Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-02 / 259. szám, kedd

Termelékenység a Szovjetunióban KÉPVISELŐJELÖLT KÖLCSÖNÖS BIZALOM Őszinte tekintetű, fiatalos mozgású, középkorú asszony­nyal ülök szemben. Meggyőző hangja, beszédstílusa elárul­ja, hogy személyében a köz­ügyekben jártas, az ügyintézés formáit ismerő, a közéletben tevékeny szerepet betöltő egyénnel beszélgetek. Közvet­lensége, az emberek problé­máinak megértése közelhozta, a választők szívébe zárta Fehér Zdenka szemé­lyét, aki a Samoríni (Somor­jaf Efsz állattenyésztési rész­legének dolgozója és a Nyu­gat-szlovákiai Knb képviselő­ié. Eddigi munkájában miiulig az őszinte légkör kialakítá­sán fáradozott. Az emberek bizalommal keresik fel képvi­selőjüket, aki szívesen segít, osztozik gondjaikban, és ha teheti, orvosolja is őket. Gyak­ran látogat választói közé, s megbeszéli velük a tennivaló­kat. — Igen, igen — jegyzi meg mosolyogva —, enélkül a kép­viselői munka szinte elkép­zelhetetlen. A kölcsönös bi­zalom alapfeltétele minden sikernek és eredménynek. Ör­vendek, ha sikerül célkitűzé­seinket, választóim problémá­it megoldani, mert akkor ér­zem Igazán, hogy jó munkát végeztünk. Olyat, amire nem­csak most, ďe a jövőben is büszkék lehetünk. Városunk­ban egy időben lelassult a la­kásépítés üteme. De intézked­tünk .. . Azonnali intézkedésre volt szükség, mert nem volt kivi­telező vállalat, mely vállalta volna az építkezési munkála­tokat. A város vezetőinek Fe­hér elvtársnő személyes köz­benjárása segítségével sike­rült a Magasépítő Vállalat nit­rai (Nyitraj üzemével rendezni ezt a problémát. Fehér elvtársnő már fiata­lon aktív politikai és társadal­mi tevékenységet fejtett ki. 1952-től a CSKP tagjellöltje, majd 1955-től rendes tagja. 1954-bén a knb képviselőjévé választották. 1957-tői egy vá­lasztási időszakban pedig a Nemzetgyűlés képviselője volt. Jelenleg a Nyugat-szlovákiai Knb szociális bizottságának tagja. Érdemdús tevékenysé­get fejt ki a nőszövetségben, tagja a Szlovák Nőszövetség Központi Bizottságának. Több kitüntetés tulajdonosa. A párt megalakulása 50. évfordulójá­nak alkalmából emlékérem­mel tüntették ki. A nemzeti bizottságok 25 éves fennállása alkalmából a szlovák kor­mány kitüntetését kapta. A nőszövetségben végzett mun­kájáért is kitüntetésben része­sítették. Munkahelyén, a szö­vetkezetben példásan dolgo­zik. Ezt elismerő oklevelek bi­zonyítják. Már többször járt a Szovjetunióban tanulmány­úton. Ott sok barátot szerzett, akikkel most is aktív kapcso­latot tart fenn. Most, az új választások kü­szöbén., a Nemzeti Front a munkahelyén és a nép köré ben végzett sokéves, áldozat­kész munkája elismeréséül a Szlovák Nemzeti Tanács kép­viselőjének javasolja. — Milyen érzésekkel fogad ta a jelölést? — Kellemes érzés tudni, hogy az emberek bíznak ben­nem. Tudom, hogy a bizalom felelősséget is jelent. Mun­kámban felelősséggel tarto­zom választóimnak. Az embe­rek bizalmát, mint a szemünk fényét, őrizni kell. — Milyen tervei vannak? — Ha megválasztanak, sze­retnék a Szlovák Nemzeti Ta­nács szociális bizottságában dolgozni. Szorgalmazni fogom városunkban a lakáskérdés problémájának rendezését, az üzlethálózat és a szolgáltatá­sok fejlesztését, a csatornázá­si munkálatok mielőbbi befe­jezését. Áldatlan helyzet ural kodik az iskolák elhelyezése körül. Négy iskola van egy épületben összezsúfolva. Sze­retnénk felépíteni a gimnázi­um számára egy új iskolaépü­letet, mégpedig uszodával. Az idegenforgalom fejlesztése megkívánfa, hogy városunk­ban szállodát építsünk. Szá­molunk Zlaté Klasy (Nagy­magyar) és Eliašovce (Illés­háza) község további tervsze­rű fejlesztésével is. Főleg a szolgáltatások és az üzlethá­lózat fejlesztése terén. ' — Hogyan tudfá összehan­golni tevékenységét, munká­ját, mint szövetkezeti dolgo­zó, közéleti vezető és háziasz­szöny? — Köszönetet kell monda­nom az efsz vezetőségének. Most kértem áthelyezésemet az állattenyésztésből a szőlé­szetbe, hogy időm maradjon a közügyek intézésére. Meg­értettek. A rendezett csalőtdi életet férjem megértő maga­tartása teszi lehetővé. Neki is köszönhetem, hogy aktív po­litikai tevékenységet fejthe­tek ki. Ilyen a képvielőjelölt, akit a Nemzeti Front megválasz­tásra javasol. Eddig is jó munkát végzett, s reméljük, hogy a jövőben sem fognak benne csalódni a választók. SV1NGER ISTVÁN A CSEND A Nemzeti Front közép-szlo­vákiai választási programjának érdekes mozzanata az a terv, miszerint a kerület gazdag er­deiben hegyi parkokat, úgyne­vezett csend-övezeteket hoznak létre, erdőket jelölnek ki üdü­lésre, turisztikára. A Banská Bystrica-i erdővállalat igazgató­ja tudósítónkkal közölte, hogy az üdülő-turisztikát szolgáló el­ső hegyiparkot a Banská Byst­rica-i Urpín hegyen létesítik a városi nemzeti bizottsággal kar­öltve. Vadat is telepítenek ide, őzet, szarvast, rókát, fácánt stb., amelyek elkerített terüle­ten lesznek, természeti állat­kert jelleggel. A védett területek létrehozá­sában a közép-szlovákiai erdé­szeknek már gazdag tapasztala­taik vannak. A Čierny Balog-i erdészetben van a nemzetközi viszonylatban is ismert, tudomá­nyos célokat szolgáló dobroči védett őserdő. A víglaši, krivá­ňi és hroneci erdészet gondos­kodik a Polana komplexumról, amely szarvastenyészetéről hí­res, s ahonnan kiváló példá­ÖVEZETE nyokat telepítenek nemcsak a kerület, de az ország más va­dászterületeire is. Ugyancsak az elmúlt évek jő vadvédelmi te­vékenységét dicséri a Modrý Kameň-i Karikás, a lučeneci Petrovec és a Rimavská Sobo­ta-i Meleghegy rezervátum és tenyészet. A közép-szlovákiai erdőkben gyakran okoznak gondot a szél­viharok utáni döntvények, me­lyek rendszerint többéves nyo­mot hagynak. Az elpusztult Iüc­fenyő törzsekbe befészkeli ma­gát a kéregbogár, amely a vi­hartól megmenekült erdőket is veszélyezteti. Ennek megelőzé­se végett a választási program kitűzi a lűcfenyő erdők mono­kultúra jellegének megváltozta­tását. A lúcfenyő erdőkbe lomblevelű fákat telepítenek, amelyek mély gyökereket eresz­tenek s vihar esetén stabilitá­sukkal védik majd az erdőt. Ugyanakkor a lomblevelű fák feljavítják a lúcfenyők által sokhelyütt kimerült erdőtalaj összetételét is. Az 1971—1975. évi kilence­dik szovjet ötéves terv közép­pontjában az életszínvonal to­vábbi erőteljes emelése áll. A kilencedik ötéves tervben foglalt konkrét feladatok és a tervhez kapcsolódó — egyes részleteiben bizonyos fokig át­alakításra kerülő — közgazda­sági szabályozók a technikai haladás vívmányainak gyakor­lati hasznosítását, s ezzel a ter­melékenység erőteljesebb eme­lését célozzák. A jelenlegi rendszer A terv első évében, 1971-ben az eddiginél is nagyobb figyel­met szentelnek a bérek és az alapbéren felüli személyi jöve­delem alakulását szabályozó vállalati anyagi ösztönzési rendszerre, e rendszer átalakí­tására, javítására. Milyen irá­nyú az anyagi ösztönzési rend­szer átalakítása? A tervbe vett s az ipar nagy részében 1972­ben bevezetésre kerülő módo­sítás után az ösztönzési rend­szer a lehetőségek szerint, konk­rétan, szabályozás-technikai­lag is összekapcsolja a vállala­toknál a személyi jövedelmek alakulását a termelékenység változásával. Főleg az alapbé­ren felüli keresetek nagysága függ majd jobban a vállalati munka termelékenységének ala­kulásától. A gazdasáíg reform bevezeté­sével életbe lépett, jelenleg is érvényes anyagi ösztönzési rendszer az iparban a vállalati teljesítményt tükröző úgyneve­zett fő mutatókra vonatkozó tervek teljesítéséhez köti a bé­ren felüli keresetek alakulását. A költségként elszámolható bé­rek a termelési tervhez kapcso­lódnak, az iparban általában relatív béralapszabályozás ér­vényesül. A központilag megál­lapított (döntően kötött árfor­májú) árak és a centralizált, kötöttpályás anyagi-műszaki el­látás feltételei között a vállala­tok költségvetési befizetési kö­telezettségeikre, a nyereségre, a termékértékesítési árbávétel­re, a fontosabb termékek vá­lasztékösszetételére és a válla­latoknál megvalósítandó fej­lesztésre kötelező állami felada­tokat; e feladatokat kijelölő, a minisztérium és a középirányító szerv által a vállalatokra le­bontott tervmutatószámokat kapnak. A tervmutatószámként elő­írt eszköz-arányos nyereség (rentabilitás), s emellett az ér­tékesítési árbevétel-terv, vagy esetleg a nyereségösszegre vo­natkozó tervelőírös 100 százalé­kos teljesítése a feltétele a vál­lalati érdekeltségi alapok terv­szerinti képzésének. Bérkiegészítő ösztönzésre az anyagi ösztönzési alap, jóléti juttatásokra szociális-kulturális­lakásépítési alap, a felülről jó­váhagyott tervnek megfelelő belső felhalmozásra pedig ter­melés fejlesztési alap képezhe­tő a vállalatoknál. Az ágazati minisztériumok és a középirá­nyító szervek jelölik meg azo­kat a kulcsszámokat, terv sze­rinti előirányzatokat (a szov­jet szakirodalomban: normatí­vákat), amelyek meghatároz­zák, hogy a fő mutatókra vo­natkozó tervek teljesítésekor, il­letvp a tervtől eltérő teljesítés­kor mekkora érdekeltségi ala­pok képződhetnek. Az alapképzést és a felhasz­nálást naturális kötelezettségek, elsősorban a választék-összeté­telre, továbbá az export-szállí­tásokra, a műszaki fejlesztésre vonatkozó tervfeladatok telje­sítése is befolyásolja. Az anyagi ösztönzés tehát — szervesen il­leszkedve a gazdaságirányítási rendszer egészébe — a lebon­tott kötelező tervmutatószámok teljesítésére irányul! Az átalakítás elvi alapjai Az anyagi ösztönzési rend­szer tervbevett átalakítása, a termelékenység alakulásának a rendszerbe való konkrét be­építése azon a feltételezésen alapul, hogy válalati szinten megbízhatóan elkülöníthető és nyomon követhető az értékesí­tési árbevétel növekedésének az a része, hányada, amely a vállalati termelékenység emel­kedésének a következménye. A vállalati tevékenység mérésére sokféle módszer ismeretes. A termelékenység a bérezéssel és ösztönzéssel összefüggésben — az erre vonatkozó típusmód­szertan szerint — a szovjet ipar­ban általában az egy főre jutó bruttó termelési érték mutató­jával kerül előírásra, s ennek növekedését kívánják a tervbe­vett módosításokkal ösztönözni, jutalmazni. Nyilvánvaló, ha egy vállalat kötelező termelési és értékesítési tervét, az erre jóvá­hagyott létszámmal kevesebb munkaerővel is teljesíti (ilyen értelemben létszámmegtakarí­tást ér el), növekszik az előb­bieknek megfelelően értelme­zett termelékenysége. A dinamikusan fejlődő szov­jet népgazdaság egyes terüle­tein (elsősorban a távol-keleti,­valamint a szibériai munkahe­lyek egy részén, a különösen gyorsan felfutó gépiparban és vegyiparban, valamint a koráb­biakban viszonylag kevésbé fejlesztett kereskedelemben és szolgáltatásoknál) jelenleg ki­sebb vagy nagyobb méretű mun­kaerőfeszültség, létszámhiány van. A munkaerő probléma megoldására irányuló más in­tézkedések mellett például cél­irányosabb oktatási, szakmun­kásképzési rendszer, munkahe­lyek és munkavállalók átcso­portosítása, az ehhez járuló kü­lönleges kedvezmények stb.) fontos fejlemény, hogy egyre sza­porodik azoknak a vállalatoknak a száma, amelyek az előbbieknek megfelelően értelmezett lét­számmegtakarítást preferáló anyagi ösztönzési módszerek ki­próbálására irányuló kísérle­tekben vesznek részt. Ezek közül a scsekinói vegyi­kombinát létszámmegtakarító ösztönzési kísérlete a legismer­tebb. A kísérleti szabályozás lé­nyege itt abban áll, hogy ha a tervfeladatokhoz kijelölt lét­számnál kevesebb dolgozóval tel­jesítik a kötelező termelési és értékesítési előirányzatokat, a létszámkülönbözethez tartozó bérösszeg a kombinátnál marad­hat. Az ehhez hasonló kísérle­tek gyorsan terjednek a szov­jet iparban. Külön keretjogsza­bály és ösztönzési típúsmódszer­tan is megjelent a scsekinói rendszert alkalmazó vállalatok részére. Az egymástól egyes részle­tekben eltérő, de az alapirány­zatban egyező, s mindig lét­számmegtakarításból adódó ter­melékenységnövelésre ösztönző említett kísérletek tapasztala­tait is felhasználták a jövőre életbe lépő ösztönzési szabály­módosítás előkészítéséhez. A scsekinói kísérletnél és a hasonló megoldásoknál nem­csak az ösztönző bérkiegészítő kifizetések, hanem tulajdonkép­pen a bérek is bizonyos fokig összefüggésbe kerülnek a válla­lati szinten mért termelékeny­ség változásaival. A szovjet szakirodalom szerint kívánatos lenne az olyan irányú fejlődés, hogy az anyagi ösztönzési rend­szer kereteiben az ipar egészé­re érvényesüljön ez a tendencia, azaz: ne csak a prémium és a nyereségrészesedés, hanem — meghatározott keretekben — a dolgozók összkeresete is függ­jön a termelékenység alakulá­sától! Ennek megvalósítása a szovjet közgazdászok szerint úgy kép­zelhető el, hogy ágazatonként differenciált szorzókkal, norma­tívákkal írnák elő a jövőben a termelékenységi szint növekedé. sthez kapcsolható átlagbérnö­vekedés mértékét. E tekintet­ben még nem kristályosodott ki teljesen a szakértők és a gazda­ságirányítási apparátus képvise­lőinek véleménye, de erre kije­lölt vállalatoknál kísérleteket folytatnak az átlagbér növeke­désének a termelékenység vál­tozásaihoz kapcsolt szabá­lyozására. Két fő változat Elvi döntés született viszont arra nézve, hogy 1972-től az iparvállalatoknál a bérkiegészí­tő anyagi ösztönzési alap, vala­mint a jóléti és a fejlesztési alap nagyságát — a jelenlegi szabályok részleges módosításá­val a termelékenység alakulása is erősen befolyásolja majd! A befolyásolás módját és mérté­két egyrészt az egyes ágazatok technológiai sajátosságainak, másrészt az előállítót termé­kekre irányuló országos szük­ségletnek, tehát a termékek fontosságának a figyelembevé­telével alakítják ki. A szabályo­zás részletei és konkrét mérté­kei még nem ismeretesek. A mó­dosítások irányát és a differen­ciálás formáit, főbb megoldá­sait viszont kidolgozták és azo­kat a szakirodalom is ismerteti. Ezek szerint a termelékeny­ségnek az érdekeltségi alapok nagyságára tett hatása, a befo­lyásolás módszerei több válto­zatban valósulnak meg. Ezek mindegyike érinti a termékér­tékesítés és a termelékenység kölcsönös kapcsolatait. Éspedig úgy, hogy továbbra is a rentabi­litás és a termékértékesítés ár­bavétele aZ alapképzés két „fő" mutatója. De a termékértékesí­tési árbavétel számításakor kü­lönválasztják az árbevétel növe­kedésének azt a hányadát, amely kimutathatóan a munka termelékenységének emelkedé­séből adódik. S e hányadnak a különféle „kezelésén" alapul­nak a szabályozás főbb változa­tainak eltérései. A szabályozás változatainak két fő iránya a következő. Az elmúlt három-négy évre vissza­menőleg kiszámítják, hogy az értékesítési árbevétel növeke­désének hányadrésze származik a termelékenység növekedésé­ből. S e hányad éves növekedé­si százalékának átlagát veszi az első fő változatban viszonyí­tási alapként; ez az úgynevezett alapnormatíva. Az első fő válto­zat szerint a következő évek­ben a termelékenység növeke­déséből adódó értékesítési ár­bavétell növekedés százalékos mértékét ehhez az alapnorma­tlvához viszonyítják s az így kapott — korrigáló szorzóként szereplő — hányadossal korri­gálják az érdekeltségi alapok nagyságát kijelölő azon kulcso­kat, amelyek a két fő mutató tervszerinti teljesítése esetén az érdekeltségi alapok nagysá­gát meghatározzák. A szabálymódosítások másik fő változata . szerint az előző évek értékesítésnövekedési üte­mének átlagos mértéke adja az alapnormatívát. Ezután az alap­képzés mereete megegyezik az előzővel, csak a szabályozó szor­zószámok nagysága különbözik az első változat szorzóitól. / L. J. A kedvező időjárásnak köszönhető, hogy e hónapban 40 hek­tár területről takarítják be a cukorrépát a Öulov dvori (gyu­lamajori) Állami Gazdaság dolgozói. Bár a száraz idő nem na­gyon kedvezett a cukorrépának, a műtrágyázással és öntözéssel Jó eredményeket értek el. A répa hektárhozama 320 méter­mázsa. (Felvétel: B. Palkovifi — CSTK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom