Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-19 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó

KetmülNé tonna tteute Fiatal bánya, de úgyis mond hatnánk: fiatalok bányája. A prie­vidzai Cígef bánya fejlesztésére ebben az évben több mint 13 mil­lió koronát irányoztak eló. Ez megmutatkozik a munkatermelé­kenység állandó emelkedésében is. Az idősebb és fiatal bányá szok olyan munkakörülményeket teremtettek ebben a nagyobbrészt automatizált szénfejtő üzemben, hogy az év végéig — a tavalyi 9,5 százalékhoz viszonyítva — sikerül a tervezett szénjövesztés 26 szá­zalékát komplex gépesítéssel el­érniük. Néhány nap választ el bennün ket az év végétől, január elsejé­vel a Cígef bányában is hozzákez­denek az ötödik ötéves terv má­sodik évére tervezett feladatok teljesítéséhez. Öröm lesz ebben az üzemben dolgozni, mert a ter­vek szerint 1972-ben a termelést annyira gépesítik, hogy a terve­zett szénjövesztés több, mint 50 százalékát a legkorszerűbb gépek alkalmazásával, nagyteljesítmé­nyű szénfejtő kombájnok üzemel­tetésével érik el. A bánya gépe sítését tovább folytatják, ami az ötödik ötéves terv utolsó évében számokban kifejezve azt jelenti, hogy kereken kétmillió tonna szenet jövesztenek. Az üzem ve­zetősége elhatározta, hogy a fe­lületi munkálatoknál alkalma­zott gépi berendezést is teljes egé­szében rekonstruálja. Szlovákia e legfiatalabb bányá­ja 1975-ig több, mint 400 űj mun­kaerőt alkalmaz. Aki kedvet érez korszerű gépekkel felszerelt, jó kereseti lehetőséget biztosító mun­kahelyen dolgozni, ne feledkez­zen meg erről a munkahelyről, melyet évről évre korszerűsítenek és a tervek szerint az 5. ötéves terv végén a Szlovák Szocialista Köztársaság legnagyobb szénfejtő üzemévé építik ki k. l.> INTERJÚALANY: — Kurta újsághírből tudtuk meg: a választások al­kalmából kiírt Társadalom és művészet című pályá­zaton a Te alkotásod nyert első díiat. Mi tanadás, eddig keveset hallottunk rólad . . . — Most sem akarok sokat mondani. Egy képzőmű­vésznek. úgyhiszem, nem szavakkal kell elsősorban „bizonyítania". Tehát rövid életrajzom: jelenleg a bratislavai Képzőművészeti Főiskola ötödéves hallga­tója vagyok. Tanárom Albín Brunovský ismert gra­fikus, aki legutóbb a Városi Képtárban mint festő is nagy sikerrel mutatkozott be. Főiskolai tanulmányaim során néhány dijat kaptam. Még elsős koromban az 1848-as szabadságharc emlékére meghirdetett pályá zaton lettem első, az 1970—71-es tanévben a Képző­művészeti Főiskola hagyományos díját az iskola ta­nárainak véleménye alapján nekem osztották ki. Legutóbb pedig a választások alkalmából készített Tizenhatszögű konstrukció című alkotásommal deko­rálták a oratisiavai Hviezdoslav-teret. — A már említett pályázat címe sokatmondó és rendkívül időszerű. — Igen. A társadalom és a művészet kapcsolata sokrétű, dinamikus, nem minden ellentmondás nél­küli. Különösen a huszadik században — amely a nagv lehetőségek, de ugyanakkor a hatalmas veszé­lyek I műszaki előrehaladás, pusztító fegyverek) idő­szaka — ez a kapcsolat nagyon megromlott, olykor szinte nyoma veszett. Erről persze tanulmányok egész sorát lehetne írni, így néhány mondatban még csak jelezni sem lehet a problémákat. Szocialista társa­dalmunkban ez a kapcsolat helyes elveken alapul. Időszerű feladatnak érzem ezeket az elveket rugal­masan és helyesen alkalmazni a mindennapi gya­korlatban. — Van valami „kedvenc" érdeklődési területed? — Ezt nehéz egyértelműen meghatározni, de még­is úgy érzem, jórészt a grafika érdekel. Ezen kívül természetesen festek is, a jövő dönti el, milyen szín­vonalon. Évekkel ezelőtt az impressziók érdekeltek, ma inkább racionális jellegű témákat dolgozok fel. Főleg a háború és béke kérdései nyugtalanítanak. S az ember belső békéje. Szerintem csak úgy teremt­hetünk rendet a világban, ha először önmagunkban alkítunk ki békét, harmóniát. Ehhez pedig sok-sok tanulás, tudás, vagyis műveltség kell. — További tervek? — A jövőben főleg a könyvillusztráció és könyv­tervezés terén szeretném bővíteni ismereteimet. Ha­zánkban nagyon szép kivitelezésű könyvek jelennek meg. Ha sikerül a nyomdaiparban jelentős javulást elérni, akkor kiadványaink rövid időn belül világ­színvonalúak lehetnek. Ezen kívül szeretnék minél többet és egyre jobban rajzolni és festeni. Ennyi az egész. Kevés és nagyon sok. Tudom, elsősorban tő­lem függ. a két jelző közül melyik jellemzi majd kénzőmfívészeti tevékenységem minőségét . -u­f E^dNcili tánceal az NDK-ban Sok szép élménnyel gazdago­dott az Ifjú Szívek bratislavai ma­gyar dal- és táncegyüttese, amely a Szabad Német Szakszervezetek mellett működő Hermán Duncker együttes meghívására egy hétig tartózkodott az NDK-ban. Egész héten Berlinben tartóz­kodtunk, de az utolsó napon Drez­dában is körülnéztünk. Vendéglá­tóink, barátaink igazán színes, változatos programot készítettek számunkra. Vasárnap (nov. 21-én) volt az első fellépésünk. Telt ház előtt szerepeltünk a Volksbühne színházban. Másodszor s egyben Utóljára Rüdersdorfban léptünk fel. Mindkét alkalommal nagy si­kert arattunk. kozmikus állomásnak vélheti a szemlélő, aki lentről néz fel a toronyra. Megnéztük a Brandenburgi Ka­put is. Történelmi múltat idézett elénk és figyelmeztetést, hisz a túlsó felén a város nyugati része, a sokat emlegetett Nyugat-Berlin látható, ÉS meglátogattuk a vá­ros egyik legszebb emlékhelyét, az elesett szovjet hősök sírjait. Majd a színházak, múzeumok és műemlékek sorát jártuk végig. Friedrichshain mesekútja és a Le­ninallee elején fekvő, most épülő új, monumentális tér érdekességei kedves emlékképek gyanánt idé­ződnek elénk most is. Együttesünk tiszteletére német A fellépések között bőven ju­tott idő arra, hogy megismerked­jünk a Német Demokratikus Köz­társaság fővárosóval. Mindany­nyiunkat megragadott a város korszerű építkezési stilusa. A Reichstag és a Reichskanz­lei nevek ma már csak rosszem­lékű helyek ebben a város­ban. Egészen más jellegű helyek jellemzőek német barátaink szün­telenül épülő, szépülő fővárosára. Ilyen többek között a televízió és URH-torony. Egyetlen külföldi sem hagyja ki programjából meg­látogatni a 361,5 méter magas to­rony gömbkávéházat. Két gyors­felvonó alig egy perc alatt szál­lítja fel a vendégeket. A kávéház különlegessége: 40 asztalt és 200 széket kör alakú részen helyeztek el, amely egy óra leforgása alatt megfordul a saját tengelye körül. Feketézés közben 60 percen belül körös-körül megnézheti a vendég az NDK fővárosát. Este pedig olyan a kávéház és a kilátó vilá­gítása, hociv 'antázíóvol barátaink bankettet rendeztek a Szakszervezetek Házában. Nagyon kedves meglepetés volt számunk­ra a Hermán Duncker együttes gyermekkórusának bemutatkozása. Színvonalas előadásuk kellemes, hatást gyakorolt énekeseinkre. Utunk Berlinből Drezdába veze­tett, ahol egy egész napot töltöt­tünk. Felejthetetlen élmény volt számunkra a világhírű drezdai képtár meglátogatása. Kevés volt az idő, igazán csak futólagosan néztük meg a képtár világhírű gyűjteményét s mindannyian megállapítottuk: Kár, hogy csak egy napot tölthetünk itt. Dallal, tánccal látogattuk meg német barátainkat, Goethe és Schiller hazáját. Ök is dallal, tánccal köszöntöttek bennünket, de talán az volt a legszebb, hogy láthattuk országukat, fővárosu­kat. Emlékezetes marad szá­munkra a vendégszereplés, mert meggyőzödtünk arról, hogy igaz barátok között jártunk. MESHMÉRY ILONA it találtak át emberek az erdőben Az Ökörszem nagyon gyorsan repült. Alig hagyták el az embe­rek a várost, az ökörszem már otthon volt az erdőben. Egyene­sen a barlang elé repült, Kicsurka őzikéhez és Smafu zsiráfhoz. — Elfogták a mackókat! — mondta az Ökörszem, és sírva fa­kadt. — Vasládába tették őket, és elvitték. Azt se tudom, hova. — Miért nem mentél velük? — kérdezte Smafu. — Elkísérted vol­na őket. és onnan röpültél volna vissza Akkor tudnánk, hol van­nak! - Siettem vissza hozzátok — csillogta az Ökörszem —, hogy hírt adjak a veszélyről. Jönnek az emberek az erdő felé. Sokan-so­kan. Botokkal, puskákkal. Hű! — kiáltott az okos Sma fn zsiráf. — Ennek fele se tréfa! Gyorsan .hívjuk össze az állato­kat! Beilufújt egy trombitába. Ez volt a gyülekezési jel. Az állatok meg­hallották, és már sereglettek is mindenfelől a barlanghoz. Jöttek csapatostul a vadállatok is, akik a városból szöktek meg, és na­gyon jól érezték magukat az er­dőben. — Mindenki az alagútba! — ve­zényelte Smafu zsiráf. A barlang mögött, amelyikben Mackókirály lakott, volt még egy titkos barlang. És abból a titkos barlangból nyílt egy alagút. Ezt az alagutat a vakondok ásták szükség esetére. Hogy legyen hova bebúj­ni, ha valaki megtámadja az er­dőt. Ahogy Smafu elkiáltotta magát, az álllatok szépen sorba álltak, mint a rendes óvodások, ha az utcán sétálnak, és kettesével egy­más után bemásztak az alagútba. Amennyi állat az erdőben élt, mind bement a föld alá. Még a bogarak és a madarak is. Utoljá­ra a csíkos tigris is bebújt. De még becsukta maga után az ajtót, azaz oďataszított egy nagy követ az alagút bejáratához, nehogy az emberek felfedezzék, és utánuk menjenek a puskákkal. Az emberek éppen akkor értek az erdő szélére, amikor a tigris is bebújt az alagútba, és elzárta maga után a bejáratot. Óvatosan, Tél Dunnát ráznak messze, messze ég alatt és föld felett, csillagszirmú pihék szállnak s ellepik a kerteket. Padlásokon, pincék mélyén ébresztőt dudál a szél: talpra szánkók, havat hozott, jó havat a hűvös téli Hóember áll az udvaron, fazék díszeleg fején, orra répa, nincs kabátja, jaj, de fázik kint szegény.­Duruzsol a kályha halkan, körül üli a család, fénylő szemmel hallgatják a mesélő jó nagyapát. S késő éjjel, míg a házban álom jár s holdfény ragyog őrt állnak a néma éjben a hosszú, lándzsás jégcsapok. CSALLÓKÖZI LAJOS lopakodva jöttek. Félitek, hogy az állatok megtámadják őket. De nem támadta meg őket senki. Bejárták az egész erdőt, nem találtak egy fia állatot sem. Feltúr­ták a rókák, a mókusok odúit, a madarak fészkeit, a hangyabolyo­kat. Sehol senki! Kiértek a nagy tisztásra, megtalálták az állatok vendéglőjét. Látták a tűzhelyet, amolyiken siindisznőanyó szokta sütni főzni a húsízű füvet; látták a székeket, asztalnkat. Csodálkoz tak is rajta. Szólongatták az ál­latokat — ki-ki a magáét. „Gyere elő Buksi, Bodri, Lackó, Tacskó!" — kiabálták a kutyáknak. ;,Ciiic ciiic" — hívták a cicákat. „Haj­hó, Ráró, Báró, Káró" — kiabál­ták a lovak után. Sehol senki. — Figyeljetek csak — állt meg a polgármester —, milyen csend van itt! És csakugyan. Olyan csend volt az erdőben, amilyen sosem szo­kott lenni. Máskor az erdő tele van madárfüttyel, kotyogással. ci­ripeléssel, zümmügéssel. millió apró nesszel, amit az ide-oda mászkáló állatok, az ágak közt röpdöső, egymást hivogató marta rak meg a zizegve zúgva szálldosó bogarak keltenek. Mnst egy árva zizzenést sem lehetett hallani. És az emberek, akik el akar­tak bánni a vadállatokkal, és lia za akarták vinni a kutyákat, macskákat, lovakat, kanárimada­rakat — az emberek, akik harcia san érkeztek az erdőbe, most megijedtek. Megijedtek ettől a furcsa csendtől. — Gyerünk innen! — mondta valaki. Ogyse találunk itt senkit. — Jó — mondta a polgármester. — Gyerünk vissza a városba. Majd kijövünk máskor az állatainkért. Ezt mondta, hogy bátornak mu tatkozzon. De már ő is tudta, hogy soha többet nem mer kijön­ni az erdőbe. Az emberek visszafordultak, és elindultak a város felé. 1 i 3 k 5 6 í í 3 10 H 11 « 1 X 1<r K fí x 16 X n IS x 13 X zo n x IZ X 21 li­X 15 Xí X t)í x Äf M X iS X 31 x x 3í x 3) it X 3S x 31 3t x 3Í x 33 40 u x x n X X 4S i « X •H x t! 19 X So 4S i SI VÍZSZINTES: 1. Egy régi mon­dás első része (a nyíl irányá­ban folytatva).' 14. Vízi nö­vény. 15. Tenger — angolul. 16. Női név — fordítva. 17. A pillangósvirágúak családjába tartozó növény (takarmány). 18. Az ógörög templomépíté­szet első stílusa. 20. ... Pista nótaszerző cigányprímás (pl. Darumadár stb :). 23. Régi orosz uralkodó. 24. Ellentétes kötőszó fordítva. 25. Haszon­talan holmi. 27. Laoszi nép. 28. Fogadási összeg. 30. Ecet belseje. 31. Sziget a Földközi­tenger középső részén, Szicí­liától D-re. 32. Libaiegény! 33. Állati lakhely. 35. Éktelen Ágii 36. Egyik mesterséges nem­zetközi nyelv. 38. Labdarúgó igéje. 39. Ezeregyszáz — ró­mai számmal. 40. Tudatosan szemlél. 42. Az ilyen ember jellemtelen. 44. Sorsjegy — szlovákul. 45. Ma, a Tátrá­ban! 47. Török férfinév. 48. Li. terátus. 50. Végtelenül mesél. 51. Ehető patkó. FÜGGŐLEGES: 1. Róbert. 2. A Habsburg királyi házat de­tronizáló országgyűlés színhe­lye (1707). 3. Ősszel sok van belőle. 4. Sári, Cór<s. 5. Este fele. 6. Méz — szlovákul. 7. Az ég istene a föníciaiaknál. 8. Róka betűi. 9. Tolsztoj ke­resztneve. 10. Tova. 11. Indu­latszó. 12. Fordított tengeri emlős. 13. Gyerek (fiú) az if­júság nyelvén! 18. Rejtvényünk második része (a nyíl irányá­ban folytatva). 19. Folyó a SZU-ban. 21. Dél-Amerikában élő futómadár. 22. Esthajnal­csillag. 25. ... lan, Lolland dán sziget. 26. Magyar Távira­ti iroda. 28. A Tisza bal olda­li mellékfolyója. 29. Bő. 34. Gázok égése fényjelenség kí­séretében. 36. A szem szivár­ványhártyája. 37. Savanyított takarmány ford. 39. Ruhát tisztító. 41. Ez — szlovákul. 42. Angol világos sör. 43. Fe­jetlen kóró! 44. Román pénz. 46. Tiltőszó. 47. Rangjelző szócska. 49. Indulatszó. 50. Ezerötszáz Rómában. Beküldte: Molnár Mária, Perbenyik 1971. december 5-i rejtvé­nyünk helyes megfejtése: A jó munkának jó a gyümölcse. A jó munka dicséri a mestert. Könyvjutalomban részesültek: Zemes Gábor Baka, Schmidl Gabi Bratislava, Iván Ilona Dobra, Süli Attila Nové Zámky, Béres Erna Vojany.

Next

/
Oldalképek
Tartalom