Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-19 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó

GÖOOOOOOGOO ''i&t&y' •• Srš r *.r>. k-^m' 600 tehén ,

fmonoblokk"-ban • Tehenenként évente 45Q0 literes fejési átlag • 5500 mázsa hús • Takarmánytermesztés öntözéssel • Mire jó a takarmányszántó? ':>;iJ 3k m • .Bodrogköz legnagyobb községében, Streda nad Bodrogomban (Bodrogszerdahely) 1965-ben alakult meg az állami gazdaság, amely évről évre javuló gazdasági eredményeivel, a dolgozók munka- és életkörülményeinek folyamatos javításával hívja magára a figyelmet. A napokban az SZSZK Mezőgazdasági és Hlel-mezésügyi Minisztériuma beruházási részlege felelős dolgozóinak vezetésével bizottság ülésezett a gazdaság igazgatósági épületében, amely a bodrogszögi részlegen építendő 660 férőhelyes tejtermelő mintagazdaság végleges tervezetéről és az építkezés engedélyezéséről tárgyalt. Nem véletlen, hosv éppen itt került sor a kísérleti tejtermelő gazdaság létesítésére. A magyarázat csak ennyi: megvannak hozzá a sziiksíges feltételek. Ezeket részben a természet, a közeli Bodrog folyó bőséges vize termeli meg, részben pedig az állami gazdaság folyamatos fejlődése, termelési színvonalának állandó emelkedése biztosítja. Štefan Miklós mérnöktől, az állami gazdaság igazgatójától megtudtuk, hogv gazdaságunk brutmentén tó termelésének értéke 1967-ben jóval meghaladta a 28 millió koronát, egy évvel később elérte a * 32,8 milliót, 1969-ben pedig csaknem a 33 millió koronát. A mezőgazdaságra kedvezőtlen 1970-es esztendőben a bruttó termelés mérlege kevesebbet, 29 millió koronát mutatott, az idén pedig 34,2 millió korona értékű bruttó termelést terveztek. Az idei tervteljesítés felől érdeklődve Štefan Miklós igazgató így nyilatkozott: — Derűlátóak vagyunk, mert annak ellenére, hogy az előző évhez viszonyítva termelési tervünk globálisan 171 százalékkal megnövekedett, az év elejétől 100,3 százalékra teljesítjük. Például szarvasmarhahúsból a tervezett 2010 mázsa helyett közel 3000 mázsát, sertéshúsból 1062 n^zsa helyett 1147 mázsát értékesítettünk, tejbői a termelési tervet 103, az értékesítési tervet 105 százalékra teljesítjük. Ogy vélem, nincs semmi akadálya annak, hogy az év végéig túlszárnyaljuk a tervezett gazdasági mutatókat... Az ilyen gazdasági feltételekkel rendelkező állami gazdaság méltán rászolgál a bizalomra, s arra, hogy itt központi szerveink — a mezőgazdaság általános fejlesztése érdekében — jelentős anyagi ráfordításokkal mtntagazdaságot léiesitsenek. A tejtermelő mintagazdasag előkészítésével Kapcsolatban az igazgató elmondta, hogy a 35 millió koronás beruházással felépítendő 660 férőhelyes istálló, valamint a 650 hektáros öntözőrendszer tervét a košicei Mezőgazdasági Tervező Intézet készítette. Az illetékes szervek jóváhagyták az építkezés kivitelezését, s ezzel a košicei Montostav n. v.-t bízták meg. Az építkezés rövidesen megkezdődik. Első szakaszában felépítik, illetve összeszerelik az 57X85 méter nagyságú, támpillérek nélküli tömbösített istállót, „monoblokkot", ahol a 660 tehenet elhelyezik. Ennek az épületnek a vázát, valamint a rozsdamentes fémlemezekből előregyártott elemeket a Kelet-szlovákiai Vasmű szállítja. Értesülésünk szerint hasonló épület öszszeszerelésével a Montostav még nem foglalkozott. — Mikorra várható a tömbösített istálló üzemeltetése? — kérdeztük az igazgatót. — A tervek szerint 1974-ben kezdődik a próbaüzemeltetés, s 1975-ben már teljes üzemben „termelnie" kell, mégpedig tehenenként 4500 liter tejet, s 5500 mázsa marhahúst évente. Talán azt is meg kell mondanom, hogy az új istállóba nagy tejiiozamú feketetarka lapalymarhákat vásárolunk. Ezekből "száz előhasi üszőt már ebben az évben kaptunk. Szakemberek felügyelete alatt keresztezni fogjuk ezt a fajtát a hústermelésre igen alkalmas szlovák tarka fajtával. Így akarjuk biztosítani a hús- és a tejtermelés növelését. Az igazgató elmondta, hogy a felépítendő mintagazdaságnak fontos tartozéka az épülőben levő 650 hektáros öntözőrendszer is. Öntözés segítségével akarják kitermelni a tej- és hústermeléshez szükséges, maximális mennyiségű lucernát, silókukoricát stb. Ezenkívül takarmányszárítót is építenek azzal a céllal, hogy a lucernát, a cukorrépát. a répafejet és a levelet, valamint egvéb alkalmas nyersanyagot takarmányozás céljaira száríthassanak, tartósíthassanak. Ilyen szárított állapotban raktározzák majd a cukorgyárból viszszakapott nedves répaszeletet is. A répaszelettel kapcsolatban figyelmet érdemlő megjegyzést tett Štefan Miklós elvtárs. — Sajnos, a mai napig nem akadt szakember, vagy olyan szakágazati szerv, amely felmérné és hivatalosan értékelné azokat a veszteségeket, amelyek a nehéz és nagy tömegű nedves répaszelet szállításából származnak. Sokkal célszerűbb lenne, ha a cukorgyár mellett — esetleg közös beruházással, az érdekelt termelőüzemek arányos anyagi hozzájárulásával — szárítót létesítenének éš innen szárított állapotban szállítanák az üzemekbe a répaszeletet. Ez kevesebb szállítóeszközt igényelne, nem csurogna el a répaszelet értékes leve, tehát ez sokkal gazdaságosabb lenne. S nem utolsósorban a szárított répaszelet nem rothad. Mi ezeket a szempontokat figyelembe véva építjük fel a szárítót a tejtermelő gazdaságban, nmelv, remélem, teljesíteni fogja a hozzá fűzött reményeket. K. G. KÖZIZLÉS Azt hiszem, jogos büszkeséggel mutatunk rá falvaink fejlődésének egyre gyorsuló ütemére. E fejlődés két irányban polarizálódik: látható a mezőgadasági munka nagyarányú gépesítésében, a szocialista mezőgazdaság nagyüzemi termelési módszereiben és látható az életkörnyezet, az életforma pozitív előjelű változásaiban. Döngölt föld helyett műanyag-bevonat, vályog helyett tégla és cement, nád helyett cserép, keskeny, szűk ajtók és ablakok helyett, hatalmas, pácolt ajtószárnyak és nagyméretű ablakok jellemzik ma falvainkban a kor építkezési színvonalát. A rádió és a televízió, a mosógép és a hűtőszekrény, a termosztatos villanyvasaló ma már ugyanolyan megszokott közszükségleti cikke a falusi dolgozónak, mint a városinak és egyre több falusi ház kertjében építik a garázst is, mert a személyautó sem elérhetetlen. A falusi lányok, asszonyok ugyanolyan mértékben hódolnak a változó divat szeszélyeinek, mint a városiak, ugyanúgy igénylik a kozmetikát és a fodrászt, a modern bútorokat, a műanyagból készült konyhafelszerelési tárgyakat, a korszerű mosószereket, szóval mindazt, amit a szocialista társadalmi rendszer és a kor technikai színvonala nyújt. Tehát omlik, málladozik az az évszázadok emelte gát, ami a falut elválasztotta a várostól. A dolgozó ember javai azonos ütemben gyarapodnak a falvakban és a városokban is, mindennapjai egyformán szépülnek. De van egy korlát, amit még nem tudtunk ledönteni: a közízlés. Számomra mindig megdöbbentő jelenség, ha egy modern falusi lakóházban, csillogó új bútorok között, a televíziós készülék tőszomszédságában — plakátot látok a falon. Szándékosan használom a „plakát" kifejezést, mert ezek a legjobb akarattal sem nevezhetők „reprodukciónak". A konyhában a gáz- vagy villanytűzhely felett falvédő: pamutgombolyaggal játszadozó kiscica, nyomtatott háziáldás, vagy „tűzről pattant menyecske bokorugró szoknyában, babos főkötőben, úgy várja, várja az urát," akinek „éppen ilyen asszony kell". Ám ezeket a giccses, ízléstelen, elavult ős hazug tematikájú plakátokat és felvédőket nem a falvak lakói rendelik meg, hanem készen kapják, házhoz szállítva, mert ezek előállításával és terjesztésével néhány vállalat és intézmény üzletszerűen foglalkozikl Fizetésért és jutalékért dolgozó „üzletszerzők" teriesztik országszerte, drága pénzért — a szemeteti És a falusi ember megvásárolja, mert már a nagyanyja is megvásárolta, és mert a szülői házban is tűzről pattant menyecskét ábrázoló falvédő volt a „spór" fölött! Mert a falusi ember vizuális kultúrájának fejlesztéséről megfeledkeztünk és a mai napig sem próbáljuk közérthető és népszerű módon megmagyarázni, hogy mi a különbség a szép és a giccs között, hogy ami jó volt a vályogfalon. a döngölt földre terített szalmazsák fölött, az nem illik az új otthonba, ahová az éter hullámain naponta gazdag, bő sugárban hömpölyög a tudás, az új ismeretanyag, Korunk és bolygónk ezernyi új vonása. Nem szeretnék a vulgárszociológia zsákutcájába tévedni, nem várok az ipari formatervezéstől osztályjelleget, de látnom kell, hogy az üzleti érdekek gátolják a falusi dolgozók ízlésének kialakulását, látáskultúrájuk fejlődését, megbontják a falusi otthondl; tárgyi harmóniáját. Természetesen a népnevelés is sokat segíthetne ezen a területen. Azt hiszem' nem kell bizonygatni, hogy falvainkban már felépítettük a szocializmus alapjait, most mór törődni kellene u felépítménnyel is! Számtalan falusi iskolában tettem fel a kérdést a tanulóknak, hogy mi a festmény, a szobor, és ki volt már képtárban? Alig akadt közöttük egykettő, aki hozzávetőleg meg tudta mondani, hogy mi is az a képzőművészeti alkotás, és a fehér hollónál is ritkább az olyan falusi gyermek, aki már átlépte egy képtár küszöbéti És gondoljunk az öregekre, akik képűt. vagy szobrot legfeljebb — a falusi templomban láttak! • Ideje lenne ezekről a kérdéséből is elbeszélgetni a falusi dolgozókkal, ideje lenne mozgó képkiállításokat indítani a téli ködbe burkolt falvak felé, ideje lenne a falu ízlésének fejlesztését kultúrpolitikai feladataink közé sorolni I De a legfontosabb, hogy az illetékes szervek meggátolják az ízlésromboló giccs előállítását, terjesztését, hogy a terjesztésre szánt falvédőket, reprodukciókat egy hivatásos művészekből álló zsűri engedélyezze, olyan zsűri, amely tudja, hogy az üzleti érdekek — szocialista társadalmi rendszerünkben — nem szoríthatják háttérbe a népnevelés, az ns^tétikai fejlődés érdekeit! PÉTFRFI GYULA