Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-06 / 263. szám, szombat

A szlovák költészet óriására emlékezünk 50 ÉVE HALT MEG PAVOL ORSZÁGH-HVIEZDOSLAV ötven évvel ezelőtt, 1921. november 8-án hunyt el a szlovák költészet napjainkig is legkiemelkedőbb egyénisége, Pavol Országh-Hviezdoslav. Van talán valamiféle determinatív jelképesség a tényben, hogy a szlovákok legnagyobb költője abban az évben született, amikor a mi lánglelkű Petőfink lehunyta a szemét. Az árva-megyei Vyšný Kubinban született Pavol Országh ugyanis lelkes híve, propagálója és fordítója lett nemcsak Petőfi, hanem Arany, Madách és más magyar költők remekeinek és a magyar költők műveinek tanulmányozása lelkesítette a miskolci magyar gimnáziumban tanuló Pavol Országhot arra, hogy maga is költővé váljék. A késmárki gimnáziumi és Eperjesen folytatott jogakadémiai tanulmányai idején szüleinek, volt tanítóinak és olvasmányainak (Kollár, Hollý', Sládkovlc) hatása alatt döbbent rá nemzeti hovatartozására és ettől kezdve nyílegyenesen, töretlenül vezetett útja a szlovák költészet legmagasabb csúcsai felé, ami méltó is volt a költőhöz, akí a „Csillagdicsőítő" (Hviezdoslav) nevet választotta magának. Jogi tanulmányainak befejezése után Dolný

1 Kubínhan, majd húsz esztendeig Námestovón, élete végén pedig ismét Dolný Kubinban élt. Hviezdoslav rendkívül sokoldalú költői munkásságot fejtett ki. írt lírai és elbeszélő költeményeket, drámai műveket és igen számottevő műfordító tevékenysége is. Lírai költeményei sajátos hangvételükkel, stiláris bravúrokkal, jellegzetesen „hvlezdoslav"-i nyelvezetükkel tűnnek ki. A férfias, zárkózott szemérmesség, a meditaítv töprengés, a természetimádás gyakran a népköltészet legjobb hagyományait idéző, a realitások és az irrealitások közt lebegő kristálytiszta líra ez. Hviesdoslav, a lírikus, dalol az ifjúságról, a természet és a munka megannyi szépségéről, ifjúkori és családi emlékeiről, a népről. Mert a nemesi származású Pavol Országh-Hviezdoslav nagy kortársával, a prózaíró Kukucínnal együtt a nép oldalán állt, a népben, munkásokban és parasztokban látta nemzete fennmaradásának és megújhodásának biztos zálogát. A nép védelmében szállt síkra a „Ti nagyságosok, méltóságosok" (K vám urodzeným, veľkomožným) című költeményében is. Lírai költészetének nagyságát és erejét dicséri számos versciklusa, mint például a „Séták tavasszal" (Prechádzky jarom), .Séták nyáron" (Prechádzky letom), a „Szorongások" (Stesky) és a „Véres szonettek" (Krvavé sonety). A „Véres szonettek"-ben a közismerten humanista Hviezdoslav érzékeny lelkének hárfahúrjain hangzanak fel a kegyetlen öldöklés, az esztelen vérontás, a pusztítás és rombolás elleni tiltakozás akkordjai. Elbeszélő költeményei közt találunk terjedelmesebbeket és rövidebbeket is. Legjelentősebb nagyobb elbeszélő költeményei: „A csősz felesége" (Hájnikova žena), az Ežo Vlkolinský és a „Gábor Vlkolinský". Ezek az elbeszélő költemények események füzére által bizonyítják azt, amit Hviezdoslav töretlenül vall lírájában is: a szlovák nemesség; a bocskoros nemesek anyagi és erkölcsi csődbe jutottak, nincs szilárd talaj a talpuk alatt, könyörtelenül pusztulásra vannak Ítélve, a nemzet jövője a nép kezében van. Ezeknek az elbeszélő költeményeknek meseszövése meglehetősen egyszerű, a költemények stílusa azonban mindennél ékesebben tanúskodik a nagy költő nem mindennapi művészi kvalitásairól. Jellegzetesen megrajzolt életképeknek tűnnek kisebb terjedelmű elbeszélő költeményei, mint például a humoros hangvételű „Bútora és Csútora" (Bútora és Cútora), „Az első fogat" (Prvý záprah), „Az éjjeli legeltetésen" (Na obnöcke), az „Aratni!" (V žatvu!) és több más hansoló mű. A legkülönfélébb műfajok iránt élénken érdeklődő Hviezdoslav megpróbálkozott a drámaírással is. Erre talán az a tény is ösztökélte, hogy műfordítói tevékenysége során számos kiváló drámai művel ismerkedett meg a világirodalomból. Drámai müvei azonban csak próbálkozások szintjén maradtak, nem képviselnek komolyabb irodalmi értéket. legjelentősebb közülük a „Heródes és Herődias" (Herodes a Herodias) című drámai költemény, amely a Bibliából is ismert Heródes király züllött erkölcsű udvarának ábrázolásával kíván. ja érzékeltetni az ókori zsidó társadalom széthullását. A szlovákok legnagyobb költője igen nagy jelentőséget tulajdonított a műfordítói tevékenységnek is, mert őszinte és lelkes híve volt a népek közeledésének, barátságának és az volt a meggyőződése, hogy a népek elsősorban kultúrájukon. irodalmukon keresztül Ismerhetik meg egymást. Fordított angol, orosz, lengyel, német és magyar nyelvből. Shakespeare „Szentivánéji álom" és „Hamlet" című müvét, Goethe „Faust"-ját, Schiller számos örökszép költeményét, Puskin, Lermontov és a lengyel Mickiewicz több költeményét fordította le szlovák nyelvre. A magyar irodalomhoz különösen meleg, baráti szálak fűzték. Rendkívül szerette Petőfi és Arany költeményeit, igen sokat le is fordított közülük és olyan nehéz fel. adatra is vállalkozott, mint amilyen Madách Imre „Az ember tragédiája" című müvének szlovák tolmácsolása. Magyar írótársai nagyra becsülték és szerették Hviezdoslavot, aki nemcsak mint költő, hanem mint ember, mint jellem is nagy volt. Hviezdoslav ma is példakép lehet valamennyiünk, ma-. gvarok és szovákok számára, népeink kölcsönös- barátságá-nak fáradhatatlan ápolása és elmélyítése szempontjából. Szerette a magyar költészetet, szerette a magyarokat és ezért magától értetődő, hogy nekünk is szeretnünk kell őt és népét, melyről oly nagy tehetséggel és szeretettel énekelt. Hviezdoslav költői munkásságának, műfordítói tevékenységének, követésre méltó emberi magatartásának magvar részről történő elismerését jelentette a korának egvik legrangosabb írói társulásába, a Kisfaludy Társaságba 1912-ben történt beválasztása is. Halálának ötvenedik évfordulója alkalmából nagy szeretettel és tisztelettel emlékezünk a szlovákok legnagyobb költőjére, Pavol Országh-Hviszdoslavra. A kiváló tehetségű, töretlen jellemű nagy szlovák költő mindannyiunk számára példát mutatott a népek kölcsönös megbecsüléséhez, egymás kultúrájának, irodalmának tiszteletben tartásához és megértéséhcz SÁGI TÓTH TIBOR KÉPVISELŐJELÖLT A közösség érdekében A régi partizánharcok, fegyverropogások emléke úgy él Árpád Jahaniak elvtárs emlékében, mint egy visszajáró rossz álom. — Pedig nem álom, hanem valóság — mondja. S ezt sohasem szabad elfelejtenünk. Nem szabad elfelejtenünk azért, mert ez a harc szabadította fel hazánkat a sok évszázados elnyomás alól, s azért sem, hogy annak borzalmai felkiáltójelként őrködjenek békés építőmunkánk felett. Árpád Juhaniak elvtárs részt vett a Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítésében. Tagfa volt a Forradalmi Nemzeti Bizottságnak, parancsnoka a vrútkyi népi milicának és tagja a felkelés kirobbantása után nyomban megalapított helyi pártszervezetnek. Mint partizán harcolt 1945. március 19-ig, amikor a német fronton való átjutás után az egész partizánegység jelentkezett Poprádnál a csehszlovák- hadseregbe. — A felszabadulás után hol dolgozott? — 1945. július 22-től kisebb megszakítással Stúrovóban (Párkányban) dolgozom. — Hogyan hatott Önre ez a vidék, a lakosság? — 1945-ben nem először jöttem Stúrovóba. 1936 és 38 között itt töltöttem a tényleges katonai szolgálatot és mint labdarúgó a lakosság egy részével is megismerkedtem. — Politikai és közéleti munkásságában nem hatott zavaróan, hogy ennek a vidéknek s magának a városnak is túlnyomó részben magyar a lakossága? — Egyáltalán. Egész életemben internacionalista voltam. S talán éppen azért, mert igazi, jó szlováknak tartom magam, megbecsülöm mások nemzeti érzését is. Az ember értékét szerintem nem nemzetisége, hanem politikai kiállása és munkássága szabja meg. Ogy érzem, hogy a város lakossága ezt tudja rólam. S ezt igazolja az is, hogy 1960-tól a Štúrovói Vnh képviselője és elnöke vagyok. — jelenleg is képviselőjelölt a vnb-be, a jnb-be és a 4 knb-ba. Mik a tervei az elkövetkező választási időszakra? — Célom a város lakosságától nyert eddigi bizalmat még jobban kiérdemelni. Nem szeretnék ezután sem csalódást okozni azoknak akik bíznak bennem. Eddig is sokat fáradoztam a város fejlesztéséért, továbbra is célom az iparosodó, fejlődő városunk továbbfejlesztése. Főleg az üzlethálózatot kell kiépíteni, mert a régi épületekben elhelyezett üzletek nemcsak lerontják a város képét, de a vásárlók igényeit sem elégítik ki. A papírgyár igazgatóságával való jó együttműködés eredményeként befejezzük a sportpályát, hogy a labdarúgás és más sportág fejlődéséhez is biztosítva legyen minden előfeltétel. Szerintem a sportolási lehetőségek kifejlesztése részben megoldja városunk ifjúságának szórakozási gondjait. A városfejlesztési tervünk sok feladatot tűz ki. S a következő választási időszakban — amennyiben a lakosság bizalmát továbbra ís bírom —, minden erőmmel hozzájárulok ennek a tervnek maradéktalan teljesítéséhez. Árpád juhaniak 1968-69ben sem tért el a helyes útról. Határozottan fellépett a jobboldali elhajlók ellen és nagyban elősegítette a városban a konszolidációt. Jelenleg is joggal bíznak a város és környékének lakói a „Szocialista haza építéséért" érdemrend birtokosában, hogy sokéves tapasztalatát, tudását, harciasságát a választók érdekeinek szolgálatába állítja. KRÉMMER LÁSZLÓ Balogh Edgár, a kiváló kolozsvári publicista, a Korunk főszerkesztő helyettese nemrég átutazóban Budapesten töltött néhány órát. A Sarló 1931. szeptember 25—29-e között Pozsonyban lezajlott első kongresszusának kerek évfordulója alkalmából a kongresszus szerepéről és általában a Sarló mozgalom jelentőségéről beszélgettünk vele, aki a mozgalom egyik megteremtője és szellemi iráirányítója volt. — Húsz-huszonöt éves fiatalok (ilyen korúak voltunk 1931. őszén) manapság nem lépnek fel olyan mindent átfogó igénynyel, mint mi akkor; bizonyára azért, mert van mit folytatniuk és javítaniuk. Nekünk annak idején, tizenkét évvel a monarchiabeli magyar úri-polgári világ bukása után s a kisebbségi viszonyok kilátástalansága közepett nem volt miben megkapaszkodnunk, s egyedül a teljes társadalmi fordulattól várhattunk jövőt. Ez vezetett el bennünket e nemzetközi munkásmozgalomhoz. — ötnapos pozsonyi kongresszusunk csupán zárófejezete volt egy hosszas eszmélkedés! folyamatnak, amely a keresztény-nemzeti kurzus frázisaiból fakadó faji és „népbarát" Illúziókon, nardohyik tapogatózásokon át a társadalmi valóság reális érzékeléséig s a népi forradalommá szélesülő proletár osztályharc tudományos elfogadásáig vezetett el bennünket. A kongreszus vitáin saját erőnkből jutottunk el a marxizmus— leninizmus tételéig, s ily módon járultunk hozzá a magyar diákság és fiatal értelmiség nemcsak Csehszlovákiában, hanem Magyarországon és Romániában is megindult eszmei erjedéséhez. A kommunista mozgalom szegényebb maradt volna a népi-nemzeti bővülés nélkül, s a népi-nemzeti mozgalmak leromlottak, ellentmondásokba fulladtak volna, ha nem tudnak gondolatmenete: a harci taktikát illetően. Ezért volt nagy jelentőségű a cseh munkásmozgalom jelesének, Jullus Fűtiknak, a részvétele a kongresszuson. Ö figyelmeztetett arra, hogy az elnyomott magyar kisebbség senki sem vonhatta ki magát. — Amikor manapság a csehszlovákiai magyarság tömegei évente öszegyűlnek Gombaszög mezején a Sajó völgyében, s ott szocialista kulturájuk javait előadják, tulajdonképpen a SarA SARLÓ Középkelet-Európa koncepciója BUDAPESTI BESZÉLGETÉS BALOGH EDGÄRRAL rákapcsolódni a proletár forradalmiság áramkörére. — A kongresszus vitái és határozatai helyesen jelölték-e ki a fiatalság útját egy jobb Közép-KeletEeurópa felé? — Ma már logikusnak és egyszerűnek tetszik, hogy az ott egybegyűlt fiatalság határozottan szembefordult mind a magyar irredenta revanspolltikával, felfogva meddőségét és veszélyeit, mind a nemzetiségi elnyomással, amelynek súlyát bőrén érezte, s e kettős fronton magukhoz a dolgozó tömegekhez fordult. 1931-ben azonban mindez bonyult és ellentmondásos folyamatok s ezeknek megfelelő viták konklúziója volt. Az állásfoglalás eredetisége abban is megnyilvánult, hogy a szláv —magyar—román együttélés koncepciója nemcsak az egyenlőségen alapuló harmóniát kereste, hanem közös harcot is hirdetett az akkor még KeletEurópára nehezedő francia s a fenyegető német imperialista törekvésekkel, azok megoszló praktikájával szemben, s a Szovjetunió szocialista építésében látta meg a Dunatáj emancipációjához szükséges tör.jnelmi támaszpontot. — Egy dologban azonban nem volt világos a Sarló ifjúságának legkomolyabb szövetségese a cseh munkásosztály, mert annak osztályharca az uralkodó cseh burzsoázia ellen vívja kl a nemzeti kérdés szocialista megoldásának lehetőségét ls. Általános „konföderációs" jelszavak helyett ezért a forradalmi erők országon belüli összevonását sürgette, s ezzel hozzá is járult a Sarló további éveinek a csehszlovákiai párt- és munkásmozgalomban folytatódó szerepéhez. Az Ideig-óráig előtörő magyar úri-polgári politika a maga német kalandor-elkötelezettségeivel az ellenkező irányban hatott, de a fasizmus bukásakor bebizonyosodott a vértanúvá vált Július Fučík realizmusának igaza. — Milyen körben vagy körökben találtak visszhangra a Sarló eszméi és céljai? — A pozsonyi kongrésszuson a csehszlovákiai magyar ifjúság ötvenegy küldöttje vett részt, könyvünk, amely A sarló jegyében címmel egy év múlva a kongresszus anyagát közölte, az elkobzása ellenére is több ezer példányban jutott el az olvasókhoz, s amint ez a csehszlovákiai magyar szellemi élet egészéből kiderült, a felvetődött problémák és megoldási tervek hatása alól ló emlékét idézik, hiszen három évvel a pozsonyi kongresszus előtt ezen a mezőn gyülekezett először, s vett népi forradalmi irányt az 1931-ben kommunistává öntudatosodott Ifjúsági csoportulás. — Köztudott, hogy a Sarló, mint mozgalom, a harmincas évek derekán feloszlott. Mi volt ennek az oka? Helyes volt-e, hogy vezetőinek zöme pártmunkát vállalva, lemondott az ifjúság közvetlen szervezéséről és irányításáról? — Ogy gondolom, hasznosabb volt a csehszlovákiai magyarság haladó erőinek fejlődése szempontjából magának a népfrontos és antifasiszta mozgalomnak a szélesebb kibontakozása, mint egy kis közösség zárt önfenntartása. A Magyar Nap című napilap például évekkel a Sarló „feloszlása" után a régi sarlóspk legjobbjaival indult Moravská Ostravában, s köztudomású, hogy a legelterjedtebb s valóban a magyar népi kérdéseket élőén kifejező újságként százezrekre volt öntudatosító hatással. Éppen ezt kell jól látni: a Sarló igazi jelentősége az 1931-es kongreszszusoft a népi-nemzeti problémák, elképzelések és igények, a sokszor emlegetett „új arcú magyarság" átvitele a kommunizmus táborába (ne felejtsük el: a Csehszlovákiai Kommunisták Pártja legális volt) s így eleve ellentmondásossá vált volna bármiféle külön platform, keret, mozgalmiság görcsös őrzése. — Végső fokon, hogyan foglalhatná össze a Sarló szerepét és jelentőségét négy évtized távlatából? — Térben és időben, vagyis a sajátos földrajzi és nemzetinemzetiségi koordináták közt kell felvetni az emberiség konkrét problémáit, mert csak az „itt és most" vállalt állásfoglalás teheti reálissá a marxizmus—leninizmus általános törvényeinek gyakorlati alkalmazását. A Sarló értelmiségi problémafelvetései és az ezekre adott válaszok hasznosan járultak hozzá a csehszlovákiai magyar tömegek osztály- és nemzetiségi szerepének és céljának megfogalmazásához, s kihatottak a magyarországi és romániai magyar irodalmi élet népi törekvéseire, azoknak a munkásmozgalommal való találkozására. Népi irodalom és falukutatás, valóságirodalom, nemzeti kérdés és élő nemzetköziség, kisebbség és többség együttélése és népfrontos, antifasiszta szövetkezése, számos folyóirat (Erdélyi Fiatalok, Korunk, Kelet Népe), számos mozgalom (Bartha Miklós Társaság, Szegedi Fiatalok, Márciusi Front) és esemény (Tavaszi Parlament Csehszlovákiában, Vásárhelyi Találkozó Romániában) hozható kapcsolatba a Sarló 1931-es programjával, s ez elég arra, hogy a negyven évvel ezelőtt Pozsonyban elhangzottakra szívesen emlékezzünk. SÁNDOR LÁSZLÓ IElet és Irodalom 1971. X. 30./