Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-02 / 285. szám, csütörtök

A biomatematika jelentősége A Nemzetközi Biológiai Társaság NDK-beli szervezetének elnöke, a hallei dr. JoachimHermann Scharí professzor egyik előadásában rámutatott a matematika alkalmazásának fontosságára az összes olyan tudományágban, amely az élő szervezettel, annak biológiai sajátságaival foglalkozik. Kifejtette, hogy a „biológia" ebben a vonatkozásban úgynevezett „tiszta biológiát", valamint orvostudományt, állatorvostant, mezőgazdasági, erdészeti és halászati kutatást jelent, tehát minden olyan tudományos területet, amely beteg, vagy egészséges szervezettel foglalkozik. A biomatematika, vagy biometria még fiatal ága a biológiának, bár kezdetei már a 18. század közepére nyúlnak viszsza. Leonhard Euler svájci matematikus az élettani kérdéseket már akkor matematikai módszerekkel vizsgálta és dolgozta fel, mégis korai lenne tevékenységét a matematikai gondolkodás győzelmeként elkönyvelni. Értetlenség és hitetlenség vette körül. Száz évnek kellett eltelnie, hofiy Gregor Mendel megjelenésével felfedezzék az átöröklődési törvényt. Mendel a törvény érvényességét már elismert matematikai módszerekkel mutatta ki. A LYUKKÄRTYÄS NEMESÍTÉS A matematikai genetika manapság a biomatematika egyik területe, enélkül a tenyészeti kutatómunka problémái megoldhatatlanok lennének. A föld lakosságának rendkívül gyors növekedése például megköveteli a gabonatermesztés eddig elképzelhetetlen arányú fokozását. Az erre vonatkozó kísérletek arra akartak feleletet találni, hogy miképpen lehet jó időjárási körülmények között, de kedvezőtlen talajon optimális termést elérni. A Német Mezőgazdasági Akadémia gaterslebeni kultúrnövény kutató intézetében 16 000 gabonafélét termesztenek a kísérleti parcellákon. A világ minden részéből érkező vad- és kultúrnövény megtalálható itt, mindegyik fajta tulajdonságait katalogizálják, lyukkártyára veszik és komputerek segítségével kiválasztják a legmegfelelőbb kombinációkat. A növénytermesztés egyik legfontosabb tevékenysége — a nemesítés, így sokkal gyorsabban hajtható végre. A kísérletezés természetesen nem áll meg a növényvilágnál, az állattenyésztésnek ís hasonló komputeres-lyukkártyás adatszolgáltatás áll rendelkezésére. A GYÓGYSZERKUTATÁS Ennek a kiválasztott statisztikának egyik legfontosabb felhasználási területe a gyógyszerkutatás. Az új orvosságokat tudvalevően állatokkal végzett kísérletekkel vizsgálják meg annak megállapítására, hogy milyen hatásúak és vannak-e káros mellékhatásaik. Egy-egy új készítmény minőségét az úgynevezett „ellenőrző állaton" végzett mérések eredményeinek matematikai összehasonlítása révén mutatják ki. Csak „érzés után" egyetlen kutató sem hozhatna döntéseket. Ez a kutatási terület tette lehetővé, hogy az orvostudomány is segítségül hívja a matematikát a komputerrel végzett kórmegállapításoknál. Sok bonyolult betegség van, amelynek szimptómái azonosak. Ezeket az orvosok csak hosszadalmas megfigyelés után tudják egymástól megkülönböztetni és ez igen gyakran azt eredményezi, hogy csak késedelmesen kezdik meg a gyógyítást. Márpedig az orvostudomány célja a gyors segítség — és ezt teszi lehetővé a matematika. A komputerek segítségével sikerült gépesíteni a laboratóriumi munkák jelentős részét. Ezzel a munka meggyorsul és ugyanakkor a gép a betáplált standard-betegségek adatait összehasonlítja, pontosan megállapítja a kórképet és ehhez az orvosnak már nincs másra szüksége, mint a kapott adatok matematikai összehasonlítására. Rendkívül fontos a komputer helyes programozása. A gép még azt is felírja, hogy a sürgősségi sorrend szerint melyik vizsgálatot kell korábban elvégezni és melyik gyógyeljárást kell hamarabb alkalmazni. Mindez nem jelenti azt, hogy a komputer helyettesíti az orvost, de kétségtelen, hogy rendkívül nagy segítséget jelent az orvosi munkában. AZ ÉLET KELETKEZÉSE Ezek a kutatási területek jelentik a biomatematika világát s az itt létrejött matematikai eredmények lehetővé teszik az absztrakt, bonyolult modellek megszerkesztését, az úgynevezett „mérési értékek" alapján. A Nobel-díjas Manfréd Eigen igen kevés mérési értékkel lényeges adatokat szolgáltatott például az élet keletkezésének elméletéhez. A fehérjemolekulák mennyisége ma már ismeretes a tudomány előtt, a világmindenség kiterjedését pedig 20 milliárd fényéves átmérőjű gömbként határozták meg. A szervezet, sőt az egész természet lényegében gigászi és tökéletes komputernek fogható fel és egy-egy szerv a maga életfolyamatában a komputer beprogramozásának megfelelő tevékenységet hajtja végre. Tehát magától értetődő, hogy ezeket az életfolyamatokat, a biológiai jelenségeket a komputer megismételheti, „utánjátszhatja" és így a szervezet számos működését, rendszerszabályozását sikerült felderíteni, érthetővé tenni. PANORAMA (Berlin) • Peter Yates forgatja a legújabb Don Quijote-filmet. A búsképű lovagot ez alkalommal Richard Burton személyesíti meg. Dulcinea pedig Charlotte Rempling lesz. O Yves Boiset rendezi Jorgo Semprun Merénylet című filmjét, amely Mehdi Ben Berka marokkói ellenzéki vezér elrablásáról és meggyilkolásáról szól. A film főszerepét Jean Trintignant játssza. Z < 2 O > z LU >• o UJ OĹ Z < 2 -i < 35 < Q. CA O Š 2 C/J O ct o a o 00 < N C/J ič < > ta 0 1 Cfl o A belügyminiszter jelentést kért a trencséni főispántól, aki erre atyafiságos levélben fordult Pongráczhoz, Kérte, hogy vessen véget a kedélyes vendég (marasztalásnak. A gróf parancsára kidobták, és záptojással hajigálták meg az üzenethozó megyei hu-1 szár A főispán felmérgesedett, és pandúrokat küldött Nedec ellen. Amikor a kis csapat a vár alá ért, hirtelen feltárult a kapu... A kifelé csörtető, feldühödött bikákkal hogyan is szállhattak volna szembe a rend tisztes őrei? SZÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA A KÉPREGÉNYEK SZEREPE NAPJAINKBAN az egyik állandóan visszatérő téma: az emberek olvasóvá nevelése. Szóban és írásban gyakran megvitatjuk, hogy ki, mit, mikor és mennyit olvasson, hogyan nevelhetjük az embereket rendszeres .olvasókká, milyen műfajok állnak rendelkezésünkre abban, hogy a könyveket és szerzőiket népszerűsítsük, és az emberek figyelmét felkeltsük a színvonalas alkotások iránt. Ezúttal egy olyan műfaj megvitatására kerül sor, amely már eddig is sokféle, sokszor egymással ellentétes véleményt váltott ki. Az újságok, képes-, rejtvényés gyermeklapok között alig akad olyan, amely ne közölne képregényt. Közismert, hogy az újságolvasók jelentős része nem csak azért olvassa el a lapokban megjelent képregényeket, mert „ha már kezemben van a lap, ezt is elolvasom", tehát bizonyos kényszerűségből, hanem kifejezetten szereti, igényli és ez az egyik legkedveltebb műfaja. Vajon miért oly népszerű ez a műfaj? Talán azért, mert napjainkban, amikor minden a képiség irányába halad, a képregény iránt is nagyobb szükséglet mutatkozik. Ez azzal is magyarázható, hogy ifjúságunk a „lényeget" keresi, a cselekmény, a mozgalmasság iránt érdeklődik, s erre nagyon megfelelőnek találja a képregényt. De az is valószínű, hogy nem rendelkeznek kellő szabad idővel, és sokféle tevékenységük meíiett kevés idejük marad arra, hogy megismerkedjenek kötelező és egyéb olvasmányaikkal eredetiben is. Ez esetben könnyebb végiglapozni egy 50—100 rajzból álló képsorozatot, mint elolvasni egy több százoldalas „igazi" regényt. A képregénykedvelők népes táborával szemben állnak azok a szakemberek, akik elvetik a képregények szükségességét, kétségbevonják létjogosultságát, s minthogy szerintük az olvasókra ezek káros hatással vannak, minden eszközzel a sajtótermékekből való kiszorításukra törekednek. Állásfoglalásuk lényegében indokoltnak mondható. Mert egy remekműből készült képregény mit nyújthat az olvasónak? Az eredetinek csupán a csontvázát, kivonatát. Azáltal, hogy a mű esztétikai minőségét képtelen átadni, s úgy tömörít, hogy éppen a legértékesebb alkotóelemeket: a gondolatot, a stílus szépségeit mellőzi, a művet éppen attól fosztja meg, ami az irodalom lényege. E szempontokat figyelembe véve a képregény tehát irodalomellenes. Tulajdonképpen lerontja az élvezetet, esztétikum helyett storyt ad, félműveltté teszi az embereket. EZ A VESZÉLY még inkább fennáll azoknak a képregényeknek esetében, amelyeknek szövege szinte siralmas. A szó ezekben csak annyi helyet igényel, mint amennyi a szereplők szájához illesztett tölcsérbe vagy szalagra fér. Fő figurái többnyire erős és gátlástalan „felsőbbrendű emberek", Marslakók, majom-emberek és olyan fantasztikus élőlények, akik ravasz és szörnyű tetteikkel érnek el sikereket." E „művek" alapvető jellemvonása a durván tipizáló ábrázolás, a töredékes szavaknak és mondatfoszlányoknak zűrzavaros öszszevisszasága. Az is gyakori, hogy a szavakat csak magánhangzók helyettesítik. Vannak olyan füzetek is, amelyeket ízléstelen, színes képnyomatok, a szókincs elszegényesedését és az ízlés megromlását előidéző „fércművek" töltik meg. Ez a veszély szerencsére a mi gyermekeinket nem fenyegeti, mert ilyen giccsekhez többnyire csak a nyugati piacon lehet hozzájutni. Ám az a veszély fennáll, hogy a gyerekek a lapokban megjelenő képregényeket feltétlenül elolvassák, de az eredeti alkotásokra többnyire már nem kíváncsiak. Különösen a kötelező olvasmányok képregényváltozatai örvendenek nagy népszerűségnek a gyerekek körében. Nem tudatosítják, hogy egy képregény elolvasása ugyan könynyebb, kényelmesebb, egyszerűbb, de egyben primitívebb, sivárabb is, mint egy műalkotás. Talán nem érdektelen az igen megoszló, sokszor ellentétes vélemények közül néhányat kiragadni: „Először a képregényeket olvasom el, aztán jön a többi. Általában jók a képregények, csak kevés van belőlük". „A fantasztikus történeteket feldolgozó képregényeket szeretem a legjobban." „A lapban olvasott képregények annyira tetszettek, hogy minden esetben kíváncsi voltam az eredeti alkotásra is." „Nagyon izgalmas dolognak tartom az eredeti mű és a képregényes változat összehasonlítását." A GYERMEKOLVASOK véleménye után megemlítjük néhány szülő, pedagógus és könyvtáros véleményét. „Sokszor fordul hozzám a kisfiam azzal, hogy vásároljam meg vagy könyvtárból kölcsönözzem ki azt a regényt, aminek képregényváltozatát olvasta az egyik lapban." „Hiába kérem gyermekemet, hogy ne csak a képregényeket falja, hanem a regényeket is olvassa el. Többnyire azt válaszolja, hogy csak nem fogja elolvasni a több százoldalas regényt, amikor a képregény alapján is megismerheti a rövid történetet." „Tanítványaim közül néhányat rajtakaptam azon, hogy noha tudja a kötelező olvasmányok vázát, de az apró részletekről fogalma sincs. Valószínűleg csak a képregényt olvasta." „Határozottan érezhető, hogy mikor jelenik meg valamely lapban egy mű képregényes feldolgozása, ugyanis ilyenkor az olvasók megrohannak. Az is gyakori, hogy nemcsak a szóban forgó alkotást kölcsönzik ki, hanem az írónak más regényét is." S végül idézzünk egy magyar szakembernek évekkel ezelőtt megjelent tanulmányából néhány sort: „Hogy az USA-ban milyen szomorú, a helyzet, azt a következő adattal szeretném alátámasztani: a „comics"-okból hetenként tizet vagy annál többet is elolvasnak a fiatalok, ezzel szemben viszont szépirodalmi, „ifjúsági" könyvet évenként alig egyet-kettőt." Egy „igazi regény"-ből készült képregényváltozat esetén azonban nem a képregénytől függ, hogy az olvasó elolvassa-e az eredetit vagy sem. Ez elsősorban az olvasótól függ. Az újságolvasók között is akadnak olyanok, akik nem szeretik a képregényeket, de könyveket sem olvasnak. Viszont szép számmal akadnak olyanok — ezt felmérések is igazolják —, akik nem rendszeres olvasók, ám egy jól sikerült képregény annyira felkelti érdeklődésüket, hogy nemcsak a kérdéses regényt, de a szerző más műveit ís elolvassák. S ha ezt csak 2—3 embernél sikerül elérni, már akkor is elmondhatjuk, hogy a képregény segítségével újabb embereket nyertünk meg az olvasásnak. Ebből az is következik, hogy a képregény igen bevált propagandaeszköz is. A MŰFAJNAK feltétlenül van létjogosultsága. De talán elsősorban nem regényből, novellából készült képregényváltozatként, hanem önálló kimondottan képregénynek készült alkotásként. (Elsősorban humoros vagy fantasztikus történetekre gondolunk.) Mire kell ügyelni a képregényekkel kapcsolatban s milyen esetleges veszélyeket kell elhárítani? Elsősorban arra kell ügyelni, hogy sohase legyenek művészietlenek, ízlésrombolók, az esztétikumot teljesen mellőző alkotások. És főleg, ne a képregény legyen gyermekeink fő „Irodalmi" tápláléka, hanem csak kiegészítője. Törekedjünk arra, hogy — az olvasómozgalom növelése érdekében — a képregény töltse be azt a szerepet, amelyben nem közellenségnek tekintjük, hanem segítőtársnak, szövetségesnek. Dr. MCRŰ ÉVA 1971. 6