Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-03 / 286. szám, péntek

BELPOLITIKAI KOMMENTÁR Mi van a százalékok mögött? A MÚLT TANULSÁGA ÍRTA: F A B R Y I S T V A N, AZ SZNT ALELNÖKE Ez az év történelmi események éve. Néhány hónapja emlékeztünk meg a történelem egyik legnagyobb géniuszának, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom szervezőjének és vezetőjének: Vlagyimir Iljics Leninnek születése iuü. évfordulójáról. Azt a lán^észt köszöntöttük, akinek tanítása világosan mutatja az utat az emberiségnek a szebb és a boldogabb jövő, a szocializmus, a kommunizmus felé. Ez idén ünnepeltük Csehszlovákia Kommunista Pártja megalapításának 50. évfordulóját is. A párt megalapításának jubileumi évében tartotta Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusát. A múlt héten pedig társadalmi életünk egyik legnagyobb eseménye, a választások zajlottak le. Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy mind az említett kongresszus, mind a választások nagyon fontos mérföldkövei pártunk és népünk életének. Miért említjük e sorsdöntő eseményeket? Azért, mert ezek az események szorosan összefüggnek életünkkel, jövőnkkel, önállóságunkkal, szabad szocialista társadalmunk létezésé, vei. Azért, mert Lenin nélkül, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nélkül, a dicső Vörös Hadsereg győzelme nélkül nem született volna meg sem az 1945-ös felszabadulás, sem az 1948-as februári győzelem. Nekünk magyaroknak 1948 februárja fejlődésünk szempontjából külön is emlékezetes történelmi forduló. A CSKP XIV. kongresszusa elsősorban azért mérföldkő pártunk és népünk életében, mert ez a kongreszszus éppen a lenini tanításból kiindulva vezette ki társadalmunkat a politikai válságból, az elméleti tévelygésből, leleplezte a revizionisták és jobboldali opportunisták, a nép és a szocializmus ellenségeinek igazi arcát. Kíméletlen csapást mért azokra, akik vissza akarták állítani a „régi jó világot", az úgynevezett „tiszta demokráciát'", a puskatust, a munkanélküliséget, a robotot. A közelmúltban emlékeztünk meg a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 53. évfordulójáról is. Mintegy fél évszázada a monarchia császári és királyi rendszere mint a kártyavár, omlott össze. Oj állam alakult, de a kizsákmányolás megmaradt. Azok az egyszerű Cseh és szlovák polgárok, akik életük kockáztatásával küzdöttek a csehszlovák államért, továbbra is elnyomatásban és kizsákmányolásban éltek. Az iskolában aikkor arra tanították a gyrekeket, hogy_ Masaryk, BeneS, Štefánik és Srobár voltak azok a „messiások", akik meghozták a cseh és szlovák nép szabadságát. Ez a „szabadság" azonban csak az elnyomóknak jelentett szabadságot. A dolgozók olyan szabadságot akartak, ahol nincs nemzetiségi és osztályelnyomás. Ezt azonban nem kapták meg. A dolgozók számára az igazi szabadság csak 1945-ben és 1948ban jött el. A közelmúltban azonban társadalmunkat újra veszély fenyegette. 1968-ban és 1969 elején kísérlet történt a szocialista rendszer jellegének megváltoztatására. Ám — hála a szövetségesek segítségének — ez nem sikerült. Az ellenfél azonban, ahogyan a múltban, ma sem nyugszik bele vereségébe. Mindent elkövet, hogy érvényre juttassa akaratát. Globális stratégiájának fő célja továbbra ls az, hogy katonai agresszióval vagy politikai diverzióval semmivé tegye azokat a történelmi változásokat, amelyek a világon a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a második világháború után végbementek a szocializmus és a nemzeti felszabadítás javára. A haladás és a reakció erőinek párviadala igen heves formában nyilvánul meg. különösen az ideológia területén. Hogy kivel és mivel állunk szemben arra igen sok konkrét példát szolgáltatott 1968 és 1969 eleje. A jobboldali opportunisták, akik gyakorlatilag a revizionisták és a modern imperializmus szolgálatában álltak, figyelmüket és bomlasztó tevékenységüket a politikai, az ideológiai és a hatalmi destrukció módszereire összpontosították. Ellenforradalmi jellegű céljukat nagyon átgondolt taktikával — a pszichológiai hadviselésnek úgyszólván minden fegyverét felhasználva — szakaszosan valósították meg. Az ideológiai harc később a hatalomért vívott harcba nőtt át, melybe a jobboldal teljes mértékben bekapcsolta a tájékoztatási eszközöket is. A Tanulságok — című dokumentum világos és meggyőző érvelése szerint: „1968-ban nálunk széles antikommunista koalíció jött létre, és a politikai rendszer új struktúrája alakult ki, amely lényegében megkezdte az 1948 februárja előtti állapotok felújítását. A CSKP-t a jobboldali opportunista elemek bomlasztották, paralizálták tevékenységét, akcióképességét megbénították, a kispolgári ellenforradalom egyre nagyobb tartalékokat gyűjtött, s ezeket szükség szerint vetette be a politikai harcba. Akik felléptek e veszélyes jelenség ellen, azokat a jobboldal a „szocialista megújhodás" szektás és konzervatív ellenfeleként jelölte meg. A valóságban a jobboldali opportunista tényezők megnyitották a teret a kimondottan reakciós és ellenforradalmi elemek számára". Tapasztalataink alapján nyugodtan elmondhatjuk azt is, hogy ami nálunk az említett időszakban történt, az a tőkés világ, a burzsoázia malmára hajtotta a vizet, és szinte menetrendszerűen úgy zajlott le, ahogy azt a nyugati világ által kidolgozott „fellazítási taktika" célja megkövetelte. Sajnos, 1968 és 1969 eleje nem hagyta érintetlenül a csehszlovákiai magyarokat sem. Néhányan a mi sorainkból is helytelen útra tértek. Gondoljunk csak az „Őszinte szóval" című körlevél és a CSEMADOIÍ új „programjának" a tartalmára az úgynevezett „Gabonaváros' nevű rádió adásaira, a szövetségesek elleni uszító felhívásokra és a nacionalista hangú cikikekre. Mindez arra figyelmeztet, hogy mi sem ülhetünk ölbe tett kézzel, van elvégzésre váró munka a mi portánkon is. A nyugati világ ideológiai diverziója nem öncél, hanem eszköe arra, hogy az imperializmus fokozhassa politikai és katonai nyomását a szocialista világra. Ennek megfelelően az ideológiai aknamunka szerves része az imperialista agresszió és az ellenforradalom általános frontjának, fontos eleme az imperialisták azon tervének, hogy megosszák és megsemmisítsék a szocialista államokat mint a világméretű antiimperialista folyamat vezető erejét és támaszát. A szocializmus és a marxizmus—leninizmus ellenségei egyrészt arra törekednek, hogy szétforgácsolják a szocialista tábort, másrészt pedig arra, hogy a szocialista társadalmakban elfajulásokat, deformációkat idézzenek elő. Gyakran használt eszmei fegyverük a nacionalizmus, az antikommunizmus és a szovjetellenesség. Ennek segítségével próbálják a szocialista államokat szembeállítani a Szovjetunióval, aláásni az internacionalizmusnak, a munkásosztálynak, valamint az összes dolgozók nemzetközi szolidaritásának az elvét. A burzsoá eszmék képviselői igyekeznek a szocialista közösség országaiban kedvező lehetőségeket találni az imperializmus ideológiai és politikai behatolásához, a szovjetellenes erők aktivizálásához, az ellenforradalom szervezéséhez. Kampányt indítottak az ellen az elv ellen is, hogy a kommunista pártnak vezető szerepet kell játszania a szocialista forradalom végrehajtásában és az új társadalom felépítésében, hogy a szocialista demokrácia rendszerében demokratikus centralizmusnak és proletár diktatúrának kell érvényesülnie. Osztályellenségeink tudják, hogy a kommunista párt életére és tevékenységére vonatkozó lenini normák és elvek szigorú betartása az alapja a szocialista rendszer szilárdságának s a biztosítéka annak, hogy a dolgozók újabb sikereket érjenek el az imperializmus ellen, a szocializanusért és a kommunizmusért vívott harc. ban. Az imperializmus állandóan tökéletesíti a szocialista országok ellen irányuló ideológiai aknamunkájának módszereit és eszközeit. A mai antikommunisták ügyesen álcázzák agresszív, népellenes lényegüket. Ideológiai központjaikban a tudatformálás legkülönbözőbb formáit dolgozzák ki, hogy ezeikkel az embereket a szocializmus ellen, a szocialista országok párt- és állami vezetése ellen hangolják. Ahol teret kapnak és szóhoz jutnak, felforgató céllal széles körben alkalmazzák az úgynevezett dez~ ideológizálás koncepcióját, amelyet a burzsoá propaganda azért hirdet, hogy gyengítse a dolgozók osztálytudatát, forradalmi öntuJatát, megfoszsza őket haladó eszményeiktől, és fogékonnyá tegye őket a burzsoá eszmék iránt. Éppen ezért valamennyiünknek, aikik a szocializmust építjük és harcolunk az imperializmus ellen, ma — ahogy ezt Lenin tanította és ahogy ezt a mi pártunk is állandóan hangsúlyozza — különösen nagy szükségünk van az eszimei tisztánlátásra, határozott osztályálláspontra és kommunista elvhűségre. Már a múltban is meggyőződhettünk róla, 1968-ban és 1969-ben azonban különösen szembetűnővé vált, hogy az antikommunizmus minden történelmi időszakban az imperialista burzsoázia stratégiai és taktikai céljainak legjobban megfelelő módszereket alkalmazza, és olyan szövetségeseket toboroz, amelyek ezeket a célokat a lehető legjobban kiszolgálják. Az imperializmus ideológiai diverziója ma a legkülönbözőbb revizionisták, jobboldali opportunisták és egyéb renegátok segítségére számít. A közös platform: a politikában a szovjetellenesség, az ideológiában pedig harc a marxizmus —leninizmus ellen. A „szocializmus humanizálásának", a „nemzeti kommunizmusnak" vagy a „szocializmus különböző modelljeinek" a leple alatt olyan koncepciókért szállnak síkra, amilyenre osztályellenségeinknek leginkább szükségük van: a tőkésországokban a forradalmi nyomás enyhítéséért, a szocialista országokban a „fellazításért" és a „csendes" ellenforradalom végrehajtásáért. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a szocialista társadalom építése óhatatlanul és törvényszerűen feltételezi az állandó éberséget, valamint a szocialista országok közötti sokoldalú kapcsolatok és együttműködés további fejlesztését az ideológia területén is. Az antikommunízmus elleni nagyszabású és hatékony támadás csakis akkor lehetséges, ha a kommunisták — bámilyen nyelven is beszélnek — szorosan együttműködnek és koordinált tevékenységet fejtenek ki az ideológia frontján mindenütt. Az eszmei offenzíva kibontakoztatásához ma már kedvezőek a feltételek. Mellettünk, kommunisták mellett áll az élet igazsága, ténylegesen mi küzdünk a szebb holnapért, a békéért, a dolgozók igazáért és jólétéért. Az antikommunizmus az egész emberiség ellensége. A társadalmi-politikai porondon kizárólag annak az osztálynak az érdekeit képviseli, amelyik létrehozta: az imperialista burzsoázia érdekeit. Az antikommunizmus egyedül az imperialista reakció érdekében igyekszik kiterjeszteni bomlasztó ellenforradalmi hatását korunik összes haladó erőire: a nemzetközi munkásosztályra, a nemzeti felszabadítás erőire, az általános demokratikus mozgalomra. Nálunk az antikommunizmus elleni küzdelmet múl-, hatatlanul össze kell kapcsolnunk a revizionisták, a nacionalisták és a jobboldali opportunisták elleni küzdelemmel. A múlt eseményeiből mindannyiunknak le kell vonni a tanulságot. Az említett kérdésekről azért időszerű állandóan beszélni, hogy lássuk azt, honnan indultunk, hova érkeztünk, és eszmei téren milyen feladatok állnak előttünk jelenleg. Külföldi „jóakaróink", a különféle emigráns körök és kenyéradóik óriási fáradsággal szeretnének könnyíteni a hazánkban lezajlott választások nagyszerű eredményeinek tényén. A nagy igyekezet meddőségének oka egyszerű: még az a bizonyos szalmaszál sem áll rendelkezésükre, amibe belekapaszkodhatnának „érveik" alátámasztására. Ezért legalább a választások eredményének jelentőségét igyekeznek lebecsülni azt állítva, hney a vál?»«7tÄsoVnak kizárólag propagandsztikus értelmük van. A legfelsőbb törvényhozó testületekbe való választások 99,81 százalékos eredménye például szerintük „csak" egy számadat... Érdemes megnézni, mi. rejlik egy ilyen számadat mögött. Az idei választások egyik jellemző vonása az volt, hogy nem korlátozódtak a szavazatok leadására. A választási előkészületek során az emberek a városokban és a falvakban nemcsak a jelöltek személyét illetően tanácskoztak, hanem a választási programok konkrétumait tárgyalták meg körültekintően. Az emberek nemcsak a jelöltekre szavaztak, hanem községük, járásuk, kerUletük, hazájuk választási programjára is. Es nemcsak a szavazócédulák leadásával szavaztak. Egyszerűen nem elégedtek meg azzal, hogy állampolgári kiállásukat, elkötelezettségüket csupán szavazatuk leadása jelentse. Tettel, konkrét cselekvő részvétellel akarták támogatni jelöltjüket, programjukat. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a választások napjaiban bebizonyosodott: a választási programok megvalósítását a szavazatok leadásával egyidöben kezdték meg. Jellemző eset történt ebben az értelemben egy Vág menti faluban, Horovcén. Itt a választási program szerint új út építését tervezték. Az emberek még a választások előtt kötelezettségeket vállaltak, hogy az útépítésben társadalmi munkával segédkeznek majd. Ha csak ennyiben maradt volna a dolog, talán még beszélhetnénk valamiféle propagandisztikai „fogásról". Csakhogy a falu választói úgy beszélték meg az első brigádot, hogy miután leadják szavazatukat, az út építésének színhelyén találkoznak, fgy is lett. A választások napján a szavazólielviségből a leendő építkezés színhelyére mentek és megkezdték a választási programban tervezett út építését. Ha a fent leírt esemény egyedülálló lett volna, talán még mindig beszélhetnénk némi propagandisztikus cselekedetről. A választások napjaiban azonban a pártszervekhez és a választási bizottságokhoz olyan nagyszámú jeSikeres tervteljesítás A Kelet-szlovákiai Vasmű csőforrasztó üzemrészlegének dolgozói teljesítették az évi kiviteli tervet. Több mint 36 000 tonlentés érkezett konkrét munkafeladatok teljesítéséről, új fe'ajánlásokról, kötelezettségvállalások túlszárnyalásáról és megszilárdításáról, hogy az minden másnál jobban jellemzi a dolgozók elkötelezettségét, hazafias kiállását. Néhány példa a közép-szlovákiai kerületből: A Modrý Kameň-i járási építővállalat dolgozói a választások első napján jelentették, hogy teljesítették évi tervüket és az év végéig már terven felül termelnek. A Turčiansky Michal-i Efsz dolgozói együtt mentek a szavazásra, s ugyanakkor felajánlották, hogy az év végéig 6000 liter lejjel teljesítik túl tervüket. Hasonló, 2000 liter tejre tett felajánlással szavaztak a bystričkai nemesítő állomás dolgozói is. Tvrdošínban az általános iskola tanítói és diákjai a választások napján jelentették, teljesítették felajánlásukat, amelyet az életkörnyezet szépítésére tettek: 73 356 korona értékű munkát végeztek el. A zvolení Bučina fafeldolgozó nagyüzem dolgozói a választások napjáig 1 200 000 korona értékben teljesítették túl tervfeladataikat. Az Észak-szlovákiai Papír- és Cellulóz Művek ružomberoki üzemében a CSKP 50. évfordulójának tiszteletére tett felajánlás túlteljesítéséről jött hír: 2 600 000 koronával szárnyalták túl a felajánlást. A Liptovský Hrádok-i sütöde dolgozói a választások napján tették meg felajánlásukat, hogy az év végéig 170 tonna süteményt készítenek terven felül és ezzel hozzájárulnak a választási programban kitűzött feladat teljesítéséhez, miszerint javítják a vásárlók ellátását. A púchovi útépítő vállalat dolgozói egymillió koronás felajánlásáról tudósítottak a választások napján. A púchovi Május 1. Gumigyár dolgozói eredeti felajánlásuk szilárdításával köszöntötték a választásokat: további 4 millió korona értékű árut termelnek terven felül. Nagyszerű eredményről kaptunk hírt a választások első napján a zvolenie pályakörzet igazgatóságáról: a pályakörzet dolgozói már régebben felajánlást tettek, hogy idén elérik az ötéves terv végére tervezett berakodási színvonalat és 5 100 000 tonna helyett 5 600 00 tonnát rakodnak be. Cgy tervezték, hogy ezt az év végéig elérik. A berakodási munkák hétszázalékos növelését azonban már a választások napján elérték. A közép-szlovákiai vasutasok a CSKP XIV. kongresszusának irányelvét, miszerint 1975-ben 5 60Ó000 tonnát kell berakodniuk, már most teljesítették. Hát ez van a százalékok mögött. VILCSEK GÉZA na forrasztott csövet állítottak elő, s 35,3 ezer tonnát szállítottak a Szovjetunióba. Az év végéig terven felül 3 ezer tonna forrasztott csövet készítenek a Szovjetunió részére, -k A „csehszlovák—szovjet barátság hajója" A komárnói hajógyár termelési tervének jelentős részót a Szovjetunió számára épített hajók képezik. November ntalsó napján bocsátották vízre az MNL 2700-as motoros teherhajót, amelyet a „Csehszlovák—szovjet barátság hajó"-jának neveztek el. (ČSTK — Miroslav Vojtek f el v. J