Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-04 / 261. szám, csütörtök

SEGÉDANYAG A PÁRTOKTATÁSHOZ L VÄLASZTÄSTÔL — VÁLASZTÁSIG HÉT ESZTENDŐ MÉRLEGE A FEJLŐDÉS JELENLEGI SZAKASZA Nem vitás, hogy Čalovo (Nagymegyer) a környék centruma lett. A több mint 6500 lakost számláló kisváros az utóbbi 8—10 év alatt fejlődésének olyan korszakát élte, amelyre büszke lehet a város minden lakója. Lehetetlen felsorolni mindazt a munkát, amit az elmúlt választási időszakban elvégeztek itt, de legalább nagy vonalakban tegyünk említést a városban felépült 535 lakásról, mely nagyban emelte a lakáskultúra színvonalát és javította a dolgozók életkörülményeit. Az „Szolgáltatások Házá"-t két és fél millió koronáért építették. A tejgyárban, melynek négy részlege van, 200 dolgozót foglalkoztatnak, fitt az alkalmazottak 75 százaléka nő.) Hat és fél millió korona értékben óvodát és bölcsődét építettek. Felsorolásunkból nem maradhat ki az új sportstadion és a „Centrum" áruház sem, mely dísze a város főterének. Hatalmas sertéshizlalda is épült és 1967-ben kezdte működését 380 alkalmazottal a RAVAKO üzem. A város vezetői nem feledkeztek meg a lakosság kulturális igényének kielégítéséről sem. Több mint kétmillió koronás ráfordítással átépítették a régi kultúrházat. így most már itt is méltó háza van a kultúrának. Az emberekkel való beszélgetéseim arról győztek meg, hogy az itt lakók szeretik városukat, szeretik, ha szebbé tehetik környezetüket. A tenniakarás, a szorgos munkálkodás nem lankad ezekben a napokban sem. Amit tesznek, azt a saját érdekükben teszik... Ezt igazolják felvételeink is! Szöveg és kép: TÔTHPÄL GYULA Két év alatt épült fel a bölcsőde és óvoda épülete, mely párját ritkítja a környéken. 1970 szeptemberében adták át. A gyerekekről 34 alkalmazott gondoskodik. A „Centrum" áruházban 1000 négyzetméter az eladói terület. Hét osztályán 45 alkalmazott gondoskodik az árusítás zavartalan menetéről. Tavalyi forgalmuk 20 millió koronán felül volt. Az elmúlt választási Időszakban 535 lakás épült. Felvételünköli a 70 lakásegységből álló épülettömb látható. Értékes kötelezettségvállalás •1971. XI. 3. f-ik) — A Košicei Prefa jelentős feladatot teljesít, a Magasépítő Vállalat részére biztosítja a lakásépítkezéshez szükséges előregyártott elemeket. A vállalat dolgozói tegnap vállalást tettek, hogy a novemberi termelési tervet a választás napjáig, november 26-ig teljesítik. Ennek érdekében František Kmec elvtárs vezetésével pénteken, szombaton és vasárnap a vállalat kilencven dolgozója — ebből 60 fiatal — vett részt a központi betonkészítő javítási munkálataiban. Ezzel kilencvenezer koronát megtakarítottak, s lehetőséget nyújtottak arra, hogy az egyébként egy hetet igénylő javítási munkálatok határidejének lerövidítésével a termelés értékét 800 ezer koronával növeljék, és teljesíthessék a választások tiszteletére vállalt kötelezettséget. T ársadalomfejlődésünk je• lenlegi szakaszának meghatározó elméleti és módszertani kiindulópontja a marxistaleninista tanítás. A szocializmus örökli a kapitalizmus után az anyagi-műszaki bázist és a munkamegosztást. Felszámolja az osztályellentéteket, a burzsoáziát mint osztályt, de osztálytársadalom marad. A szocializmusban a munkásság és a szövetkezeti parasztság mint osztály, az értelmiség, mint szociális csoport létezik. A szocialista építés célja, hogy felszámolja a városok és a falvak, a fizikai és a szellemi munka közötti lényeges különbséget. Ezzel céltudatosan alakítja azokat a feltételeket és azt az anyagi twzist, amely lehetővé teszi a szocializmusban a baráti osztályok közeledését és a nem ellenséges osztálykülönbségek áthidalását. Ezek az igényes feladatok koncepciós politikát követelnek a szocializmus anyag-műszaki bázisai fejlesztésének területén. A termelőerők olyan tervszerű fejlesztéséről van szó, ami közel hozza egymáshoz a mezőgazdasági és az ipari munka jellegét. így alakulnak ki feltételek a munkásság és a parasztság osztályellentéteinek felszámolására. A falusi termelőerők felemelkedése fokozatosan eltávolítja a különbséget a csoportos és a népi tulajdon között. Ezáltal kialakulnak az egyetlen, össznépi szocialista tulajdon megteremtésének feltételei a városokban és a falvakban is. Ez a fejlődés a termelés olyan koncentrálásához, olyan nagyobb gazdasági egységek kialakításához vezet, amelyek fokozatosan megkövetelik az ipari irányítás formáit megközelítő irányítási formákat. E koncepció megvalósítása volt pártunk célja már a XII. kongresszus után is. Az idő távlatából megállapíthatjuk, hogy a vezetés akkori irányítói a kérdéshez túlzott optimizmussal közeledtek, aminek oka többek között az volt, hogy nem értékelték a nemzetközi, valamint a hazai gazdasági és politikai feltételeket. Nem dolgozták ki a biztató koncepció gyakorlati megvalósítását. Túlságosan improvizáltak, hiányzott a feladatok teljesítését szavatoló gazdasági biztosíték. A jobboldal, kihasználva a helyzetet, támadásba lendült. De mindenekelőtt két szempontból hibázott. A terme, lőerők tervszerű fejlesztése és a szocialista tulajdonformák közeledését előmozdító tényezők helyett az antileninísta decentralizációt „ajánlotta", az össztársadalmi tulajdon helyett a csoportos tulajdont preferálta. Ezen az úton a munkások és parasztok nem közeledhettek egymáshoz. Ellenkezőleg, az az út elkülönülésükhöz vezetett. A baráti osztályok közeledéséről szóló lenini koncepciót a jobboldal úgy ferdítette el, hogy az ügyek természetével és a lenini hagyomány szellemével szemben hirdetni kezdte, hogy nálunk az osztályok már megszűntek létezni. Ez lehetővé tette az antiszocialista erők aktivizálódását, gyengítette a munkásosztály és a munkásosztály élcsapatának, a kommunista pártnak a vezető szerepét. A baráti osztályok közeledéséről szóló lenini koncepciót háttérbe szorította az ún. szociális partnerség elvszerűtlen irányvonala, ez pedig segített az ellenséges erőknek és ártott a munkásság és a parasztság objektív érdekeinek. A jobboldal ugyanígy kihasználta a tudományos-műszaki fejlődés területén észlelhető bizonyos ingadozást is. Taktikájának kiindulópontja az volt, hogy az osztályszempontokat mellőzve magyarázta a tudományosműszaki forradalom feltételeit és hatását a szocializmusban. Arra számított, hogy a tudományos-műszaki fejlődés során a társadalmi hegemónia nem a munkásosztályé, hanem az értelmiségé lesz, a munkásosztály tétlenül beolvad az értelmiségbe. Itt ismét áthatjuk az eltérést a fejlődés logikáiáto). a leninizmustôl, a munkásosztály és a szocializmus kárára. A marxista—leninista tanok leszögezik, hogy nélkülözhetetlen — a munkások, parasztok és a dolgozó értelmiség szövetségének keretén belül — a munkásosztály vezető szerepe, mert csupán a munkásosztályt ösztönzi saját gazdasági helyzete arra, hogy helyes irányba terelje a szocialista társadalom gazdasági életének és osztályszerkezetének fejlődését. Ez abból ered, hogy a szocializmusban betöltse történelmi küldetését. A revizionisták azonban az osztály nélküli társadalomról beszélnek. A szövetségről szóló lenini tanokat a temetők némaságával mellőzik. Ez a szocialista demokrácia és a szocialista államiság lenini értelmezése ellen irányul és mindenekelőtt a proletariátus diktatúrájának bojkottálására hivatott. Azonban a problémákat nem lehet hallgatással megoldani. A szubjektivizmusnak az a jellemzője, hogy bonyolulttá teszj az ellentéteket, válsághelyzeteket teremt és nem mutatja meg a tudományos, reális megoldáshoz vezető utat. Az a túlzott optimizmus, amely a hatvanas évek elején a hivatalos politika gyakorlatában érvényesült, kedvezett a jobboldalnak. A szocialista demokrácia szükséges fejlesztése és elmélyítése veszélyes politikai és ideológiai licitáció tárgyává vált. A jobboldal az osztályalapok megkerülésével törekedett a demokrácia fejlesztésére. Elterelte a szocialista demokrácia hatalmi kérdéseire és feladataira, valamint az államiság kérdéseire irányuló figyelmet. Javaslatai, amelyek azt célozták, hogy a dolgozók nagyobb arányban vegyenek részt a politikai irányításban, gyakorlatilag a politikai hatalom megoszlásához vezettek és megkönnyítették az ellenforradalmi erők előretörését. A proletariátus diktatúrájának átnövési folyamatát a revizionisták nem dialektikusan értelmezték és realizálták. Gépiesen és idő előtt ültették át a szocialista demokrácia szerkezetébe a kommunista önigazgatás elemeit. Ez az antidialektiku

s eljárás objektíven gyengítette a 'munkásosztály vezető szerepét és a proletariátus diktatúrája sürgős feladatainak v,megoldása helyett az osztályellenes szociáldemokrata szociális partnerség irányvonalát igyekezett érvényesíteni. Ezek a tények megerősítették az antiszocialista erők pozícióit. A demokratikus centralizmus ellen indított közvetett és közvetlen jobboldali támadások nem társadalmunk fejlesztését, hanem ellenkezőleg felbomlasztását célozták. Mindenekelőtt a marxizmus—leninizmusnak azt a tételét igyekeztek paralizálni, amely szerint a szocializmusban nélkülözhetetlen a kommunista párt vezető szerepe. Mindezt a haladás, a konzervativizmus és dogmatizmus elleni harc zászlója alatt és e harc nevében tették. A jobboldal azt emlegette, hogy szükség van a szocialista társadalom demokratizmusának növelésére. A valóságban azonban veszélyeztették a szocialista építés alapjait. A haladás helyett kitárták a kaput az ellenforradalom előtt. A nemzetközi és a saját tapasztalataink is azt mutatják, hogy az egyetlen sokat ígérő út a jövő felé: a lenini út. Ezért pártunk április utáni új vezetőségének Gustáv Husák elvtárssal az élén az volt az első feladata, hogy felújítsa a szocialista társadalom építéséről és fejlesztéséről szóló lenini elveket. A lenini kritériumok mutatják társadalmunk fejlesztésének lehetséges és szükséges irányait. E kritériumok tiszteletben tartása garantálja társadalmunk valóban harmonikus és dinamikus fejlődését. A CSKP emlékezetes áprilisi plénuma óta eltelt rövid két és fél esztendő eléggé bizonyítja a választott út helyességét. A szocialista társadalom sokoldalú fejlődésének korszakában élünk. Még nem mondhatjuk, hogy elérkeztünk a fejlődés kommunista fázisához. Társadalmunk fejlődésének alapvető irányait a szocialista építés kritériumai határozzák meg, ahogyan azt a párt Központi Bizottsága 1970. évi decemberi plenáris ülése dokumentumai hangsúlyozzák. Az a cél, hogv közeledjen egymáshoz a város és a falu, hogy felszámoljuk a fizikai és a szellemi munka között fennálló lényeges különbségeket és közelebb hozzuk egymáshoz a szocialista tulajdonformákat. A szocialista demokrácia további fejlődése megköveteli a munkásosztály és a kommunista párt vezető szerepének, a munkásosztály vezette munkások, parasztok és a dolgozó ér. telmiség szövetsége lenini elveinek következetes tiszteletben tartását. A lenini szövetség elvén alapul a Nemzeti Front és az egész politikai rendszer felépítése és tevékenysége. T ársadalmunk további fej• lődésének kulcsfontosságú alapja a demokratikus centralizmus és a proletár internacionalizmus marad. Mindkét elv integrált része a nemzetiségi kérdés föderatív, érzékeny és elvszerű megoldásának. A munkások, parasztok és a dolgozó értelmiség szövetségi politikájának feltétele a munkásosztály vezető szerepe. De a visszatérés a bevált szövetségi politikához nem értelmezhető szektás módon. Az „arccal a tömegek felé" jelszóval kifejezett politika dialektikus egységben tartalmazza a szövetség mindkét pólusát: a munkásosztály objektív érdekeinek elsőrendűségét, mivel ez az osztály egyidejűleg megvalósítja a szövetséges osztályok érdekeinek és szükségleteinek meg. felelő politikát. A szövetség politikája a dolgozó népbe vetett bizalom alapján álló politika. A dolgozó nép megérti a munkásosztály és a kommunis. ta párt törekvéseit, ha ezeket meggyőzően magyarázzák és propagálják, és ha e politika képviselői elvszerű és tartós kapcsolatban állnak a néppel. A népnek minden esetben szemtől szembe kell megmondani az igazat, mert ez összhangban áll a dolgozók érdekeivei és szükségleteivel. Ez a politika a tömegek kezdeményezésének feltétele és garanciája. Már az a rövid időszak is, amelyben ez a politika érvényesül, meggyőzően bizonyít, ja, hogy mennyi készség, jóakarat és tenniakarás rejlik a dolgozó népben. A dolgozó ember a kommunista párt és a munkásosztály valóban forradalmi, lenini politikájának alapvető és megbízható támasza. Ez bizalmunk és meggyőződésünk alapja. Ebben gyökerezik a szocialista társadalom legyőzhetetlen ereje és a dolgozó nép megbonthatatlan egysége. Az ellenforradalmi erőkkel szerzett tapasztalatok beszédesen bizonyították, hogy a szocializmus ügyét nemcsak az osztályellenség veszélyezteti, hanem veszélyezteti a szövetség következetlen politikája, az elmélet és a gyakorlat közötti eltérés, a különféle opportunizmus is, amely ugyan felkínálkozik a munkásosztálynak, de nem oldja meg idejekorán, következetesen és elvszerűen a munkásosztály és a szocializmus szükséges és reális feladatait. A

következetes internacionalizmus nemcsak a test. véri szocialista országok, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom bizalmát nyeri meg, hanem a szocialista közösség és integráció reális segítségét is biztosítja. Az alapvető támasz a Szovjetunió következetes lenini politikája. Az integráció a szocialista közösség keretében lényegesen megkönnyíti társadalmunk sokoldalú fejlődésének feltételeit, meggyorsítja az építés fejlesztésének ütemét és megkönnyíti az átmenetet a kommunista szociális gazdasági formáció magasabb fázisába. Dr. LADISLAV TOMAŠEK, docens (Rucié právo)