Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-07 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó

Čqynóés eqy {ér{i A TÉLI PALOTA ELLENI ROHAM ELSŐ SEBESÜLTJEI # AKI LENIN ELVTÁRSAT NEM AKARTA BEENGEDNI A PÁRTGYÜLÉSRE # A LETT LÖVÉSZEK HADOSZTÁLYÁNAK ÁPOLÓNŐJE # Kl VOLT AZ I. NEMZETKÖZI TÜZÉRHADOSZTÁLY PARANCSNOKA? # CSEH KŐMŰVES A PÁNCÉLVONATON # MIRŐL BESZÉL A VÖRÖS HADSEREG LEVÉLTÁRA? i# MEZÍTLÁB CHOCENBŐL PRÁGÁBA AZ ELSŐ MUNKÁSSPARTAKIÁDRA # A VÖRÖS KOMISSZÁR NEM KAP MUNKÁT # NAGYANYÓ ÉS A VÖRÖS ZÁSZLÓ ÉRDEMREND A nő Albína Jakovlevna Berzupova, a rigai egészségügyi nővérképző intézet tanulója, csinos loány volt. Udvarlékban, kérőkben nem volt hiánya. Mint a szép leányok általában, ő is válogatós volt, halasztgatta, halasztgatta a döntést. Ahogy az már lenni szokott, ha az ember sokáig tétovázik, az események megelőzik — döntenek helyette. A forradalomtól terhes időkben az ápolónő iskolát sebtibfen áthelyezték Rigából Pétervárra. Pétervárott pedig az események oly gyorsan peregtek a mozgalmas 1917-es évben, hogy a csinos ápolónő magánügyeire bizony nem maradt idő. Alig ocsúdott fel az intézet új helyén, már véres tüntetések sebesültjeit kötözte a Nyevszkij Proszpekten ... A mozgalmas időkben honfitársakat keres az ember, hogy r.agyobb biztonságban érezze magát. így Albína Jakovlevna megkereste a lettek társaságát. Akkor még nem tudta, hogy ezek a lettek rövidesen a hírneves lett lövészek hadosztályához tartoznak majd, a hős Kreml-őrség legendás katonái lesznek. Ápolónő volt. aki a sebeket kötözte. Az október 25-i estén nagy lövöldözés színhelyére vezényelték. A Nyevszkij Proszpekten lefelé jutott a Téli Palota előtti térhez. A hatalmas vasrácsos kaput a roham áttöri, gépfegyverkattogás, zaj, kiáltások hasítanak az éjszakába. Az első sebesülteket hozzák a Téli Palota kapujától. Albína Jakovlevna a Nagy Októberi Szocialista Forradalom első sebesültjeit kötözi. A húszéves ápolónő további sorsát már a forradalom szabja meg. A kommunista sejtben nyoma vész határozatlanságának, az események magukkal sodorják, döntései határozottak, gyorsak. Sokat lát, sokat tapasztal. Ott van a Péter-Pál erődnél, amikor a forradalmárok az őszi erőd föld- és vízalatti börtöneit felnyitják. Ű .nyújt segédkezet az évekig sötétzárkában, mélyen a tenger szintje alatt kiépített kazematákban sínylődő raboknak, akik a napfényre jutva a hirtelen fénytől megvakultai! esnek öszsze... A fiatal bolsevikeket szolgálatra osztják be a különféle, akkoriban gyakori szovjet- és • pártgyűlésekre. A sugárút egyik sarokházában tartották a bolsevikek egyik gyűlését, amelyre csak meghívóval lehetett bejutni, s a szolgálatosoknak szigorúan meghagyták, mást ne engedjenek be. Albína Jakovlevna Berzupova is ott állt a bejárati csarnokban, amikor egy alacsony szakállas ember közeledett feléje, hóna alatt szorongatja sapkáját. Albína a meghívót kérte. Az ember azon. ban széttárta karját, s azt mondta, hogy neki bizony meghívója nincsen, de azért csak engedje be. Azt már nem! Meghívó nélkül nem lehet, elvtárs. Akkor hívta az őrségparancsnokot, aki nagy megilletődéssel üdvözölte Lenin elvtársat — a sapkáját hóna alatt szorongató meghívó nélküli embert. Már-már meg akarta dorgálni a parancsot teljesítő, ám Lenin elvtársat mindeddig személyesen nem ismerő leányt, amikor Lenin elvtárs, közbeszólt: „Jól van kislány, helyesen tetted". V. I. Lenin tova sietett a gyűlésre, hogy a még csak néhány napos szovjethatalom további sorsáról, a forradalom kibontakozásáról tárgyaljon, tanácskozzon, döntsön .. . Berzupova Pétervárról a lett lövészek hadosztályával Moszkvába kerül, majd egy orosz társnőjével együtt a forradalom akkoriban legveszélyesebb szakaszára, az ukrán ellenforradalmárok elleni frontra vezénylik. Alakulóban van a Vörös Hadsereg. Berzupova nem sejti, hogy ez élete válaszútjához vezeti. A férfi František Kaplán, civilben kőműves, nem volt őfelsége Ferenc József császár leghívebb katonája. Amint szerét tehette az orosz fronton, azonnal kereket oldott és átszökött. A cnoceňi kőműves egy kijevi szerszámkészítő műhelyben dolgozott a Kuznyeckij utcában. Mikor meghallotta, hogy csehszlovák légiókat szerveznek, nem sokat gondolkozott, beállt legionistának. Itt azonban fokozatosan megismerte a légió forradalomellenes céljait is. Már a Kuznyeckij utcai műhelyben megismerte a forradalom céljait, megbarátkozott az orosz, ukrán forradalmárokkal és Dizony nem volt hajlandó ellenük harcolni. Ismerte már Kari I.iebknecht mondását,, miszerint az a fegyelem, amely a munkásság elleni célokat szolgálja, nem kötelező fegyelem — és a légió 2. ezredéből a Mirgorod közelében harcoló forradalmár partizánokhoz szökött. Amilyen megbízhatatlan katonája volt František Kaplan a császári- hadseregnek és az ellenforradalmi légióknak, olyan megbízható és becsületes katonája lett a forradalomnak 1918. február 8-án már ütegparancsnokként vonul be Kijevbe. Még ugyanabban a hónapban megkezdték az 1. Nemzetközi Tuzérhadosztály szervezését. A Vörös Hadsereg Központi Állami Levéltárában őrzött feljegyzések e hadosztály szervezéséről tartalmaznak egy parancsot: „Az ütegeket és a páncélvonatokat irányítsák át az I. Nemzetközi Tüzérhadosztályhoz Kaplan Franz Franzevics parancsnoksága alá". Ez a bizonyos Franz Francévics Kaplan Ukrajnában szokatlan név viselője volt. A Kaplan név azonban a Lenin ellen elkövetett merénylet után Ismert lett, hiszen a tettest is Kaplanovának hívták. A félreértések elkerülése végett Kaplan elvtársból Langer elvtárs lett. A grebjenka—cserkaszi vasútvonalon nagy harcokat vívott páni.élvonataival. Malajá Sztolipinszakaja közelében társaival meggyőzte a csehszlovák légiók 8. gyalogezrede egész géppuskás századát arról, hogy szökjenek át a forradalmárokhoz, fegyverzetükkel együtt. Zlatonos állomáson a fehátokét, akik a páncélvonat megsemmisítésére ütegeket vontattak az állomáshoz, úgy tévesztette meg, hogy 80 tagú lovascsapatot küldött ellenük, s amikor az ütegeket a lovasok felé fordították, a páncélvonat berobogott az állomásra, és megsemmisítette a tüzérszízadot. Lám, a kőműves-tüzér a lovascsaták szervezéséhez ís értett már s ež nem kerülte el Bugyonnij figyelmét sem. Megbízta Kaplan-Langert, szervezzen lovas alakulatokat. Szervezett, tárgyalt — a szovjethatalom megbízásából — és harcolt. Egységéhez egyszer Nyizsnij Novgorod városában váratlan erősítés érkezett. Egészségügyi erősítés. Két fiatal leány. Egy lett meg egy orosz. Legszívesebben" elkü.dte volna őket! Nem szerette az asszonyfélét S forradalomban. Az orosz leányt sikerült is tovább vezényelnie, más alakulathoz. A lett leány azonban nem hagyta magát. Amikor Kaplan — most már vörös komiszár — megismerte a leány forradalmi múltját, engedett — bevette a hadosztályba. A hadosztály vörös zászlaján minden itt küzdő nemzetiséget egy szalag jelképezte. A zászlóra rákerült a lett szalag is. Kijevben Kaplan-Langer, a vörös komiszár és Albína Jakovlevna Berzupova ápolónő öszszeházasodtak. A „mézeshuteket" azzal töltötték, hogy a hírhedt Machna ukrán ellenforradalmár martalőccsapatait páncélvonataik ütegeivel megsemmisítették . .. Utószó A világ két különböző tájáról elindult két ember különös találkozása a forradalom forgatagában filmre kívánkozó történet. De, mint minden történet végén, az olvasó, néző ki. váncsi lesz, mi lett a történet két hősével. Nos, erre választ tudunk adni: Kaplan elvtársat a Vörös Hadsereg megalakulása után tiszti iskolára javasolták. Moszkvába érve, az ottani csehszlovák kommunista sejt a Szadovaja utcában azonban meggyőzte Kaplan elvtársat, hogy tapasztalatait az akkor születő Csehszlovákiában gyümölcsöztesse, odahaza segítheti a legjobban a forradalom ügyét. Kaplan elvtárs feleségével együtt hazajött. A Vörös komisszárból ismét kőműves lett Choceüban, Kolínban, s ki tudná felsorolni, Csehország hány városában. Ha munkát kapott, nem telt el két hét, s híre utói érte — vörös komisszárokat nem alkalmaztak. Lakásán a csendőrök gyakrabban fordultak meg, mint ő maga, ak

1' munkát keresve rótta az országot. Amikor Manlnyn az első ' munkásspartakiádot szervezték, Albína Kaplaaová — ahogy most már a lett ájx>lőnőt hívták — mezítláb gyalogolt Prágába Choceňból, hogy ott lehessen Ott ls volt, s ott volt a munkásgyűléseken, a sztrájkokban, a tünteteseken. A német megszállás idején Kaplan elvtársat kényszermunkára Norvégiába hurcolták, s így távol az ismerősöktől, mindazoktól, akik tudtak forradalmi múltjáról sikerült eltitkolni kilétét, s átvészelnie a háborút. A felszabadulás után a Kaplan-házaspár minden erejével részt vett a politikai és építőmunkában. Kaplan elvtárs Szlovákiába kerül, ahol a Stavoindustria építővállalat művezetőjeként dolgozott. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának ünnepségeire 1957-ben meghívták Moszkvába. Nagy öröm vqjt szántára ez a hír, hiszen régi vágya teljesült. Az utazás küszöbén döntötte ágynak a betegség, s a martini kórházból temette a csehszlovák néphadsereg díszszázada ... Albína Kaplanová átköltözött leányukhoz, Szonyához Banská Bystricára. A leány — ma már Soňa Gajdošovának hívják, és két bájos gyermek mamája — ott folytatta édesapja, a vörös komisszár művét, ahol Kaplan elvtárs abbahagyta: az építőmunkában, a Stavoindustria vállalatban, s a politikai tevékenységben, a j>ártszervezetben. Közben Albin néni megért® 75. születésnapját, arcát száz barázda borltja, de testileg, szellemileg Iriss, szívesen sétálgat kis unokáival. Néha-néha kezébe veszi a régi Idők emlékeit, s tekintetével simogatja a férjének In Memoriam adományozott Vörös Zászló Érdemrendet, belelapoz az iratok közé, s elővesz egy a szovjet forradalom 50. évfordulójának ünnepségeire Prágába szóló meghívót. Idős volt már akkor, nem ment el. De az elv- társak gondoltak rá. Az egyik meghívót mindnyájan aláírták, és' elküldték neki. Egy széles ívű aláírás díszeleg a meghívó közepén: gen. Ludvík Svoboda. Az unokák ilyenkor megkérik nagyanyót, meséljen a régi időkről. Mint a mesét, úgy hallgatják az elbeszélést. Pedig nem mese ez. Igaz történet, amelyet elvtársak, levéltári dokumentumok s -egy Vörös Zászló Érdemrend tanúsít. VILCSEK GÉZA ig" Ritkaság, hogy egy család tagjai egy és ugyanazt a szakmát választják. Különösen, ha nehéz munkáról van szó. Pedig vannak ilyen esetek. így van az Dombiéknál is. A családfő 39 éve dolgozik a "komárnói (Komárom) hajógyárban a géplakatos szakmában. Példás munkája alapján ismertté vált. Két fia és leánya is ezt a szakmát választotta. — A 24 éves Dombi István patlncei (Pat) lakos, a szülők idősebb gyermeke. 1963-től dolgozik a géplakatos szakmában. Jő szervezőképességére, lelkes munkájára felfigyelt a gyár vezetősége, és több tisztség betöltésével bízta meg. Harmadik éve párttag. Az üzem egyik alapszervezetének pártelnöke, a népi milícia tagja és a SZISZ elnöke. A tömegszervezetekben aktívan tevékenykedik, de a munkahelyén is megállja a helyét. Ezzel kapcsolatban a következőkét mondta: — A gyárban munkaerőhiány van. Különösen hegesztőkre volna szükség. Ha a tervet teljesíteni akarjuk, naponta 13- -15 órát dolgozunk. A munkahelyemmel elégedett vagyok. A feleségem is itt dolgozik. A szakmaválasztást jól megfontoltam. Szeretném a szakmai „fogásokat" még jobban elsajátítani, hogy a gazdaság; életben hasznosítani tudjam. Három évig tanultam, de ehhez szükséges a gyakorlat is. Ezt pedig csak a napi munka mellett lehet elsajátítani. Az a munkacsoport, amelyben dolgozik, bekapcsolódott a szocialista munkaversenybe. Negyedévenként értékelik az eredményeket. Az elmúlt években kétszer kerültek az első helyre, és elnyerték a szocialista munkabridág címet. Dombi István fiatal kora ellenére már komoly élettapasztalatokkal rendelkezik. Elmondotta, hogy a jövőben az eddiginél többet kell foglalkozni a lakáskérdéssel és a fiatalok keresetének további íavltásával, mert a hajógyárban nehéz és felelősségteljes munkát végeznek. Ez serkentőleg hatna és fokozná a munkakedvet. Bízik benne, hogy a választások után ezek a problémák megoldódnak. DouiV elvtárs mondataiból jószáüilék, segíteni akarás sugárzik. Muikáscsaládbói származik. Édesapja nyomdokain halad, és nemcsak a szakmát örökölte tőle. de a becsületet és a közérdek iránti felelősségérzetet is. Kovád József