Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-26 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó

— „Képviselővé választottak, a dolgozók közösségének kép­viselőjévé, s ez a bizalom köte­lez." Ezek voltak első mondatai a 27 éves Andrássy Vilmos bá­dogosnak. Mindig szeretett a pléhhel dolgozni, így 1958-61­ben a Priemstav vállalatnál ki­tanulta a bádogosmesterséget. Azóta a vállalat számos építke­zésén dolgozott, belépett a párt­ba, s munkaeredményei —' ki­tűnőek! Egy sor kitüntetés, uta­zás a Szovjetunióba stb. bizo­nyítja ezt. 1970-ben kooptálták a Bratis­lavai 3. Körzeti Nemzeti Bizott­ságba, valamint a népi ellenőr­ző bizottság tagja lett, mert szívén viseli nemcsak a mester­ségét, hanfem a polgártársai jó­létét és nyugalmát is. A köszö­nőlevelek és a kapott elismeré­sek arról tanúskodnak, hogy kötelességét Itt ls becsületesen teljesítette. Ű minderről hallgat, pedig készséggel segít nemcsak a munkahelyén, hanem a lakóhe­lyén, a Patronkán is. A legsür­getőbb feladatokról beszél: a Kramárén ma már legalább 2000 a gyerek és csak egyetlen ját­szóterük van, bővítésre szorul az üzlethálózat is, hisz élelmi­szer- és hentesüzleten kívül más üzlet itt nincs. Választói bizalmát megbecsü­li. „Habár néha hálátlan funk­ció a képviselőség, én szívesen vállaltam. Sok szabad időt igé­nyel, de az ember szívesen fel­áldozza azt ls, ha hasznos mun­kát végezhet. A ml körzetünk­ben nyolcvanan vagyunk képvi­selők, s 70 000 polgártársunkról gondoskodunk. Egyet akarunk: hogy képviselői munkánk ered­ményével mindnyájan elégedet­tek legyenek" — mondja a fia­tal képviselő. JOZEF JANÍK Csilingelve repül a szán. Az egyenru^ hás hajtó nagyokat kurjant, miközben ostorát pattogtatja. Minden figyelmét a keskeny útr$ összpontosítja, amelyet tűlevelű erdő szegélyez. A hőlepte fe­nyőfa ágain olykor-olykor megcsillan a lenyugvó Nap sugara. Olyan a táj, mintha ezer csillagszórót gyújtana meg egy láthatatlan kéz. — -Szép a Šumava — szólal meg a mellettem ülő határőrtiszt —, több mint húsz éve szolgálok itt... Igazán a szí­vemhez nőtt... Jómagam is a festői tájban gyönyör­ködöm. Aztán arra gondolok, hogy az utolsó községtől vagy 10 km-t tettünk meg és még mindig nem érkeztünk meg az ötös határőrállomáshoz, no meg természetesen árra, hogyan ls töltik itt a karácsonyestét a katonák. Gondolataimból a szán megállása zökkentett kl. Amint körülnézek, látom, hogy az út két oldalán egy-egy sílé­ces, fehér álcázóruhát viselő katona áll. Az egyik az iratainkat ellenőrzi, miközben a másik géppisztolyát ránk irányítja... Aztán tisztelegnek, tova­siklanak. Vagy tíz perc múlva mi ls megérkeztünk. Mire megmelegedtünk, este lett, szál­lingózni kezdett a hó. Selymes pelyhei­vel a szél játszadozik. A hőmérő hi­ganyszála mínusz 20 fokot mutat. Bent kellemes meleget ont magából a duru­zsoló kályha. Az ebédlőben a terített asztalon már ott párolog a húsleVes. A katonák fegyelmezetten foglalják el helyüket. Az állomás parancsnoka ün­nepi beszédet mond. Aztán mindnyájan hozzálátunk a karácsony esti vacsora el­fogyasztásához. Húsleves, bécsi szelet, kalács, sör stb. Aki akar, duplát is kérhet. Az asztalt körül üló határőrök — húsz-huszonegy éves fiúk — Jóízűen esznek, közben tréfálkoznak. Vastaps­sal jutalmazzák a maguk készítette' kul­túrműsort. Akár egy nagy család —> gondolom magamban — s a szoba sar­kában álló karácsonyfára esik a tekin­tetem. — De nézzük meg azokat, akik le­hetővé teszik, hogy ilyen gondtalanul ünnepelhetnek bajtársaik, szüleik, test­véreik, egyszóval az egész ország — mondja kísérőm. Az őrszobán példás tisztaság. Az őr­parancsnok magas, barna hajú fiú. Vasmunkás. Jaroslav Veselýnek hívjájj, Másodéves katona. Érkezésünkkor in­dította útjukra a járőröket. A kisebb termetű fiúknak csaknem földig ér a meleg, báránybőr bunda. Amikor a jár-* őrök elhagyják az őrszobát, az őrpa­rancsnok hozzánk jön. — Az államhatáron harci feladatot teljesítünk, ez nagy felelősséggel jár — mondja. — Mi; akik itt vagyunk, il­letve itt teljesítünk szolgálatot, igyek­szünk a ránk bízott feladatot becsü­lettel teljesíteni. — Nem irigylik a többieket, akik a fehér asztalnál fogyasztották el a ka­rácsony esti vacsorát? II NEM MENNEK AT II • • • — Nem. Miért irigyelnénk. Katona­sors. Lehet, hogy szilveszterkor ők lesznek szolgálatban. Ha a szükség megkívánja, mindnyájan fegyvert ra­gadunk, tekintet nélkül arra, hogy mi­lyen nap, illetve ünnep van. — Hát igen — veszi át a szót kí­sérőm — nehéz a határőrök élete, még­is könnyebb, mint 1949 karácsonyán volt. Szavaira a fapriccsen heverők is fel­ülnek. Érzik, ez a tiszt valami olyas­mit akar mondani, amire érdemes oda­figyelni. — Abban az időben igen kevesen voltunk a határon. Felszerelésünk is szegényes volt. Határsértőkkel azonban csaknem minden nap találkoztunk. Nemegyszer tűzharcra is sor került. Az egyik eset éppen karácsony estén tör­tént. Szünetet tart, nagyot szív cigarettá­iéból, majd így folytatja: — Három nap le sem húnytuk a szemünket, mivel jelezték, hogy egy csoport határszakaszunk felé tart. Min­den bizonnyal azt gondolták, hogy ka­rácsony estén éberségünket sutba vet­lük, pedig nem úgy volt. Vártuk őket, Igaz, gondolatban otthon jártunk. Éjfél felé lárhatott az idő, amikor a csen­det lövések zaja verte fel. A szemben levő domb oldalán, nem messze tőlünk, fekete árnyak mozogtak. Jól Ismertük a terepet. Sítalpat csatoltunk a lábunk­ra és elébük kerültünk. Amikor meg­adásra szólítottuk fel őket, meglepőd­tek, majd tüzet nyitottak ránk. Mi a levegőbe lőttünk, ők belénk céloztak. Közülünk hárman megsebesültek... de elfogtuk a támadókat és átadtuk a pol­gári szerveknek. Mindegyikük bünte­tett előéletű volt. Az éjszaka hátralevő részét — az események hatása alatt — virrasztva töltöttük el. Megnyugta­tott bennünket az a tény, hogy eleget tettünk a határőrök jelszavának: „nem mennek át". Az őrszoba legénysége figyelmesen hallgatta a tiszt szavait. Közben bizo­nyára arra gondoltak, hogy ma már a technika vívmányait is felhasználják az államhatár sérthetetlenségének be­biztosítására. Határsértőkkel pedig rit­kán találkoznak szakaszukon. Az éber­séget azonban fokozni kell, azért, hogy békében, biztonságban ünnepelhessünk, dolgozhassunk. NÉMETH JÁNOS ŰJ LENDÜLETTEL Közéleti demokráciánk fejlődésének rendkívüli fon­tos állomása van mögöttünk. A választási előkészüle­tek, majd a választósok serkentőleg hatottak társa­dalmunk további építésében. Több helyen már hozzá­kezdtek a választási programokból eredő feladatok megvalósításához. Ez tapasztalható a levicei (Léva) járásban levő Hro­novec községben is. Bevezetőül a községről talán any­nyit, hogy három évvel ezelőtt három faluból egyesí­tették. Ezek: Cajkov (Lekér), Vozokany nad Hronom (Garamvezekény) és Domaša (Garamdamázsd). Most több mint 2000 lakosa van. A falvak egyesítése hosszú évtizedeken át problé­mákba ütközött. Kezdetben a vallási kérdés akadályoz­ta, majd a falvak eltérő gazdasági helyzete, és végül a nemzetiségek megoszlása. Már-már úgy tűnt, hogy egyesíthetetlenek, amikor a helyi nemzeti bizottság és a helyi pártszervezet kezdeményezésére végre megva­lósult a jő gondolat, az egyesítés. Ettől kezdve rövid idő telt el, de már olyan fejlődést értek el, amilyent évti­zedeken át nem tapasztaltak. A „Z" akció keretében felépült egy óvoda, mégpedig több mint 850 000 korona ráfordítással. Az utakat por­talanították, bevezették a neonfényt, a temetőt körül­kerítették, járdákat építettek. Az iskolát és a tanítói lakásokat megjavították és most vezetik be a központi fűtést Ebben az évben fejezték be a helyi nemzeti bi­zottság új épületének építését, ami több mint 1 millió korona ráfordítást igényelt. Mintegy 1 hektáros terüle­ten szép parkot létesítettek, amely ma a falu dísze. Még a környező községek is megcsodálják. Az elmúlt választási időszakban 45 új családi ház épült, a házak nagyobb része pedig átépült. Egész utcasorok létesül­tek. Tehát megváltozott a falu arculata. A választási programban Is a falufejlesztés áll előtér ben. Több létesítmény építését már megkezdték. Most egy új óvoda építésén dolgoznak. Az üzletek még régi helyiségekben vannak, amelyek már nem felelnek meg a mai követelményeknek. Ezért rövidesen sor kerül egy bevásárlási központ építésére, mégpedig másfél millió korona ráfordítással. A helyi efsz-től meg akarják vá­sárolni a művelődési otthont és a tatarozási munkála­tok elvégzését tervezik. A vízvezeték - és a kanali­zációhálózat bevezetése távlati feladat. Egy postaköz­pontra is szükség lenne. Csak a posta igazgatóságának a hozzájárulására várnak. A kormány jóváhagyásával 19 és (él millió korona befektetéssel 1972-ben megkez­dik a Garamon egy vashíd építését. Összeköti majd a szomszédos községeket és megkönnyíti a forgalmat. Nagy az érdeklődés a családi házak építése iránt is. - Jelenleg - jegyzi meg Megyík György, a helyi nemzeti bizottság elnöke - húsz igénylő vár házhelyre. Mi igyekszünk kielégíteni az igényeket és segítséget nyújtunk az építkezőknek. A faluban a Nemzeti Front keretében aktív tevékeny­séget fejtenek ki az egyes társadalmi szervezetek. Kö­zülük jó munkát végez a SZISZ 59 tagú helyi szervezete is, Štefan Bračok mérnök vezetésével. A helyi nemzeti bizottság és a pártszervezet segíti működésüket, de ugyanúgy a sport és a többi tömegsíervezetet is. A helyi nemzeti bizottság és a lakosság között jó az együtműködés. Ez megmutatkozott a választósok idején is. A képviselők jó kiválasztását igazolta a la­kosok egységes szavazása. 29 képviselőt választottak. Megfelelő arányban vannak képviselve a nők és a fia­talok. A régi képviselők 50 százalékát újból jelölték, illetve választottók. Az elmúlt választási időszak alatt emelkedett a lako­sok politikai és kulturális nevelésének színvonala. A tanítók Kovács Lukács igazgatóval az élen jó munkát végeznek a falu kulturális életében. Különösen a téli időszak alatt gazdag kultúrműsorokkal szórakoztatják a lakosokat. De aktívan bekapcsolódnak a társadalmi élet­be is és elősegítik a polgárok munka utáni művelődé­sét. A helyi nemzeti bizottság a CSKP megalapítása 50. évfordulójának tiszteletére vállalt kötelezettségeket maradéktalanul teljesítette, illetve túlteljesítette. Most újból mozgósítják a lakosokat a választási programból eredő feladatok teljesítésére. Ezért közös erővel és új lendülettel már hozzá is fogtak az egyes akciók elvég­zéséhez, vagyis a falu további fejlesztéséhez. KOVÁCS JÖZSEF SH8ESF," mmmmm HHRMHH \

Next

/
Oldalképek
Tartalom