Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-19 / 274. szám, péntek

Kulturális és művészeti életünk időszerű kérdéseiről ÍRTA: MIROSLAV VÁLEK, AZ SZSZK MŰVELŐDÉSÜGYI MINISZTERE KÉPVISELŐJELÖLT 19. Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusa határozatainak az a része, mely közvetve vagy közvetlenül a művelődés és a kultúra területét érinti, alapvetően fontos feladatot hangsúlyoz, amit mindenkinek szem előtt kell tartania, aki ezen a területen tevékenykedik. Ez a feladat a művelődés és a kultúra alapvető küldetésének helyreállítása szocialista társadalmunkban. Ez más szóval azt jelenti, hogy társadalmunk kultúrájának és művészetének hozá kell járulni az ember felszabadításához, alkotóképességei sokoldalú kibontakozásához, továbbá a művészetnek biztosítani kell az ember sajátos részvételét a világ átalakulásában: emellett természetesen a kultúrát továbbra is nemcsak úgy értelmezzük, mint bizonyos értékek megteremtőjét, hanem — s ezt a jelenlegi időszakban jogosan hangsúlyozzuk — mint az értékek megteremtésének folyamatát, amely konkrét történelmi időben játszódik le. Ezért napjainkban sokkal inkább mint máskor, előtérbe kerül a kultúra és a művészet, valamint az alkotó szabadság és demokrácia osztályjellege. Konkrét programot a művészetbe Pártunk XIV. kongresszusa nemcsak a revizionista irányzat elleni harcot hangsúlyozta, hanem elengedhetetlenül szükségesnek tartotta konkrét és pozitív program megfogalmazását is. Ügy vélem, hogy minden nehézség és jelenleg még megoldatlan probléma ellenére megteremtettük a legszükségesebb objektív feltételeket egy ilyen program rögzítésére és megvalósítására. A művészet terén ehhez elsősorban az szükséges, hogy a megtisztított művészeti szövetségek minél hamarabb eszmei szempontból is kiválasztó szervként tevékenykedjenek. Ideje e téren is véget vetni a hamis szolidaritásnak. Bátran kijelenthetjük, hogy a művészetet és a művészeket, valamint az írókat senki és semmi sem fenyegeti társadalmunkban. Kulturális politikánk irányító szerepe csak azok számára lehet kellemetlen, akik korlátlanul akartak uralkodni az anyagi forrásokon s ugyanígy monopol helyzetet akartak élvezni a művészet eszmei hatása terén te, s ezzel igyekeztek befolyásolni az alkotóművészeket. Véleményem szerint a félmegoldások éppen a művészeti szövetségek számára elfogadhatatlanok, s ezért meg kell oldani a felvetett problémákat azokban a szövetségekben is, ahol ez már régen várat magára. Szlovákiában ugyan a helyzet nem éleződött ki annyira e téren sem, mint a cseh országrészekben, mégis meg kell állapítani, hogy a revizionista irányzatok, nézetek még sok intézmény munkájában kísértenek. Olykor még felütik a fejüket olyan ambíciók, melyeknek ugyan nincs ellenzéki jellegük, de azért bizonyos vonásokban nem helyeslik szocialista államunk politikáját. A megfelelő színtű és őszinte bírálatot különösen kulturális téren nem zárjuk ki, sőt természetesen józan politikánk szerves ľ' sének tekintjük. Más azon!)::] az építő jellegű bírálat ós más szocialista társadalmunk alapelveinek bírálata. Az utóbbi nem engedhető meg és az ilyen megnyilvánulást teljes egészében fel kell számolni. Nézzünk egy konkrét példát. Különböző szakbizottságok tagjai, akik irodalmi és más művészeti díjak odaítéléséért felelősek, számos pályaműben komoly eszmei hiányosságot fedeznek fel, s ennek ellenére vagy talán éppen ezért ilyen alkotást tüntetnek ki. Ez opportunizmus, s az ilyen gyakorlatot erélyesen fel kell számolA marxista kritika szükségessége Szeretném ismételten hangsúlyozni, hogy a marxista irodalmi és egyéb művészeti kritika nélkül nem tudjuk kulturális politikánkat úgy megvalósítani, hogy az marxista s ugyanakkor színvonalas is legyen. A megfelelő politikai és művészeti szinten levő marxista kritikát különösen a kiadói politikában hiányoljuk, e téren ma még nem kielégítő a helyzet, mert számos kétes értékű könyv je-' lenik meg. Természetesen, csodákra mi sem vagyunk képesek, más szóval: § marxista kritikusgárda felneveléséhez idő kell. Ügy vélem, a kezdeti szakaszt a napilapok és a folyóiratok kulturális rovatai munkájának jelentős javítása jelentheti. Itt már számos figyelemre méltó eredményt értünk el. Tömegtájékoztatási eszközeink nagy szerepet játszottak számos fontos kultúrpolitikai esemény — például a tavalyi Szovjet Kultúra Napjai, vagy a nemrég lezajlott NDK kultúrájának napjai — számottevő sikerében. Ám a kedvező eredmények ellenére sem lehetünk teljesen elégedettek. Még mindig feleslegesen sokat foglalkozunk a nyugati kultúra számunkra jelentéktelen és értékesnek nem mondható alkotásaival, jelenségeivel, . viszont nem szentelünk megfelelő figyelmet a baráti országok kultúrájának, habár az utóbbi hónapokban e téren is jelentős javulás észlelhető. Azt is kifogásoljuk, hogy napilapjaink és folyóirataink kulturális rovatai állami kultúrpolitikánk érvényesítését nem segítik elő olyan mértékben, ahogy tehetnék gs kellene is tenniük. Javítsuk a könyvkiadói politika minőségét Nézzük ezután könyvkiadói politikánkat. Még jelenleg is számos kétes értékű, vagy kimondottan rossz könyvet adunk ki, sőt néhány könyvkiadó jövő évi terve sem felel meg aktív kulturális politikánk elveinek. Senki sem kifogásolja a szórakoztató irodalom helyét könyvkiadóink terveiben. E műveknél sem szabad megfeledkezni ózonban a megfelelő irodalmi és etikai színvonalról. Jelenleg még mindig az a helyzet, hogy kiadóink tevékenységében az anyagi meggondolások fontosabbak az eszmei szempontoknál, s-ez tűrhetetlen. Ez a helytelen arány is sürgős orvoslásra szorul és rövidesen el kell érnünk — annak ellenére, hogy a könyvkiadást teljesen üzletnek tekintő néhány egyén és könyvkiadó várható rosszallásával találkozunk —, hogy az eszmei-politikai szempontok a mostaninál sokkal jobban érvényesüljenek könyvkiadóink munkájában. Ezenkívül könyvesboltjainkból hiányoznak a hazai és a külföldi klasszikusok könyvei, s kevés az eredeti, új mű is. Persze, a legjobb molnár is csak olyan lisztet tud őrölni, amilyen magot kap, vagyis más intézményeknek, szerveknek és egyéneknek is jobban kell törődni az eredeti irodalom felkarolásával. S ugyanígy az állami kulturális szervek feladata, hogy a könyvkiadás terén ügyeljenek a megfelelő arányokra, és ne fordulhasson elő, hogy ilyen vagy olyan jellegű könyvből feleslegesen sok jelenjen meg. A filmforgalmazásról Filmforgalmazásunkkal sem lehetünk teljesen elégedettek. Célkitűzéseinket számokban úgy fejezhetem ki, hogy a leghelyesebb az lenne, ha a mozikban játszott külföldi filmek 60 százaléka szovjet, vagy más szocialista ország terméke lenne, 40 százalék pedig nyugati. Ezt az arányt már sikerült elérnünk, de számunkra ez még kevés. Legalább ennyire fontos mutató, hogy hány néző tekinti meg ezeket a fimeket. A szovjet filmeket Szlovákiában 1968-ban a közönség 8,3 százaléka nézte ri^eg, 1969-ben 7 százaléka, tavaly ez az arány már 13 százalék volt és az idén még jobb a helyzet. Az átlag nézőszám egy szovjeí film előadásánál Bratislavában 129, Brnóban 103, Prágában 49 volt. A mi fővárosunkban a legjobb az arány, ám ennek ellenére még mindig van javítanivaló e téren is. A filmforgalmazás esetében is érvényes az az elv, hogy értékes, érdeklődésre számot tartó és eszmeileg helytálló filmeket vásároljunk és forgalmazzunk. Karoljuk fel az eredeti alkotásokat A művelődési és kulturális intézmények sikeres munkája nem képzelhető el új, eredeti alkotások gyarapodása nélkül. Az alkotói folyamatba közvetlenül ugyan nem lehet beleavatkozni, de ez a folyamat megfelelő erkölcsi és anyagi tényezők érvényesítésével befolyásolható. Ha j>ártunk megalakulásának fél évszázados jubileuma megfelelő alkalomnak bizov nyúlt művészeti frontunk aktivizálódására, akkor az itt szerzett tapasztalatokat tovább kell bővíteni és rendszeresíteni. Különösen olyan művészeti ágazatokban fontos pályázatot hirdetni és megrendeléseket kidolgozni, aliol még nem értünk el megfelelő eredményeket. Elégedetten vesszük tudomásul zenei életünk és zeneszerzőink új alkotásainak magas színvonalát, örülünk annak is, hogy kéjjzőművészetünkből fokozatosan eltűnnek a divatos, értéktelen kifejezésmódok, viszont nyugtalanít bennünket az, hogy irodalmi életünk stagnál. Csupán a legifjabb generáció tevékenykedik, de ezek alkotásaiban is fellelhetők az idegen irányzatok, módszerek, valamint a szolgai utánzás jegyei. Színpadjainkról is valahogy letűntek a rendezőegyénisé5ek, a bemutatók többségét a langyos rutinmunka jellemzi. Általában minden művészeti ágazatról elmondhatjuk, hogy egyik sarkalatos problémája a fiatal generáció felkarolásának kérdése. Említettem már a marxista kritika fontosságát és ennek jelenlegi hiányát. Ez a kérdés művészeti életünk- kulcspontja, s ezért állandóan napirenden kell tartani. Kultúránk külföldi kapcsolatai E szakaszon is, különösen a baráti országokhoz fűződő kulturális kapcsolataink terén, számottevő eredményeket értünk el. Pártunk XIV. kongreszszusának határozatai alapján külföldi kapcsolataink a következő elveken alapulnak: 1. Tovább fejleszteni és elmélyíteni a szocialista országok együttműködését és egységét; 2. Védelmezni és erősíteni a Szovjetunióhoz fűződő baráti viszonyunkat kulturális téren 3. Maximálisan támogatni a világ imperialistaellenes forradalmi erőinek egységét, beleértve a fejlődő országok haladó törekvéseit is. 4. Segíteni az amerikai imperialisták ellen harcoló indokínai és arab nemzeteket. 5. A békés együttélés lenini politikája szellemében fejleszteni kulturális kapcsolatainkat a tőkésországokkal az egyenlőség és a kölcsönös előnyök elve alapján. Ezek az elvek ma már külföldi kapcsolatainkban gyakorlattá váltak. Külföldi kapcsolataink, különösen a tőkésországokhoz fűződő viszonyunk vezéreszméje az, amit pártunk XIV. kongreszszusán Husák elvtárs mondott: „Következetesen fellépünk minden olyan személy, szervezet és intézmény ellen, amely kultúránkba és művészetünkbe — amely dolgozó népünk politikai és kulturális nevelésének jelentős eszköze — polgári nézeteket, szempontokat igyekszik becsempészni. Az osztályharc folytatódik és az imperializmustól nem várhatunk semmi olyat, ami szocialista társadalmi rendszerünk és pártunk javát szolgálná. Pártunk éberségére nagy szükség van a diverzió minden formájával szemben." Szeretném megemlíteni, hogy napjainkban, amikor a műszaki előrehaladás alapján azt hinÄmit vállaltam, mindig becsületfel teljesítettem Határozott arcvonású, jól megtermett, negyvenes éveinek legelején járó férfi Madarász Pál, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjelöltje. Eddigi életének nagyobbik felét az építőiparban töltötte. Rá nemcsak képletesen, hanem a szó igazi értelmében illik az országépítő jelszó. Tizennyolc éves volt, amikor a negyvennyolcas februári győzelem után a Galántai Járási Építővállalat ipari tanulójaként először vette kezébe a kőműveskanalat. 1950-ben kapta meg a segédlevelet, aztán jött a katonaidő, majd az intenzív munka, és amellett a szorgalmas tanulás évei. Magasabb szakmai képzettséget és egyszersmind politikai tudást szerzett. Először csoportvezetőként dolgozott, aztán mind felelősségteljesebb tisztséget kapott. 1958-tól a Galántai Járási Építővállalat galántai részlegének főépítésvezetője. Kétszáztizenkét ember munkáját irányítja közvetlenül, az évi tervük huszonhárom és fél millió korona értékű munka elvégzését tűzi ki. Tervfeladataikat még mindig maradéktalanul megvalósították. Pedig az építőiparban, főleg az építkezések tervezési előkészítésében és az anyagellátásban számos tartós nehézség fékezi a munkát. Most is már több mint másfél hónapja cementhiánnyal küszködnek. A végén azonban mindig úgy alakul a helyzet, hogy az akadályok ellenére az építőmunkások igyekezete győzelmet arat, és elkészül az új alkotás. A részleg dolgozói az idén is a tervben szereplő minden lakást határidőre felépítettek. Harminc lakást átadtak, Sládkoviőovon (Dió szeg) három tizenkétlakásos házat előkészítettek a téli építési akcióra, ezenkívül tizennyolc lakásegység építését kezdik meg. Á galántai építkezési részleg dolgozóinak kezemunkáját számos jelentős alkotás dicséri a járási székhelyen és azon kívül is. Jelenleg is több nagy építkezésen dolgoznak. Többek között megkezdték a sládkoviöovói kendergyár új részlegének építését is, melynek költségvetése harmincnégy és fél millió korona. Jövőre megkezdik a galántai bútorgyár építését, amelyre hatvanmillió koronán felüli beruházást irányoztak elő. A kiterjedt építőmunka irányítása sok gonddal jár, nagy felkészültséget és szervezőképességet kíván. Az elért ered. menyek igazolják, hoau Madarász elvtárs rendelkezik a jó gazdasági vezetőtói megkívánt tulajdonsáno

l-i-a

1. Sokrétű munkája mellett arra is futja idejéből és képzés

j teből, hogy lakóhelyén, Kaialon másodmunkáként, immár hetedik éve ellása a helyi nemzeti bizottság titkári teendőit. Ezt a feladatot is közmegelégedésre teljesíti Madarász elvtárs ol'ian h^-iry.) -c- -; a község fejlesztésében elért sikerekről és a további tervekről, mint az üzem eredményeiről és munkájáról. Egyebek között kibővítették az iskolát, s így már csak egy váltásban folyik a tanítás. Óvoda, öltözőkkel, zuhanyozókkal ellátott sportpálya, házasságkötő terem, gyászszertartási terem, minden utcában járda épült a lakossáq aktív segítségével. Madarász elvtársat a Nemzeti Front a 19-es választókörzetbe jelölte az SZNT képviselői tisztségére. Az építővállalatokban végzett sokéves tevékenysége közben alaposan megismerkedett a járás, a választókörzete helységeinek életével, problémáival, szükségleteivel. A pártmunkában és a sokoldalú közéleti tevékenységben szerzett gazdag tapasztalatai is azt mutatják, hogy a Nemzeti Front Madarász Pál személyében megfelelő embert jelölt e fontos tisztségbe. — Ha megválasztanak, képviselői funkciómban az eddiginél még többet akarok tenni a választók érdekében — mondotta beszélgetésünk végén a képviselőjelölt. — Amit vállaltam, azt mindig becsülettel teljesítettem, nem félek a problémáktól, a nehézségektől. bízom benne, hogy közös erővel minden reális feladatot megvalósítunk. Fontos azonban. hogy mindenkor csak olyan célokat tűzzünk ki, amelyek eléréséhez elég erővel rendelkezünk. GAL LÁSZLÓ Klement Gottwald mondotta: „Csehszlovákia Kommunista Pártja népünk politikai érettségébe vetett szilárd hittel indul a választásokon. A nemzet bennünket, kommunistákat, azoknak az élén látott, akik a legnehezebb pillanatokban az idegen betolakodók ellen harcoltak. Huszonötezer kommunista, férfi és nő, ebben a harcban legdrágább kincsét, életét áldozta fel. Bennünket, kommunistákat, a nemzet azoknak az éjén látott és lát, akik most a felszabadult köztársaságban dolgoznak és építenek. A nemzet a tiszta kéz és a becsületes munka pártját látja bennünk, olyan pártot, amely mindig hű volt és hü marad a nép és a nemzet ügyéhez." (Részlet az 1946. május 22-én tartott rádióelőadásból} nénk, az információkat nem lehet elferdíteni, a kultúra területe az eszmei harc fő területe, az UNESCO adatai szerint földünk lakosságának 70 százaléka alapvető információk nélkül él és mintegy 70 millió ember írástudatlan. Ezek az emberek nem tudnak „igen"-t vagy „nem"-et mondani földünk jelenlegi helyzetével kapcsolatban. Az ö rokonszenvük megnyeréséért folytatott harc eredménye komoly befolyással lehet a világpolitikai helyzet alakulására. Tudatosítanunk kell, hogy olyan időszakban élünk, amikor a helyzet optimista és pesszimista is egyaránt, s olyan sajátos században élünk, amely az ember kezébe hatalmas műszaki lehetőségeket adott, melyet különösebb változtatás nélkül az emberi fejlődés szolgálatába lehet állítani, de a világ elpusztítására is felhasználható. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy napjainban az emberiség egy kis csoportja képes uralni az információkat, a széles tömegek pedig még az alapvető hírekhez, tényekhez sem jutnak hozzá. Érthető, hogy ilyen társadalmi körülmények között az ideológiai harc még bonyolultabb. Teljesen dialektikus, hogy a nemzetközi feszültség állandó csökkenésével az eszmei harc fokozódni fog. s egyre bonyolultabb és Igényesebb lesz. Ezért az a véleményem, hogy megfelelően felvértezve úgy kell értékelnünk aa eseményeket, amilyenek, és nem úgy, amilyennek szeretnénk. (PRAVDA)