Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-07 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó

A SZOVJET MŰSZAKI FEJLŐDÉS KÖZGAZDASÁGTANA A tudományos-műszaki fejlődés meggyorsításának kiindulópontja" — a tervezés tökéletesítése. A tervezéssel szemben támasztott fő követelmény: olyan tervezési formák és módszerek kidolgozása, amelyek lehetővé tennék a tudományos-technikai tervek és a társadalmi és gazdasági fejlesztési tervek még szorosabb összekapcsolását, s ezáltal annak a belső egységének a megvalósítását, amely a Szovjetunió szociális, gazdasági és műszaki fejlesztési politikáját jellemzi. A modern technika bonyolultsága és a termelés növekvő specializálódása miatt a tudományos-technikai feladatok megoldásának kellő komplexitása és egyeztetettségét nem lehet ^megvalósítani minden részletre kiterjedően a népgazdasági tervezés szintjén. A termelés struktúrájában bekövetkezett legfontosabb változások megjelölése mellett a népgazdasági tervben, minisztériumi szinten kell összeállítani az új technika bevezetésének komplex terveit. Az egyesülések létrehozása kétségkívül meg fogja könnyíteni ennek a feladatnak a megoldását. Egyesülés és hatékonyság Nagy jelentősége van a vállalatoknál és az egyesüléseknél folyó önelszámolási tevékenység hozzáigazításának napjaink tudományos-technikai fejlődési követelményeihez. A jelenlegi gyakorlat legnagyobb hiányossága az, hogy a hozott intézkedések ellenére az új technika létrehozása és bevezetése sok vállalat szempontjából még mindig kevésbé előnyös, mint a régi módszerekkel való gyártás, a régi technika felhasználása. A majdnem egymilliárd rubel összegű ipari műszaki fejlesztési alapok létrehozása az új technikára áttérő vállalatokról a termelés előkészítése során felmerülő pótlólagos költségek jelentős részének terhét levette, de nem kompenzálta teljesen a normatív határidőn belül az új termékek sorozat- vagy tömeggyártására való áttérés pótlólagos költségeit, sem az új technológiai eljárás bevezetésének költségeit. Még nagyobb hiányosság az, hogy a fejlesztési alap csak a költségeket kompenzálja, de az ezeknek a költségeknek megfelelő nyereségkiesést és a termékértékesítési volumen csökkentését nem. A nyereségkiesés és az értékesítés csökkenése az ösztönzés célját szolgáló önálló elszámolási alapok csökkenéséhez vezet. Ha tehát az új technikára való átállás költségei társadalmilag szükségesek, akkor legalább annyi nyereséget kell hozniuk, mint amekkorát a régi termékek termelése hozott. Ezért a tudományos-technikai fejlődés meggyorsításának fontos gazdasági előfeltétele azon pótlólagos költségek megtérítési módszereinek további tökéletesítése, amelyek az új technika elsajátításával és bevezetésével kapcsolatosak, így például a hitel felhasználása, amelynek széles körű alkalmazási lehetőségei utat nyitnak az egyesülések fejlődésének. A legutóbbi időkig az iparban a gazdasági reformot a vállalatok bázisán valósították meg, és csak jelentéktelen mértékben a különböző formájú egyesülések bázisán. Ilyen körülmények között a fejlesztési alapok, mint a beruházások korszerűsítéséivek belső forrása, szükséges és elégséges volt. Nem lehetett a majdnem ötvenezer iparvállalat mindegyikénél olyan nyereséget hagyni, amely nemcsak az egyszerű, hanem a bővített újratermelést is biztosítja, és közvetlen függőséget létrehozni a technikai fejlődés üteme és iránya, és az egyes vállalatok nyereségének nagysága között. Más feltételek jönnek azonban létre akkor, amikor a reform felemelkedik az egyesülések szintjére, és az önálló elszámolási módszerek kiterjednek a minisztériumokra is. Most már lényeges, hogy az önálló elszámolás alapján álló főhatóságok és egyesülések a rendelkezésükre álló forrásokból nemcsak az egyszerű,' hanem a bővített újratermelést is biztosítsák. Nemcsak a korszerűsítésért kell felelősséget vállalniuk, hanem a gyökeres műszaki fejlesztési intézkedések megvalósításáért ls. Ezeknek a forrásoknak a nagyságát függővé kell tenni a gazdasági tevékenység hatékonyságától. Nem elegendő a vállalati fejlesztési alapoknak csupán egy részét centralizálni az egyesülésekben. A létrehozott nyereség meghatározott részét garantálni kell nekik a tudomány és a technika legújabb vívmányainak felhasználására, a termelés bővítésére, miközben ennek a résznek a nagysága összefüggésben van az ágazat távlati tervével, és a népgazdasági arányokkal. Ilyen körülmények között a rentabilitás önálló elszámolási elvének további felhasználása a termelés intenzívebbé tételének jelentős gazdasági ösztönzője lehet. Most folynak ilyen próbálkozások a műszeripari minisztérium egyesüléseiben. Véleményünk szerint csak ilyen alapon számíthatunk arra, hogy a reform során a vállalatok nem szorítkoznak a felszíni tartalékok kihasználására, hanem a jelentős műszaki-tudományos fejlesztési intézkedésekre fognak orientálódni. Az egyesülések létrehozása nemcsak azért bővíti a tudományos-technikai fejlődés meggyorsításának lehetőségeit, mert a termelést koncentráló és a forrásokat centralizáló egyesülések lehetővé teszik a specializáció kiszélesítését a tudomány közelítését a termeléshez, hanem azért is, mert az egyesülések révén teljesebben valósítható meg a központi tervezés és a fejlett önálló elszámolás összekapcsolása. Az önálló elszámolás alapján álló vállalati tevékenység hozzáigazítása a műszaki-tudományos fejlődés követelményeihez megköveteli az ösztönzést szolgáló elszámolási alapok képzésének szilárd, a távlati terv alapján kiépített normatíváit. A jelenlegi ötéves tervben a vállalatok fokozatosan álltak át az új tervezési és ösztönzési rendszerre akkor, amikor áz ötéves tervet már kialakították. Saját maguk „keresték meg" az ösztönzési alapok képzéséhez szükséges összegeket — ki mennyit tudott. De különböző mértékben tudtak — a terv feszítettségétől függően. Az egyes ágazatokra és vállalatokra vonatkozó normatíváktól jutottunk el a jutalmazási alapok képzésére fordítható eszközök teljes összegéhez. A terv és a reform kapcsolata Most már szorosabb kapcsolatot lehet létrehozni a gazdasági reform és az ötéves terv között. Ez azt jelenti, hogy az ötéves terv számításainak elvégzésénél elő kell irányozni a jutalmazási alap növekedésének lehetséges mértékét az ötéves terv teljesítésének körülményei között, és a jutalmazási alapot összefüggésbe kell hozni a nyereségforrásokkal és a béralappal. Ezekből az eszközökből kiindulva kell meghatározni azoknak a normatíváknak a mértékét, amelyeknek alapján a jutalmazási alapok képzése történik. Ilyen rendszer mellett biztosítani lehet a normatívák stabilitását, és ugyanakkor a vállalatok érdekeltségét az új technika széles körű bevezetésében, rá lehet bírni őket arra, hogy nagyobb feladatokat vállaljanak magukra, mint amekkorákat a terv ellenőrző számai előírnak, és hogy teljesítsék túl ezeket a terveket, mert így, a kialakított normatíváknak megfelelően nagyobb alapokhoz juthatnak. A második feltétel — előre meg kell határozni a nagykereskedelmi árak indexét ágazatonként és termékcsoportonként, ötéves időszakra. A tervezés és ösztönzés új rendszerében a vállalati tevékenység értékelésének alapvető mutatói a termékértékesítés növekedése, a nyereség növelése és a rentabilitási szint. Ezeknek a mutatóknak az összessége bizonyos képet nyújt nemcsak a termelés eredményei" ról, hanem hatékonyságáról is. Az intenzívebb termelés ösztönzésének megerősítése azonban gazdasági növekedés forrásainak teljesebb számbavételét kívánja meg, mindenekelőtt a munkatermelékenység emelése révén bekövetkezett terméknövekedés feltárását, valamint az önköltség csökkentése és a termékek minőségének megjavítása révén elért nyereségnövekedés kimutatását. Ugyanakkor a társadalmi szükségletek teljesebb kielégítésének érdekei megkövetelik, hogy a termelés naturális mutatószámainak szerepe megnövekedjen a vállalatok tevékenységének értékelésében, s mindenekelőtt figyelembe vegyük a műszakilag fejlett és jó minőségű termékek részarányát a termelés teljes volumenében. Csak a nyereségvolumen? Találkozhatunk azzal a véleménnyel, hogy a tudományos-műszaki fejlődés meggyorsítása követelményének a legjobban a tiszta nyereség tömegének mutatója felel meg, ha kiszámításának alapjául a mérleg szerinti nyereséget vesszük, levonva belőle 15 százalékos állóalap használati díjat. Azért esett erre a normára a választás, mivel jelenleg átlagosan egy rubelnyi beruházásra 15 kopek nyereséget hoz, s állítólag a vállalatoknak erre a normára való irányítása biztosítja a társadalmi és vállalati érdekek legteljesebb egységét, következésképpen a hatékony technika gyorsabb bevezetését. Azonban az ilyen becsült mutatószámra való áttérés nem emelné, hanem ellenkezőleg, csökkentené a vállalatok érdekeltségét a termelés hatékonyságának növelésében, az alapok megtérülésének gyorsításában, és az új technika bevezetésében. Jelenleg egyes ágazatok és vállalatok rentabilitása alacsonyabb a fenti 15 százaléknál, más iparágakban viszont jóval efelett van. Most a vállalatok az új technika hatékonyságának értékelésénél a rentabilitás elért szintjét veszik figyelembe (ezenkívül számba veszik a nyereség, vagy a termékértékesítési volumen lehetséges növekedését). Ha a fenti javaslatot elfogadnánk, akkor a vállalatoknak az új technika hatékonyságát csak az átlagos hatékonysági normával kellene összehasonlítania. Ekkor azonban azok a vállalatok, ahol a rentabilitás magasabb, nem lesznek érdekelve további növelésében, esetleg kevésbé hatékony technológiára térnek át. A nagykereskedelmi árak jelenlegi szintjén, elsősorban a kitermelőiparban a 15 százalékos eszközlekötési járulék bevezetése a vállalatok egy sorát veszteségessé tenné, vagy az alapvető nyersanyag és energiahordozók nagykereskedelmi árának emelését tenné szükségessé. Más szavakkal, ez vagy aláásná az önálló gazdasági elszámolást, vagy felborítaná a jelenlegi nagykereskedelmi árrendszert. Az elmélet és a gyakorlat azt mutatja, hogy az iparvállalati tevékenység értékelési kritériumainak kidolgozásánál a tudomáayos-műszaki fejlődés következményeihez, a nyereség és a rentabilitás mellett, nagyobb mértékben figyelembe kell venni a termékértékesítés és a nyereség növelésének forrásait, a munka termelékenységének emelését, a termelés intenzitásának fokát, A termelés eredményeinek értékelésénél figyelembe kell venni továbbá a társadalmi szükségletek kielégítését, a magas műszaki színvonalú és jó minőségű konkrét árufajták iránt megnyilvánuló fogyasztói keresletet. B. SZAHAROVSZKIJ, Moszkva „Szocialista társadalmunkban a választások demokratikus lényege abban rejlik, hogy a képviselő-testületeket a nép igazi képviselőiből alkotjuk meg, akik a népet szolgálják, és a CSKP, valamint a Nemzeti Front politikája jegyében kifejezik és megvalósítják a nép érdekeit " (A csk

p KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ÉS A NEMZETI FRONT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA VÄLASZTÄSI FELHÍVÁSÁBÓL) Hírek a Szovjetunióból # Tíz kötetben jelenik meg „A második világháború története" a Szovjetunióban. A Szovjetunió honvédelmi minisztere, Grecsko marsall vezette szerkesztő bizottságban több tudományág tekintélyes képviselői — történészek, közgazdászok, filozófusok, magas rangú katonatisztek, diplomaták és jogászok — foglalnak helyet. Az első kötetek kiadását 1977-re tervezik, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóján. # Moszkva a legtöbbet olvasó város a világon. A moszkvai újságok és folyóiratok éventte összesen mintegy 17 milliárd példányban jelennek meg. Moszkvában 1100 nyilvános könyvtár, 44 színház, 600 mozi, 60 múzeum működik. A szovjet fővárosban évente több mint 13 millió a színházlátogatók és mintegy 140 millió a mozilátogatók száma. # V. Mendel tallimii néprajzkutató több mint 40 éve tanulmányozza a különféle hegedűket és az észt népi hangszereket. Házi múzeumában 150 hegedűt őriz, amelyeket olasz, orosz, angol, francia mesterek és falusi észt kézművesek készítettek. A legrégibb hegedű 1694-ből származik, a legfiatalabbat pedig maga Mendel készítette az idén. # Észak-Kazahsztán egyik állattenyésztő gazdaságában sikerrel próbálták ki az istállókat infravörös sugarak segítségével fűtő új szovjet berendezést. Az újítás javítja a gazdaságok mikroklímáját, az állatok jobban érzik magukat, gyorsabban gyarapodnak súlyban, ritkábban betegek. Az új fűtési eljárás különösen az erősen kontinentális éghajlatú vidékeken előnyös. # A Mordvin Autonóm Köztársaságban, Szanraszkban olyan különleges „pisztolyok" gyártását kezdték meg, amelyekből gyors egymásutánban lehet „kilőni" különféle „töltetű" derelyéket. Az idén 100 000 ilyen pisztolyt vásárolhatnak a háziasszonyok. Ez a találmány megkönnyíti a hússal, hallal, túróval, gyümölcsízzel töltött ízletes derelyék készítését. 9 Századokon át hiába próbálkoztak az ékszerészek a gyémánt természetes színének megváltoztatásával. A Szovjet Tudományos Akadémia szibériai tagozatának munkatársai nemrég megoldották a problémát: jakutföldi gyémántokat besugárzással ezüstös, zöldes, illetve sárgás színűvé változtattak. A részecskék áramlása ugyanis megváltoztatja a gyémántkristály rácsszerkézetét. # I. Jurin voronyezsi növénynemesítő 20 év munkájának eredméhyeként olyan diófajtát talált, amely az orosz sztyeppén is megterem. A Volgográd megyei nyehajevszkajai erdőgazdaságnak már 2800 ilyen magról nevelt fácskát szállítottak — ezekből alakítják ki az első dióültetvényt. 1968—1969. zord telén sok szilvafa, meggyfa, almafa kipusztult, a diófák azonban megmaradtak. 9 Jakutföldön, ahol örökös a fagy, különleges hűtőházakat létesítenek. 15— 20 méteres aknákban őskori mammutok tetemeit helyezik el, hogy megmentsék őket a jövő tudósai számára. Az egyre ritkábbá váló jakutföldi mammutén kívül más tajgal és tundrái állatok maradványait is konzerválják ilyen „hűtőszekrényekben". # A Szovjet Tudományos Akadémia karéliai fiókintézete expedíciót szervezett vízalatti, sziklába vésett rajzok kutatására. A vállalkozást szerencse kísérte: egy tóban öt méter mélységben felfedeztek egy gránittömböt, amelyen 4000 évnél is régebbi, rejtélyes ábrázolásokat találtak. # Kamcsatka kopár területeit sokáig alkalmatlannak tartották a földművelésre. A félszigeten jelenleg 3000 hektáron termelnek burgonyát, s újabban hatalmas szakosított gazdaságokat szerveztek. A termelés eléri a hektárhozamonkénti 150 mázsát. Most további 1500 hektárt szándékoznak művelés alá vonni a tundrán. Ebben a vulkánok segítenek, a tűzhányók hamuja ugyanis kitűnő trágyának bizonyult. # A Leningrádi Helyismereti Kör megbízta A. Szeregodszkij nyugalmazott tengerészt, hogy vegye újra lajtsromba a leningrádi szigeteket. Kiderült, hogy Leningrád napjainkban nem 101 szigeten terül el, mint 1864-ben, s ahogy a kézikönyvek ma is írják, hanem 50 szigeten. Az építkezések megváltoztatták a Néva torkolatát: több csatorna feltöltődött, kisebb szigetek egybeolvadtak a nagyobbakkal.