Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-30 / 308. szám, csütörtök

Miről ír a világsajtó? Ä hindusztáni konfliktusért Víffk BS Ifi JS nagymértékben a kínai vezetőMMSTI I I O 1##4É?"| ke

t terheli a felelősség, — állapítja meg Jakubov a moszkvai Pravdában „A hindusztáni konfliktus és a Mao-csoport provokációs szerepe" című cikkében. A cikk szerzője hangsúlyozza: az indiai—pakisztáni konflik tus folyamán ismét megmutatokozott a Mao-féle politika elv telensége és kalandorsága. A konfliktus megmutatta, hogy a maoisták, akik a nemzeti felszabadító mozgalom „szövetségeseinek", sőt „vezetőinek" adják ki magukat, elárulják ezt a mozgalmat, ha önző, nacionalista érdekeiknek a reakcióval történő alku felel meg. A pekingi vezetőket nagyhatalmi szo•ciál-soviniszta irányvonaluk gyakran hozza össze az amerikai imperializmussal. A kínai vezetőknek a konfliktus idején tanúsított magatartása azt is bebizonyította, hogy minden alkalmat felhasználnak a szovjetellenes hisztéria szítására. A maoisták — mutat rá Jakubov — három-négy esztendővel ezelőtt nyomást gyakoroltak Burmára, Nepálra és Ceylonra, mert be akarták vonni ezeket az országokat az India elleni harcba. Indiát körül akarta venni az ellenséges országok gyűrűjével. Minthogy azonban Burma, Nepál és Ceylon szilárdan védelmezi függetlenségüket és nem akar eszközzé válni Peking India-ellenes pölitikájában, a pekingi stratégák India-ellenes harcukban Jahja Khan rezsimjéhez fűzték legfőbb reményeiket. Amikor az 1970. decemberi választások után Pakisztánban kiéleződött a helyzet és a nyugat-pakisztáni csapatok tömeg megtorlást alkalmaztak a kelet-bengáliai lakossággal szemben, Peking védelmébe vette ezeket az akciókat. „A kínai vezetők úgy látták, hogy eljött az alkalmas pillanat dél-ázsiai állásaik megerősítésére" — mutat rá a hírmagyarázó. „A kiélezett nemzetközi konfliktusok pillanatában különös élességgel kibontakozik a határ a haladás és a reakció erőinek álláspontja között. Ismét bebizonyították ezt a tényt a hindusztáni események. A Szovjetunió és más szocialista országok az antiimperialista nemzeti felszabadító erők mellett szálltak sík ra. A reakció erőit pedig az Egyesült Államok és a velük szövetségre lépett pekingi vezetők támogatták" — írja végezetül a Pravda hírmagyarázója. Daily World T I A Daily World című lap kivonatosan közölte Gus Halinak, az Egyesült Államok Kommunista Pártja főtitkárának, a párt országos bizottságának ülésén tartott beszámolóját. Eb ben élesen elítélte Peking szakadár tevékenységét. A maoizmus — mondotta Hall — nemzetközi méretekben továbbra is a revizionizmus fő megnyilvánulása a marxista— leninista elméletben és gyakorlatban. Peking a maoizmussal akarja felcserélni a marxizmus—leninizmus vezető forradalmi erejét, amikor a kínai nagyhatalmi törekvéseket a nemzetközi munkásosztály érdekei, a nemzeti felszabadító mozgalom és a népek érdekei fölé helyezi. Gus Hall utalt arra a politikára, amelyet Peking India és Pakisztán konfliktusában folytatott.' A szónok a továbbiakban a „szuperhatalmak" tézisével foglalkozott, amelyről azt mondotta, hogy ez csupán spanyolfal až opportunizmus, az imperializjnussal szembeni opportunista magatartás leplezésére, a módszerek egyike arra, hogy erősítsék az alapvető imperialista ideológiát, a szovjetellenességet. Gus Hall szerint a meoistáknak ez a tézise az imperializmus osztályjellegének leplezésére, a szocializmus osztálylényegének tagadására szolgál. E

Az amerikai Time magazin Nixon elnököt tekinti „az év emberének" és ez alkalomból interjút készített vele. Nixon idei két legfontosabb döntésének a kínai kapcsolatok kialakítását és a dollár leértékelését nevezte meg, vagyis azokat a dnötéseket, amelyek az egész eddigi amerikai politika kényszerű felülvizsgálását tükrözték. Az interjú egy másik helyén az amerikai elnök nyíltan elismerte, hogy az Egyesült Államoknak ma már meg kell osztania Nyugat-Európával és Japánnal azt a szerepet, amelyet hosszú ideig kizárólagosként tulajdonított saját magának. Nixon szavaiból kitűnt, hogy az Egyesült Államok újfajta „világstruktúra" kialakítására törekszik, s nem titkolta, hogy e struktúra kialakításánál a katonai hatalmat tekinti az egyik döntő tényezőnek. Pekingi és moszkvai látogatási terveiről szólva az amerikai elnök hangsúlyozta, hogy nem annyira a látogatások bejelentése a lényeges, mint inkább az általuk kialakuló — elsősorban a hosszútávú eredmények. Az amerikai elnök véleménye szerint a moszkvai látogatás elhatározásában a döntő esemény a nyugat-berlini megállapodás létrejötte volt. Az indiai—pakisztáni konfliktus esemérny történetével foglalkozva Nixon elismerte, hogy a Szovjetunió mértékletességről tett tanúságot, s hogy a szovjet magatartás tette lehetővé a tűzszünet létrejöttét. Az amerikai elnök azt állította, hogy ellenkező esetben India megpróbálta volna egész Pakisztánt elfoglalni. A japán—amerikai kapcsolatok az utóbbi időben nem a kívánatos irányban fejlődnek — állapítja meg Fukuda japán külügyminiszter a Pacific Community című folyóiratnak adott cikképen. A külügyminiszter hangsúlyozza, hogy „meg kell érteni a két ország kapcsolataiban támadt súrlódások, bizonytalanságok és csalódottság okait" és sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy „egyes amerikaiak továbbra is engedelmes pártfogoltjuknak tekinti Japánt". A japán külügyminiszter aggodalmát fejezi ki a japán— amerikai gazdasági kapcsolatok helyzete miatt és szükségesnek tartja az ilyen természetű kérdések „haladéktalan és részletes megvitatását". Pacific Community KALMÁR GYÖRGY KELET-BENGÁLIAI RIPORTJA A SZABADSÁG ÖRÖME Néhány kiégett ház, ez volt a vám — mondják barátaim. Egy katona megállít, felmutatom újságíró-igazolványomat. Mehetek. Átléptem India és Kelet-Bengália határát. Útban hazafelé Az út, amelyik Bangaonig szélesen árad, autók, teherkocsik, riksák, emberek zűrzavarát sodorja, amint átlépjük a határt, keskeny járdává szűkül. Fiatal legény biciklizik az úton, szakadozott ingben, dereka köré tekert lungiban. A bajusza most készül csak serkedni. A vállán fekete géppisztoly billeg. Megállunk s faggatom: Kicsoda? Mukhti Bahini — feleli kicsit megszeppenve. Vagyis a felszabadító erőkhöz tartozik. No és különben, kicsoda, micsoda? Parasztgyerek, itt lakik a faluban, öt osztályt végzett. Apját meggyilkolták a pakisztáni katonák. S most milyen megbízatással hordja ezt a fegyvert. Ő vigyáz a rendre. Mit mondhatok erre? Látszólag ugyan ajigha kell vigyázni a rendre, mindenki boldog, zászlócskák lengenek mindenütt. De hát neki kell tudni,- ha már rábízták azt a fegyvert. Békésen melegszenek a falvak a kora reggeli napban. A földeken dolgoznak, feszes glédában áll a cukornád, juta piroslik, kövér mezők nyújtóznak, pálmaligetek, csatornák, nyugalom. Csak ahol kőház is van — nyilvánvalóan középület —, ott feketéllnek a kiégett falak. Meg néha egy-egy sötét folt: tanya állhatott ott. A benzinkutak egytől-egyig felrobbantva. Kis csapatokban fiúk nyargalnak az út mellett. Apró batyukkal, libasorban. Ugyanolyanok, mint az előbbi legény, de fegyver nincsen náluk. Megállítom őket — körülvesznek. Vékony, csupacsont gyerekek, a legidősebbet sem nézném húszévesnél többnek: Mukhti Bahini — Jelentik ki büszkén. De hát hol a fegyver? Leadták az Avami Liga irodájában. Nem sajnálták? Ez volt a parancs, otthon majd újra fegyvert kapnak. Hol? A falujukban, Dangurban. ' Messze van az? Még száz mérföld. S oda " hogyan menneŕ? Hát csak így, gyalog. Mezítlábasok. Feljegyeztem az egyik nevét: Kabir Sejk." Tehát mohamedán. Tizenkilenc éves, jutagyári munkás. 29 rúpiát — kb. 110 koronát keresett egy héten. De a gyárból nem maradt semmi. Felégették a falut is, elmenekült mindenki, Indiába. A táborban jelentkeztek kiképzésre. Ö is meg a bátyja is. Hat hét után bevetették a harcba a csoportjukat. Most mennek haza, azt mondták nekik, segíteni kell felépíteni a falut. Kapnak-e valóban otthon újra fegyvert, nem tudom. Abban vagyok csak biztos, hogy a kormánynak igaza van, ha begyűjti a rengeteg kint levő géppisztolyt, puskát. Egy megadott határidő után nem lehet senkinél fegyver. Akkor azután megszervezik a saját reguláris hadseregüket, s fegyvere csak annak lehet. Lobog a zászló Jhingergacha. összetorlódnak a kocsik, meg kell állni. Széles folyón vinne át az út meg a vasút is, de mindkét híd a vízbe szakadt. A pontonon meg indiai tankok kelnek át, várni kell. Kint ülnek a lapos sisakos indiai katonák, a többségük szakállas szikh. Integetnek és az emberek visszaintegetnek. Mindenki mosolyog. A tankokon kézzel varrt kis Bangla Desh-zászlók libegnek, valamelyik faluban kaphatták, ugyanilyen hirtelenében csinált zászló van minden riksán, biciklin, kunyhón. Márciusban Daccában láttam először ezeket a kis zöld zászlókat, piros körrel, bennük Kelet-Bengália körvonalaival. Azon a napon, amelyről ma azt mondják: akkor született meg a Bangla Desh. Ott is minden sárfészeken, taxin, biciklin ez libegett. És "azt is láttam ott, Daccában, hogyan tépik le a pakisztáni katonák ezt a zászlót, hogyan lőnek szitává egy taxit, amelynek sofőrje nem vette le idejében, hogyan törik le nagy diadallal a középületekről. Tudom, hogy egy zászló sokféle szándékot takarhat. Sokat is jelenthet, meg keveset is. Ezeknek az embereknek a számára egyetlen értelme van. A szabadság. És ez a zászló itt, most az indiai tankokon libeg. Szemben a tankoszloppal ökrösszekér ballag. Nem is értem, hogyan fér el a keskeny úton. Ritkaszakállas csámpás bácsika vezeti a jól táplált ökröket, olyasfajta kerek sapka van a fején, amit csak a mohamedánok hordanak. Az ökrök közötti hosszú rúdon ülnek az utasok. Egy rövidre nyírt hajú, őszes férfi, meg egy feketébe burkolt fiatal asszony, ölében kisfiú. Tempósan nyikorog a a szekér, ballagnak az ökrök, a tankok meg rendre kikerülik. A leszakadt hídnál visszafogja a rudat az öreg. Híd nincs, a pontonra meg várni kell. Odamegyek. Mizamur Rahman a ritkaszakállas neve. Bolrirampur faluból valók, másfél hektár földjük van. Amikor jöttek a pakisztániak, bunkert akartak velük ásatni, ők meg nem mentek. Erre felégették a házukat. Akkor rakták erre a szekérre azt, amijük volt, s nekivágtak az erdőnek. Most mennek haza. Jessore épen áll Jessore. A pakisztániak feladták a várost, elvonultak, még mielőtt megkezdődött volna az ostrom, s így minden épségben maradt. Van közvilágítás, telefon, épségben van még a repülőtér is. Az utcákon rengeteg ember. Csoportokban tárgyalják az eseményeket. Zsúfolt teherautókon vidám legények száguldanak, óriási Bangla Desh-zászlö lobog s kiáltoznak: Dzso.j Bangla. Győz Bengáli Az üzletek persze üresek. Néhány bolton lepecsételt lakat. • A tulajdonos már hónapokkal ezelőtt elmenekült, s a polgári tulajdonba vetett rendíthetetlen hittél rárakott egy bumfordi lakatot a boltajtóra. Ki lehet a város gazdája? — furdalt. Egy indiai tiszt? Aznap éppen ötödik napja volt, hogy Jessore a kezükbe került. Nem csodáltam volna, ha indiai a városparancsnok. De nem. Jessore és. Khulna — mondjuk így — „megye" katonai parancsnoka a Mukhti Bahini egyik tisztje, Huda őrnagy. Rangját a pakisztáni hadseregben szerezte. Egyike azoknak, akiket a hírhedt A Mars—3 automata bolygóközi állomás űrkompja (TASZSZ felv.) A menekültek visszatérnek Daccába ITelefoto: CSTK—AP, UPI) „Agartala összeesküvés" során Ajub Khan kormánya Mudzsibur Rahmannal együtt bíróság elé állított. Fiatalos, energikus ember. 135 katonája van, akik a pakisztáni hadseregben is szolgáltak, a határőrségnél. És hétezer önkéntese — diákok, parasztfiúk, riksások. Gerillák. Vali-ul-Islam. 30 éves. A polgári közigazgatás első tisztviselője. Eddig- körzeti bíró volt, most őt nevezték ki a „megye" élére. Tejlhatalommal? — kér* dem. Nem, van egy negyvennégy tagú „övezeti tanács", amely azokból a korábban megválasztott képviselőkből alakult, akik a legutóbbi nemzetgyűlési választásokon mandátumhoz jutottak, illetve már korábban a kelet-pakisztáni parlament tagjai voltak. A tanácsnak választott elnöke'van. Phani Bhutsan Madzsumdar, az Avami Liga parlamenti képviselője, a párt legfelsőbb vezető testületének tagja, öt is megismerem: régi, ismert politikus, összeült már a tanács? — kérdem. Igen, éppen tegnap, az élelmiszerhelyzetet tárgyalták meg. Milyen intézkedéseket tettek? Egyelőre semmit, felvetődött a gondolat, hogy korlátozzák a gabonakereskedelmet, de ezt elvetették. Egyelőre még nincs feketepiac, a problémák nyilván akkor kezdődnek, amikor a menekültek visszatérnek. Néhány ezren már itt vannak, de a nagy tömeg még nem indult hazafelé. Milyen pénzt használnak? Egyelőre még a pakisztáni rúpiát, bár az indiait is elfogadják, de csak kis címletekben van pénzforgalom. Erre hamarosan központi intézkedés történik, saját pénzt nyomnak. A közigazgatás valamennyi posztját önök töltik be? Igen, van elegendő emberünk. JKz indiaiak nem neveztek ki senkit? (Ezt azért kérdem meg, mert a nyugati sajtó ezzel van tele. J Megrázza a fejét. Minden állást a Bangla Desh-kormány által kinevezett emberek töltenek be. Megyek a városszéli réten. Szép füves rét, pálmafák, vizesárkok, sövény, virágok. És a fű között emberi csontok. Koponyák, lábszárak, kezek, csigolyák. A lábam elé kell nézni, hogy ne tapossak minduntalan rájuk. Ügy hívják a rétet: Babu Navpara. Elhagyott legelő volt azelőtt. Március után kivégzőhelynek szolgált. A kivégzéseket nem a pakisztáni katonák hajtották végre. A nem bengáli kisebbséget használták fel. Amikor India 1947-ben kettészakadt, az indiai Biharból tízezrével jöttek erre a vidékre az onnan elűzött mohamedánok. Úgy emlegetik őket „a bihariak". Ök is urdu nyelven beszéltek, mint a nyugat-pakisztáni urak, hozzájuk húztak. A bengáli bennszülötteket ők sem vették emberszámba. Március után a pakisztáni katonaság felfegyverezte őket. S ezek megtették, amit vártak tőlük: gyilkoltak, akit csak tudtak. Bent voltam a jessorei börtönben. Régi, vastag falú városi börtön, akkora lakat van a rácsán, mint a fejem; amint beléptem, a börtönőr rámcsukta. Nem volt valami kellemes ér zés. Pedig néhány régen csücsülő csavargó meg vagy négy hadifogoly kivételével a jessorei börtön ezernégyszáz lakója önként van ott. A „bihariak". Családjukkal együtt bent élnek a biztos, vastag falak mögött. Maguk kérték, hogy zárják be őket, s a Bangla Desh, amely kimondta, hogy semmiféle kollektív megtorlást nem tűr, teljesítette kívánságukat. Kidertil-e valaha, hogy kik voltak közöttük a gyilkosok? 75 milliónyian Ebben az. országban az a hetvenötmillió ember most úgy érzi, megkezdődött számára az élet. Még majd ezután jönnek, persze, a súlyos gondok, kibontakoznak a belső ellentmondásod megoszlanak az erők, amelyeket most még összetart a megdőlt hatalommal szembeni gyűlölet abroncsa. De most kimondhatatlanul boldogak. Ügy örülnek, ahogy az ember — legyen az akár a koldusok koldusa — csak egyvalaminek tud örülni. A szabadságnak.