Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-11 / 267. szám, csütörtök

INDUL A HALADÓ TAPASZTALATOK ISKOLÁJA A tv képernyője a tudás szolgálatában A tudományos-műszaki forradalom a mezőgazdaságban is utat tör magának. Előnyünkre válik, ha ezt az utat. minden tudásunkkal és erőnkkel egyengetjük és járhatóvá tesszük. Š KO LA POKROKOVÝCH SKÚSENOSTI' Mezőgazdasági termelésünk további fejlődésével kapcsolatban leszögezhetjük, hogy a küszöbönálló, forradalmi jellegű minőségi változások alapjában megváltoztatják a mezőgazdasági termelés eddigi struktúráját, beleértve a mezőgazdasági dolgozók munkafeltételeit, életkörülményeit >§s kihatással lesznek a velük szemben támasztott szakmai követelményekre is. Arról van sző, hogy szocialista mezőgazdaságunk a termelő vállalatok többségének jelenlegi viszonylagos felaprózottsága mellett nem tudja maximális hatékonysággal kihasználni a magasabb színvonalú ipari termelés által produkált nagyobb teljesítményű gépenet, gépcsoportokat, általában az új termelési technológiát. Ez az állapot a további fejlődés szempontjából elég komoly gondot okoz, van azonban megoldás, mert mezőgazdasági termelésünk jelenlegi rendszerét céltudatos intézkedésekkel, a szocialista tervgazdálkodás lehetőségeit és a tudományos kutatási módszereket maximálisan kihasználva, közös akarással továbbfejleszthetjük, s elgördíthetünk minden akadályt a VÁLASZTÁSI széljegy z e t A szavazás időpontja Ezt a kérdést szintén törvény szabályozza. Az eddigiektől eltérően ezzel kapcsolatban két lehetőség nyflik. Az első az egynapos, a második a kétnapos választás. Mindkét esetben az ország egész területén egységesen meghatározott időpontban kerül sor a szavazási aktusra. Az egynapos választásnál a szavazás reggel 7 órakur veszi kezdetét és délután 16 órakor ér véget. Csakhogy etlöl az általános rendelkezéstől vannak a törvény által engedélyezett eltérések. Először is az, hogy Prágában és Bratislavában, továbbá a kerületi és a járási nemzeti bizottságok székhelyein és ezen túlmenően minden 10 000-nél több lakost számláló helységben a szavazás 7 órától 20 óráig tart. Másodszor az, hogy a nemzeti bizottság, amennyiben erre nyomós okai vannak (pi. a lakosság egy része más városokba jár dolgozni) korábbi időpontra helyezheti a szavazás kezdetét. A kétnapos választás esetében az első napon a szavazás egységesen délután 14 órakor veszi kezdetét és 21 órakor ér véget. A második napon reggel 7-kor kezdődik a szavazás és 14 órakor fejeződik be. Szükség esetén a nemzeti bizottság korábbi kezdés mellett dönthet. A november 2B—27-én megtartásra kerülő általános választásra tehát az utóbbi rendelkezések vonatkoznak. Cj körülmény az is, hogy választási törvényeink lehetővé teszik a szavazást köznapokon is. fgy például az idei kétnapos szavazás éppen pénteki és szombati napra esik. Az időpont körültekintő megválasztása s főleg az, hogy két nap közül választhatunk, lehetővé teszi, hogy mindenki részt vehessen ebben a fontos aktusban. (

g) legkorszerűbb technika és technológia alkalmazása útjából. Szocialista társadalmi rendszerünk magasabbrendűségét bizonyítja az is, hogy ami áthidalhatatlan akadályt jelent a kapitalista termelés viszonyai között (a magántulajdonban levő középbirtok-rendszer 50—100 hektáros egységeinek felszámolása nélkül aligha eshet szó a legfejlettebb nagyüzemi technika alkalmazásáról), az nálunk már a múlté és szinte önmagukat kínálják a legkedvezőbb megoldásokkal kecsegtető lehetőségek. Nem kell hozzá egyéb, mint e három varázsszó valóra váltása: specializáció, kooperáció és integráció; vagy ha úgy tetszik: szakosítás, együttműködés és egyesülés. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy mezőgazdasági termelésünk további szakosított fejlesztése össztársadalmi feladat. Amit ezen a téren el kell érnünk, az mindannyiunk érdekében történik, hiszen jelentős mértékben ettől függ életszínvonalunk további emelkedése is. Szocialista társadalmi rendszerünk jellegéből adódik az is, hogy a feladatokat csak tudományos megalapozottsággal, tervszerűen, a gazdasági lehetőségek és források figyelembevételével valósíthatjuk meg. A mezőgazdasági termelés átszervezésének küszöbönálló feladatait a CSKP XIV. kongreszszusának és az SZLKP kongresszusának határozatai és irányelvei tartalmazzák, megvalósításuk módozatain a tudományos és kutatóintézetek, főiskolák, az állami irányító szervek és a mezőgazdasági termelő vállalatok legjobb szakembereiből álló munkakollektívák dolgoznak. Nagy körültekintésre van szükség, hiszen többmilliós értékű és több évtizedre szóló beruházások megfelelő területi elhelyezéséről van szó, figyelembe véve a természeti, gazdasági és társadalmi feltételeket, adottságokat, valamint a technikai és a gazdasági fejlődés előre látható változásait. E folyamatnak mindannyian részesei vagyunk, akár mint termelők, akár mint fogyasztók. Mivel a feladatok sikeres megvalósítása rajtunk is múlik, ismeretekre van szükségünk, átfogó társadalmi tudásra, tudnunk kell, hogy mit akarunk, hogy mit, miért és hogyan kell megvalósítanunk. A tudás hatalom, és ha úrrá akarunk lenni dolgaink és feladataink felett, tanulnunk kell. A Csehszlovák Televízió még ebben az évben „Haladó Tapasztalatok Iskolája" címen televíziós tanfolyamot indít a mezőgazdasági dolgozók számára. A tanfolyam első évében, 1971 novemberétől 1972 májusáig havonta egyszer, összesen Fáradt galamboK hét leckére kerül sor. Az egyes leckék mindig csütörtökön 18.00 órakor kezdődnek, mintegy 40 perces időtartammal. Az adást a televízió másnap, pénteken d. e. 9.00 órai kezdettel a mezőgazdasági iskolák tanulói és a többi érdeklődő számára is megismételi. E műsorban az a különleges, hogy itt nemcsak egyszerű tévénézésről van szó. A mezőgazdasági vállalatok vezetői, a párt- ős szakszervezeti funkcionáriusok feladatul kapták, hogy a tanfolyamon való részvétel céljából felelős vezető által irányított tanulócsoportokat szervezzenek, s gondoskodjanak a tanfolyam biztosításának technikai feltételeiről, megfelelő helyiségről, tv-készülékről, szakirodalomról, szemléltető eszközökről és egyéb berendezési tárgyakról. A Haladó Tapasztalatok Iskolája első adására már e hét csütörtökén, november 11-én sor kerül, mely a párt mezőgazdasági politikájával foglalkozik a CSKP XIV. kongresszusának határozatai alapján. A további három témában a nézők megismerkedhetnek a szakosítás és a koncentráció alapelveivel és azok konkrét alkalmazásával a növénytermesztés és az állattenyésztés egyes szakaszain, a mezőgazdasági vállalatok adott feltételeinek megfelelően, összhangban az ötödik ötéves terv termelési feladataival. A további adás a mezőgazdasági termelés fejlesztésének anyagi-műszaki bázisával foglalkozik, a hatodik téma tárgya pedig a mezőgazdaság munkaerő-ellátásának fontos kérdése lesz. A befejező, hetedik részben a mezőgazdasági termelés fejlesztésének új szakaszában eddig elért eredmények összefoglaló ismertetésére kerül sor. A tanfolyam megindításával a CSKP KB titkárságának folyó évi júliusi határozata valósul meg, mely feladatul adja a mezőgazdasági dolgozók pontosan szervezett szakoktatási programjának megvalósítását a mezőgazdasági vállalatokban és a mezőgazdasági szervezetekben. A televízió adásaihoz az egyes leckékkel összefüggésben a mezőgazdasági sajtó aktuális szakcikkeket közöl. Ezeket a szakcikkeket a Szabad Földműves is közli, ezáltal a televízió műsora a magyar nézők számára is érthetőbbé válik. Örömmel fogadhatjuk tehát a Csehszlovák Televízió kezdeményezését és hasznos hozzájárulását a mezőgazdasági dolgozók színvonalas szakmai továbbképzéséhez, remélve, hogy a kedvező alkalmat mezőgazdasági üzemeink dolgozói teljes mértékben kihasználják. MAKRAI MIKLÓS (Tóthpál Gyula felvétele) ILLÚZIÓK ES POLITIKA A nyugati burzsoá demokráciákban általában kínosan ügyelnek az alkotmányosság látszatára, ezzel összefüggésben tehát a választások „törvényes" és „szabályszerű" lebonyolítására is. A kívülálló, esetleg tájékozatlan szemlélő első pillantásra tán el is hiszi, hogy ezekben az országokban a politikai hatalom forrása a „demokratikus" választásokban keresendő,, illetve áz állam mindenkori irányítóit a legszélesebb néprétegek juttatják hatalomra. Tán rá sem kellene mutatnunk ennek az állításnak a paradox voltára, hiszen aligha képzelhető el, hogy a iondoni munkás önszántából adja le a nagyburzsoázia prominens képviselőire a voksát. Mindjárt elöljáróban leszögezhetjük: az angol átlagpolgár számára szinte teljesen közömbös, vajon pillanatnyilag a Konzervatív Párt, vagy éppen a Munkáspárt van hatalmon. A két párt — amely immár hagyományosan váltja egymást a kormányrúdnál — politikai koncepciójából ugyanis nehezen hámozhatnánk ki olyan lényeges különbségeket, amelyek indokolttá tennék a választók polarizálódását, illetve azt, hogy az egyik, vagy a másik politikai áramlathoz csatlakozzanak. A politikai hatalomért folytatott harc szentesített módszere tehát a permanens választási kampányban, a mondvacsinált ellenzék politikai pálfordulásaiban keresendő. Kétségtelen, hogy a választók túlnyomó többségére ' — a gazdasági tényezőket kiiktatva — jelentős mértékben hat a burzsoá lapok kitartó és tegyük hozzá: rendkívül erőteljes propagandahadjárata. Ez viszont már az „ígérgetések" földje, ezen a ponton a lakosság, a dolgozó tömegek illúzióit veszik tervszerűen célba. Nem vitás, hogy a „ki ígér többet" politika kulisszatitkai mögé — konkrét tapasztalataira támaszkodva — belát az angol választó is. Viszont mit tegyen, ha csupán két alternatíva közül választhat, ha a demokrácia „épsége" felett őrködő törvények útvesztőjébe beleszédül? Választ ... Azt választja, aki többet ígér, s közben tán abban bízik, hátha a nagy ígéreteknek legalább a töredéke megvalósul. Mert az ugyebár kétségtelen, hogy a nagyobb ígéretnek tán a töredéke is „zsírosabb".. Ellenben ha vágyai, elképzelései nem valósulnak meg részben sem, esetleges lelkiismeretfurdalástól nem kell tartania, hiszen ha történetesen a „másik lóra tesz", szintén nem változtat helyzetén. Ezek azonban lélektani momentumok, a propaganda jól olajozott gépezete részben semlegesítheti őket. Más kérdés, hogy a burzsoá hatalmi csoportok egy olyan választási rendszert érvényesítenek, amely tulajdonképpen lehetetlenné teszi a többség akaratának érvényesülését. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a választók nem konkrét személyre, hanem lényegében egy konkíét programra adják le voksukat. Viszont a választási körzeteken belül — hiszen több jelölt indul — végeredményben a szavazatok aránylag csekély számával, 25 — 30 százalék, jutnak be törvényhozás „szentélyébe" a nép „kiválasztottjai". Nem más ez persze, mint a már jól ismert „oszd meg és uralkodj" képletének modernizált, látszatdemokráciába csomagolt változata. Arról nem is szólva, hogy a jelöltséghez nem bizonyul elegendőnek a politikai-társadalmi elkötelezettség, illetve elhivatottság, hanem aránylag szilárd anyagi bázis is szükségeltetik hozzá. Kezdjük tán ott, hogy aki a parlamenti választásokra óhajt benevezni 150 fontot szükséges letétbq helyeznie, s ezt az összeget csupán akkor kapja vissza, ha megszerzi a szavazatok egy nyolcadát. Persze a 150 font szinte csekélységnek tűnik ahhoz a pénzösszeghez viszonyítva, amelyet a választási hadjárattal összefüggő egyéb kiadások jelentenek. Igaz ugyan, hogy a Hyde Parkban bárki ingyen elmondhatja véleményét, ám a brit demokráciának ez az „intézménye" hovatovább turisztikai érdekességgé silányul, s mint ilyen távolról sem felel meg választási nagygyűlések megtartásának céljaira. A jelöltséghez tehát feltétlenül pénz kell, mégpedig sok pénz, s pusztán ez a tény kizárja, hogy a dolgozók tényleges képviselői bekerülhessenek a parlamentbe. A választási szi Z é >N egyik további „érdeke séga", hogy a már megválasz olt képviselő gyakorlatilag visszahívhatatlan a törvényhoz-s szerveiből. Ez jelenti tehát a kapun az ajtócskát, ez teszi számára lehetővé, hogy választási ígéreteiről megfeledkezve mintegy teljesen „emancipált" politikai életet éljen, kijátszhassa választói bizalmát. Nyilván nem szükséges hangsúlyozni, hogy a szóban forgó „szabály" alkalmazása ignorálja a választó és a választott között feltétlenül szükséges kontaktus megtere níésé'. míg a másik oldalról — a ne nzeti érdekek politikai szférájának szintjén — eltereli a képviselő figyelmét alapvető és meghatározó jellegű küldetéséről. Az angol törvényhozás egyik további specialitása az a kétkamarás rendszer, amelyek közül az egyik tulajdonképpen teljesen felesleges. A House of Lords, a felsőház mindössze késleltetheti az alsóházi (House of Commons) törvényjavaslatok elfogadását, a hatalom képletes szerve. A felsőházi tagság ugyanakkor örökletes, sőt nem örökletes tagjait is a királynő nevezi ki, míg a magas egyházi méltóságok hivatalból kapnak benne helyet. Felvetődhet a kérdés, vajon miért szükséges egy ilyen „szerv" fenntartása, ez viszont a hagyománytisztelő angolok belső ügye. Azonban a szigetország választóit az alsóházi állapotok is aggasztják, hiszen a törvényhozási gyakorlatában rendszerint a dolgozók érdekeivel szemben foglal állást, mint ahogyan azt a szakszervezetek jogait megnyirbáló törvényjavaslatok elfogadása idején is tette a közelmúltban. Persze, ismét kérdezhetnénk: vajon mit tett ez idő tájt az ellenzék? Nos, édeskeveset, képtelen volt kihasználni potenciális helyzetét, sőt kísérletet sem tett arra, hogy egységfrontot alkotva lépjen fel a toryk ellen. Ezzel szemben viszont a hatalmon levő párt gondoskodik róla, hogy az ellenzéki politikusoknak is legyen mit a tejbe aprítaniuk. A parlamenti ellenzék vezérét például miniszteri fizetés illeti meg. Tessék hát hozzászólni? Nem demokratikus eljárás ez? Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy Nagy-Britannia dolgozói, az átlagpolgár, sőt az aránylag jobban szituált rétegek sem juthatnak szóhoz, illetve nem emelhetik fel szavukat a törvényhozás manőverei ellen. Igaz ugyan, hogy akad egy-egy ellenzéki képviselő, aki látványosan beolvas a kormánynak, ám ez mitsem változtat a lényegen, úgy is mondhatnók: a kutya ugat, a karaván halad. Az angol kommunisták már a múltban is rámutattak a választási rendszer csalárdságára, hangoztatják, hogy minimális mértékben sem érvényesülhet a választó polgárok akarata. Tény viszont, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor az angol törvényhozási eléggé megviselte a közös piaci társulás vitája, aligha lehetséges olyan mélyreható változásokat elérni, amelyek nyomán az elkövetkező választások demokratikusabb formát öltenének. Most azonban a munkáspárti árnyékkormányon a sor, hogy nagyobbat Ígérjen. Kérdéses, hogy ígérgetései menynyiben hatnak majd a szigetország lakosságára, illetve a választási hadjárat kortesszakemberei mennyiben tudják ezek élét a toryk ellen fordítani. BALOGH P. IMRE M 1971 XI. 1 4