Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-23 / 303. szám, csütörtök

Keze mm látszik a közös művön Megduplázott bizalom £ Az egyén szerepe a közösségben ® A képviselő munkamódszere % Egy szövetkezet hanyatlása és felemelkedése Q Mi lesz tovább? Általában hajlamosak vagyunk rá, hogy eltúlozzuk az egyének a közösségben betöltött szerepét. Ha valamely munkahelyen, községben, vagy egyéb kollektívában megváltoznak a viszonyok, azt gyakran egy-egy személy menesztéséhez, vagy új vezető kinevezéséhez kötjük, s ilyeneket mondunk: „Amióta ő áll a szövetkezet élén, megjavultak a viszonyok." Vagy fordítva ... Persze, egy szövetkezet hanyatlása, vagy felemelkedése nem csupán egy ember műve. De egy-egy jó vezető keze nyoma meglátszik az eredményeken. A záhorcei szövetkezetben is (

Velký Krtíš-i járás), természetesen a szövetkezetesek becsületes és jó munkája, a tudományos eredmények alkalmazása, a mezőgazdasági politika reális volta és egyéb tényezők teremtették meg a felemelkedés feltételeit. De szembeszökő, hogy abban a hatéves időszakban, amikor például a gabona hektárhozama 13,5 mázsáról 36 mázsára növekedett, éppen Petényi Bertalan állt a szövetkezet élén. Ez a szövetkezet hat évvel ezelőtt nem is termelt kukoricát. S ma 33 mázsát hektáronként, mégpedig morzsoltan. Nem lehet egy ember nevéhez fűzni a cukorrépa hektárhozamának 160 mázsáról 360-ra való növelését. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azonban azt sem, hogy 160 mázsa akkor volt, amikor Petényi Bertalan még nem állt a szövetkezet élén, s 360 akkor, amikor már hatodik éve ott állt..'. A záhorcei szövetkezet dolgozói az állattenyésztésben a legjobb eredményeket az idén érték el. Úgy tervezték, hogy ez idén egy tehéntől 2700 liter tejet nyernek. Az eredmény azonban 3200 liter lett. Így azután nem kevesebb, mint félmillió litert adhattak a közellátás számára. Akaratlanul is felelevenítjük, hogy hat éve a fejési átlag 1130 liter volt... No, de hagyjuk az összehasonlításokat, érdeklődjük meg, mi Petényi Bertalan elvtársnak, az efsz elnökének a véleménye a szép eredményekről. — A fejlődés okát abban látom — mondja Petényi elvtárs —, hogy sok szakemberrel gazdagodtunk, kihasználjuk a korszerű agrotechnika vívmányait. Jobban állunk anyagilag is, hiszen az idén a jutalmazási alap három és fél millió koronára emelkedett. — Milyen úton fejlődik majd tovább a felvirágoztatott szövetkezet? — kérdezzük. — Ha továbbra is hasonló eredményességgel akarjuk növelni a mezőgazdasági termelést, jobban ki kell hangsúlyozni a munka nagyüzemi jellegét. Ezt az integrálásban, az erők összpontosításában látom. Petényi elvtárs saját szerepét a szövetkezet felemelkedésében elhallgatja, de mi tudjuk, hogy a párt- és gazdasági szervek mindig ott bízták meg Petényi Bertalant vezető funk eióval, ahol a hanyatlás jelei mutatkoztak, ahol a dolgok rendbehozására volt szükség. Mivel bízzák meg most, amikor a szövetkezet már felvirágzott? 1971. 'II. 23. A Ceské Budéjovice-i kerületi kórház onkológiai osztályán üzembe helyezték az első csehszlovák betatront a szövődményeit daganatok besugárzására. (Felvétel: Nősek — CSTK) Mert, hogy ezt a szervező képességet nem hagyják egy révbe jutott üzemben megpihenni — az nyilvánvaló... Meg is tudjuk, hogy a felsőbb szervek legszívesebben kétfelé húznák Petényi elvtársat, mert Nagycsalomiján is kellene a közigazgatás élére egy ilyen ember, s a mezőgazdasági társulásba is, az egyesült szövetkezetekkel kapcsolatos újszerű problémák megoldására. A döntés még nem ismeretes, annyi azonban bizonyos, hogy Petényi elvtársat nem hagyják „babérjain pihenni". Arról azonban, milyen tisztséget bízzanak Petényi Bertalanra, nemcsak a vezetők döntenek. Döntött erről Kleftany, Balog nad Ipfom, Dolinka, Kosihy nad Ipfom, Trebušovce, Durkovce és több más község tízezernél több választója. Megduplázták azt a bizalmat, amelyet évekkel ezelőtt személyébe helyeztek, s ismét képviselőnek választották a Középszlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottságba. Milyen tervekkel, elképzelésekkel indu] az új választási időszakba a képviselő, aki „civilben" a korszerű mezőgazdaság egyik úttörője? — Járásunk mezőgazdasági dolgozói a mezőgazdaság fejlesztésével járulnak hozzá az életszínvonal emeléséhez, a termelés növeléséhez. A Velký Krtíš-i járás azonban így is az úgynevezett fejletlen gazdaságú járások közé tartozik, mert gyér az ipara. Remélem, ennek a választási időszaknak a végén nem beszélhetünk többé a Velký Krtíš-i Járásról mint elmaradottról. Ehhez a választási programok maradéktalan teljesítésére, a magunk elé tűzött feladatok következetes megvalósítására van szükség. Amikor Petényi elvtárs a következetességről szól, a szövetkezeti elnök tapasztalatai csendülnek ki a szavakból. Ugyanazzal a következetességgel folytatja képviselői tisztjét, mint az elnökit. Reméljük, az eredmény itt sem marad el. Erre a reményre az jogosít fel, hogy Petényi Bertalan képviselő a múltban is a legfontosabbnak azt tartotta, hogy állandó kapcsolata legyen választókerülete többi képviselőjével, a funkcionáriusokkal, és állandóan a történés érverésén legyen a keze, ismerje nemcsak a feladatokat, hanem az emberek igényeit is. Hogy mennyire jó módszert választott képviselői munkájában, arról Imrich Danisnak, a knb elnökének székfoglaló beszéde is tanúskodik. Egy-egy fontos kérdés megtárgyalása előtt fontos munkamódszerként hangsúlyozta a képviselői tanácskozásokat. Nos, ez az, amit Petényi Bertalan „jó kapcsolatnak" nevez és gyakorol. Tapasztalatból tudja, hogy csak az életközeiben végzett képviselői munkának van foganatja. Petényi Bertalan személyében a gazdasági vezető és a képviselő eggyé olvadt. Az az ember, aki szívvel-lélekkel mezőgazdász, nem véletlenül törődik a járás iparosításával is, és szeretné, ha vasút is lenne ebben az ország egyetlen vasút nélküli járásában. Ezek az ő képviselői tervei. A mezőgazdasági gyakorlatból veszi e tervek megvalósításának módszerét: a szükségletek és a lehetőségek pontos felmérésén alapuló állásfoglalást, a párthatározatok következetes teljesítését, a szocialista rendszer adta minden lehetőség kihasználását az emberek szükségleteinek kielégítésére. Ha majd a mai választási programok teljesítéséről adunk számot évek múltán, az eredményeket, természetesen, nem fűzhetjük egy-egy ember nevéhez. Sok összetevő, sokak munkája van egy-egy siker mögött, s így lesz ez a jövőben is. De az emberek hajlamosak a sikereket is egy-egy ember nevéhez fűzni. Bár tudjuk, hogy ez túlzás, a Petényi Bertalanhoz hasonló vezetők esetében nem csodálkozunk majd rajta. Az ő kezük nyoma valahogy mindig meglátszik a közös művön. VILCSEK GÉZA EGYEDI ELKÉPZELÉSEK FUTOSZÜLAGON A vilniuszi új lakónegyedek példád Moszkvában évente megrendezik az építészek és építők tudományos-műszaki konferenciáját. A részvevők érdeklődésének középpontjában rendszerint a legizgalmasabb és legidőszerűbb kérdések állnak. A legutóbbi konferencián különösen sok szó esett az építkezések minősége és gyorsasága mellett a városképről, a tervek kifejezőerejéről. A felszólalók között egy sem akadt, aki ne ismerte volna el, hogy az építés iparosodása és tipizálása egy sor esetben az egyéni sajátosságok és az eredetiség elvesztéséhez vezetett. Az, hogy többségében ötemeletes házakat építünk, megnehezítette az építészeti kifejezésmód oly fontos eszközeit, mint a széles, nagyvonalú kompozíció, s a különböző szintű épületek kontrasztot adó összekapcsolása, amely pedig sziluettként vésődik emlékezetünkbe. Vezérelv: az iparszerü építés Azt jelenti-e mindez, hogy a típustervezés — legalábbis jelenlegi szakaszában — az alkotói kezdeményezés fékjévé vált? El kell-e tekintenünk a lakóépületek összeszerelésének ipari módszereitől?! A konferencia résztvevői megerősítették, hogy az iparszerű építés és a típustervezés vezérelvük volt és az is marad. Bármilyen bonyolult is volt az idevezető út, ma már megállapíthatjuk, hogy leraktuk az iparszerű építkezés alapjait a Szovjetunióban. Oj építés alakult ki, amely a lakások nagy tömegű építését teszi lehetővé. Elég erről egyetlen számot mondani: tíz év alatt több mint 3 millió moszkvai, tehát a főváros lakosságának fele költözött új lakásba. Tizennégy év alatt 29 millió négyzetméter lakás, 555 iskola, 134 kórház, 176 poliklinika, 70 filmszínház, 473 kereskedelmi és vendéglátóipari létesítmény épült fel. Az elmondottak alapján a mostani időszakot előrelépésnek méghozzá új minőségi fokra lépésnek tekintgetjük. Es éppen ezért fontos minden vonatkozásban, hogy a városképről, az épületek művészi megjelenéséről, kifejezőerejéről beszéljünk. Uniformizálás nélkül Ilyen körülmények között milyen alkotói kezdeményezésekre nyílik lehetőség? Az építészek lényegében azt kifogásolják, hogy az építőipar vezetői száműzik terveikből az eredeti konstrukciókat. Viszont az építőipar vezetőit is meg lehet érteni. A termelés akkor kifizetődő, ha hosszú időn át egyfajta, uniformizált termékeket gyárt. Mégis, mi akkor a megoldás? Hogyan lehet összeegyeztetni az összeegyeztethetetlennek látszó egyéni tervet és a futószalagos gyártást? Ezekre a kérdésekre kaptam választ Vilniuszban. Az, aki azt hiszi, hogy a vilniuszi házgyárban valami újat, egészen különlegeset lát, csalódik. „Semmi különgs!" — ezt a választ nagyon gyakran hallottam és nehéz lett volna eldönteni, mi benne a több, a csodálkozás, vagy a csalódás. Egy Szverdlovszkból kiküldetésben Vilniuszban járt szakember is ígv nyilatkozott: Egy teljes hetet szántam rá, végigjártam a házgyárat, mindent megnéztem, az utolsó szegletéig, és amikor tegnap leültem jelentést írni, rájöttem. hogy nincs miről. Meg lehet érteni ezt a szakembert is, mert valóban nincs ebben a kombinátban semmi új. Ugyanez a felszerelés, ugyanaz a technológia. Ezt ismerik és ehhez szoktak hozzá. Később mégis elcsodálkozik az ember. Akkor csodálkozik el, amikor megismeri a házgyár „termékét" élőben: meglátja az új Vilniuszt. A Zsirmunáj és a Lazdináj városnegyedek képe építészeti kifejezőerőről, finom ízlésről, fantáziagazdagságról tanúskodik. Nem sablonos, szokványos, nem nyomaszt az ötemeletes épületek monotonsága. Nem véletlenül tüntették ki megalkotóit állami díjjal. A kitüntetettek között van a vilniuszi házgyár igazgatója, Szamuil Jakovlevics Lubeckisz is. Ritka, meglepő fordulat, hiszen az utóbbi időben másról sem hallottunk, mint hogy az építés iparosítása letöri az építészek alkotó kezdeményezéseit. És éppen ez a nem mindennapi a vilniuszi lakótelepekben, hogy ennek az ellenkezőjéről győznek meg. A házgyárban azt állítják: „Az építészek nem képesek azt megtervezni, amit mi meg tudunk valósítani." Színek, szintek és díszítőelemek Ez a „megvalósítás" pedig igazán imponáló. A tervezés vezérelve: a táj adottságainak leginkább megfelelő épületek emelése, a természeti értékek messzemenő kímélete és „átmentése" az építkezés ntán ideköltöző lakók számára Több tucat építész vett részt a terv elkészítésében és mivel az épületek nagy részét típustervek szerint építik fel, minden leleményességükre, kombinatív képességükre szükség volt, hogy mégis egyedit, változatosat, sőt egy-egy külön rész megkomponálásában eredetit alkossanak. A vilniusziak nem egyengették el a dombokat az építkezésre szánt területen. Az egyik új iskolát például éppen egy dombra építették. Érdekes, teraszos megoldást választottak, amelynek eredményeképpen minden osztály külön teraszon töltheti el a tízpercet. A szintekkel ls „bűvészkednek" a vilniusziak. A lazdináji lakótelepen öt-, tíz-, tizenkét és tizenhat emeletes épületek váltják egymást, valamennyi erkélyes és típuselemekből készülnek. Ezek az előregyártott elemek a már elkészült épületeken nagyon változatos képet öltenek. Különböző színekre festik őket, érdekes rajzolatú rácsozattal, más és más díszítőelemekkel taszik egyedivé a házakat. Sőt, egy-egy fontosabb középületen fali festményekkel, kisebb-nagyobb domborművekkel is találkozhatunk. A kerámia, mozaik, csempe művészi alkalmazása valóságos felüdülést nyújt a szemnek, száműzi az egyhangúságot az új lakónegyedekből. Építészet és művészet szintézise Külön meg kell említenünk azt a törekvést, hogy az építészet és a képzőművészet szintézisét teremtsék meg az új épületeken, különösképpen a közös szórakozást, művelődést, pihenést kínáló létesítményeken. Ékesen szóló példája ennek a vilniuszi új kultúrpalota, amelyet A. Sztokus, az üvegfestészet mesterének alkotásai varázsolnak még szebbé és tanúskodnak arról, hogy a gótika művészetének ez a jellegzetes ága elevenebb színekkel, optimistább témákkal valósággal újjászületik napjainkban Litvániában. N. IVANOV Rendszeresen értékelik az aktivisták munkafát NAPIRENDEN: AZ ÉVZÄRÓ GYŰLÉSEK ELŐKÉSZÍTÉSE Az, hogy egy-egy pártszervezet milyen munkát végez, a pártbizottságon és a tagság aktivitásán kívül nagyban függ attól is, hogyan látja el feladatát a pártszervezet aktivistája. Az aktivisták állandó kapcsolatot tartanak fenn a járási pártszerv és az alapszervezetek közt, tájékoztatják az alapszervezeteket az időszerű feladatokról, jelentést küldenek a Járásra a taggyűlésekről, stb. Az aktivisták szerepe tehát igen nagy jelentőségű. Ezt jól tudják a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely

J kommunisták is, amit az is bizonyít, hogy a járási pártbizottság aktivistáit negyedévenként rendszeresen összehívják, értékelik tevékenységüket és megbeszélik velük a legfontosabb teendőket. Ha a feladatok megkívánják, gyakrabban is összehívja aktivistáit a járási pártbizottság. így volt ez például a választások előkészítése idején. Legutóbb a mezőgazdasági üzemek (földmüvesszövetkeze. tek és állami gazdaságok) mellett működő pártszervezetek aktivistáit hívták meg a járási pártbizottságra, hogy értékeljék a választások előkészítése serán kifejtett tevékenységüket: hogyan vetek részt az agitációs munka megszervezésében, a képviselők bemutatkozó gyűlésein és a tulajdonképpeni választásokon. Miklós Tibor, a jpb mezőgazdasági osztályának politikai dolgozója a járási pártszervezet nevében megköszönte az aktivisták eddigi munkáját és megtárgyalta velük az elkövetkező időszak legfontosabb feladatait. A járás területén 97 mezőgazdasági üzem mellett működő alapszervezet van, s ezeknek az aktivistái az elmúlt hónapokban általában nagyon jó munkát végeztek. Az alapszervezetek minden egyes aktivista tevékenységét értékelték és az értékelést elküldték a járási pártbizottságra is. Az elkövetkező időszakban az alapszervezetek legidőszerűbb feladatainak egyike az évzáró gyűlések előkészítése. A mezőgazdasági üzemek mellett működő alapszervezetekben a járási pártbizottság határozata alapon január eleje és február 15-e között kell megtartani az évzáró taggyűléseket. Már a decemberi taggyűléseken megválasztják azokat a bizottságokat, amelyek felelősek lesznek az évzáró taggyűlések elkészítéséért. Az aktivistákat már most tájékoztatták arról, mire irányítsák az alapszervezetek fő figyelmüket a beszámoló öszszeáilításánál. Az évzáró taggyűlések beszámolóinak tartalmaznlok kell a .taglétszám bővítésének kérdését, a helyes kiválasztás és a kiválasztott személyek nevelésének jelentőségét. Elemezni kell a legutóbbi évzáró taggyűlés határozatát — leszűrve belőle a tanulságokat. Nem szabad megfeledkezni a pártcsoportok tevékenységének értékeléséről. A mezőgazdasági üzemek mellett működő alapszervezetekben külön-külön kell értékelni az állattenyésztési, a növénytermesztési és a gépesítési csoportok munkáját. A beszámolóknak értékelniük kell az 1971—1972-es év pártoktatását — a tagok részvételét és előadások színvonalát egyaránt Faluhelyen a beszámolókból nem maradhat ki a nemzeti bizottságok munkájának értékelése sem. A tömegszervezetek működésének értékelésénél különös gondot kell fordítani a fiatalság nevelésének kérdésére. Minden beszámoló két részre oszlik: az eddig elmondottakra és a gazdasági, a termelési eredmények értékelésére. A járás mezőgazdasági üzemei ebben az évben különösen figyelemreméltó termelési eredményeket értek el, hiszen például az árutermelés 1971-ben hat százalékkal növekedett. A tervezett hektárhozamot általában túllépték. Elég megemlíteni, hogy búzából a tervezett 38 helyett 44 métermázsás hektárhozamot értek el. A jövő évi munkaterv összeállításával kapcsolatban az aktivisták főleg arra mutatnak rá az alapszervezetekben, hogyan kerülhető el a formalizmus. A munkaterv ezúttal nem félévre, hanem egész évre készül. A járási pártbizottság az aktivisták segítségével rendszert visz az alapszervezetek tevékenységébe. Ma már minden szervezetből rendszeresen küldik a jelentéseket és jegyzőkönyveket a járási pártbizottságra. A járási pártszerv az aktivisták munkájának rendszeres értékelésével azt a célt követi, hogy a Jövőben a pártszervezetek munkája még eredményesebb legyen. « FÜLÖP IMRE