Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-14 / 11. szám, péntek
TAKARÉKOSSÁGI INTÉZKEDÉSEK 1 AZ ENSZ-BEN A csehszlovák kormányküldöttség, amely František Hamouzzal az élen tartózkodik a VDK ban ellátogatott egy mezőgazdasági üzembe. (ČSTK) Hozónk továbbra is támogatja Vietnam bős népét A csehszlovák kormányküldöttség egy hanoi gépipari üzemben New York — Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár rendkívül erélyes gazdasági intézkedéseket hozott a súlyos anyagi gondokkal küzdő világszervezet helyzetének enyhítésére. Bár hivatalos számadatokat nem hoztak nyilvánosságra, jólértesült körökben úgy tudják, hogy a program mintegy 4 millió dollár megtakarítást jelent az új költségvetésben. Egy szóvivő újságíróknak elmondotta, hogy a főtitkár szerdán memorandumot juttatott el az egyes delegációk vezetőihez és ebben felkérte őket, hogy ne alkalmazzanak új munkatársakat, külső tanácsadókat és csak rendkívüli esetben engedélyezzék a túlórázást beosztottjaiknak. A takarékossági Intézkedések közé tartozik a felesleges hivatali helyiségek felszámolása és az adminisztratív „papírmunka“ radikális csökkentése is. Jarring megkezdte előzetes tárgyalásait Hanoi — A Vietnami Demokratikus Köztársaságban időző cseh szlovák kormányküldöttség Do Muoi miniszterelnök-helyettes kíséretében szerdán ellátogatott eg/ hanoi gépipari üzembe. , A csehszlovák küldöttséget František Hamouzzal, a csehszlovák koimány alelnökével az élén szívélyesen üdvözölték a gyár dolgozói és vezetői. A csehszlovák vendégek tiszteletére rendezett gyűlésen Nguyen Duy Buu, a gyár igazgatója a vietnami munkásosztály nevében szívélyes testvéri üdvözleteit tolmácsolta Csehszlovákia munkásosztályának és népének, s további sikereket kívánt szocialista hazájuk építésében. František Hamouz, miniszterelnök-helyettes a gyűlésen mondott beszédében hangsúlyoszta, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja, kormánya és népe továbbra is támogatni fogja a vietnami népet és Indokína többi népeit az amerikai agresszió elleni harcban. A csehszlovák kormányküldöttség továbbá megtekintette a vietnami művészeti múzeumot, majd Ha Tay tartományban felkereste a Koa Xa mező- gazdasági szövetkezetei. Nguyen Dui Trinh, a VDK külügyminisztere szerdán fogadta Miloslav Hrúza csehszlovák külügyminiszter-helyettest, a csehszlovák kormányküldöttség tagját és baráti beszélgetést folytatott vele. CHARLES BRAY: „AZ ANDERSON OKIRATOK HITELESEK” New York — Gunnar farring, az ENSZ-főtitkár közel-keleti különmegbízottja szerdán New Yorkban hozzálátott az arab és izraeli diplomatákkal folytatandó megbeszéléseinek előkészítéséhez. Felkérte, Tekoah izraeli ENSZ-nagykövetet, hogy keresse fel őt, s feltehetőleg találkozót szervezett Mohammed el-Zajjat egyiptomi ENSZ- nagykövettel is. Miközben az újabb Jarring- misszió előkészületei folynak, Izrael több csatornán át is értésre adta: ha a közvetítés előfeltétele az, hogy Izrael adjon pozitív választ Jarring majd eqy év előtti emlékiratára — azaz kötelezze el magát a megszállt területek kiürítése mellett — akkor a misszióra kudarc vár. Izrael nem fogad el semmiféle „előzetes feltételt“, s minthogy a Biztonsági Tanács és a közgyűlés minden határozatát ilyenként értelmezi, nem látni, mi lehet a közös alap, ahonnan farring elindul. Golda Meir izraeli miniszterelnök — tovább tarkítva a helyzetet — kereken cáfolta, hogy országa bármi engedményt ígért volna Washingtonnak a Phantomokért cserébe. Washingtoni kormánykörök korábban azt állították, hogy Izrael „lazít valamit merevségén“, ha megkapja a kért harci repülőgépeket. Területi kérdésekről szólva Meir kijelentette, hogy Jeruzsálem „egyetlen utcáját“ sem adják vissza az araboknak; lehetővé teszik ugyan az egyes vallásoknak, hogy szent helyeiket ellenőrizzék, „de semmi többet ennél“. Eközben — mint Washingtonból jelentették — folynak a tárgyalások a Phantom-szál- lítások menetrendjéről. Sisco külügyi államtitkár és Rabin izraeli nagykövet a nixoni „elvi“ döntés realizálásának módozatait vitatja meg. A Jerusalem Post szerint nem is 120 repülőgépről van szó (ahogyan a Time Magazin írta), hanem 150-ről. 1972. I. 14. Kommentárunk M ozgalmas politikai eseményekről érkeznek hírek Chiléből. Ez a politikai és gazdasági szempontból egyaránt igen fontos latin-amerikai ország nemcsak azért került a világsajtó érdeklődésének központjába, mert a haladó, forradalmi politikát folytató Népi Egység kormánya egyéves, pontosabban 14 havi tevékenységének mérlegét vonja meg és a Népi Egység koalíció egyik fő pártja, a Chilei Kommunista Párt félszázados harci tevékenységéről emlékezett meg, hanem azért is mert — egyelőre a parlamenti demokrácia talaján egyre döntőbb összecsapásokra kerül sor a Washingtonból bújtogatött reakcióval. Minr o párt vezetői a jubileum alkalmával hangoztatták, a chilei változások legnagyobb jelentősége abban van, hogy a a baloldali erők a kommunista párt jelentős szerepével vértelen úton valósítottak meg olyan reformokat, amelyek szocializ musba fejlődés alapjait egyengethetik. Nem volt kis dolog ISO nagyvállalat állami kezelésbe vétele, fokozatosan alkotmányos úton, amerikai tulajdonok kisajátítása, 1300, összesen 2 és fél millió hektár területű nagybirtok államosítása. Az ország jövője szempontjából döntő fontosságú természeti kincsek nemzeti tulajdonba vétele önmagában is nagy dolog, de a változások hatását még inkább lemérhetjük a kisember szemével nézve a történteket: a munkabérek 66, a lakosság vásárlóképessége 30, a fogyasztás pedig 20 százalékkal emelvolna bele“ vagy, hogy az amerikai kormány „megtéveszteni igyekezett volna a konqresz- szust Ami a kongresszus állítólagos „tájékoztatását“ illeti, a szenátus külügyi bizottságának munkatársai kijelentették a Washington Post tudósítójának, hogy Anderson közreadott titkos dokumentumainak megjelenéséig fogalmuk sem volt a segélykérő levélről és „nagy meglepetésüket“ fejezték ki az üggyel kapcsolatban. Megfigyelők azt jósolják, hogy a kínos leleplezés viharos vitát fog kiváltani a kongresszusban, amikor ismét napirendre kerül majd az indokínai segélyprogramok kérdése. Nixon útra készen?... Washington — Ronald Ziegler, a Fehér Ház sajtótitkára, aki Csou En-laj miniszterelnökkel és más kínai vezetőkkel folytatott megbeszélései után hétfőn tért haza Pekingből, közölte, hogy Kína csupán 80 amerikai újrágírónak ad engedélyt arra, hogy Nixon februári látogatásáról tudósítson, bár összesen több mint 2000 külföldi újságíró kért engedélyt arra, hogy Nixon kínai útján részt vehessen. Az amerikai sajtó két repülőgépet bérel, amelyek közül az egyik egy nappal az elnök látogatása előtt, február 20-án érkezik Pekingbe. Nixon és felesége február 21- től 28-ig tartózkodik Kínában; a kínai fővároson kívül ellátogatnak Sanghajba és Hang- csouba. Ziegler szerint kétségtelenül beletartozik Nixon programjába Pekingben a nagyfal, a Ming-sírok, egy gyár és egy népi kommuna, valamint a tiltott város, Sanghajban egy ipari kiállítás és Hangcsauban a festői szépségű tó meglátogatása. kedett Allende Népi Egységkormányának 14 hónapja alatt. Természetesen látni kell azt is, hogy a chilei kormány csak az objektív lehetőségeknek megfelelően tudja beváltani ígéreteit, s a múlt átkát, az Egyesült Államok monopóliumaitól való függőség következményeit még mindig nyögő, külÁ forradalom védelmében földi adósságokkal küszködő Chilében így bizonyos feszültség van a szükségletek és kielégítésük között. Természetesen a múlttal szemben a helyzet összehasonlíthatatlanul jobb, s ezt a dolgozók el is ismerik. Allende ingyentej- és hasonló akcióinak megvolt a hatása, s mivel ezt megfelelő politikai felvilágosító kampány kísérte, a nép döntő többsége szilárdan kiáll az Allende-kor- mány mellett, valahányszor azt a jobboldal mesterkedései fenyegetik. Ez az, ami miatt Chile szinte naponta szerepel a világsajtó hasábjain. Az AUende kormány sem várta, hogy a vértelen forradalom következtében pozícióit elvesztő burzsoázia egyszerűen beletörődik a sorsába és nem kísérli meg hatalma visszaszerzését. Az elmúlt 14 hónapban ez nemegyszer előfordult, de a nép és a kormány egysége folytán meghiúsult. Az utóbbi időben azonban ismét hallat magáról a chilei reakció, s a történtekből arra lehet következtetni, hogy bizonyos erőátcsoportosítás történt a jobboldalon belül. Míg a múltban a jobboldali kísérletek kudarca folytán a reakció erőinek szétmorzsoló- dásáról beszéltek, jelenleg elég jól szervezett, egységes irányi tású jobboldali kísérletekkel kell szembe száll nia a chilei kormánynak. A chilei jobboldal amerikai sugallatra mozdult meg, s ez alaposan kidolgozott stratégiáján és taktikáján is látszik. A múltban hangoztatott szélsőséges jelszavak helyébe az obst- rukció lépett, a Népi Egységkormány gyakorlati reformintézkedéseinek parlamenti sza- botálása. A chilei reakció ugyanis kihasználja a vértelen forradalomnak azt a jellegzetességét, hogy az Allende-kor- mány alkotmányos úton kívánja győzelemre juttatni a szocialista eszményeket és meglehetősen kesztyűs kézzel bánik az eszközeiben nem válogatós ellenzékkel. A chilei jobboldal, melyhez alkalomszerűen lecsatlakozik a Népi Egység koalícióját alkotó bizonyos polgári pártok jobbszárnya is, legutóbb a költség- vetési javaslat megnyirbálásával gördített akadályokat az Allende kormány útjába. A lefaragott költségvetés, melyet a jobboldal a kongresszusban elfogadtatott, a kormány legfőbb célkitűzéseinek megvalósítását akadályozná, lefékezné a gazdasági élet fejlesztésének és a társadalmi szükségletek kielégítésének programját. Végső sorsáról most alkotmánybíróság dönt. Chilében egyébként is elnöki rendszer van. A parlamenti harc formáját választó jobboldal személyi támadásokat intéz Allende közeli munkatársai ellen, hogy „kilője“ őket az elnök mellől. Legutóbb Jósé Toha belügyminisztert szemelte ki. Toha az ellene felhozott koholt vádak ellenére sem vesztette el a parlament bizalmát, s a kormányban helyet cserélt a hadügyminiszterrel. Nem kétséges, miért állt éppen Toha a jobboldal támadásainak célpontjában: mint belügyminiszter a karhatalmi szervek és a munkás-, paraszt-, diákmilíciák élén állt, márpedig a jobboldal ezeket fel akarja számolni. Világos, hogy miért. Ha a chilei nép elveszítené a Népi Egységhez hű hatalmi szerveit, a reakciós jobboldal korántsem érné be a parlamenti küzdelem formáival. Pillanatnyilag a figyelem az ország két tartományában tartandó vasárnapi pótválasztásokra irányul, amelyek ismét erőpróbául szolgálnak a Népi Egység és a reakció politikai küzdelmében. Mivel a jobboldal mögött az észak amerikai monopóliumok állnak, nem zárható ki, hogy olyan fordulat is bekövetkezhet, amikor az Al- lende-kormánynak más eszközökkel is meg kell mutatnia hatalmát. Mivel a nép zöme, s a hozzá hű hadsereg és karhatalmi szervek mellette állnak, nem kétséges, hogy a reakció húzná a rövidebbet. L. L. NYIKOLAJ PODGORNIJ, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke a Kremlben fogadta Stefan Oszlowski lengyel külügyminisztert. A lengyel külügyminiszter ezt követően visszautazott hazájába. AZ NSZEP Központi Bizottságának a meghívására Urbain Coussement vezetésével belga pártküldöttség érkezett Berlinbe. MOSZKVÁBAN hivatalosan bejelentették, hogy a leszerelési bizottság február 29-én Genf- ben, a Nemzetek Palotájában folytatja munkáját. VLAGYIMIR KIRILLIN akadémikus, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnökhelyettese, a Tudományos-Műszaki Állami Bizottság elnöke megbeszélést folytatott Kim Üng Szammal, a KNDK Tudományos-Műszaki Állami Bizottságának elnökével, aki küldöttség élén tartózkodik Moszkvában. MIHAIL LESZECSKO, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese Moszkvában fogadta a bolgár Minisztertanács mellett működő idegenforgalmi bizottság küldöttségét és Petko Todorovot, a bizottság elnökét. ÉTIENNE EYADEMA tábornokot, Togo elnökét újabb öt évre megválasztották — közölte a választási bizottság. A közel 900 ezer szavazóból alig egy ezre- léknyi mondott nemet a tábornok-elnökre, aki 1967-ben vértelen puccsal lépett Nicolas Grunitzky örökébe. A GORÖG kormány fokozatosan megteremti a feltételeket a betiltott politikai pártok működéséhez, s a demokráciára való visszatéréshez — állította Patakosz miniszterelnök-helyettes. Sietve hozzátette azonban, hogy véleménye szerint „a szükséges feltételek“ az idén még nem teremtődnek meg. CSOU SU-KAI, Tajvan külügyminisztere Madridban spanyol kollégájával, Lopez Bravoval tanácskozott. A tajvani miniszter újságírók előtt kijelentette, hogy kormánya „fokozatosan fejleszteni kívánja a két ország régóta fennálló baráti kapcsolatait, kivált a kultúra és a gazdaság terén“. Miniofí derűlátó La Valetta — A máltai fővárosban Mintoff kormányának több ezer híve tüntetett szerdán támogatva a kormány állásfoglalását a Nagy-Britanniá- val fennálló viszályban. Mintoff miniszterelnök szerda esti parlamenti beszédében a jelenlegi helyzettel foglalkozott. Nem közölt újabb részleteket a tárgyalások állásáról, de biztosította a parlament tagjait, hogy Málta győzelmesen kerül ki a jelenlegi viszályból. A parlament ülését egyébként január 30-ra elnapolták. Paul Naudi, a tájékoztatási hivatal igazgatója kijelentette, amennyiben a brit csapatok a máltai kormány által meghatározott időponton túl is a szigetországban maradnak, Málta a Biztonsági Tanácshoz és az Európa-tanácshoz fordul. A brit katonai hatóságok megkezdték a brit katonai személyzet családtagjainak haza- szállítását Máltáról. Nyugtalan éjszaka Belfastban Belfast — Csütörtökre virradó éjjel Belfastban agyonlőttek egy tartalékos rendőrt. Feltételezik, hogy a protestáns rendőrt a betiltott Ír Köztársasági Hadsereg tagjai végezték ki. Az északír főváros katolikus negyedében rövid tűzharc volt szerda éjszaka egy angol őr- állás körül. A lövöldözés után néhány perccel csaknem száz ember gyűlt össze a helyszínen és házi készítésű bombákat dobáltak az angol katonákra, akiknek csak könnygáz segítségével sikerült szétoszlatni a tömeget. Washington — A Nixon-kor- mány első ízben erősítette meg hivatalosan is az Anderson-ok- iratok hitelességét, amikor Charles Bray külügyi szóvivő elismerte: valóban az amerikai külügyminisztérium fogalmazta me« és küldte Phnom Penhbe azt a kéregető levelet, amelyben Lón Nol kambodzsai miniszterelnöknek csupán az ösz- szegekre kipontozott rovatokat kellett kitöltenie és nevét aláírva azt a Washington által kiszemelt fővárosba elküldenie. Charles Bray „technikai segítségnek“ minősítette a segélykérő levél megfogalmazását. Tagadta, hogy „az Egyesült Államok valamiképpen homályos ügyletbe bonyolódott
