Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-26 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó

Pozná ňban, Lengyelország egyik legnagyobb és tegyük hozzá: legszebb, legkedélyesebb vá­rosában négy esztendővel ezelőtt valóban érté­kes kezdeményezés született. Megalakult a Pro Sinfonica Posnaniensis, amely a komoly zene szeretetére és nem utolsó sorban művelésére tanítja a fiatalokat. Hasonló mozgalomnak Európa több nagyvárosában ls tanüi lehetünk, a cikk érdekességét viszont az adja, hogy a len­gyelországi módszerek új Irányzatokat követ­nek. A kiinduló pontot az szolgáltatja, hogy a ze­nének rendkívül komoly szerepe van az ember, főként a fiatalság életében. Nos több esetben ls tapasztalhattuk, hogy fiataljaink nem mindig a valóban értékes zene rajongói. Ezzel természete­sen nem szeretnénk elítélni a könnyebb műfa­jokat, hiszen valóban e területen ls születnek értékes alkotások. A Pro Sintonica Posnaniensis — amely mint már említettük az ún. komoly zenével foglal­kozik — eddig 5500 tagot számlál. A tagság 36 klubban fejti kl tevékenységét, amelyek közül 30 Poznaúban, hat pedig vidéken működik. A tagságot több csoportra osztják, attól függően, kinek milyen szintű a zenei előképzettsége. Az első két esztendőt a klubok leginkább különböző zenei rendezvények látogatásának szentelik Tulajdonképpen arról van szó, hogy a fiatalokat hozzászoktassák a rendszeres hangversenylá­togatáshoz és elősegítsék az előadott művek megértését. Az el"ő ciklusban a klub tagjai ki­váló zenészekkel is megismerkedhetnek, zenei szakirodalmat tanulmányoznak, .körutakon vesz­nek részt és természetesen hangszeres oktatás­ban ls részesülnek. A következő két esztendő­ben a Pro Sinfonica Posnaniensis tagjaira im­már komolyabb feladatok megoldása vár. A klubok tagsága „szakosított" hangversenyeken vesz részt. Ezen túlmenően szemináriumokat lá­togatnak, az úgynevezett Zenei Esti ' Egyete­met. A legfejlettebb tagok Immár aktívan is be­kapcsolódhatnak a zenei életbe, kisebb kamara­zenekarokká formálódnak. A mozgalom egy továLbi célt is követ. A zene megszerettetésén kívül azt a szokást szeretné felújítani, amely a múltban lényegében elter­jedt volt és napjainkig is a házi hangversenyek­ben dl tovább. Nos, ez az elképzelés, úgv 'ű PRO SINFONICA POSNA NIENStS nik, valóra vált. A Pro Sinfonica Posnaniensis működését követő években tanúi lehettünk a város zenei élete fellendülésének, egyre több fiatal jelentkezett a zeneiskolák különböző ta­gozataira. Leszögezhetjük, hogy tulajdonképpen a műkedvelés egy magasabb szintű formája ho­nosult meg, amelyet tőként a tanuló ifjúság mű­vel, viszont ma már egyre több üzemben és munkahelyen alakulnak színvonalas zenekarok. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a moz­galomnak ma már több lelkes híve ls van, mintegy 150, aktivista segíti a klubok működé­sét az egyes akciók megszervezését. Felvetődik még a kérdés: milyen művek sze­repelnek a szóban forgó klubok, illetve kisebb­nagyobb zenekarok műsorán. Elmondhatjuk, hogy a műsor valóban gazdag, Chopin, Csajkov­szkij, Ravel, Mozart, Vivaldi, Bach, Honegger örökértékü művei csendülnek tel estéről! estére. Tán hangsúlyoznunk sem kell, hogy a klubok különös figyelmet szentelnek a lengyel zene klasszikusainak. Nem szólottunk még a mozgalom külföldi kapcsolatairól. A fiatal poznaál zenészek jó kapcsolatokat építettek kl a budapesti fiatalok­kal, sőt az UNESCO keretein belül nemzetközi szeminárium megtartását tervezik. |AMUS MARCISZEWSKI Mit jelent számodra? Megtanultuk a lenini definíciót, szinte naponta hallgatjuk a híreket a Közel-Keletről, tiltakozunk és dol­gozunk Vietnamért. De crvilág, ahol ez a szó a mindennapokat jelenti ­távol esik tőlünk. Igaz, hogy a hír­közlés közelebb hozza egymáshoz a világrészeket, mint ahogy az is tény, hogy valamennyi kontinensen ismert a jelszó: Az ifjúság vádolja az imperialjzmustl Ezért izgalmas kérdés, hogy mit mondanak ők, akik onnan jöttek? Mi jut eszükbe, ha ezt a szót hall­ják: imperializmus? A kérdésre afrikai ösztöndíjasok­nál kerestünk választ. Christopher Samba: Elmaradoznak a segélyek Huszonnégy éves, a Kongói Népi Köztársaságból érkezett hozzánk, ál­latorvos akar lenni. Christopher Samba ezeket mondta: - Olvastam Lenin munkáját, „Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb foká"-t. - Érdekelnek a marxista könyvek, mert Kongó ­főleg az ifjúság - a szocialista utat választotta, és szükségünk van az elméleti tudásra is. Hogy ma mit je­lent nekünk az imperializmus? Ami­óta a szocializmust hirdetjük, azóta Franciaországból (a volt gyarmat­tartó országból - a szerk.) elma­radoznak a pénzsegélyek, a gépek­hez az alkatrészszállítmányok, sőt, még a tanárok és a geológusok is ... Van aranyunk, ólmunk, ónunk, de érdekes módon most - nem így, mint régen - azt hangoztat­ják, hogy „nem érdemes kutatni",­mert a mi földünk hirtelenjében „szegény" lett « ásványkincsek­ben ... Valójában az imperializmus lett szegényebb, elvesztvén egy afrikai gyarmatát. Ezekiel Kwara: Egy Gowon-képről „Nem foglalkozom politikával" -i ezzel kezdte a huszonhárom éves ni­gériai Ezekiel Kwara, amikor el­mondtam mi járatban vagyok. Készségesen beszélt arról, hogy apja jól kereső művezető. Ö maga Angliában kitanulta a repülőgépsze­relői szakmát, azután egy évig La­gosban dolgozott, de a feltett kér­dés megválaszolatlan maradt. És akkor az Ezekiel szobája falán le­vő Gowon-képről kezdtünk beszél­getni, Nigéria elnökéről. - Szimpatikus ember számodra a tábornok? - Igen, mert az ország szétsza­kítása ellen harcolt. - Kinek lett volna érdeke Nigé­ria szétdarabolása? Kik támogatták a biafrai szakadárokat? Ezekiel gondolkozott, kereste a szavakat, majd ezt mondta: - A kolonialistáknak. Ők akarták szétszakítani Nigériát. Mert nekünk az a jő, ha az afrikai országok egy­ségesek, ha közöttük erős kapcsola­tok vannak, ha összetartanak. Megköszöntem „a politikával nem foglalkozó ember" válaszát. Hiszen az ő véleménye is adalék az össz­képhez. <[X {í GYERMEKVILÁG IrCtHBER Orra piros, szeme feketén néz, Fázik talán, hideg a szél? — Gyertek hozzám — szól vidáman, — Gyermekek, Ti vagytok a társam. Boldog gyermeksereg táncot rop körötte. Simogatja, szépíti karöltve. — Egyedül vagy, várj egy kicsit, Hozunk társat, de csak picit. Nő, nő a golyó nagyra, nagyra, Épül már az új bácsika, Feje, orra, lába, szeme, Kezet fognak minden vele. Hull, hull a hó dús pelyhekben, Takaród lesz, de még milyenl Futkároznak, sikoltoznak, És kacagva hógolyóznak. — Sötét lesz már, el kell mennünk, Légy hű hozzánk kis emberünk, Alszunk egyet, várj ránk holnap, így telik a vidám hónap. SZECSŰDI ERZSÉBET ^ŤňkÁCSONyj , gacmtifr^ Sötét erdő mélyén éldegélt Oreganyó. Télen egyetlen örö­me volt a karácsony. Karácsony estéjén az öreganyóka az icipi­ci kunyhójában fölállított egy. icipici karácsonyját, a kará­csonyfa ágaira három gyertyát, három csillagszórót tett. A leg­alsó ágát meg legféltettebb kin­csével díszítette: egy icipici pi­ros galambdúccal. Az anyóka nagyon szerette ezt a galamb­dúcot, aminek a tetejében Ici­pici fehér házikó is volt, igazi kis galambház, apró párkányán meg három icipici üveggalamb. Oreganyó mindig nagyon türel­metlenül várta a karácsonyes­tét, hogy végre meggyújthassa az icipici gyertyákat, s gyö­nyörködhessék a gyertyafény­ben csillogó három Icipici ga­lambban. Csakhogy az egyik kará­csonyeste nagyon szomorúan ttfgzüdött. Csillagszóró szikrája pattant az egyik kis üvegga­lambra, i elrepedt. Sírdogált oreganyó. Reszkető kézzel gyújtotta meg a második csil­lagszórói. Elpattant a második galamb ls. Elrepedt a harma­dik kis üveggalamb is, s üre­sen maradt a galambdúc pár­kánya. A következő karácsonynak már nem is örült szegény oreg­anyó. Most is földíszítette a karácsonyfát, de a szeme olyan könnyes volt, hogy a fehér gyertyácska fényénél alig lát­ta a kis galambdúcot. A gyer­tya lágyon megsajnálta öreg­anyót. Bánatában meg is hajolt a gyertyácska, aztán könnyezni kezdett, akárcsak öreganyó. A gyertyácska egyik viaszkönnye/ a galambdúc párkányára pat­tant, s ott megdermedt: ponto­san olyan lett, akár egy kis viaszgalamb. A párkányra hul­lott a második viaszcsöpp: ott állt a második kis viaszgalamb, aztán a harmadik is. Öreganyó meglátta a három kis galambot. Visszajött a három galambomI — kacagott, s ezentúl megint örvendezve várta a karácsony­estéket. VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünk el sG része (nyíl irányában folytat va). 12. Egyik Irány. 13. Szélhár fa. 14. Latyak. 15. Női hangnem 16. Kiejtett betű. 18. Ragadozó ma dár. 21. Lángol. 22. Osztrák város 24. Amerlltal néger származású re vütáncosnő (ék. h.). 26. Sarolta Anna, Ilona. 28. Rejtvényünk befe jezö része. 29. Laoszi néptörzs. 30 Bú. 31. Magyarország déli tartó mányainak a nádoréhoz hasonló hatáskörrel felruházott legfőbb közigazgatási tisztviselője. 32. Si­mon, Dénes. 35. D betű azonos Ma már a legtöbb községben, városban korszerű, szép iskolában tanulhatnak a gyerekek. így van ez Ipeľský Sokolecon (Ipolysza­kállas) is. A képünkön látható iskolát hat faln tanulói látogatják. Fülöp Imre felvétele mássalhangzók között. 37. Régi római pénz. 38. Egyházi fellegi hangsor. 40. Angolna németül. 42. Német író. 44. Argon vegyjele. FÜGGŐLEGES: 1. Folyó Svájc­ban, 2. Miklós, László.,3. Tiltószó. 4. Csillagkép. 5. Hamis. 6. Névelő­vel a végén dél-amerikai óriáskí­gyó. 7. Azonos betűk. 8. Lakat. 9. Kiejtett betű. 10. Fordított név­elő. 11. Mögé ellentéte. 12 Rejt­vényünk második része j nyíl irá­nyában folytatva)*. 17. Európai nép. 18. Gonosz széllem. 19. Fran­cia város. 20. Nagy, üveges hintó. 22. Talál. 23. Régi űrmértékegy­ség. 24. N betű azonos hangzók között. 25. Vissza: kopasz. 26. Ki­sebb-nagyobb nyílás a testen. 27. Európai folyam. 33. Hangszer. 34. Régi súlymértékegység. 36. Tudo­mány. 37. Becézett női név. 39. Lenke, Matild. 40. Szovjet repülő­gép-típus. 41. Francia névelő: 42. A jelenben. 43. Azonos betűk. 44 Mama közepe. Beküldte: Lőrincz László MEGFEJTÉS 1971. december 12-1 kereszt­rejtvényünk helyes megfejtése: Több az ember vagyon nélkül, mint a vagyon ember nélkül. Könyvjutalomban részesültek: Varga Emese Vei. Slemence, Bárdos József Rim. Sobota, Ko­vács Tibor Imel, Tinder Margit Jelzava, Mészáros Katalin No­vé Zámky.

Next

/
Oldalképek
Tartalom