Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-05 / 262. szám, péntek

RIPORTERÜNK KIPRÓBÁLTA a rádiólokátoros célfelderítést Láttam már filmen, képen olyan jelenetet, amikor a rádiólokátor (radar) képernyője fölé hajolva egy katona a körbe forgó, zölden foszforeszkáló mutatót figyeli és egy-egy pont felvillanásakor mond valamit a mikrofonba. Azt is tudtam, mit csinál ez a katona: a sötétben, ködben egyaránt jól „látó" radaron figyeli a légiteret és észreveszi benne a repülőgépeket. Nyilvánvaló, hogy ez a munka igen jelentős a légitér védelme szempontjából, lehetővé teszi a betolakodó leszállásra kényszerítését. Fegyveres konfliktus esetén az idejében történő riasztás elképzelhetetlen e berendezések tökéletes működése nélkül. Ahhoz, hogy a bonyolult műszaki légi felderítő rendszer teljesítse küldetését, olyan emberekre, katonákra van szükség, akik értenek kezeléséhez, kl tudják olvasni a foszforeszkáló képernyő villogó pontocskáiból, ml történik valójában a légitérben. Számomra a villogó képernyő küldetése nyilvánvaló, de ha melléje ültetnének, legfeljebb ilyeneket tudnék mondani a mikrofonba: „No nézd csak, ott fönt jobbra villog valami..." Légelhárító legyen a talpán, aki ilyen „adat" alapján be tudná mérni az ellenfelet... Jozef Halas közlegényt a Polgári Honvédelmi Szövetség (Zväzarm) zvolení szervezetének székházában ismertem meg. A fiatal fiú alig két hónapja katona csak, de már úgy olvas a radar képernyőjéből, mint a nyitott könyvből. Pontosan meg tudja adni a plansetrajzolóknak — akik üvegtérképre berajzolják a légitérben uralkodó helyzetet az operatív tiszt számára, aki majd arról dönt, mi történjék — a repülőgépek helyzetét, repülési irányát. Méghozzá három-négy gép mozgását közli egyidejűleg, ami már szép teljesítmény. De ezt ilyen gyorsan megtanulta volna a katonaságnál? Korántsem. Előzőleg azonban a Zväzarmba járt, itt ismerkedett meg a radaros légi felderítéssel, igazi radart kezelhetett szórakozásból, érdeklődése kielégítéseképpen. Amikor bevonult, könvnyű dolga volt. Amit mások nehezen, küszködve tanultak, azt ő kapásból fújta. Kitűnő célfelderítő lehet még belőle... Megkérem — természetesen a Zväzarm-oktató beleegyezésével —, hagyja nekem is kipróbálnom a rádiólokátoros célfelderítést. Hogyan boldogulok majd vele? Mielőtt a fülhallgatót és a mikrofont felcsatolnám, természetesen meg kell tanulnom egyet, s mást. Például a közlésrendszert. A képernyő minden egyes pontját számokban lehet kifejezni — egyrészt a radar helyzetétől való távolság, másrészt az irány szempontjából. Egy másik radar ugyanakkor a gép magasságát kíséri ugyanígy. Én az irányt fogom megállapítani. A képernyő egy nagyított modelljét teszi!* elém. A kör sugara számozott — ez a távolság. A kör íve ugyancsak számozott — ez az irány. A körben felvillanó pont helyzetét úgy kell megállapítanom, hogy bemondom a pont számát (hátha több villan fel majd), azután a távolságot, majd az irányt, összesen három számot. Próbálgatom, de lassan megy, mert szememet megfeszítve gyorsan le kell olvasnom, két számot, de mire megtalálom őket, a fénypont kialszik ... Hát ezt még gyakorolni kell. Tudja mit, mondom, mozogjunk csak egy szektorban, hogy ne kelljen sokat keresgélnem. Megállapodunk, hogy a 160—170-es sávban és csak a 300—400 kmes távolságban fog mozogni a „gépem". Különben nem tudnám idejében leolvasni és a radar mutatója már messze járna, a fénypont közben kihunyna. Felvillan a pont. Mondom: 001,35,160. Kialszik. Ojra villan. — Jó, körülbelül Így, csak folyamatosan, ne hirtelen jelentse. Ne úgy, hogy az egyik számot hadarva, a másikat lassan, hogy a rajzolók jól megértsék. Tévedni nem szabad, ez félrevezethetné a betolakodó ellen küldött vadászgépünket... A magyarázat után egy igazi radarhoz ültetnek. Felbúg a fél szoba nagyságú masina, foszforeszkálni kezd a képernyő. A fejemre fülhallgatót kapok, amelyből egy csáp a mikrofonnal a szájam elé nyúlik. A képernyőn egyforma — számomra rettentően gyors — időközökben körbe megy a mutató, amely a repülőgéphez érve fénylő pontot mutat. Valóban repül a közelben valami. „Jelentsen, jelentsen" — hallom a fülhallgatóban. Jól van, jól van, mindjárt... Hopp, itt a pont... 001, — a fene egye meg, ez nem a megbeszélt körzetben mozog. Persze, ez igazi... No várjunk, míg újra befogja a mutató ... Aha 001,... igen, ez közel van, mondjuk úgy 15, mondom: 15 ... Puff, megint elfutott. No, még egyszer: 001,15, az irány lehet úgy 24. Mi ez? Még egy! Hű, lesz itt nemulass! 001,16,24, .. . 002, tizen ... áh, hol van az már! Hát ez nem megy. Ráadásul összekevertem a sorrendet. A térképrajzolók a szomszéd helyiségben, akik mikrofonba mondott „jelentéseimet" hallgatták, és becsülettel meg is próbáltak szerintük rajzolni, jókat mulattak azon, hogy a távolság helyett az irányt adtam meg és 240 kilométer távolságra „láttam", amikor a cél csak 16 kilométernyire volt. Kiképzés, megfelelő beidegződések nélkül a rádiólokátoros célmegállapítást nem lehet csinál, ni. Főleg, ha igazi radarhoz jut az ember. De hol juthat hozzá? Például a zvoleni Zväzarmban. Játszva meg lehet tanulni, ha az ember szórakozásképpen heti egy-két órára bejár az érdekkörbe. Jozef Halas közlegény szerint megérte. Érdekes dolgokat tanult itt meg, jó barátokat talált, s most, mint újonc, már gyakorlott célfelderítőnek érzi magát. Persze, a hadseregben korszerűbb a felszerelés, pontosabb minden és nagyobbak a követelmények. Sok időbe telne a szolgálatban megtanulni mindezt. Hála a Polgári Honvédelmi Szövetségnek, Jozef Halas számára könynyebb a tanulás, s jobbak kiképzési eredményei. S ezzel arányban több a kimenője ... VILCSEK GÉZA BELPOLITIKAI KOMMENTÄR NAGY, DE MEGVALÓSÍTHATÓ FELADATOK 17. < .2 a. iS V) i O O oí > < z 2 m 0

3 £ O g ot S g B i i o 1 2 5 H S E Si a> X * . i a jogorsdg-, ,komasdg fűzött az elhunythoz, szinte észrevétlenül magával vitte a gyereket. Clgy számított, hogy a két gazdag nagybácsitól majd', csurogni fog a jóság, és abból neki Is jut. Csalódott a vén korhely! Gáspár és Péter most már hallani sem akart Apolkáról, akire szomorú napok virradtak. Aki este Csallóköz felől közelíti meg a szlovák fővárost, vagy repülőgéppel érkezik Bratislavába, gyönyörködhet a Slovnaft fényeiben. Ez a — szovjet segítséggel épífett és a Szovjetunióból távvezetéken érkező kőolajjal üzemeltetett — vegiparl kolosszus nemcsak a gépjárműveket látja el benzinnel, olajjal, hanem a termelés közben keletkezett nagy mennyiségű másodlagos termékeket a vegyi- és műanyagkészítő-gyárakba szállítja. Századunkban óriási jelentőségű a vegyipari termelés. Nélküle nem állíthatnánk elő a textilanyagok nagy részét. Ha a Slovnaft és a többi kulcsfontosságú üzem nem szállítaná rendszeresen a nyersanyagokat, a nitrai Plastika prés- és nyújtógépeiről nem kerülhetnének le napjában a különféle rendeltetésű műanyagtartályok, korróziómentes csövek, műanyagfóliák. A vegyipar közvetlenül vagy közvetve „beleszól" minden üzem gyártási technológiájába, termékei, alapanyagai a mammutgépektől az óraszíjig minden gyártmányban megtalálhatók. Nem véletlen, hogy az ötödik ötéves terv folyamán a XIV. pártkongresszus irányelvei alapján eddig soha nem tapasztalt méretben fejlesztjük vegyiparunkat. 1971—75ig olyan technológiát kell bevezetniük a vegyiüzemeknek, amely lehetővé teszi a felhasznált nyersanyagoknak a meglevő gyártási berendezésekkel történő eddiginél intenzívebb hasznosítását. A hazai és a külföldi vegyiüzemekkel való hatékonyabb együttműködéssel szükséges növelni azoknak a jó minőségű vegyipari termékeknek a gyártását, melyeket exportra is szállíthatunk. Az eddiginél nagyobb gondot kell fordítanunk a kutatással és új munkamódszerek kidolgozásával foglalkozó tudományos intézmények tevékenységének fellendítésére, és a kikísérletezett új módszereket sürgősen be kell vezetni a termelésbe. Az ötödik ötéves terv folyamán a vegyipar bruttótermelését 76,6 százalékkal kell növelni. Nagy és nem. könnyű feladatok ezek, viszont kifizetődnek, mert az egyes ipari üzemekben eddig felhasználásra kerülő hagyományos nyersanyagoknak a vegyianyagokkal való pótlása óriási megtakarítást jelent. Ha elkészül a petrokémia tervezett fellegvára, vagyis egy olyan korszerű vegyipari komplexum, amely jelentősen meggyorsítja az ipar kemizálását, mérséklődik ipari üzemeink eddigi függő viszonya a behozataltól, ami törvényszerűen magával hozza az önköltség csökkentését és végső fokon az előállított termékek árának leszállítását. A vegyipar korszerűsítése kihat a mezőgazdasági termelésre is, mert a különféle rendeltetésű műtrágyák eddiginél nagyobb mennyiségű előállítása és felhasználása elősegíti a hektárhozamok növelését. A műanyagok választékának bővítésén kívül fontos feladata vegyiparunknak a műszálból készített termékek növelése. Ez utóbbi számokban kifejezve azt jelenti, hogy míg a múlt évben 21100 tonna műszálat állítottak elő üzemeink, az ötödik ötéves terv utolsó évében ennek a számnak 45 000 tonnára kell emelkednie. Fontos szerepet kapnak a faalapú nyersanyagok is. Papírgyárainknak az eddiginél több nyomdai és higiéniai rendeltetésű papírt kell előállítaniuk. Nem kivétel az építőipar sem, mert a szigetelés és a tapétázás ma már elképzelhetetlen a korszerű vegyi anyagok használata nélkül. Nem véletlen tehát, hogy 1970-től 1975-ig az eddigi 16,5 százalékról 18,7 százalékra nő a vegyiparnak az összipar kitermelt értékeiben való részvétele. Ezeknek a feladatoknak a megvalósítása a korszerű technika és technológia, a komplex szocialista racionalizáció bevezetésén kívül szükségessé teszi az üzemekben egyre nagyobb méreteket öltő szocialista munkaverseny további kiszélesítését, a munkavállalások pontosítását, a munkaidő jobb kihasználását. Ezek olyan tényezők, melyek a termelésben közvetlenül részt vevő embereket — vagyis mindannyiunkat érintenek. KOMLÖS1 LAJOS Ekevasból nem lesz hiány Már a gabonafélék betakarításának kedvező száraz, meleg Idő ls jelezte, hogy az idei őszi munkák elvégzése — főleg a szántás — komoly nehézségekbe fognak ütközni. Mivel az időjárás később sem változott, a Mezőgazdasági Technika Központi Vállalata (Ostfední podnik zemédčlské techniky) és a központi szakosított raktár dolgozói a VŽKG Ostrava képviselőivel Idejében megegyeztek a tervezettnél nagyobb mennyiségű ekevas gyártásában. Az ekevasak folyó évre tervezett és szerződésileg biztosított mennyisége 1343 000 darab, ami a tavalyi ténylegesen leszállított mennyiségnek (984 000 darab) 136 százaléka. A VZKG Ostrava dolgozói a szerződésen túl további 100 000 ekevas gyártását vállalták. Az őszi munkákhoz tehát 1443 000 ekevas áll a mezőgazdasági vállalatok rendelkezéséri ami csaknenl 50 százalékkal több, mint a tavalyi mennyiség. (ídul Modern falusi települések Szaporevo falu Kooperatyivnája utcájába új lakók érkeztek. Egy- és kétemeletes házak épültek itt fürdőszobával, gázzal, villannyal ellátott lakásokkal. Mindez ház mellett negyedhektárnyi veteményeskert és gyümölcsös van. Az új házakba a Pervomajszki kolhoz tagjai költöztek be. A lakóházakat — eddig több mint harminc van belőlük — a kolhoz saját erőből építette. A beköltözők — ha akarják — bérlők maradnak, vagy nyolcévi részletre megveszik a lakást. Nemcsak Szaporevóban, más falvakban hasonlóképpen nagyarányú építkezések folynak — mondotta a Kosztromai Területi Tanács VB elnöke. — Az előző ötéves tervben 112 millió rubelt fordítottunk építkezésekre. Ebben a tervidőszakban csaknem 200 millió rubelt áldozunk korszerű lakásokra. Ezzel mintegy részt veszünk az országos lakásépítő programban. A falvakban építőipart vállalatok jelennek meg. Makarjevben már termel a vasbetonelemgyár. 15 ezer négyzetméter az évi kapacitása. Házgyárakat helyeznek üzembe Nyerehtában és Kologrivben is. A terület több kolhozában építőanyagipart üzemeket létesítenek, egyre magasabb fokú gépesítéssel. A kosztromai területen hétszáz — úgynevezett mintafalut építenek. A legszebb területeket jelölik kl erre a célra, ötszáz település beépítésére már elkészültek a tervek. A modern falvak építésével párhuzamosan kétezer apró települést szá_ moltak fel a nyolcadik ötéves terv időszakában. Az előző évek-, ben minden falut villamosítottak. A kolhoeok épületeiben éš a lakóházakban egyaránt megtalálható a villany és a gáz. Eddig 12 ezer lakást kapcsoltak be a gázellátásba, az új, kilencedik ötéves terv időszakában számuk megháromszorozódik. (APN) AKTÍV MUNKÁVAL A CSEMADOK košicei városi bi zottságának elnöksége legutóbbi ülésén foglalkozott a választási feladatokkal. Egyebek között ha tározatot hozott, melynek értelmében felszólítja a városi szervezet tagjait, hogy minél aktívabban vegyenek részt az agitációs központok munkájában, a választási gyűlések előkészítésében s a választások napján becsülettel teljesítsék állampolgári kötelességüket és egyöntetűen szavazzanak a Nemzeti Frint jelöltjeire. —ak. •1971. XI. 3.