Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-19 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó

KetmülNé tonna tteute Fiatal bánya, de úgyis mond hatnánk: fiatalok bányája. A prievidzai Cígef bánya fejlesztésére ebben az évben több mint 13 millió koronát irányoztak eló. Ez megmutatkozik a munkatermelékenység állandó emelkedésében is. Az idősebb és fiatal bányá szok olyan munkakörülményeket teremtettek ebben a nagyobbrészt automatizált szénfejtő üzemben, hogy az év végéig — a tavalyi 9,5 százalékhoz viszonyítva — sikerül a tervezett szénjövesztés 26 százalékát komplex gépesítéssel elérniük. Néhány nap választ el bennün ket az év végétől, január elsejével a Cígef bányában is hozzákezdenek az ötödik ötéves terv második évére tervezett feladatok teljesítéséhez. Öröm lesz ebben az üzemben dolgozni, mert a tervek szerint 1972-ben a termelést annyira gépesítik, hogy a tervezett szénjövesztés több, mint 50 százalékát a legkorszerűbb gépek alkalmazásával, nagyteljesítményű szénfejtő kombájnok üzemeltetésével érik el. A bánya gépe sítését tovább folytatják, ami az ötödik ötéves terv utolsó évében számokban kifejezve azt jelenti, hogy kereken kétmillió tonna szenet jövesztenek. Az üzem vezetősége elhatározta, hogy a felületi munkálatoknál alkalmazott gépi berendezést is teljes egészében rekonstruálja. Szlovákia e legfiatalabb bányája 1975-ig több, mint 400 űj munkaerőt alkalmaz. Aki kedvet érez korszerű gépekkel felszerelt, jó kereseti lehetőséget biztosító munkahelyen dolgozni, ne feledkezzen meg erről a munkahelyről, melyet évről évre korszerűsítenek és a tervek szerint az 5. ötéves terv végén a Szlovák Szocialista Köztársaság legnagyobb szénfejtő üzemévé építik ki k. l.> INTERJÚALANY: — Kurta újsághírből tudtuk meg: a választások alkalmából kiírt Társadalom és művészet című pályázaton a Te alkotásod nyert első díiat. Mi tanadás, eddig keveset hallottunk rólad . . . — Most sem akarok sokat mondani. Egy képzőművésznek. úgyhiszem, nem szavakkal kell elsősorban „bizonyítania". Tehát rövid életrajzom: jelenleg a bratislavai Képzőművészeti Főiskola ötödéves hallgatója vagyok. Tanárom Albín Brunovský ismert grafikus, aki legutóbb a Városi Képtárban mint festő is nagy sikerrel mutatkozott be. Főiskolai tanulmányaim során néhány dijat kaptam. Még elsős koromban az 1848-as szabadságharc emlékére meghirdetett pályá zaton lettem első, az 1970—71-es tanévben a Képzőművészeti Főiskola hagyományos díját az iskola tanárainak véleménye alapján nekem osztották ki. Legutóbb pedig a választások alkalmából készített Tizenhatszögű konstrukció című alkotásommal dekorálták a oratisiavai Hviezdoslav-teret. — A már említett pályázat címe sokatmondó és rendkívül időszerű. — Igen. A társadalom és a művészet kapcsolata sokrétű, dinamikus, nem minden ellentmondás nélküli. Különösen a huszadik században — amely a nagv lehetőségek, de ugyanakkor a hatalmas veszélyek I műszaki előrehaladás, pusztító fegyverek) időszaka — ez a kapcsolat nagyon megromlott, olykor szinte nyoma veszett. Erről persze tanulmányok egész sorát lehetne írni, így néhány mondatban még csak jelezni sem lehet a problémákat. Szocialista társadalmunkban ez a kapcsolat helyes elveken alapul. Időszerű feladatnak érzem ezeket az elveket rugalmasan és helyesen alkalmazni a mindennapi gyakorlatban. — Van valami „kedvenc" érdeklődési területed? — Ezt nehéz egyértelműen meghatározni, de mégis úgy érzem, jórészt a grafika érdekel. Ezen kívül természetesen festek is, a jövő dönti el, milyen színvonalon. Évekkel ezelőtt az impressziók érdekeltek, ma inkább racionális jellegű témákat dolgozok fel. Főleg a háború és béke kérdései nyugtalanítanak. S az ember belső békéje. Szerintem csak úgy teremthetünk rendet a világban, ha először önmagunkban alkítunk ki békét, harmóniát. Ehhez pedig sok-sok tanulás, tudás, vagyis műveltség kell. — További tervek? — A jövőben főleg a könyvillusztráció és könyvtervezés terén szeretném bővíteni ismereteimet. Hazánkban nagyon szép kivitelezésű könyvek jelennek meg. Ha sikerül a nyomdaiparban jelentős javulást elérni, akkor kiadványaink rövid időn belül világszínvonalúak lehetnek. Ezen kívül szeretnék minél többet és egyre jobban rajzolni és festeni. Ennyi az egész. Kevés és nagyon sok. Tudom, elsősorban tőlem függ. a két jelző közül melyik jellemzi majd kénzőmfívészeti tevékenységem minőségét . -uf E^dNcili tánceal az NDK-ban Sok szép élménnyel gazdagodott az Ifjú Szívek bratislavai magyar dal- és táncegyüttese, amely a Szabad Német Szakszervezetek mellett működő Hermán Duncker együttes meghívására egy hétig tartózkodott az NDK-ban. Egész héten Berlinben tartózkodtunk, de az utolsó napon Drezdában is körülnéztünk. Vendéglátóink, barátaink igazán színes, változatos programot készítettek számunkra. Vasárnap (nov. 21-én) volt az első fellépésünk. Telt ház előtt szerepeltünk a Volksbühne színházban. Másodszor s egyben Utóljára Rüdersdorfban léptünk fel. Mindkét alkalommal nagy sikert arattunk. kozmikus állomásnak vélheti a szemlélő, aki lentről néz fel a toronyra. Megnéztük a Brandenburgi Kaput is. Történelmi múltat idézett elénk és figyelmeztetést, hisz a túlsó felén a város nyugati része, a sokat emlegetett Nyugat-Berlin látható, ÉS meglátogattuk a város egyik legszebb emlékhelyét, az elesett szovjet hősök sírjait. Majd a színházak, múzeumok és műemlékek sorát jártuk végig. Friedrichshain mesekútja és a Leninallee elején fekvő, most épülő új, monumentális tér érdekességei kedves emlékképek gyanánt idéződnek elénk most is. Együttesünk tiszteletére német A fellépések között bőven jutott idő arra, hogy megismerkedjünk a Német Demokratikus Köztársaság fővárosóval. Mindanynyiunkat megragadott a város korszerű építkezési stilusa. A Reichstag és a Reichskanzlei nevek ma már csak rosszemlékű helyek ebben a városban. Egészen más jellegű helyek jellemzőek német barátaink szüntelenül épülő, szépülő fővárosára. Ilyen többek között a televízió és URH-torony. Egyetlen külföldi sem hagyja ki programjából meglátogatni a 361,5 méter magas torony gömbkávéházat. Két gyorsfelvonó alig egy perc alatt szállítja fel a vendégeket. A kávéház különlegessége: 40 asztalt és 200 széket kör alakú részen helyeztek el, amely egy óra leforgása alatt megfordul a saját tengelye körül. Feketézés közben 60 percen belül körös-körül megnézheti a vendég az NDK fővárosát. Este pedig olyan a kávéház és a kilátó világítása, hociv 'antázíóvol barátaink bankettet rendeztek a Szakszervezetek Házában. Nagyon kedves meglepetés volt számunkra a Hermán Duncker együttes gyermekkórusának bemutatkozása. Színvonalas előadásuk kellemes, hatást gyakorolt énekeseinkre. Utunk Berlinből Drezdába vezetett, ahol egy egész napot töltöttünk. Felejthetetlen élmény volt számunkra a világhírű drezdai képtár meglátogatása. Kevés volt az idő, igazán csak futólagosan néztük meg a képtár világhírű gyűjteményét s mindannyian megállapítottuk: Kár, hogy csak egy napot tölthetünk itt. Dallal, tánccal látogattuk meg német barátainkat, Goethe és Schiller hazáját. Ök is dallal, tánccal köszöntöttek bennünket, de talán az volt a legszebb, hogy láthattuk országukat, fővárosukat. Emlékezetes marad számunkra a vendégszereplés, mert meggyőzödtünk arról, hogy igaz barátok között jártunk. MESHMÉRY ILONA it találtak át emberek az erdőben Az Ökörszem nagyon gyorsan repült. Alig hagyták el az emberek a várost, az ökörszem már otthon volt az erdőben. Egyenesen a barlang elé repült, Kicsurka őzikéhez és Smafu zsiráfhoz. — Elfogták a mackókat! — mondta az Ökörszem, és sírva fakadt. — Vasládába tették őket, és elvitték. Azt se tudom, hova. — Miért nem mentél velük? — kérdezte Smafu. — Elkísérted volna őket. és onnan röpültél volna vissza Akkor tudnánk, hol vannak! - Siettem vissza hozzátok — csillogta az Ökörszem —, hogy hírt adjak a veszélyről. Jönnek az emberek az erdő felé. Sokan-sokan. Botokkal, puskákkal. Hű! — kiáltott az okos Sma fn zsiráf. — Ennek fele se tréfa! Gyorsan .hívjuk össze az állatokat! Beilufújt egy trombitába. Ez volt a gyülekezési jel. Az állatok meghallották, és már sereglettek is mindenfelől a barlanghoz. Jöttek csapatostul a vadállatok is, akik a városból szöktek meg, és nagyon jól érezték magukat az erdőben. — Mindenki az alagútba! — vezényelte Smafu zsiráf. A barlang mögött, amelyikben Mackókirály lakott, volt még egy titkos barlang. És abból a titkos barlangból nyílt egy alagút. Ezt az alagutat a vakondok ásták szükség esetére. Hogy legyen hova bebújni, ha valaki megtámadja az erdőt. Ahogy Smafu elkiáltotta magát, az álllatok szépen sorba álltak, mint a rendes óvodások, ha az utcán sétálnak, és kettesével egymás után bemásztak az alagútba. Amennyi állat az erdőben élt, mind bement a föld alá. Még a bogarak és a madarak is. Utoljára a csíkos tigris is bebújt. De még becsukta maga után az ajtót, azaz oďataszított egy nagy követ az alagút bejáratához, nehogy az emberek felfedezzék, és utánuk menjenek a puskákkal. Az emberek éppen akkor értek az erdő szélére, amikor a tigris is bebújt az alagútba, és elzárta maga után a bejáratot. Óvatosan, Tél Dunnát ráznak messze, messze ég alatt és föld felett, csillagszirmú pihék szállnak s ellepik a kerteket. Padlásokon, pincék mélyén ébresztőt dudál a szél: talpra szánkók, havat hozott, jó havat a hűvös téli Hóember áll az udvaron, fazék díszeleg fején, orra répa, nincs kabátja, jaj, de fázik kint szegény.Duruzsol a kályha halkan, körül üli a család, fénylő szemmel hallgatják a mesélő jó nagyapát. S késő éjjel, míg a házban álom jár s holdfény ragyog őrt állnak a néma éjben a hosszú, lándzsás jégcsapok. CSALLÓKÖZI LAJOS lopakodva jöttek. Félitek, hogy az állatok megtámadják őket. De nem támadta meg őket senki. Bejárták az egész erdőt, nem találtak egy fia állatot sem. Feltúrták a rókák, a mókusok odúit, a madarak fészkeit, a hangyabolyokat. Sehol senki! Kiértek a nagy tisztásra, megtalálták az állatok vendéglőjét. Látták a tűzhelyet, amolyiken siindisznőanyó szokta sütni főzni a húsízű füvet; látták a székeket, asztalnkat. Csodálkoz tak is rajta. Szólongatták az állatokat — ki-ki a magáét. „Gyere elő Buksi, Bodri, Lackó, Tacskó!" — kiabálták a kutyáknak. ;,Ciiic ciiic" — hívták a cicákat. „Hajhó, Ráró, Báró, Káró" — kiabálták a lovak után. Sehol senki. — Figyeljetek csak — állt meg a polgármester —, milyen csend van itt! És csakugyan. Olyan csend volt az erdőben, amilyen sosem szokott lenni. Máskor az erdő tele van madárfüttyel, kotyogással. ciripeléssel, zümmügéssel. millió apró nesszel, amit az ide-oda mászkáló állatok, az ágak közt röpdöső, egymást hivogató marta rak meg a zizegve zúgva szálldosó bogarak keltenek. Mnst egy árva zizzenést sem lehetett hallani. És az emberek, akik el akartak bánni a vadállatokkal, és lia za akarták vinni a kutyákat, macskákat, lovakat, kanárimadarakat — az emberek, akik harcia san érkeztek az erdőbe, most megijedtek. Megijedtek ettől a furcsa csendtől. — Gyerünk innen! — mondta valaki. Ogyse találunk itt senkit. — Jó — mondta a polgármester. — Gyerünk vissza a városba. Majd kijövünk máskor az állatainkért. Ezt mondta, hogy bátornak mu tatkozzon. De már ő is tudta, hogy soha többet nem mer kijönni az erdőbe. Az emberek visszafordultak, és elindultak a város felé. 1 i 3 k 5 6 í í 3 10 H 11 « 1 X 1<r K fí x 16 X n IS x 13 X zo n x IZ X 21 liX 15 Xí X t)í x Äf M X iS X 31 x x 3í x 3) it X 3S x 31 3t x 3Í x 33 40 u x x n X X 4S i « X •H x t! 19 X So 4S i SI VÍZSZINTES: 1. Egy régi mondás első része (a nyíl irányában folytatva).' 14. Vízi növény. 15. Tenger — angolul. 16. Női név — fordítva. 17. A pillangósvirágúak családjába tartozó növény (takarmány). 18. Az ógörög templomépítészet első stílusa. 20. ... Pista nótaszerző cigányprímás (pl. Darumadár stb

:). 23. Régi orosz uralkodó. 24. Ellentétes kötőszó fordítva. 25. Haszontalan holmi. 27. Laoszi nép. 28. Fogadási összeg. 30. Ecet belseje. 31. Sziget a Földközitenger középső részén, Szicíliától D-re. 32. Libaiegény! 33. Állati lakhely. 35. Éktelen Ágii 36. Egyik mesterséges nemzetközi nyelv. 38. Labdarúgó igéje. 39. Ezeregyszáz — római számmal. 40. Tudatosan szemlél. 42. Az ilyen ember jellemtelen. 44. Sorsjegy — szlovákul. 45. Ma, a Tátrában! 47. Török férfinév. 48. Li. terátus. 50. Végtelenül mesél. 51. Ehető patkó. FÜGGŐLEGES: 1. Róbert. 2. A Habsburg királyi házat detronizáló országgyűlés színhelye (1707). 3. Ősszel sok van belőle. 4. Sári, Cór<s. 5. Este fele. 6. Méz — szlovákul. 7. Az ég istene a föníciaiaknál. 8. Róka betűi. 9. Tolsztoj keresztneve. 10. Tova. 11. Indulatszó. 12. Fordított tengeri emlős. 13. Gyerek (fiú) az ifjúság nyelvén! 18. Rejtvényünk második része (a nyíl irányában folytatva). 19. Folyó a SZU-ban. 21. Dél-Amerikában élő futómadár. 22. Esthajnalcsillag. 25. ... lan, Lolland dán sziget. 26. Magyar Távirati iroda. 28. A Tisza bal oldali mellékfolyója. 29. Bő. 34. Gázok égése fényjelenség kíséretében. 36. A szem szivárványhártyája. 37. Savanyított takarmány ford. 39. Ruhát tisztító. 41. Ez — szlovákul. 42. Angol világos sör. 43. Fejetlen kóró! 44. Román pénz. 46. Tiltőszó. 47. Rangjelző szócska. 49. Indulatszó. 50. Ezerötszáz Rómában. Beküldte: Molnár Mária, Perbenyik 1971. december 5-i rejtvényünk helyes megfejtése: A jó munkának jó a gyümölcse. A jó munka dicséri a mestert. Könyvjutalomban részesültek: Zemes Gábor Baka, Schmidl Gabi Bratislava, Iván Ilona Dobra, Süli Attila Nové Zámky, Béres Erna Vojany.