Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-03 / 286. szám, péntek

Kerti Károly grafikusművész kiállítása Komárno (Komárom) kedvelt kiállító helyiségében, a Duna menti Múzeum földszinti termében nyitják meg ma Kerti Károly Munkácsy-díjas grafikusművész vendégkiállítását. A tatai Megyei Múzeum Képtárával kötött egyezmény alapján mutatkozik be Kerti Károly, akinek mintegy negyven linoés papír-metszete, tusrajza látható ezen a tárlaton. Kerti Károly pedagógusmüvész. A Képzőművészeti Főiskolát 1942-ben végezte. 1953 óta állít kl rendszeresen az országos kiállításokon és a miskolci grafikai Biennálékon. De részt vett több külföldi kiállításon is és a Munkácsy-díjon kívül megkapta az Alba Régia és a Csók István díjat is, valamint a Lipcsei Képtár bronzéremmel tüntette ki grafikai kompozícióit. A jól válogatott képanyag nyilván megragadja a szemlélőt is. Figyelemre méltók elsősorban a Vietnami sorozat, az Ölelkezők, Leány lepkével, Változatok stb. Dinamikus erővel hatnak. A győzelem hírnöke, Bartók, Felkelő nap, Tiltakozás című linó. és papír-metszetei is. A népművészeti elemekre utaló, folklorisztikus hatású kompozíciói is érdekesek, értékesek. Kiváló szakmai tudás, finom grafikai érzés jellemzi lapjait. Kiállított fekete-fehér, vagy. más színezésű metszetein, rajzain a vonalak és a tónusok, a fények és az árnyékok mégis színesek, intenzitásuk megkapó. Kerti Károly — linómetszet A BERLINI SZIMFONIKUS ZENEKAR ELŐADÁSA A Berlini Szimfonikus Zenekar, élén vezetőkarmesterável. Kurt Sanderlinggel kellemes változatosságot hozott a bratislavai zenei életbe. Mahler X. szimfóniájának Adagiója mint nyitó szám ... ez a tény már egymagában is jellemzi Sanderling művészi szándékainak komolyságát. Különleges kezdet, azonnali teljes belső készenlétet, minden egyes játékostól villámgyors bekapcsolódást kíván, ilyen zenei-szellemi feladat hiánytalan megvalósítására csak egy Sanderling nagyságrendű művész vállalkozhat jól bevált hangszerével, a Berlini Szimfonikus Zenekarral. Mahler X. szimfóniájából csupán az Adagio készült el, a fennmaradt vázlatok nyomán előbb Ernst Krenek kísérletezett a mű rekonstrukciójával, majd 1963-ban Dériek Coke vállalkozott a szimfónia teljes rekonstrukciójára. A mahleri alkotás alapanyaga az igaz emberség. A töredéknek maradt Tizedik lassú tétele egy nyugtalan, zaklatott, a művészetben és az életben a teljességet kereső emberi lélek utolsó nagy vallomása és búcsúja. A megnyitó Mahler-élmény után a fiatal német szólistának nem volt könnyű helyzete. Heniz Schunk Mozart A-dúr hegedűversenyét adta elő. Talán nem is volt szerencsés gondolat a két művet egymás mellé állítani, bár az A-dúr verseny behízelgő szépségével lényegében pihenőt jelentett a műsor két súlyos tömbje között. A tárlat, amely csak szerény részét mutatja Kerti Károly sokrétű munkásságának, annak is bizonyítója, hogy a Duna menti Múzeum szépművészeti osztálya ismét egy újabb, sok eredetiséget mutató, termékeny alkotóval gazdagította kiállító művészeinek táborát. Költőiesség, a humánum és charakterérzék határozzák meg az itt látott alkotásokat. Ezek a szellemi vonások erősödnek meg a rajztudás és a kompozíciós érzék eszközeivel s így válnak a modern művészet szószólójává, az elkötelezett szocialista művészet hirdetőjévé. A ki áUlítás január 3-ig tekinthető meg. (-») Heinz Schunk megbízható muzsikus, kellemesen hegedül, de érzései, úgy látszik, a felszínen mozognak, a Mozartmuzsikáról alkotott elképzelése 'kissé vérszegénynek tűnt Produkciója nem haladta mag az átlagot. Prokofjev ezekkel a szavakkal jellemezte 1945—1947-ben komponált VI. szimfóniáját: „Ma örülünk a győzelemnek, bár mindannyiunkban vannak be nem gyógyult sebek. Az egyik szeretteit siratja, a másik egészségét vesztette el. Ezt nem lehet elfelejteni." A tragikus hangú, monumentális szimfónia magas hőfokú tolmácsolása impozáns teljesítmény volt. Sanderling egyéniségének és tudásának ereje, intenzív „karmesteri jelenléte" kibontakoztatta és kitűnően felhasználta a zenekar kvalitásait. HAVAS MARTA 36. < CL. Cfl O 0£ < CO O Oŕ O x I 2 < O >Z tu > Z Hli O Ul 0£ s s 3 5 fS < a

Ĺ N O ifí I * — m S O JUBILÁL AZ ÚJ SZÍNPAD (ČSTK) — A bratislavai Oj Színpadon szerdán ünnepi gyűlést tartottak a színház megalakulása 25. évfordulójának alkalmából. A második bratislavai hivatásos színház művészi eredményeiről és társadalmi elismeréséről Dalibor Heger igazgató tartott beszámolót. Megemlítette, hogy a színházat eredményes munkájáért Munkaérdemrenddel tüntették ki, majd rámutatott, hogy negyed évszázados fennállása alatt összesen 580 premiert tartott, előadásain pedig több mint 4,5 millió néző vett részt. A jubiláló színházat dr. Pavol Koyš, a művelődésügyi miniszter helyettese köszöntötte, s ebből az alkalomból a színház hat dolgozójának átadta „A művelődés érdemes dolgozója", illetőleg „A művelődés példás dolgozója" kitüntetéseket. A 25 éves évfordulót ünneplő jelentős létesítménynek az SZLKP művelődésügyi és művészeti osztálya levélben fejezte ki szerencseklvánatait. Ladislav Martinák, Bratislava főpolgármestere üdvözlő beszédében különösen kiemelte, hogy a színház művészei elkötelezet-, ten kapcsolódtak be a választási kampányba. BEMUTATÓK BRATISLAVÁBAN KÉT KOMÉDIA Régi mappák szerint a budetini várból, ahol a helyőrség feküdt, hajdan titkos út vezetett Nedecig. Hl szorult a kapca az egyik várban, a föld alatt menekültek a népek a másikba. A honvédparancsnok erre alapította tervét. De vajon nincs-e beomolva valahol a sok száz éve elhagyottan álló alagút? A Szlovák Nemzeti Színház társulata az elmúlt hónapban két olyan komédiát mutatott be, amely — más-más szempontból — figyelmet érdemel. A bemutatók sorát Ján Chalúpka két egyfelvonásosa nyitotta meg a Kis Színpadon. A szerzőt a szlovák drámaírás úttörőjeként tartjuk számon, hozzá kell azt is tennünk, hogy alkotásait aligha lehet mai mércével mérni. Az értékelésnél tekintettel kell lenni a korra és azokra a körülményekre, amelyben Ján Chalúpka alkotott. Tudni kell azt is, hogy ezek a vígjátékok többnyire vidéki szlovák műkedvelők számára készültek, akiket az öntevékeny csoportoknál ismert indítékokon kívül — jobb kifejezés híján — bizonyos nemzeti — önfenntartó és felvilágosító eszmék vezéreltek színpadra. Ezeknek a műkedvelőknek megvoltak az aránylag pontosan meghatározott igényeik egy-egy színdarabbal szemben, amit Chalúpka sem hagyott figyelmen kívül. Most bemutatott két egyfelvonásosát röviden úgy jellemezhetnénk, mint falusi idillt a feudális Magyarországból. „Adva van" egy pöfékelő bíró, egy nyelves, rámenős felesé

1?, akitől minden férfi retteg, továbbá a latin, magyar és német nyelvű rendelkezések között csetlő-botló szolga, azután néhány részeges elöljáró, s végül a falu népe. Az emberek ha éppen nem isznak, akkor egymással perpatvarkodnak, incselkednek, basáskodnak, s ebből származnak a „bajok". Persze, semmit sem kell „mellreszlvni", mert a végén minden jóra fordul, akárcsak a mesében. Tibor Rakovský rendező jó érzékkel tudatosította, hogy e színművek csak akkor számíthatnak a mai közönség érdeklődésére, ha minden elavult és zavargó jelenetet és szöveget kihúz oelolük, s kizárólagosan a szereplők jellemrajzára összpontosít. Szándékát szinte maradéktalanul valósította meg a színpadon. Rendezésében kiaknázta a helyzetkomikumok adta lehetőségeket, s azt is ki kell emelnünk, hogy a Kis Színpad terét maximálisan használta ki. E pozitívumok eredményeképpen a körülményekhez képest jól pergő, szórakoztató komédiát láttunk. A népes szereplőgárda közül Martin Gregor (bíró) és Jozef Kroner (szolga) alakítása érdemel elismerést. Mindketten sokoldalúan és sokrétűen keltik életre az általuk alakított figurát, sikerült a nem éppen hibátlanul megírt figurákból a régmúlt időből előlépő hús-vér embert formálniuk. Ügy véljük nem járunk messze az igazságtól, amikor megállapítjuk, hogy a rendezésen kívül, elsősorban az ő játékuk miatt érdemes megtekinteni ezt az előadást. A másik Búcsúzás júniusban című vígjáték mai tárgyú. Szerzője A. Vampilov. a fiatal végzős egyetemisták életét mutatja be; őszinteségüket, szókimondásukat, de olykor szertelenségüket is. Ellenpólusként a szerző az egyetem rektora és Zolotujev alakján keresztül a közepes évjáratú generáció korrupcióra, megalkuvásokra és különböző taktikai húzásokra hajlamos jellemét mutatja be. A néhány felesleges jelenet és mondat miatt a ritmusából vesztett cselekmény vezérfonala ezen a jellem- és nézetbeli ellentéten alapul. Vampilov e vígjátékban teljesen a fiatalok „szemüvegén" keresztül lát és láttat, ezért alkotá-. sa számos jól kidolgozott jelenetet, poént és találó bemon*. dást tartalmaz, de nincs híján az üresjáratoknak, néha pedig bizonyos kompozíciós hiányosságoknak sem. Az előadást K. L. Zachar rendezte, aki már eddig is számos rendezésben és nyilatkozatban bizonyította, hogy a fiatalok említett tulajdonságait mindennél értékesebbnek tart-, ja, s ennek megfelelően a vi-. dámság, s az őszinte szóki-. mondás jegyében állította színpadra ezt a vígjátékot. Rendezése néhány jelentéktelen kl-. vételtől eltekintve ugyanazokat a pozitívumokat és negatívumokat tartalmazza, mint a színmű. Érdekes volt a szereposztás, is, hiszen itt tulajdonképpen két színészi generáció találkozott. A közepes évjáratúak hibátlanul vizsgáztak. Elsősorban L. Chudík (Repnikov) ős K. Ma, chata (Zolotujev) játéka keltett osztatlan elismerést. Szerepüket aprólékos gondosság, gal és hatásosan építették fel. Teljesítményüket talán legjobban az a tény dicséri, hogy az író által megrajzolt jellembeli és egyéb fogyatékosságok nem annyira a fiatalokkal való párbeszédekből, hanem sokkal in, kább saját játékuk alapján vál, tak nyilvánvalóvá a színpadon. Kiegyensúlyozott, tiszta eszközökkel felépített teljesítményt nyújtott M. Prechovská (Repnikovné) is. A fiatalok játékáról már nem mondhatunk csak jót, habár alakításukban sok szimpatikus és a jövőre nézve ígéretes vonást fedeztünk fel. A bemutató színvonalát bizonyos mértékig csökkentette a beteg I. Mistrík távolléte, mert a helyette beugró J. Adamovič (Bukin) főleg a helyes szövegmondásra ügyelt. Partnere, Z. Kocúriková (Mása) meglehetősen halvány teljesítményt nyújtott, szinte elveszett a többi lány között. A fiatalok közül B. Turzonovát (Tánya) lehet maradéktalanul dicsérni. Elismerés Illeti M. Dočolomanský alakítását is, akinek sikerült megcsillantani a nevelőintézetben felnőtt fiatalember szertelen, néha felelőtlen jellemét, ugyanakkor tudásvágyát és igazságszeretetét is. O. HlaváCek ezúttal „testreszabott" szerepet kapott, s élt is a lehetőséggel: a legtöbb nevetést ő váltotta ki. Más kérdés, hogy harsány játéka menynyi pozitívumot. Illetve negatívumot jelentett az előadás egésze szempontjából. A többi szereplő közül J. Silezáček (Frolovj és I. Rajniak (csendőr) sallangmentes játéka érdemel figyelmet. V. Suchánek díszlettervei vegyes érzelmeket váltottak ki. Túlságosan monumentálisak, masszívak és színben hidegek voltak. Ez a hiba különösen a diákszállóban játszódó jeleneteknél ütköződön ki. SZILVASSY JÓZSEF • FILMKÉSZÍTÉS címet kapta az utóbbi évek egyik legérdekesebbnek ígérkező, színes, szélesvásznú dokumentumfilmje, amelyet, az APN híradása szerint, most fejezett be a Moszfilm stúdiójában Anatolij Csemodurov rendező. A dokumentumfilm a Háború és béke alkotóinak ötéves munkájáról számol be, s bepillantást enged a hatalmas vállalkozás művészi és technikai kulisszatitkaiba. Q Jack Gofld Kurjantás című filmje Wiliam Shakespeare ifjúságát próbálja rekonstruálni az életműből kiindulva.