Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-26 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó

— „Képviselővé választottak, a dolgozók közösségének képviselőjévé, s ez a bizalom kötelez." Ezek voltak első mondatai a 27 éves Andrássy Vilmos bádogosnak. Mindig szeretett a pléhhel dolgozni, így 1958-61ben a Priemstav vállalatnál kitanulta a bádogosmesterséget. Azóta a vállalat számos építkezésén dolgozott, belépett a pártba, s munkaeredményei —' kitűnőek! Egy sor kitüntetés, utazás a Szovjetunióba stb. bizonyítja ezt. 1970-ben kooptálták a Bratislavai 3. Körzeti Nemzeti Bizottságba, valamint a népi ellenőrző bizottság tagja lett, mert szívén viseli nemcsak a mesterségét, hanfem a polgártársai jólétét és nyugalmát is. A köszönőlevelek és a kapott elismerések arról tanúskodnak, hogy kötelességét Itt ls becsületesen teljesítette. Ű minderről hallgat, pedig készséggel segít nemcsak a munkahelyén, hanem a lakóhelyén, a Patronkán is. A legsürgetőbb feladatokról beszél: a Kramárén ma már legalább 2000 a gyerek és csak egyetlen játszóterük van, bővítésre szorul az üzlethálózat is, hisz élelmiszer- és hentesüzleten kívül más üzlet itt nincs. Választói bizalmát megbecsüli. „Habár néha hálátlan funkció a képviselőség, én szívesen vállaltam. Sok szabad időt igényel, de az ember szívesen feláldozza azt ls, ha hasznos munkát végezhet. A ml körzetünkben nyolcvanan vagyunk képviselők, s 70 000 polgártársunkról gondoskodunk. Egyet akarunk: hogy képviselői munkánk eredményével mindnyájan elégedettek legyenek" — mondja a fiatal képviselő. JOZEF JANÍK Csilingelve repül a szán. Az egyenru^ hás hajtó nagyokat kurjant, miközben ostorát pattogtatja. Minden figyelmét a keskeny útr$ összpontosítja, amelyet tűlevelű erdő szegélyez. A hőlepte fenyőfa ágain olykor-olykor megcsillan a lenyugvó Nap sugara. Olyan a táj, mintha ezer csillagszórót gyújtana meg egy láthatatlan kéz. — -Szép a Šumava — szólal meg a mellettem ülő határőrtiszt —, több mint húsz éve szolgálok itt... Igazán a szívemhez nőtt... Jómagam is a festői tájban gyönyörködöm. Aztán arra gondolok, hogy az utolsó községtől vagy 10 km-t tettünk meg és még mindig nem érkeztünk meg az ötös határőrállomáshoz, no meg természetesen árra, hogyan ls töltik itt a karácsonyestét a katonák. Gondolataimból a szán megállása zökkentett kl. Amint körülnézek, látom, hogy az út két oldalán egy-egy síléces, fehér álcázóruhát viselő katona áll. Az egyik az iratainkat ellenőrzi, miközben a másik géppisztolyát ránk irányítja... Aztán tisztelegnek, tovasiklanak. Vagy tíz perc múlva mi ls megérkeztünk. Mire megmelegedtünk, este lett, szállingózni kezdett a hó. Selymes pelyheivel a szél játszadozik. A hőmérő higanyszála mínusz 20 fokot mutat. Bent kellemes meleget ont magából a duruzsoló kályha. Az ebédlőben a terített asztalon már ott párolog a húsleVes. A katonák fegyelmezetten foglalják el helyüket. Az állomás parancsnoka ünnepi beszédet mond. Aztán mindnyájan hozzálátunk a karácsony esti vacsora elfogyasztásához. Húsleves, bécsi szelet, kalács, sör stb. Aki akar, duplát is kérhet. Az asztalt körül üló határőrök — húsz-huszonegy éves fiúk — Jóízűen esznek, közben tréfálkoznak. Vastapssal jutalmazzák a maguk készítette' kultúrműsort. Akár egy nagy család —> gondolom magamban — s a szoba sarkában álló karácsonyfára esik a tekintetem. — De nézzük meg azokat, akik lehetővé teszik, hogy ilyen gondtalanul ünnepelhetnek bajtársaik, szüleik, testvéreik, egyszóval az egész ország — mondja kísérőm. Az őrszobán példás tisztaság. Az őrparancsnok magas, barna hajú fiú. Vasmunkás. Jaroslav Veselýnek hívjájj, Másodéves katona. Érkezésünkkor indította útjukra a járőröket. A kisebb termetű fiúknak csaknem földig ér a meleg, báránybőr bunda. Amikor a jár-* őrök elhagyják az őrszobát, az őrparancsnok hozzánk jön. — Az államhatáron harci feladatot teljesítünk, ez nagy felelősséggel jár — mondja. — Mi; akik itt vagyunk, illetve itt teljesítünk szolgálatot, igyekszünk a ránk bízott feladatot becsülettel teljesíteni. — Nem irigylik a többieket, akik a fehér asztalnál fogyasztották el a karácsony esti vacsorát? II NEM MENNEK AT II • • • — Nem. Miért irigyelnénk. Katonasors. Lehet, hogy szilveszterkor ők lesznek szolgálatban. Ha a szükség megkívánja, mindnyájan fegyvert ragadunk, tekintet nélkül arra, hogy milyen nap, illetve ünnep van. — Hát igen — veszi át a szót kísérőm — nehéz a határőrök élete, mégis könnyebb, mint 1949 karácsonyán volt. Szavaira a fapriccsen heverők is felülnek. Érzik, ez a tiszt valami olyasmit akar mondani, amire érdemes odafigyelni. — Abban az időben igen kevesen voltunk a határon. Felszerelésünk is szegényes volt. Határsértőkkel azonban csaknem minden nap találkoztunk. Nemegyszer tűzharcra is sor került. Az egyik eset éppen karácsony estén történt. Szünetet tart, nagyot szív cigarettáiéból, majd így folytatja: — Három nap le sem húnytuk a szemünket, mivel jelezték, hogy egy csoport határszakaszunk felé tart. Minden bizonnyal azt gondolták, hogy karácsony estén éberségünket sutba vetlük, pedig nem úgy volt. Vártuk őket, Igaz, gondolatban otthon jártunk. Éjfél felé lárhatott az idő, amikor a csendet lövések zaja verte fel. A szemben levő domb oldalán, nem messze tőlünk, fekete árnyak mozogtak. Jól Ismertük a terepet. Sítalpat csatoltunk a lábunkra és elébük kerültünk. Amikor megadásra szólítottuk fel őket, meglepődtek, majd tüzet nyitottak ránk. Mi a levegőbe lőttünk, ők belénk céloztak. Közülünk hárman megsebesültek... de elfogtuk a támadókat és átadtuk a polgári szerveknek. Mindegyikük büntetett előéletű volt. Az éjszaka hátralevő részét — az események hatása alatt — virrasztva töltöttük el. Megnyugtatott bennünket az a tény, hogy eleget tettünk a határőrök jelszavának: „nem mennek át". Az őrszoba legénysége figyelmesen hallgatta a tiszt szavait. Közben bizonyára arra gondoltak, hogy ma már a technika vívmányait is felhasználják az államhatár sérthetetlenségének bebiztosítására. Határsértőkkel pedig ritkán találkoznak szakaszukon. Az éberséget azonban fokozni kell, azért, hogy békében, biztonságban ünnepelhessünk, dolgozhassunk. NÉMETH JÁNOS ŰJ LENDÜLETTEL Közéleti demokráciánk fejlődésének rendkívüli fontos állomása van mögöttünk. A választási előkészületek, majd a választósok serkentőleg hatottak társadalmunk további építésében. Több helyen már hozzákezdtek a választási programokból eredő feladatok megvalósításához. Ez tapasztalható a levicei (Léva) járásban levő Hronovec községben is. Bevezetőül a községről talán anynyit, hogy három évvel ezelőtt három faluból egyesítették. Ezek: Cajkov (Lekér), Vozokany nad Hronom (Garamvezekény) és Domaša (Garamdamázsd). Most több mint 2000 lakosa van. A falvak egyesítése hosszú évtizedeken át problémákba ütközött. Kezdetben a vallási kérdés akadályozta, majd a falvak eltérő gazdasági helyzete, és végül a nemzetiségek megoszlása. Már-már úgy tűnt, hogy egyesíthetetlenek, amikor a helyi nemzeti bizottság és a helyi pártszervezet kezdeményezésére végre megvalósult a jő gondolat, az egyesítés. Ettől kezdve rövid idő telt el, de már olyan fejlődést értek el, amilyent évtizedeken át nem tapasztaltak. A „Z" akció keretében felépült egy óvoda, mégpedig több mint 850 000 korona ráfordítással. Az utakat portalanították, bevezették a neonfényt, a temetőt körülkerítették, járdákat építettek. Az iskolát és a tanítói lakásokat megjavították és most vezetik be a központi fűtést Ebben az évben fejezték be a helyi nemzeti bizottság új épületének építését, ami több mint 1 millió korona ráfordítást igényelt. Mintegy 1 hektáros területen szép parkot létesítettek, amely ma a falu dísze. Még a környező községek is megcsodálják. Az elmúlt választási időszakban 45 új családi ház épült, a házak nagyobb része pedig átépült. Egész utcasorok létesültek. Tehát megváltozott a falu arculata. A választási programban Is a falufejlesztés áll előtér ben. Több létesítmény építését már megkezdték. Most egy új óvoda építésén dolgoznak. Az üzletek még régi helyiségekben vannak, amelyek már nem felelnek meg a mai követelményeknek. Ezért rövidesen sor kerül egy bevásárlási központ építésére, mégpedig másfél millió korona ráfordítással. A helyi efsz-től meg akarják vásárolni a művelődési otthont és a tatarozási munkálatok elvégzését tervezik. A vízvezeték - és a kanalizációhálózat bevezetése távlati feladat. Egy postaközpontra is szükség lenne. Csak a posta igazgatóságának a hozzájárulására várnak. A kormány jóváhagyásával 19 és (él millió korona befektetéssel 1972-ben megkezdik a Garamon egy vashíd építését. Összeköti majd a szomszédos községeket és megkönnyíti a forgalmat. Nagy az érdeklődés a családi házak építése iránt is. - Jelenleg - jegyzi meg Megyík György, a helyi nemzeti bizottság elnöke - húsz igénylő vár házhelyre. Mi igyekszünk kielégíteni az igényeket és segítséget nyújtunk az építkezőknek. A faluban a Nemzeti Front keretében aktív tevékenységet fejtenek ki az egyes társadalmi szervezetek. Közülük jó munkát végez a SZISZ 59 tagú helyi szervezete is, Štefan Bračok mérnök vezetésével. A helyi nemzeti bizottság és a pártszervezet segíti működésüket, de ugyanúgy a sport és a többi tömegsíervezetet is. A helyi nemzeti bizottság és a lakosság között jó az együtműködés. Ez megmutatkozott a választósok idején is. A képviselők jó kiválasztását igazolta a lakosok egységes szavazása. 29 képviselőt választottak. Megfelelő arányban vannak képviselve a nők és a fiatalok. A régi képviselők 50 százalékát újból jelölték, illetve választottók. Az elmúlt választási időszak alatt emelkedett a lakosok politikai és kulturális nevelésének színvonala. A tanítók Kovács Lukács igazgatóval az élen jó munkát végeznek a falu kulturális életében. Különösen a téli időszak alatt gazdag kultúrműsorokkal szórakoztatják a lakosokat. De aktívan bekapcsolódnak a társadalmi életbe is és elősegítik a polgárok munka utáni művelődését. A helyi nemzeti bizottság a CSKP megalapítása 50. évfordulójának tiszteletére vállalt kötelezettségeket maradéktalanul teljesítette, illetve túlteljesítette. Most újból mozgósítják a lakosokat a választási programból eredő feladatok teljesítésére. Ezért közös erővel és új lendülettel már hozzá is fogtak az egyes akciók elvégzéséhez, vagyis a falu további fejlesztéséhez. KOVÁCS JÖZSEF SH8ESF," mmmmm HHRMHH \