Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-19 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó

A Nixon-kormány belpolitikai kudarcának egyik szembetűnő bizonyítéka, hogy az elnök Ígéretei ellenére az Egyesült Államokban nem csökken, hanem éppen ellenkezőleg fokozódik a bűnözés. Ez viszont közvetlen vagy közvetett összefüggésben van a kormány háborús külpolitikáfával. Az évek óta elhúzódó vietnami háború erkölcsromboló hatása kétségtelenül felismerhető a bűnözési statisztikában. Amerikában igen elterjedt a főbenjáró bűnök egyik fajtája, amely Európában összehasonlíthatatlanul ritkábban fordul elő: a politikai gyilkosságok módszere. Ezzel kapcsolatban elgondolkoztató Fred Cooknak a Natton című New York-i lapban megjelent cikke, amelyben a legutóbbi évtized három nagy amerikai politikai gyilkossági esetét taglalja. Miért kellett az elnöknek meghalnia? Az Egyesült Államok történetében páratlan eset, egy washingtoni ügyvédi irodában összejött a „politika/ gyilkosságok kivizsgálására alakult bizottság", amely önkéntes tagokból áll, hogy folytassa a vizsgálatot azon a határon túl, ahol a hivatalos nyomozás megrekedt. Három nagy esetről van szó: john Fitzgerald Kennedy elnök, Martin Luther King néger polgárjogi harcos és Róbert Kennedy igazságügyminiszter meggyilkolásáról. Amikor Johnson elnök 1963 kinevezte a Warrenbizottságot Kennedy elnök meggyilkolása körülményeinek felderítésére, megjegyezte, hogy Lincoln meggyilkolása körül már száz éve folyik a vita, de ő választ akar kapni a Kennedy-gyilkossággal kapcsolatban felmerült összes kérdésre. A Warren-bizottság jelentését azonban felismerhető, erőlködés jellemezte, hogy mindenképpen bizonyítani akarja: Lee Harvey Oswald magányos gyilkos volt. Amikor aztán számos cikk és könyv látott napvilágot, amely bírálta a Warren-bizottság jelentését és a közvéleménykutatás eredményei megmutatták, hogy az amerikaiak zöme nem ad hitelt a bizottság jelentésének, 1966-ban kitört a vihar. Így került sor 1968-ban az említett önkéntes vizsgáló bizottság megalakulására. A bizottság létrehozásában Bemard Fensterwaldé volt a legnagyobb érdem, s a bizottság tagja lett William Turner, Richard Popkin professzor, aki kidolgozta a „két Oswald" elméletet, Richard Sprág kibernetikai szakértő, aki a dallasi gyilkossággal kapcsolatos fotodokumentumokat tanulmányozta. John Fawk texasi rádiószerkesztő, akinek karrierjét a maccarthysta „boszorkányüldözés" szakította félbe, Fletcher Prawty, a légierő volt hírszerző tisztje és két író: Paris Flammond és az említett cikk szerzője, Fred Cook. Fensterwald 1968 szeptemberében nyolcezer mérföldes utazást tett, megfordult Los Angelesben, New Orleans-ban, Dallasban, Miamiban és Memphisben. Megrendítő tényekről értesült. Miamiban a közben megboldogult Waltér Heddy rendőrfőnöktől, akit Truman elnök egykor az ország legjobb rendőrfőnökének" nevezett, megtudta, hogy Heddy már kilenc hónappal a dallasi gyilkosság előtt figyelmeztette a szövetségi hatóságokat. Komolyan állította, hogy összeesküvést szőttek az elnök meggyilkolására. Heddy detektlvjei egy informátorral dolgoztak, aki a szegregacionista vezetők egyikével utazgatott New Orleans-ban, Indianapolisban és más városokban. Az informátor beszámolt gyilkosságtól sem átalkodó, gyűlölettől fűtött egyénekről. Heddyt félelem fogta el, amikor Kennedy elhatározta, hogy 1963-ban Miamiba látogat. Sapp őrmester, Heddy „hírszerző" osztályának vezetője lehallgatókészüléket helyezett el egy motel szobájában, ahol az említett szegregációnista vezető szállt meg. Az informátor szólásra bírta őt, s amit az illető mondott, magnetofonszalagra rögzítették. A fajüldöző pontosan leírta a később bekövetkezett eseményeket. Egy nagyöbű puskát szétszerelt állapotban becsempésznek egy magas épületbe, s ha a titkosszolgálat nem fog gyanút, nem fogja végigkutatni az elnök útvonalán fekvő házakat. Kennedyt le kell lőni, s utána „majd valakit elfognak. .. szóval, hogy eltereljék a nyomokat ..." Heddy annyira felindult, hogy azonnal értesítette az FBI-t és az elnök védelmét biztosító titkosszolgálatot. Amikor az elnök november 18-án Miamiba érkezett, megváltoztatták eredetileg tervezett városnéző űtját, s helikopteren szállították oda, ahol szónoklatot tartott, majd vissza is, és az elnök, elhajtott a városból. Ezt az esetet azonban a Warren-bizottság jelentése nem említi. Jellegzetes eset íme egy jellegzetes eset, amikor a hivatalos vizsgálat szem elől tévesztette a nyomot. 1963 októberében nagyszerű ajánlólevelekkel ellátott fiatalember jelentkezett a dallasi Lincoln Mercury autókereskedésben és kölcsönzőben, s azonnal kapott is elárusítói állást. Egyébként a New Orleans-i központból ajánlották. Az elnökgyilkosságig dolgozott Dallasban, de egyetlen egy autót sem adott el. Ügy történt, hogy az elnök kíséretének autóit éppen ez a dallasi központ szolgáltatta. És éppen ide tért be autót venni az a bizonyos Lee Harvey Oswald, aki azzal dicsekedett, hogy novemberben nagy pénzösszeget kap. A fiatal elárusító próbautat tett az autón; Oswald feltehetően nem vezethetett. November 22-e, a gyilkosság napja közeledtével a fiatal elárusító, akiről vajmi keveset tudtak a központban, autót kért a főnökségtől, hogy Kaliforniába utazhasson. Fontolgatták a dolgot, végül rábíztak egy új kocsit, azzal, hogy Los Angelesben adja le. Az illetőnek november 22-e második felében kellett elhagynia Dallast. Reggel azonban nem állt munkába. Körülbelül háromnegyed kettőkor rontott bé a központba, kifulladva, átizzadva, halálsápadtan, s a mosdóhelyiségben rosszul lett. Alkonyatkor hozta haza az autót, melyét a gyilkosság színhelyén, egy fűvel benőtt töltés közelében találtak. A rendőrség feltartóztatta az elárusítót, vagy 24 órán át az őrszobán tartották, de amikor a történtekért mindent Oswaldra fogtak, elengedték. A további vizsgálat során kiderült, hogy az illető ajánlólevelei hamisak voltak. Dallasban Oswalddal együtt Castro-barát jelszavakat hangoztatott, de Nyugat-Virginiában már a szélsőjobboldaliak zsargonjában hangoskodott. Az elárusító a légierőnél szolgált, elsőrendű mesterlövész hírében állt és „tiszteletbeli nyugdíjat" élvezett. Amikor az önkéntes vizsgáló bizottság egyik tagja kérdéseket tett fel neki és rámutatott válaszainak tarthatatlanságára, az illető tekintete elkomorodott, s figyelmeztette faggatóját, hagyjon neki békét és kotródjék a városból, mert különben ... A titkosszolgálat tevékenységében más, megmagyarázhatatlan dolgok is vannak. Egy volt hírszerző ügynök áprilisban megmagyarázta a bizottságnak, hogy van egy „könyv", amely pontosan előírja, hogyan kell az elnök őrkíséretének védek'eznie és fedeznie. Miért nem tartották be ezeket az utasításokat Dallasban? Ha a kíséret 44 mérföldnél nagyobb sebességgel halad, nem kell felülvizsgálni az épületeket és háztetőket, de kisebb sebesség esetén ezt feltétlenül meg kell tenni. Az ügynök szerint hasonló gyilkosság csak abban az esetben történhet, ha nem tartják be a fedezésre vonatkozó utasításokat. Ez tört Ngo Dinh Diem esetében, megismétlődött Trujillo esetében ... „Ha egyszer a fedezést megszüntetik, be kell következnie a gyilkosságnak". Ismert fogás A „több Oswald" nyomai zsákutcába, vezették a nyomozást, s úgy látszik, King meggyilkolásánál is ezt a módszert követték. A gyilkosság előtt Ray Eric Starwo Golt álnéven élt Alabamában. Egyszer valaki telefonált az alabamai közlekedési rendőrségnek, hogy állítsanak ki másolatot Eric Starwo Golt névre szóló hajtási jogosítványról, mert az eredeti elveszett. A jogosítványt Ray régi címére, az alabamai Birminghamba küldték, s a rendőrség postafordultával kisebb összeget kapott. A bizonyítékok szerint Ray ebben az időpontban Kaliforniában tartózkodott. Londonban Ramon George Snade néven szerepelt Ray. A letartóztatásával kapcsolatos közleményekből arra következtettek, hogy Raynek alteregója van. A Scotiand Yard állítása szerint 1968. június 8-án 6 15 órakor tartóztatták le, amikor a lisszaboni repülőgépből kiszállva a brüsszeli -járatra várt. Később megváltozott a hivatalos jelentés, mely szerint 11,15 órakor tartóztatták le Rayt. A rejtély az, hogy a James Earl Rayjé vált Ramon George Snade abban a pillanatban, amikor a hivatalos állítás szerint a repülőtéren letartóztatták, a Pax nevű kis londoni penzióban lakott. • A bizottság többet tudott meg a londoni háztulajdondsoktól, mimt a Scotiand Yardtól, Roman George Snade néven két, egymástól teljesen eltérő egyént ismertek. A szálloda- és háztulajdonosok vallomásaiból kitűnik, hogy május 17-e és június 8-a között „két Snade" élt Londonban. Az sincs kizárva, hogy június 8-án a repülőtéren két egyént tartóztattak le, s a hivatalos jelentésekben az ellentmondás abból ered, hogy a rendőrség nem tudta, melyik közülük az igazi Ray, a „magányos gyilkos". A hatóságok közreműködése nélkül azonban ez az állítás nem igazolható Pandora szelencéje A memphisi bíróság 1969. március 10-én bűnösnek találta Rayt Martín Luther King meggyilkolásában. Ray, hogy megállítsa az igazságszolgáltatás gépezetét, amely 99 évi börtönbüntetéssel fenyegette őt, kijelentette Battle bíró előt, hogy nem ért egyet Hooverrel, az FBI igazgatójával és Clark igazságügyminiszterrel, akik azt állították, hogy nem létezett öszszeeskiivés. Ez volt a dolog nyitja, s ezt Ray tudta. Kissé megnyitotta Pandora szelencéjét". A hatóságok azonban nem pillantottak bele. Percy Formán, a hírhedt védőügyvéd ügyes fogással „kifogta a szelet a vitorlából", a tárgyalást „nyugodtan folytathatták". Közben Battle bíró meghalt, s Ray fellebezése egy évig is elfeküdt. Williams bíró, Battle utóda megtagadta a perújrafelvételt, amit azzal indokolt, hogy Rayt tettének beismerésére nem „bírósági ügynök késztette, hanem a védője. Formán. így szerinte nem történt jogsértés. Fensterwald, aki közben kezébe vette az ügyet és szorgalmazta a perújrafelvételt — a legfelső bíróság-hoz is folyamodni kívánt. Közben azonban kiderült, hogy Ray sem nagyszerű lövő, sem éles felfogású gondolkodó nem volt. Ray egyébként megszökött a börtönből. Közben Fensterwald és segédje, James Lisar, érdekes felfedezéseket tett. Kiderítették például, hogy amióta Ray visszatért Angliából és kilenc hónapon belül beismerte a gyilkosság elkövetését, magánzár» kában tartották és naponta 24 órán át éles villany fényt irányítottak a szemébe. Celláját most közönséges börtönzárkának használják. Komoly bűnjelnek számított — a hivatalos magyarázat szerint — annak a memphisi szállónak a párkánya, amelyről Ray, a végzetes lövést dr. Kingre leadta. Az ablakpárkányon állítólag volt egy mélyedés, amely megegyezett a puskacső vastagságával. Ezt a vád komoly bizonyítéknak tekintette, noha a puska elsütéskor felfelé és nem lefelé ránt. Fensterwald bizottsága járt is a tett színhelyén, de a fürdőszoba ablakán, ahonnan állítólag eldördült a halálos lövés, nem volt párkány. Fensterwald így összegezi kutatásának eredményeit: „Az emberek nem hiszik, hogy Uncle Samnek elment az esze. Ogy látszik, a Capitolban félnek g.z igazság feltárásától, mert a szövetségi szervek egyes munkatársai nyakig be lennének mártva a szennyes dolgokba." Fensterwald szerint ez a sötét árny gátolja a bizottság működését, de társaival együtt az a meggyőződése, hogy ha semmit sem tennének, megismétlődhetnének a múlf tragédiái. M