Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-04 / 261. szám, csütörtök

RIPORTERÜNK KIPRÓBÁLTA A GÉPI TANULÁST Aznap reggel mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy tanulni lenne kedvem. Amikor becsöppentem a Zväzarm Banská Bystrica-i kerületi székházának kísérleti tantermébe. Az előadó, aki a bonyolult gépi és elektronikus rendszer segítségével Itt rádióamatőröket és leendő újoncokat oktat az elektronika alapismereteire, minden külön magyarázás helyett beültetett az iskolapadba. Az ország első ilyen - kísérleti tantermét (azóta már további 10 működik) a legjobban úgy ismerem meg, hogy magamon próbálom ki — gondoltam, s hagytam magam egy órán, pontosabban 45 percen keresztül tanítani. Az előadó keveset beszél. Ismerteti a tananyagot, „Az elektroncső működésének alapelveit". Na, gondolom, erről aztán végi. épp nem tudok semmit, hacsak azt nem, hogyha tv-készülékemben kiég egy elektroncső, ki kell cserélni. Ma már állítólag az alapfokú iskola 9. osztályának tananyaga ez, de hát az én koromban elektronikát nem tanítottak ... Mire felocsúdok, az előadó megnyom egy gombot. A gombnyomásra az ablakokon halk züramögéssel fekete roletta ereszkedik le, s ezzel egyidőben a tábla hjelyére egy széles és 3gy kisebb vetítővászon ereszkedik le a mennyezetről. A nagy vásznon színes film pereg. Rövid, könnyen megjegyezhető alcímek bontják a filmet önálló részekre. Az elektronok mozgását látom a katódban. Ugyanaz hevítés után. Majd az anód pozitív töltésekor az elektronáramlás megváltozása ... Ugyaniez ismétlődik. Érdekes dolog ez. Nem, nem tanulok. Nézek, nézegetek. Közben hallgatom a magyarázatot. Minden mondat után szünet van, hogy megmaradjon az emlékezetben. Semmi jelző, kötőszó a kísérő szöveg mondataiban. Csupa tőmondat. Rövid, érthető, viálgos. Semmi mellébeszélés. Vége a filmnek. Kigyullad a fény. Az előadó a vetítővászon elé lép. — A padon egy géppel írott anyag van önök előtt. Tessék elolvasni az 1—18. oldalakat a szövegben megtalálható utasítások szerint. Ha valamit nem ' értenének, pillantsanak fel, a kis vásznon állóképek illusztrálják a szöveget, a magnetofon pedig magyaráz. Erre a katedra fölött elsötétedik a tanterem, a lámpák csak a padsorok fölött égnek. Felnyitom az írógéppel írt füzetet. Közben a magnetofon valamit mormol. Nem hallgatom. Olvasom a szöveget. Nem, nem tanulok, csak ismerősnek tűnik a szöveg. Aha! Ezt láttam a filmen. Ja persze, hiszen ugyanezt duruzsolja a fülembe a magnó ... Végig ls olvastam az első oldalt. Mi ez? Két kérdés: „Az előbb olvasottak alapján válaszoljon az alábbi kérdésekre" — áll a szövegben." Melyik ön szerint a helyes válasz a kérdésre? Az 1., vagy a 2. felelet?". Persze hogy a második, Csacsi kérdés — mondom magamban. „Akkor lapozzon egyet" — áll a szövegben. Lapozok. „A 2. sz. felelet jó volt, önnek van igaza — áll a szövegben — olvashat tovább". Jól van, tovább olvasok ... Az egyik oldal végén a rossz feleletet választottam. Amikor átlapoztam és a megjelölt helyen folytatni akartam, ott állt: térjen vissza az előző oldalra. Persze, mert rosszul válaszoltam. Amikor jól válaszoltam, a jó válasz mellett a szövegben ez állt: „Elnézést, hogy feltettük ezt a kérdést, bár ez önnek bizonyára természetes. De ez az elektroncső működésének lényege ... Olvashat tovább". Ha ilyen szépen beszélnek hozzám, szívesen olvasok ... Közben felpillantok és az olvasottakat a kis vetítővásznon színes ábrán látom. Nem is várom a magnót — tudom, ez a dióda közvetett hevítése ... Már mondja is. Na látod, tudod, te, ha nem is tanultad az iskolában ... Tudom? Honnan a csudából tudom, hiszen mindeddig csak szórakoztam. Filmet néztem, olvasgattam, hm ... Kigyúl a fény. Vége, tessék becsukni a füzeteket. Az előadó szól: — A füzet alatt egy papírlapot találnak kérdésekkel. A pad jobb oldali részét nyissák fel. Kapcsolják be az ott levő műszertáblán a jobboldali kapcsolót. A papírlapon feltett kérdésekre a három felkínált felelet közül válasszák ki azt, amely önök szerint helyes. A válasz melletti számot táplálják be a vizsgáztató gépbe. Igen, a fehér gombokat tessék lenyomni. Ügyeljünk arra, nehogy öszszekeverjük a felelet és a kérdés számát, mert akkor jó flelelet esetén is ez rossz kérdésre adott válasz lenne és negatív eredménnyel járna. Kérem, kezdhetjük a vizsgát. Hát tanulni se hagyják az embert és máris vizsgáztatják? No, szép kis rend. Nagyon gyorstalpalással végzik... No de nézzük a kérdéseket. „Hol erednek az elekrónok?" Persze, hogy a katodón, nyomjuk meg a 11-est. Váltás, kigyullad a kettes számú kérdés. „Vas, réz, vagy báriumoxid bevonata van-e a katódnak?" Báriumoxid, ez világos ... Nyomjuk csak meg a 97-et. No nézd, már ugrik a hármas kérdés. Megy ez ... Nyomogatom a gombokat. Három perc sem telik bele, megvan a tíz kérdésre a felelet. Kigyúl az őszes fény. Az oktató a katedra műszertáblája mellé ül. — Ki mennyit tud, hogyan tanulta meg az anyagot, az elsősorban rá, s azután az oktatóra tartozik. A vizsgaeredményt ezért egyénileg tudatom, a többiek kizárásával. Figyeljék a vizsgáztató gép 1—10 feliratú jelzőlámpáit. Amely szám kigyullad, azt a kérdést jól válaszolta meg. Amely sötét marad, arra helytelen választ adott. Az oktató matat valamit a vezérlőpulton. Az előttem ülő padjába süllyesztett Iámparendszer villog. Nem látom, mit mutat — ezt csak az oktató és ő tudja. Lásuk, az enyém hogy világít? Remek! Kilenc jó válasz a tízből! Melyiket rontottam el? A kilences nem világít. Persze, egyenirányítót kellett volna válaszolnom, eh, kár volt. No, mindegy, nem rossz eredmény így első próbálkoJó játék volt. VILCSEK GÉZA JA

Mr Já néhdny éve annak, hogy Trncwszky Gyuri, az orvos, nagy szegénységben meghalt. Nem maradt utána más, csak egy leány-palánta,- az akkor még gyermek Apolka. Gyurinak volt két dúsgazdag testvére, Gáspár meg Péter, akik rettentő gyűlölséggel viseltettek egymás ir_ánt. t n történetesen Gáspárhoz fordultam, és 6 nagy kényszeredetten elvállalta a leányka gyámságát. Legott dicsérni is kezdték érte városszerte.SZÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA A tanulóifjúság és a választások nak, hogy ml jellemezte a választásokat egykor és ma. A VÁLASZTÁSOK JELENTŐSÉGÉVEL foglalkozhatunk az egyes osztályokban, illetve az iskolában elhelyezett faliújságokon is. Bemutathatjuk, hogy a legutóbbi választások óta mivel gazdagodott az ország, lakóhelyünk környéke, városunk vagy szülőfalunk. Sőt, mód van arra is, hogy a faliújságon bemutassunk a tanulóknak egyegy képviselőjelöltet, főként azokat, akiket azok személyesen is ismernek. A faliújságok elkészítésénél előnyösebb helyzetben vannak azok az iskolák, amelyekben fényképészeti szakkörök működnek. Az iskolán belüli, de az iskolán kívüli választási agitáció keretében például igen dicséretes és hasznos tevékenységet fejt ki a Velký Cetín-1 (Nagycétény, nyitrai járás) alapiskola fényképészeti szakköre, Motesicky János tanító vezetésével, akik .az iskola és az agitációs központ faliújsága számára fényképeket készítenek a falu életéből és a képviselőjelöltek munkájáról. Igen hasznos segítséget nyújthatnak a tanulók az agitációs központok és a választási helyiségek díszítésében, esetleg különféle jelszavak készítésében is. A diákok szívesen fejtenek ki ilyen tevékenységet, mert látják munkájuk eredményét és tudatosítják, hogy ők is aktív részesei a választási előkészületeknek. A választásokat megelőző agitációs munka célja, hogy a választók sokoldalú felvilágosítása alapján biztosítsuk a polgárok minél nagyobb méretű részvételét a választásokon, s azt, hogy a szavazatok maximális számát a Nemzeti Front jelöltjeire adják le. Agitációs és propaganda munkánkkal elő kell segítenünk, hogy dolgozóink a választásokat a CSKP politikája és a szocializmus ügye melletti állásfoglalásnak tekintsék, a jövőben is aktívan kivegyék részüket a választási programba foglalt nagyszabású tervek megvalósításából. E tekintetben jelentős szerepet töltenek be azok a jelölő gyűlések és beszélgetések, amelyeken a Nemzeti Front jelöltjei találkoznak választóikkal. E beszélgetések sikeres lefolyását Jelentős mértékben elősegíthetik az alap- és középiskolák tanulói, ha az alkalomnak megfelelő rövid kultúrműsorokkal teszik színesebbé a választási gyűléseket. A néhány szavalatból, ének-, és zeneszámból álló kultúrműsor összeállítása nem igényel különösebben hosszú előkészületeket, s ugyanakkor igen eredményesen segítheti az agitációs központok tevékenységét. Ezeket a rövid kultúrműsorokat sikeresen felhasználhatjuk a helyi hangosbeszélők agitációs adásaiban is. A választások napját is hangulatosabbá tehetik a fiatalok, ha a választási helyiségek előtt rövid kultúrműsorral, tánccal; dallal és szavalatokkal szórakoztatják és köszöntik a szavazásra érkező polgárokat. Elgondolkozhatunk azon is, nem lenne-e helyes, ha a párt idős harcosait, a felsőbb népképviseleti szervek képviselőjelötjeit, esetleg a választó joggal először élő fiatalokat a választási helyiségek előtt pionírok köszöntenék. Egyes középiskolai SZISZszervezetek szeretnék ünnepélyesebbé és politikai szempontból is hatásosabbá tenni a választásokat azzal, hogy tagjaik csoportosan adják majd le szavazataikat a Nemzeti Front jelöltjeire. Manifesztációs módon lezajló szavazásra minden községben lehetőség van, ahol ifjúsági- és sportszervezet tevékenykedik. AZ ELMONDOTTAKON KlVÜL egyéb formákban és módszerekkel is bevonható a tanulóifjúság a választási előkészületekbe. A legfontosabb azonban, hogy az elkövetkező napokban ne csak a felnőtt választókkal, hanem a tanulóifjúsággal Is tudatosítsuk a választások jelentőségét szocialista hazánk további felvirágoztatásában. HAZÁNK LAKOSSÁGA rendkívül jelentős társadalmi-politikai eseményre, az általános választásokra készülődik. Szocialista társadalmunkban a választásoknak mindenkor nagy társadalmi-politikai súlyuk és Jelentőségük volt. Fokozott mértékben érvényes ez az idei választásokra. A szocialista hazánk jelene és jövője szempontjából életbevágóan fontos választási előkészületekből nem maradhat ki a tanulóifjúság sem. Egyrészt nem szabad megfeledkeznünk tanulóifjúságunkról, mint a választási agitáció „alanyáról", amelynek — akárcsak a felnőtt dolgozóknak, — meg kell magyaráznunk a választások lényegét és jelentőségét, ám fel ls kell használnunk a tanulóifjúságot a választások előkészítésében és sikeres megvalósításában. Ellenvetésként egyesek esetleg azzal érveihetének, ugyan miért lenne szükség arra, hogy már az iskolákban is politizáljunk. Nagy szükség van erre, s e kérdésben is hangsúlyoznunk kell a szocialista iskola politikai jellegét. A burzsoá társadalomban sem volt és napjainkban sem politikamentes az iskola. Érvényes ez a szocialista iskolákra is, amelyek egyik fontos küldetése az is, hogy a marxizmus—leninizmus alapelvei, tanításai szellemében megtanítsák a tanulóifjúságot politizálni. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez is fontos része az ifjúság életre való felkészítésének. S vajon kell-e jobb alkalom az ifjúság politikai nevelésére, mint a választási előkészületek? A FŐISKOLAI ÉS EGYETEMI HALLGATOK már aktivan kiveszik részüket a választásokból, hiszen aktív választójoggal rendelkeznek, azaz választhatnak. A főiskolák negyedik és felsőbb évfolyamaiba járó fiataloknak pedig már passzív választójoguk is van, vagyis választhatók, s közülük igen sokan be is kerülnek az újonnan megválasztott népképviseleti szervekbe. A tanulóifjúság e részének a választási előkészületekben való részvétele nyilvánvaló. Az alapiskolák és a középiskolák 1—3. évfolyamának tanulói még nem rendelkeznek választójoggal, a szakközépiskolák negyedik évfolyamának tanulói viszont — amennyiben a 18. élet-, évüket betöltötték — már" ugyancsak rendelkeznek aktív választójoggal. Az ez évi választások jelentőségét növeli, hogy országszerte mintegy egymillió 800 ezer fiatal először él aktív választójogával, s ez a tény is fontossá teszi, hogy a fiatalok körében foglalkozzunk a választásokkal. Felmerül a kérdés, hogy az alap- és középiskolák tanulói körében milyen formában foglalkozhatunk a választásokkal, és hogyan vonhatjuk be ezeket a fiatalokat a választások előkészítésébe? Nem, nem tévedtünk: valóban úgy gondoljuk, hogy az alap- és középiskolák tanulói körében is foglalkoznunk kell a választásokkal kapcsolatos kérdésekkel; természetesen más formában és szinten az alapiskolák alsó és felső tagozatának tanulóival és másként a középiskolásokkal. A tanulók életkorának megfelelően megmagyarázhatjuk a választások szerepét, a megválasztandó népképviseleti szervek tevékenységének fontosságát szocialista rendszerünkben, rámutathatunk a burzsoá és szocialista választási rendszer közötti alapvető különbségekre. Az alapiskolák alsó tagozatának felsőbb évfolyamaiban, elsősorban az ötödik évfolyamban, mód van erre a honismeret keretében, az alapiskolák felső tagozatán és a középiskolákban pedig a polgári nevelési órákon. De foglalkozhatunk a választásokkal a pionír-, illetve SZISZ-szervezetek által rendezett beszélgetéseken is, amelyekre meghívhatunk egy-egy képviselőjelöltet, esetleg a CSKP egy-egy régi tagját, akik elmondanák a tanulók•1971. XI. 3. Dr. ONŰDI JÁNOS MIKSZÄTH KÄLMAN REGÉNYE NYOMAIM ^ Cs. HORVÄTH TIBOR - KORCSMÁROS PÄL 9*