szórakozásról gondoskodik. Különféle brigádokat szervez, Ezenkívül a szervezet tagjai között állandóan növekedik az önkéntes véradók száma, jelenleg már több mint százan vannak. Nagy Ernő ELŐSEGÍTIK a honvédelmi nevelést 1969 áprilisa óta a Polgári Honvédelmi Szövetség tevékenységében nagy segítséget nyújt a Csehszlovák Tartalékos Tisztek és Tiszthelyettesek Szövetsége, amely szervezetileg két részre tagolódik — cseh és szlovák részre. Tevékenységük a Polgári Honvédelmi Szövetség (ZVÄZARM) klubjaiban és az alapszervezetekben összpontosul. Az utóbbi időben a nagyobb üzemek is alapítanak klubokat. A PHSZ alapszervezetei megalakították például a tartalékos tisztek és tiszthelyettesek klubját a vítkovicei Klement Gottwald Vasműben, a blanskói CKD-ban és a Dubnica nad Vá- hom-i Kohászati Művekben. A klub tagja lehet minden csehszlovák állampolgár, kezdve a tartalékos tizedestől a tartalékos tábornokig. A tartalékosokon kívül beléphetnek a tagság soraiba a csehszlovák néphadsereg tisztjei, a közbiztonsági szervek és a népi milícia tagjai is. A Tartalékos Tisztek és Tiszthelyettesek Csehszlovák Szövetségének több mint 130 klubja van, tagjainak száma meghaladja a 7000-et. A legaktívabb klubok közé a brnói, a šumperki, a vsetíni, a strako- nicei, a Považská Bystrica-i, a michalovcei és a zvoleni klub tartozik. A politikai nevelő tevékenységen, az iskolaköteles ifjúság honvédelmi nevelésén, az újoncok kiképzésén, a polgári védelmi gyakorlatokon és számos további akción kívül a klubok legvonzóbb tevéktaysége közé a lövészeti alapkiképzés tartozik. A pisztoly- és a géppisztolylövészet gyakorlatai minden évben országos versennyel végződnek mégpedig a csehszlovák nemzetvédelmi miniszter vándorserlegéért. A versenyt a Lengyel Népköztársaság tartalékos tisztjei szövetségének részvételével rendezik meg. A jövőben az NDK-ból és a Magyar Népköztársaságból is meghívnak vendégeket. Megtalálták a járható utat tonák előtt is nyitva áll az ajtó. Az irodában az emberek nemigen találhatnak meg, leginkább az egységeknél vagyok, és ott mindenki beszélhet velem... Hogy miért vannak sikereink ... Hát a fiatalokkal tudni kell bánni... Mi teljes mértékben megbízunk bennük és ők ezzel a bizalommal nem élnek vissza. Jaroslav Brož közkatona: „Szilárd kollektívánk van, mindnyájan egy akaraton vagyunk, és ha ez így van, akkor minden sikerül... Igen sok függ a parancsnoktól, ha megért bennünket, ha megértést tanúsít irántunk“. Drahomír Košíček, közkatona: „Ütegünkben túlnyomórészt SZISZ-tagok vannak. És tudják, hogy az milyen erő? Nagy súlya van ...“ František Vftek őrvezető: „Az itteni alakulat tisztjei mun. kájukat elkötelezetten végzik ... Itt vannak szombat- és vasárnaponként is, érdeklődnek irántunk ...“. Alois Sedlák alezredes, az alakulat politikai dolgozója: „Azt hihetik rólunk, hogy mindezt azért végezzük így, hogy érdemeket szerezzünk. Ám ez nem így van ... Amikor a legjobb eredmények elérésére igyekszünk, akkor ez csakis azért van, hogy a katonák és mi, mindnyájan együttesen rendes munkát, és nem holmi félmunkát nyújtsunk a társadalomnak ... A katonák ma ezt már megértették .. Amint látható, az alakulat katonái hasonló válaszokat adtak, bár a felvett kérdéshez mindenki más szempontból foglalt állást, aszerint, mit tartott a legfontosabbnak. Egy azonban bizonyos: az alakulatban megtalálták a módját annak, hogyan kell hozzáférkőzni az emberek szívéhez. P. L. Tanulhatunk tőlük Tüzérségi alakulatunknál Hav- líček Jaroslav és Papoušek Miroslav jó barátok, mindannyian ismerjük őket. Másodévesek és az ütegnél kitűnő lövészek. A harci feladatok kiváló teljesítéséért többször megdicsérték őket. Mindketten birtokosai a „Példás lövész" Jelvénynek és minden reményük megvan arra, hogy nemsokára megkapják a „Példás katona“ jelvényt is. Tagjai ifjúsági szervezetünk vezetőségének és feladatukat ezen a téren is lelkismeretesen teljesítik. A két jó baráttól sokat tanulhatnak a fiatal katonák. VAJDA ANDRÁS Kötelességünket teljesítettük Boldog újévet — így köszöntöttük egymást a kaszárnyában, amikor őrségből visszatértünk. Ugyanis Szilveszter éjszakáját sokan az őrhelyen töltöttük. Természetesnek tartottuk ezt, tudtuk, hogy hazánk iránti kötelességünket teljesítettük. Benkó László tizedes Levelezőink, olvasóink figyelmébe Az év elejétől rendszeres katonai, illetve honvédelmi rovatot vezettünk be, amelyben foglalkozni akarunk a néphadsereg, a népi miUícia, a Polgári Honvédelmi Szövetség (Zväzarm), a polgári honvédelem (CO) és a baráti országok hadseregeinek életével. Ezért kérjük levelezőinket, olvasóinkat, hogy hasonló témájú leveleikkel, tudósításaikkal keressék fel szerkesztőségünket, hogy ezzel is színesebbé tegyék új rovatunkat. A borítékra írják rá: ,.Honvédelmi rovat“. Várjuk leveleiket, tudósításaikat. sár. 1 tAki
