Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-07 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó

GYEREKfiSZ Péterke és Éviké a homokban játszanak. Amikor beesteledilj, hazafelé indulnak. Péterke megszólal: — Éviké, nagyon tetszel nekem. Hozzám jönnél feleségül? — Igen. De mondd, el tudnál tartani? — Persze, otthon tele van a hűtőnk ennivalóval ... GYEREKEK Biológia óra. A tanító magyaráz: — Tudjátok, gyerekek, a természet minden hiányosságot bizonyos előnyökkel egyenlít ki. Például, akinek rossz a látása, annak az átlagosnál fejlettebb a hallása. Gyerekek, ki tud hasonló példát mondani? Sanyika jelentkezik: ^"Nálunk a nagypapámnak rövidebb a bal lába, és ezért hosszabb a jobb lába! MEGNÉMULT Kiss és Nagy üldögélnek a vendéglőben. — Képzeld, tegnap második díjat nyertem a Sportkán. — Ez igen! És a feleséged mit szól hozzá? — Azóta sem tud megszólalni a meglepetéstől). — Űristen, hogy érhet ennyi szerencse egyszerre! óvatos gyalogos (Krokog\*l) ÜRÜM — Te, Vera, nekem ma nincs semmi kedvem sem elmenni Sopánkaiékhoz. — Őszintén szólva, én sem lelkesedem a látogatásért. De viszont tudod, mennyire fognak örülni, ha nem megyünk el? — El tudom képzelni. Éppen ezért menjünk! SKÖT VICC Smith úr eszeveszetten döngeti a szomszéd ajtaját: — Hé, hogy merészelte kikapcsolni a rádióját, amikor én vendégeket hívtam a most következő tánczene meghallgatására! ELV — Engedje meg, hölgyem, hogy bemutatkozzam! — Elnézést, de én az utcán elvből nem ismerkedemI x — Kérem, akkor menjünk be ide a kapu alá .. . DORGÁLÁS Nem tudom, Jenő, mit lehet annyit azon a Lollobrigidán csodálni? Ne gondolj az arcára, keblére, testére és a lábára, s akkor mi marad előtted? — Te. — Csak lassabban a testtelI Azt hiszem, belső dolgaimba nekem is van beleszólásom! (V. Renéín karikatúrája) ÉNEKESNŐ Hangversenyterem. Egy énekesnő rákezdi: Ha én madár lennék ... Valaki kiált a nézőtérről: Hej, ha nekem puskám lenne... PÁRBESZÉD — Holnaptól megjavulok, teljeseh új életet kez. dek. —• Én is követem példádat. Nekem sincs egy vasam sem! Esküvő után MAI TÖRTÉNET — Mondd, Irma, dühös volt a mamád, hogy esak reggel jöttél meg a házibuliról? — Igen. Azért szidott meg, hogy miért nem vittem el őt is magammal... KÖNYV Londpnboh új könyv jelent meg a kirakatban. Nagy betűkkel volt nyomtatva a címe: Mit tud o férfi o nöröl? Smith bemegy az üzletbe, megvósóroljo a könyvet, maid érdeklődve lapozzo lel. Meglepetve veszi észre, hogy a könyv szűz üres lopot tartalmaz . . . IDŰS —- Kovácsné, mondja, mikor megy férjhez a lánya? — Ugyan, ne is kérdezze! Képzelje, volt neki egy udvarlója, tíz éve jártak együtt, s most szakított, mert szerinte már nagyon öreg a lányom! VENDÉGLŐBEN Egy kezdő pincérnönek mondja a főnök: — Kislány, maga ebben a hónapban annyi poharat eltört, hogy kénytelen vagyok magának prémiumot adni, ha mind le akarom vonni a fizetéséből! ERDŐBEN — Béla, ha most rögtön nem csókol meg, kiabálni kezdek! (Dadzis — Riga) NŐI DOLGOK — Ki köszünt neked, Mari? — A második férjem első feleségének harmadik férje! PÁRBESZÉD — Drágám, te vagy az én első szerelmem! — Úristen, már megint egy kezdővel van dolgom! MINEK — Éviké, gyere fel hozzáml — Nem megyek. — Ne légy olyan akaratos, ennyi örömet igazán okozhatnál nekem. — Nem, semmiképp sem megyek fel. — Ne félj, igazán nem akarok csinálni semmi olyat. — Akkor meg minek hívsz fel? NŐI DOLGOK — Verácskám, a jövő hónapban férjhez megyek. — Ne mondd! És kihez? — A Karcsihoz. — Komolyan? Hiszen úgy nézett ki, hogy könnyű kis flört az egész. — Igen, ő is ezt gondolta... VÁLASZ — Mancikám, mondja meg már nekem, miért nem akar hozzám jönni feleségül? — Azért, mert már van két öregapám ... — Azt mondod, hogy halálod után képeidnek nagy ára lesz? (Ici Paria) BLÖD VICC — Engedje meg, asszonyom, hogy felajánljam önnek az ernyőmet. — felesleges, kérem, hiszen nem esik. — Igaz, különben nekem sincs ernyőm. TITOK — Szevasz, Jenő! Hallom, hogy nősülni fogsz! — Igen. — És kit veszel el? — Az üzleti titok. Javíthatatlan férfi (Pikker—Tallinn) V. REZNYIKOV: Az utóbbi időben rengetegen közvéleménykutatnak engem. Először o. városi közlekedés figyelt fel a személyemre ... Felszállok a villamosra. Nem állok meg az ajtóban. Becsülettel megváltom a jegyemet. S akkor azt hallom: —r Maga ott, fekete szemüvegben, hová utazik? — Miért érdekli? — rezzenek össze az intelligens tekintetű nénike kérdésére. — Közvélemémjkutatunk abból a célból, hogy tovább tökéletesítsük .., Máskor a taxisofőr érdeklődését keltem fel. Felemelt kézzel álltam az úttesten, s nem hittem a szememnek, hogy az első sakktáblás kocsi megáll a lábaimnál. Beülök a főnök mellé. — Hová? — kérdezi és hátsó zsebéből jegyzetfüzetet vesz elő. — A pályaudvarra. — Minek? — s előkerül a golyóstolla is. — Kimegyek valaki elé ... — Ki elé? — s már jegyzi is. — Az anyósom elé. m — Milyen gyakran ül taxiba? •— Amikor nincs időm, de van pénzem. De minek ez magának? — Közvéleménykutatunk abból a célból, hogy tovább tökéletesítsük ... Közvéleménykutatás Aztán jött a színház. Pontosabban: én mentem a színházba. De a helyemen már várt a kérdőív. Nemzetiségem? Hány osztályt végeztem? Véletlenül vetődtem ide, vagy tudatosan? Barátja vagyok-e a színháznak, vagy sem? Huszonkét kérdés. Bs utána: „Kedves elvtárs, adja fel postán válaszait az Igazgatóságnak, amely abból a célból, hogy tovább tökéletesítse ..." Nemrégiben pedig késő este aktívan készültem már az alvásra, amikor csengeni kezdett a telefonom. — Mondja, kérem, rendszeresen nézi Ön a „Hogy főzzünk, mit főzzünk" televízió műsort? — Ne haragudjon, kislány, azt hiszem, mellétárcsázott. — Dehogy is — feleli meggyőződéssel. — Közvéleménykutatunk abból a célból, hogy tovább tökéletesítsük ... Melyik adás tetszik magának legjobban? Megfelél-e Qnnek az „Idő" című műsor időpontja? Kielégítőnek tartja-e hírszolgálatunkat? Mit javasolna abból a célból, hogy tovább tökéletesítsük ... Népszerű hetilapunkat kérem egy újságárustól. Na, gondolom, találok benne valami jót a delfinekről vagy a csekistákról. Belelapozok, és — 200 /száz!) kérdés mered rám abból a célból, hogy tovább tökéletesítsék Ebből elég! Perm városába utazom a nagymamához. Kiszakadok a szociológiai járvány fővárosi harapófogójából. Perm. Kimegyek a városba, fellélegzem, és belépek az első utamba akadó vendéglőbe. Belépek és ... Mielőtt folytatnám, csak annyit: már kihevertem az ott ért megrázkódtatást. Az orvosok gyógyulást ígérnek. De a permi vasutasok vendéglőjének kérdőívét úgy őrzöm, mint a katona a testéből kioperált repeszt. Íme: „Munkások, alkalmazottak, diákok és tanárok! Abból a célból, hogy kívánságaikat jobban megismerjük, vendéglőnk a szakszervezettel együtt fogyasztási konferenciát tart a kővetkező kérdések alapján: milyen gyakran látogatja a vendéglőt, mit szeret, mit utál, van e ideje az evésre, munkahelye, telefonja, kielégíti-e a felszolgálási mód, ha nem, tud-e jobb módszert... Válaszait abba a lyukba dobja, amit a pénztár melletti dobozon talál". A szociológiai amalőrmozgalom láncreakciójával találtuk magunkat szemben, emberek! Kérdez és közvéleményt kutat ma mindenki, akinek van egy kis ideje. Még a liftesnénik is, akik a lakók között terjesztik a kérdőívet: „Működjön e a lift, vagy sem? Melyik emeletre szeret leginkább felmenni? A lift közelében tartózkodjon liftes, vagy háziasszonykodjon inkább otthon? A közvéleménykutatást abból a célból folytatom, hogy tovább tökéletesítsem .. Tudom, mit tegyek, ha tűz van, hogyan viselkedjem mérgeskígyó-csípéskor. tudom, hogyan tartsam távol magamat és szeretteimet a rossz filmektől. Három bombatámadást, két szárazságot és két autóáremelést éltem át, ősz hajam van és egy érmem. „A fuldoklók kimentéséért." De hogyan szabaduljak a rám zúduló kérdések elől — azt nem tudom .„. Nem kellene körkérdést intéznem ez ügyben a szociológusokhoz? mmm mmmm ÉUHM