Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-03 / 286. szám, péntek

BELPOLITIKAI KOMMENTÁR Mi van a százalékok mögött? A MÚLT TANULSÁGA ÍRTA: F A B R Y I S T V A N, AZ SZNT ALELNÖKE Ez az év történelmi esemé­nyek éve. Néhány hónapja em­lékeztünk meg a történelem egyik legnagyobb géniuszának, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom szervezőjének és vezetőjének: Vlagyimir Iljics Leninnek születése iuü. évfor­dulójáról. Azt a lán^észt kö­szöntöttük, akinek tanítása vi­lágosan mutatja az utat az em­beriségnek a szebb és a boldo­gabb jövő, a szocializmus, a kommunizmus felé. Ez idén ünnepeltük Cseh­szlovákia Kommunista Pártja megalapításának 50. évfordu­lóját is. A párt megalapításá­nak jubileumi évében tartotta Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusát. A múlt héten pedig társadalmi életünk egyik legnagyobb ese­ménye, a választások zajlottak le. Nem túlzunk, ha azt állít­juk, hogy mind az említett kongresszus, mind a választá­sok nagyon fontos mérföldkö­vei pártunk és népünk életé­nek. Miért említjük e sorsdöntő eseményeket? Azért, mert ezek az események szorosan össze­függnek életünkkel, jövőnkkel, önállóságunkkal, szabad szo­cialista társadalmunk létezésé, vei. Azért, mert Lenin nélkül, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nélkül, a dicső Vö­rös Hadsereg győzelme nélkül nem született volna meg sem az 1945-ös felszabadulás, sem az 1948-as februári győzelem. Nekünk magyaroknak 1948 feb­ruárja fejlődésünk szempontjá­ból külön is emlékezetes tör­ténelmi forduló. A CSKP XIV. kongresszusa elsősorban azért mérföldkő pártunk és népünk életében, mert ez a kongresz­szus éppen a lenini tanításból kiindulva vezette ki társadal­munkat a politikai válságból, az elméleti tévelygésből, lelep­lezte a revizionisták és jobbol­dali opportunisták, a nép és a szocializmus ellenségeinek igazi arcát. Kíméletlen csapást mért azokra, akik vissza akar­ták állítani a „régi jó világot", az úgynevezett „tiszta demok­ráciát'", a puskatust, a munka­nélküliséget, a robotot. A közelmúltban emlékeztünk meg a Csehszlovák Köztársa­ság megalakulásának 53. évfor­dulójáról is. Mintegy fél évszá­zada a monarchia császári és királyi rendszere mint a kár­tyavár, omlott össze. Oj állam alakult, de a kizsákmányolás megmaradt. Azok az egyszerű Cseh és szlovák polgárok, akik életük kockáztatásával küzdöt­tek a csehszlovák államért, to­vábbra is elnyomatásban és ki­zsákmányolásban éltek. Az is­kolában aikkor arra tanították a gyrekeket, hogy_ Masaryk, BeneS, Štefánik és Srobár vol­tak azok a „messiások", akik meghozták a cseh és szlovák nép szabadságát. Ez a „szabad­ság" azonban csak az elnyo­móknak jelentett szabadságot. A dolgozók olyan szabadságot akartak, ahol nincs nemzetisé­gi és osztályelnyomás. Ezt azonban nem kapták meg. A dolgozók számára az igazi sza­badság csak 1945-ben és 1948­ban jött el. A közelmúltban azonban társadalmunkat újra veszély fenyegette. 1968-ban és 1969 elején kísérlet történt a szocialista rendszer jellegé­nek megváltoztatására. Ám — hála a szövetségesek segítségé­nek — ez nem sikerült. Az el­lenfél azonban, ahogyan a múlt­ban, ma sem nyugszik bele ve­reségébe. Mindent elkövet, hogy érvényre juttassa akara­tát. Globális stratégiájának fő célja továbbra ls az, hogy ka­tonai agresszióval vagy politi­kai diverzióval semmivé tegye azokat a történelmi változáso­kat, amelyek a világon a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom és a második világháború után végbementek a szocializ­mus és a nemzeti felszabadítás javára. A haladás és a reakció erőinek párviadala igen heves formában nyilvánul meg. külö­nösen az ideológia területén. Hogy kivel és mivel állunk szemben arra igen sok konkrét példát szolgáltatott 1968 és 1969 eleje. A jobboldali oppor­tunisták, akik gyakorlatilag a revizionisták és a modern im­perializmus szolgálatában áll­tak, figyelmüket és bomlasztó tevékenységüket a politikai, az ideológiai és a hatalmi dest­rukció módszereire összponto­sították. Ellenforradalmi jelle­gű céljukat nagyon átgondolt taktikával — a pszichológiai hadviselésnek úgyszólván min­den fegyverét felhasználva — szakaszosan valósították meg. Az ideológiai harc később a hatalomért vívott harcba nőtt át, melybe a jobboldal teljes mértékben bekapcsolta a tájé­koztatási eszközöket is. A Ta­nulságok — című dokumen­tum világos és meggyőző érve­lése szerint: „1968-ban nálunk széles antikommunista koalíció jött létre, és a politikai rend­szer új struktúrája alakult ki, amely lényegében megkezdte az 1948 februárja előtti álla­potok felújítását. A CSKP-t a jobboldali opportunista elemek bomlasztották, paralizálták te­vékenységét, akcióképességét megbénították, a kispolgári el­lenforradalom egyre nagyobb tartalékokat gyűjtött, s ezeket szükség szerint vetette be a politikai harcba. Akik felléptek e veszélyes jelenség ellen, azo­kat a jobboldal a „szocialista megújhodás" szektás és kon­zervatív ellenfeleként jelölte meg. A valóságban a jobbolda­li opportunista tényezők meg­nyitották a teret a kimondot­tan reakciós és ellenforradalmi elemek számára". Tapasztalata­ink alapján nyugodtan elmond­hatjuk azt is, hogy ami ná­lunk az említett időszakban történt, az a tőkés világ, a bur­zsoázia malmára hajtotta a vi­zet, és szinte menetrendszerű­en úgy zajlott le, ahogy azt a nyugati világ által kidolgozott „fellazítási taktika" célja meg­követelte. Sajnos, 1968 és 1969 eleje nem hagyta érintetlenül a cseh­szlovákiai magyarokat sem. Né­hányan a mi sorainkból is hely­telen útra tértek. Gondoljunk csak az „Őszinte szóval" című körlevél és a CSEMADOIÍ új „programjának" a tartalmára az úgynevezett „Gabonaváros' nevű rádió adásaira, a szövet­ségesek elleni uszító felhívá­sokra és a nacionalista hangú cikikekre. Mindez arra figyel­meztet, hogy mi sem ülhetünk ölbe tett kézzel, van elvégzés­re váró munka a mi portánkon is. A nyugati világ ideológiai di­verziója nem öncél, hanem esz­köe arra, hogy az imperializ­mus fokozhassa politikai és ka­tonai nyomását a szocialista világra. Ennek megfelelően az ideológiai aknamunka szerves része az imperialista agresszió és az ellenforradalom általános frontjának, fontos eleme az im­perialisták azon tervének, hogy megosszák és megsemmisítsék a szocialista államokat mint a világméretű antiimperialista fo­lyamat vezető erejét és táma­szát. A szocializmus és a mar­xizmus—leninizmus ellenségei egyrészt arra törekednek, hogy szétforgácsolják a szocialista tábort, másrészt pedig arra, hogy a szocialista társadal­makban elfajulásokat, deformá­ciókat idézzenek elő. Gyakran használt eszmei fegyverük a nacionalizmus, az antikommu­nizmus és a szovjetellenesség. Ennek segítségével próbálják a szocialista államokat szembeál­lítani a Szovjetunióval, aláásni az internacionalizmusnak, a munkásosztálynak, valamint az összes dolgozók nemzetközi szo­lidaritásának az elvét. A burzsoá eszmék képviselői igyekeznek a szocialista közös­ség országaiban kedvező lehe­tőségeket találni az imperia­lizmus ideológiai és politikai behatolásához, a szovjetellenes erők aktivizálásához, az ellen­forradalom szervezéséhez. Kampányt indítottak az ellen az elv ellen is, hogy a kommu­nista pártnak vezető szerepet kell játszania a szocialista for­radalom végrehajtásában és az új társadalom felépítésében, hogy a szocialista demokrácia rendszerében demokratikus centralizmusnak és proletár diktatúrának kell érvényesül­nie. Osztályellenségeink tud­ják, hogy a kommunista párt életére és tevékenységére vo­natkozó lenini normák és elvek szigorú betartása az alapja a szocialista rendszer szilárdsá­gának s a biztosítéka annak, hogy a dolgozók újabb sikere­ket érjenek el az imperializ­mus ellen, a szocializanusért és a kommunizmusért vívott harc. ban. Az imperializmus állandóan tökéletesíti a szocialista orszá­gok ellen irányuló ideológiai aknamunkájának módszereit és eszközeit. A mai antikommu­nisták ügyesen álcázzák ag­resszív, népellenes lényegüket. Ideológiai központjaikban a tu­datformálás legkülönbözőbb for­máit dolgozzák ki, hogy ezeik­kel az embereket a szocializ­mus ellen, a szocialista orszá­gok párt- és állami vezetése ellen hangolják. Ahol teret kapnak és szóhoz jutnak, fel­forgató céllal széles körben al­kalmazzák az úgynevezett dez~ ideológizálás koncepcióját, amelyet a burzsoá propagan­da azért hirdet, hogy gyengít­se a dolgozók osztálytudatát, forradalmi öntuJatát, megfosz­sza őket haladó eszményeiktől, és fogékonnyá tegye őket a burzsoá eszmék iránt. Éppen ezért valamennyiünknek, aikik a szocializmust építjük és harco­lunk az imperializmus ellen, ma — ahogy ezt Lenin taní­totta és ahogy ezt a mi pár­tunk is állandóan hangsúlyoz­za — különösen nagy szüksé­günk van az eszimei tisztánlá­tásra, határozott osztályállás­pontra és kommunista elvhű­ségre. Már a múltban is meggyő­ződhettünk róla, 1968-ban és 1969-ben azonban különösen szembetűnővé vált, hogy az an­tikommunizmus minden törté­nelmi időszakban az imperia­lista burzsoázia stratégiai és taktikai céljainak legjobban megfelelő módszereket alkal­mazza, és olyan szövetségese­ket toboroz, amelyek ezeket a célokat a lehető legjobban ki­szolgálják. Az imperializmus ideológiai diverziója ma a leg­különbözőbb revizionisták, jobb­oldali opportunisták és egyéb renegátok segítségére számít. A közös platform: a politikában a szovjetellenesség, az ideoló­giában pedig harc a marxizmus —leninizmus ellen. A „szocia­lizmus humanizálásának", a „nemzeti kommunizmusnak" vagy a „szocializmus különböző modelljeinek" a leple alatt olyan koncepciókért szállnak síkra, amilyenre osztályellen­ségeinknek leginkább szüksé­gük van: a tőkésországokban a forradalmi nyomás enyhítésé­ért, a szocialista országokban a „fellazításért" és a „csendes" ellenforradalom végrehajtásá­ért. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a szocialista társadalom építése óhatatlanul és törvény­szerűen feltételezi az állandó éberséget, valamint a szocia­lista országok közötti sokolda­lú kapcsolatok és együttműkö­dés további fejlesztését az ideo­lógia területén is. Az antikom­munízmus elleni nagyszabású és hatékony támadás csakis ak­kor lehetséges, ha a kommu­nisták — bámilyen nyelven is beszélnek — szorosan együtt­működnek és koordinált tevé­kenységet fejtenek ki az ideo­lógia frontján mindenütt. Az eszmei offenzíva kibon­takoztatásához ma már kedve­zőek a feltételek. Mellettünk, kommunisták mellett áll az élet igazsága, ténylegesen mi küz­dünk a szebb holnapért, a bé­kéért, a dolgozók igazáért és jólétéért. Az antikommunizmus az egész emberiség ellensége. A társadalmi-politikai poron­don kizárólag annak az osz­tálynak az érdekeit képviseli, amelyik létrehozta: az impe­rialista burzsoázia érdekeit. Az antikommunizmus egyedül az imperialista reakció érdekében igyekszik kiterjeszteni bom­lasztó ellenforradalmi hatását korunik összes haladó erőire: a nemzetközi munkásosztályra, a nemzeti felszabadítás erőire, az általános demokratikus mozga­lomra. Nálunk az antikommu­nizmus elleni küzdelmet múl-, hatatlanul össze kell kapcsol­nunk a revizionisták, a nacio­nalisták és a jobboldali oppor­tunisták elleni küzdelemmel. A múlt eseményeiből mind­annyiunknak le kell vonni a ta­nulságot. Az említett kérdések­ről azért időszerű állandóan beszélni, hogy lássuk azt, hon­nan indultunk, hova érkeztünk, és eszmei téren milyen felada­tok állnak előttünk jelenleg. Külföldi „jóakaróink", a kü­lönféle emigráns körök és kenyéradóik óriási fáradság­gal szeretnének könnyíteni a hazánkban lezajlott választá­sok nagyszerű eredményeinek tényén. A nagy igyekezet meddőségének oka egyszerű: még az a bizonyos szalmaszál sem áll rendelkezésükre, ami­be belekapaszkodhatnának „érveik" alátámasztására. Ezért legalább a választások eredményének jelentőségét igyekeznek lebecsülni azt ál­lítva, hney a vál?»«7tÄsoVnak kizárólag propagandsztikus értelmük van. A legfelsőbb törvényhozó testületekbe való választások 99,81 százalékos eredménye például szerintük „csak" egy számadat... Ér­demes megnézni, mi. rejlik egy ilyen számadat mögött. Az idei választások egyik jellemző vonása az volt, hogy nem korlátozódtak a szava­zatok leadására. A választási előkészületek során az embe­rek a városokban és a falvak­ban nemcsak a jelöltek sze­mélyét illetően tanácskoztak, hanem a választási progra­mok konkrétumait tárgyalták meg körültekintően. Az embe­rek nemcsak a jelöltekre sza­vaztak, hanem községük, já­rásuk, kerUletük, hazájuk vá­lasztási programjára is. Es nemcsak a szavazócédulák le­adásával szavaztak. Egyszerű­en nem elégedtek meg azzal, hogy állampolgári kiállásukat, elkötelezettségüket csupán szavazatuk leadása jelentse. Tettel, konkrét cselekvő rész­vétellel akarták támogatni je­löltjüket, programjukat. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a választások napjaiban be­bizonyosodott: a választási programok megvalósítását a szavazatok leadásával egy­idöben kezdték meg. Jellemző eset történt ebben az érte­lemben egy Vág menti falu­ban, Horovcén. Itt a választá­si program szerint új út épí­tését tervezték. Az emberek még a választások előtt köte­lezettségeket vállaltak, hogy az útépítésben társadalmi munkával segédkeznek majd. Ha csak ennyiben maradt vol­na a dolog, talán még beszél­hetnénk valamiféle propa­gandisztikai „fogásról". Csak­hogy a falu választói úgy be­szélték meg az első brigádot, hogy miután leadják szavaza­tukat, az út építésének szín­helyén találkoznak, fgy is lett. A választások napján a sza­vazólielviségből a leendő épít­kezés színhelyére mentek és megkezdték a választási prog­ramban tervezett út építését. Ha a fent leírt esemény egyedülálló lett volna, talán még mindig beszélhetnénk né­mi propagandisztikus cseleke­detről. A választások napjai­ban azonban a pártszervek­hez és a választási bizottsá­gokhoz olyan nagyszámú je­Sikeres tervteljesítás A Kelet-szlovákiai Vasmű cső­forrasztó üzemrészlegének dol­gozói teljesítették az évi kivi­teli tervet. Több mint 36 000 ton­lentés érkezett konkrét mun­kafeladatok teljesítéséről, új fe'ajánlásokról, kötelezettség­vállalások túlszárnyalásáról és megszilárdításáról, hogy az minden másnál jobban jellem­zi a dolgozók elkötelezettsé­gét, hazafias kiállását. Né­hány példa a közép-szlová­kiai kerületből: A Modrý Kameň-i járási építővállalat dolgozói a vá­lasztások első napján jelen­tették, hogy teljesítették évi tervüket és az év végéig már terven felül termelnek. A Turčiansky Michal-i Efsz dol­gozói együtt mentek a szava­zásra, s ugyanakkor felaján­lották, hogy az év végéig 6000 liter lejjel teljesítik túl ter­vüket. Hasonló, 2000 liter tej­re tett felajánlással szavaztak a bystričkai nemesítő állo­más dolgozói is. Tvrdošínban az általános iskola tanítói és diákjai a választások napján jelentették, teljesítették fel­ajánlásukat, amelyet az életkörnyezet szépítésére tet­tek: 73 356 korona értékű munkát végeztek el. A zvole­ní Bučina fafeldolgozó nagy­üzem dolgozói a választások napjáig 1 200 000 korona ér­tékben teljesítették túl terv­feladataikat. Az Észak-szlová­kiai Papír- és Cellulóz Művek ružomberoki üzemében a CSKP 50. évfordulójának tisz­teletére tett felajánlás túltel­jesítéséről jött hír: 2 600 000 koronával szárnyalták túl a felajánlást. A Liptovský Hrá­dok-i sütöde dolgozói a vá­lasztások napján tették meg felajánlásukat, hogy az év vé­géig 170 tonna süteményt ké­szítenek terven felül és ezzel hozzájárulnak a választási programban kitűzött feladat teljesítéséhez, miszerint javít­ják a vásárlók ellátását. A púchovi útépítő vállalat dol­gozói egymillió koronás fel­ajánlásáról tudósítottak a vá­lasztások napján. A púchovi Május 1. Gumigyár dolgozói eredeti felajánlásuk szilárdí­tásával köszöntötték a válasz­tásokat: további 4 millió korona értékű árut termel­nek terven felül. Nagy­szerű eredményről kaptunk hírt a választások első napján a zvolenie pályakörzet igazgatóságáról: a pálya­körzet dolgozói már régebben felajánlást tettek, hogy idén elérik az ötéves terv végére tervezett berakodási színvo­nalat és 5 100 000 tonna he­lyett 5 600 00 tonnát rakod­nak be. Cgy tervezték, hogy ezt az év végéig elérik. A be­rakodási munkák hétszázalé­kos növelését azonban már a választások napján elérték. A közép-szlovákiai vasutasok a CSKP XIV. kongresszusának irányelvét, miszerint 1975-ben 5 60Ó000 tonnát kell berakod­niuk, már most teljesítették. Hát ez van a százalé­kok mögött. VILCSEK GÉZA na forrasztott csövet állítottak elő, s 35,3 ezer tonnát szállí­tottak a Szovjetunióba. Az év végéig terven felül 3 ezer ton­na forrasztott csövet készíte­nek a Szovjetunió részére, -k A „csehszlovák—szovjet barátság hajója" A komárnói hajógyár termelési tervének jelentős részót a Szovjetunió számára épített hajók képezik. November ntalsó napján bocsátották vízre az MNL 2700-as motoros teherhajót, amelyet a „Csehszlovák—szovjet barátság hajó"-jának nevez­tek el. (ČSTK — Miroslav Vojtek f el v. J

Next

/
Oldalképek
Tartalom