Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-07 / 238. szám, csütörtök

Szerkesztőségünk az alábbi recenzió szerzőjét kérte meg, hogy Egri Viktor könyvérői tár gyilagos, megtelelő színvonalon lévő bírálatot mondjon. Tettük ezt többek között azért is, mert az Oj Ifjúság hasábjain e könyvről meglehetősen elfogult és szakmai szempontból [elkészületlen frás jelent meg. Egri Viktornak néhány évvel ezelőtt megjelent Emberközelben című novelláskötetében azt kifogásoltuk, hogy újabb írásai kiegészítéseként régebben és többször is megjelent elbeszéléseit közli. Most elismeréssel kell szólnunk arról, hogy ez évben kiadott könyve új és kötetben még meg nem jelent elbeszéléseit tartalmazza, s tulajdonképpen ez az egyetlen a felszabadulás óta kiadott novelláskötetei között, amelyben régebbi köteteinek anyagával még átdolgozott, „felmelegített" formában sem találkozunk. A gyűjtemény jelentősebb értéke pedig az, hogy Egri hagyományos, realista stílusközökkel jó novellákat tud írni, s ezzel a modernista kísérletezések Európa-szerte észlelhető divatja idején bizonyítja, hogy a valósághű elbeszélés nem tekinthető túlhaladott irodalmi iránynak, hanem tovább fejlődik, és virágozhat is — amint ezt számos világirodalmi példa is igazolja. A valósághű ábrázolás — ezt már a régi görögök is tudták — nem azt jelenti, hogy az elbeszélésben lejátszódó események és jellemek pontosan meg is felelnek a valóságban megtörtént eseményeknek vagy konkrét személyek jellemzésének. A valóban megtörtént események leírása a történetírás feladata, az epikus számára mindez, még a történeti tények is csupán fikciót jelentenek, amelyet az író szándéka, módszere szerint szabadon alakíthat, változtathat. Nem véletlen, hogy mondanivalónkat a valósághű ábrázolás alapvető törvényeinek ismertetésével kezdtük, mert Egri újabb szépprózájában megfigyelhető egy olyan tendencia, hogy az epikai valóságot (fikciót | egyre inkább egybekapcsolja konkrét események, viszszaemlékezések leírásával, ami talán azzal magyarázható, hogy az idős író konkrét élményeit, vallomásait is le akarja írni. Előző novellás kötete is ilyen koncepciójú: történeti sorrendbe állított, emlékező írások gyűjteménye. Mindez nem hiba, mert az elbeszélés értékét nem az szabja meg, mennyiben hasonlít vagy nem hasonlít valóságos eseményekhez és személyekhez, hanem az alkotás művészi színvonala. Az, hogy az olvasót magával tudja e ragadni, el tudja-e vele hitetni, hogy az ábrázolt személyek valóban ilyenek voltak, s az esemény csakis így történhetett meg. Az olvasó a realista elbeszélőnek ezt akkor hiszi el, ha írása hasonlít a valósághoz (természetesen lehet a valóságnak pontosan megfelelő is), s Egrinél a konkrét emlékek idézése mindezt megkönnyíti; a valósághű ábrázolást a tények leírásához, a dokumentumirodalomhoz hozza közelebb. Más kérdés, hogy ez a szándék előző kötetében számos felemás eredményhez vezetett, s ebben a gyűjteményben is azok az írásai a színvonalasabbak, amelyek novellisztikus, szépen stilizáltak, tehát távolabb állnak a konkrét élmények leírásától. A kötet eszmei mondanivalójának középpontjában a szocialista humanizmus, az emberszeretet áll, amit az író leggyakrabban az üldözött zsidók sorsának bemutatásával, a lelkükben visszamaradó komplexusok feltárásával ábrázol. Szinte a kötet egészén átvonuló írói programnak tartható, amiről Egri a 30. lapon vall, első személyben beszélő hőse szavaival: „Mondjam el Bellának, milyen szívszorongató éjszakákat, nyomasztó nehéz álmokat okoz nekem még ma is az a múlt? Az emlékektől nem lehet szabadulni, jeltörnek akaratlanul, azt hiszed, már a meabékélés és feledés ideje jött, de áltatod magad, hamuval takart parázs van a talpad alatt, a láng minden pillanatban felcsaphat. Most is így vagyok, nem tudom emlékezetemből kitörülni, hogy Kurt szemében Hitler makulátlan bálvány volt vagy még halványnál is több: feddhetetlen üjkort szent, akit csak imádat illethetett, hiszen egy nép nevé ben szólt, és megdönthetetlen örök igazságokat hirdetett." Amint az idézetből látjuk az Író humanizmusa elsősorban antifasiszta és filoszemita jellegű. Műveiben azonban ennek a hasznos és értékes írói magatartásnak a buktatóit is megtaláljuk: például sematikus, romantikus jellemábrázolást, amelv. szerint a neki szimpatikus személyek szinte makulátlan angyalok (az Agnus dei pozitív hőse egész életében ilyen), az ellentáborban pedig szinte ördögi aíakok vannak, habár ezek jellemrajzát differenciáltabban, fejlődésükben (tehát hihetőbben) tudja megrajzolni. Egri azonban legjobb elbeszéléseiben le tudja küzdeni gyönESZTER, BELLA ÍS A TÖBBIEK gébb írásainak sematikus korlátait. Jó példaként a Messze a vir radat című elbeszélést idézhetjük, amely szerkezetében újszerű, az időrendet (a témával azonos összhangban) felbontó, dinamikusan pergető. Mondanivalójának lényege: az antiszeminta korlátoltságok, előítéletek lélek- és jellemromboló hatásának ábrázolása. Az antiszemita anyát az író nem festi ördögnek, jellemtelennek, hanem műveltnek és érzékenynek, csupán bizonyos irányban korlátoltnak, de ez élete legnagyobb tragédiáját: egyetlen, zsidó származású lányba szerelmes fia halálát idézi elő. S akit valóban nem korlátoznak antiszemita előítéletek, maradéktalanul hitelesnek, igaznak érzi ezt az írást. A konfliktus — a görög sorstragédiákhoz hasonlóan — egymáshoz igen közel álló személyek között támad s válik megoldhatatlanná (a rendkívül lelkiismeretes fiatalember sem anyját, sem menyasszonyát nem tudja megtagadni), ezért csak a halálba menekülhet. Csak igazi írói tehetség tudja az ilyen végsőkig kiélezett konfliktust úgy motiválni, hogy nem látszik hihetetlennek, erős túlzásnak, s így a végső tanulság sem frázis: a múltból táplálkozó előítéletek, gyűlöletkomplexusok, rögeszmék ma is tragédiákhoz vezethetnek. Mindez persze nemcsak a mondanivaló kérdése; Egri egyre csiszoltabbá váló stílusa, csak a leglényegesebb mozzanatokat megvillantó (egy kórházi ágyon eszmélő lány emlékeiben) szerkesztésmódja teszi hitelessé vagyis művészivé a novellát. A kötet — mint Egri valamennyi eddig megjelent elbeszélésgyűjteménye — nem egységes vagy hasonló színvonalú alkotás. Jellemző, hogy az író és a kiadó nem is nevezi a könyvet elbeszélésgyűjteménynek, hanem — mint az Emberközelben címűben — úgy oldja meg a dilemmát, hogy nem nevezi meg a műfajt, s a fülszövegben nagy általánosítással gyűjteményről, -írásokról szól. Elsősorban a Visszapillantó tükörben című írás az, melyet nem lehet novellának vagy elbeszélésnek nevezni, s az író valószínűleg azért sorolta ide. hogy testesebb legyen a kötet. Ebben Egri az első világháborúban szerzett élményeit írja le időrendben, vallomásszerűen, 6 ez a visszaemlékezés ide is illik, mert műfaji határát jelöli annak a fent említett tendenciának, hogy, az író a valóságot néha nem epikai formában, hanem a történetíróra emlékeztető módszerrel, konkrétan is leír)a. A történeti tények az elbeszélés megértéséhez tartozó „kulcs"-ként szerepelnek a kifejező című Befejezetlen levelekben is. A forma szerint ezeket a leveleket az írónak egy 1968-ban tőlünk Svájcba emigrált barátja t^ja, s eszmei mondanivalóját tekintve nem kétséges Egri jószándéka: a disszidált barátot nagy fizetés és karrier várja, mégis rájön arra, hogy ez őt nem elégítheti ki, s kezdi megérteni: „Könynyelmüen eldobtam magamtól valamit, amit nem eldobni, hanem megtisztítani kellene .." Mivel az írás hátterében általunk is ismert tények és személyek állnak, rámutathatunk bizonyos hibáira is. Politikai naivitásnak látszik, hogy az emigráns jó barát apjának káderlapján az ötvenes évek elején ez állt megbélyegzésként: .humanista — megbízhatatlan". Ilyesmivel valóban nem szoktak megbélyegezni embereket még az ötvenes években sem, s hasonló naiv magyarázkodás több is van a „levelekben". A legszembetűnőbb hiba az, hogy Egri nem mutat rá e levelekben szereplő csoport-féle emigrálásának a sorok mögött megbúvó, a valóságban ma már közismert ösztönzőjére, a cionizmusra. A „Herceg" nevű újságírónak és néhány társának kommunista múltja van, s az író által emlegetett nv.ugati demokrácia és humanizmus ezt bizonyára másként értékeli, mint mi, hogyan lehetséges, hogy ez mégsem válik hátrányukra? Egy pártos írónak, ha konkrét tényekkel foglalkozik, nem volna szabad hallgatnia az éremnek erről az oldaláról sem. Nem kérnénk ezt számon Egritől, ha "levélíró „barátja" nem egészen más motívumokkal okolná meg bizonyos személyeknek 1968-ban való emigrálását. A realista elbeszélések és többé-kevésbé stilizált visszaemlékezések mellett van a kötetben romantikus színezetű történet is. A kötet legjobb elbeszélélései azt is bizonyítják, hogy az író nem csupán a legidősebb, hanem egyúttal a legkiforrottabb elbeszélőnk is, s az Eszter, Bella és a többiek — számos hibája ellenére is — realista szépprózánk további gazdagodását jelenti. CSANDA SÁNDOR MIKÉNT LÄTJÄK A NÖK? BECSÜLETES, KEZDEMÉNYEZŐ MUNKÁVAL... Részt vettünk a szakszervezetek nőtagjainak egy szemináriumán. A szeminárium témája: az alkalmazásban levő nők gazdasági-szociális problémái és a szakszervezetek feladata a problémák megoldásában. Érdekes számok és ismeretek hangzottak el a nők élete és munkája különböző területeiről, konkrét javaslatok, mit hogyan kellene megoldani és — a vágyak szavai. Mert: az asszony, hálás, ám nyutgalan teremtés ... Hálás minden nagy és kis intézkedésért, amely megkönnyíti életét, és távlati értelemben nyugtalan, mit kellene még megtenni, ha nem is ma, hát holnap, holnapután. A dolgozó nők ezeket a vágyakat, elképzeléseket és terveket túlnyomó többségben nemcsak érzik, hanem szeretnék a hatalmukba keríteni. És meg is közelítik. Becsületes, kezdeményező munkával, így tudják, hogy a kívánság valósággá válhat, mert a valósághoz hozzájárulnak. A női nyugtalanság éppúgy, mint az általános emberi nyugtalanság, a maga módján hajtóerő ahhoz, hogy ne legyen túl hosszú a szünet aközött, amit ma ad a társadalom a nőnek, az anyának, a családnak, és a holnapi még kifejezőbb segítség között. A meghosszabbított szülésiszabadság az anyasági pótlékkal kiváló dolog, de ... még nagyszerűbb lenne, ha egyszer már az első gyermeknél kezdődne, nem pedig csupán a másodiknál — hangoztatták a nők az említett szemináriumon. A megnövelt szülési segélynek örülnek, azonban meg kellene különböztetni a gyermeksegélyt a gyermekek kora szerint, mert kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond . . . Ismeretes, hogy egyazon beosztásban alacsonyabb a nők keresete, mint a férfiaké, mivel a nőknek átalában az alacsonyabb határt szabják meg, a férfiaknak pedig a magasabbat. Érvényesítenek egy bizonyos elvet — ez állítólag szociális, mert a férfi a családfenntartó... Ilyen és ehhez hasonló szavak hangzottak el a nők ajkairól. Ha az ember elmélyül az 5. ötéves terv feladataiba, és abba, hogy érvényesítésük segít néhány téren elhárítani a még mindig fennálló fogyatékosságokat, amelyek főleg a dolgozó nőket érintik. A szemináriumon bebizonyosodott, hogy vagy a nők ismerik alaposan az ötéves terv feladatait, vagy a terv összeállítói tartották teljes tiszteletben a nők, a családok kívánságait és szükségleteit. A nők úgy nyilatkoztak, hogy ha ma nem, legalább holnap . .. A szaporulat fokozására vonatkozó intézkedés, a gyermekes családok támogatása már mögöttünk van. A lakosság rendkívüli örömmel fogadta. A későbbiek során az egygyermekes alkalmazasban levő anyák esetében is bővítik az anyasági pótlékot. Az ötéves tervben számolnak azzal is, hogy bevezetik a népszaporulati pótlékot a második, a harmadik és a negyedik gyerek születésekor különböző magasságban, és a gyermekek kora szerinti gyermeksegély formájában, esetleg a gyermiek 11, vagy 15 éves kora betöltésekor egy alkalommal pótlékot juttatnak, mivel ebben a korban van a legtöbb kiadás, amikor a gyermekek a serdülő korba lépnek. A mérlegelt intézkedések fokozatos érvényesítése, ami összhangban lesz népgazdaságunk fejlődésével, jelentős segítséget nyújt azoknak az anyáknak is, akik a gyermek születése után úgy döntenek, hogy korábban munkába állnak. Feltételezhető, hogy a szociális-gazdasági intézkedések együttesen csökkentik a bölcsődékre gyakorolt nyomást, így megürül a hely azon anyák gyermekei számára, akik a szülés után folytatni akarják munkájukat. Emellett az 5. ötéves terv éveiben 18,6 százalékkal növelik a bölcsődék befogadóképességét. Megnövekszik az óvodák és más nevelőintézmények gondozásában levő gyermekek száma is. A jövőben nagyobb gondot fordítanak az iskolán kívüli berendezések fejlesztésére is — napközi otthonokat és ifjúsági klubokat létesítenek, hogy a jövőben a mostaninál 37 százalékkal több tanulót tudjanak foglalkoztatni. A közszolgáltatások területén az alkalmazott nők szintén jelentős javulást várnak, és megértéssel fogadták a CSKP XIV. kongresszusa határozatainak azon fejezeteit, amelyek a szolgáltatások konkrét fejlesztéséről szólnak. Az ötéves terv az anyagi-műszaki alap fejlesztésére is gondol, mégpedig a kereskedelem szakaszán csaknem 4 milliárd koronás beruházással. Benne foglaltatik ebben az új üzletek, raktárak, közétkezési üzemek létesítése, és a lakónegyedek szolgáltatásokkal való ellátása. Minden egyes intézkedés, amellyel az 5. ötéves terv foglalkozik, csak a tervezett feladatok példás tejlesítésével és a fokozott munkatermelékenységgel valósulhat meg. Az ötéves terv által kitűzött feladatok igényesek, azonban megbirkózhatunk velük, ha munkájában mindenki kihasználja képességeit. Ez egyaránt vonatkozik a nőkre és a férfiakra is. Reális az a feltételezés, miszerint az alkalmazásban levő nők tudatosítják, hogy az ilyen humánus célok eléréséért, amelyeket a lakosság a családok és a gyermekek életszínvonala emelésének érdekében követ az ötéves terv, szorgalmasan kell dolgozni. MARGITA PLIŠTILOVÄ Széles skálájú, igényes program várja a nézőket a mozikban: október 8—31 napjaiban országszerte megrendezik a Dolgozók Filmfesztiváljának őszi szakaszát, a nézők körében oly kedvelt és népszerű filmszemlét. A hagyományos fesztivál Szlovákia 32 városában zajlik le. A szemle Bratislavában október 8-án kezdődik és október 22-ig tart. A DFF 71 gazdag műsorának filmjeit a Mier, a Slovan és a PohraniCník filmszínházban vetítik. A fesztivál őszi szakaszában — az előző évekhez hasonlóan — jobbára igényes, tanulságos, mondanivalójában és kifejező eszközeiben újat kereső alkotások kerülnek a nézők elé. A filmfesztivál valóban nagy választékot kínál, hiszen az érdeklődők 14 ország 17 játékfilmjéből választhatnak. A bemutatásra kerülő filmek közül elsőként a Lear király című szovjet filmet említjük, mely Shakespeare híres drámájának a filmváltozata (Grigorij Kozincev rendezése). Ugyancsak figyelemre méltó alkotás a Gleb Panfilov rendezte Kezdet című szovjet film is, mely a maga természetességével, egyszerűségével, a gondolatok és érzelmek gazdagságával köti le a nézők figyelmét. Nagy érdeklődés előzi meg a lengyel Andrzej Wajda Nyírfaerdö című filmjét," melyet az ez évi moszkvai nemzetközi filmfesztiválon a rendezés külön díjával ven ábrázolja egy kisváros polgárainak életét, az emberek mentalitását, erkölcsét, s remekül érzékelteti ennek a sajátos világnak a légkörét. Jan Matéjovský Öt férfi és egy szív című filmjének cselekménye egy vidéki kórházban játszódik, FESZTI VÁ L ELŐZETES tüntettek ki. Érdekes alkotás Szabó István Szerelmesfilm-je is, mely lírai hangvételben kíséri végig két fiatal életútját, a háború gyötrelmes éveitől kezdve napjainkig. Ki a bűnös a címe a bolgár filmgyártást képviselő vígjátéknak, mely a szülők és a gyermekek közti generációs problémákat elemzi. Ernst Barlach német szobrász életének egyetlen napjáról szól Az elveszett angyal című NDKfilm. Jorge Fraga kubai rendező világszerte nagy feltűnést keltő műve, a Jósé tábornok odisszeája az 1895. évi kubai lázadással foglalkozik. Hazánk filmgyártását a DFF 71 őszi szakaszában a Petróleumlámpák című cseh film képviseli, melyet Jaroslav Havlíček regénye alapján Juraj Herz forgatott. Az alkotás hís egy nehéz szívműtét kapcsán epizódokban egyet s mást elmesél az orvosok magánéletéből is. Milan Ferko elbeszélése alapján — Štefan Uher rendezésében — készült a Ha puskám lenne című szlovák film, mely két falusi kamaszfiú története. Lopott csókok címmel mutatják be Francois Truffaut francia filmjét, mely sajátos hangvételben rombolja a romantikus konvenciókat, ám ugyanakkor azt is tanúsítja, hogy elgépiesedett világunkból még nem halt ki a romantika. Larry Peerce amerikai rendező Incidens című filmje lerántja a leplet a mai Amerikáról, szinte dokumentum-hűséggel ábrázolja az ottani viszonyokat és élesen kritizálja a faji gyűlöletet. A svéd Ingmar Bergman Szégyen és Perszóna című filmjében az ember lelkivilágát veszi bonckés alá. A Metello című olasz film (Mauro Bolognini rendezése) egyike azoknak a „politikus" filmeknek, melyekkel az olasz filmgyártás az utóbbi években ismét magára hívta a figyelmet. Az olasz proletariátus életét, osztályöntudatának ébredését, a munkásosztály jogaiért- harcoló dolgozók sorsát jeleníti meg — autentikus formában, lenyűgöző stílusban. A múlt évi nyugat-berlini fesztiválon nagy botrányt keltett Michael Verhoeven fiatal rendező O. K. című filmje, s emiatt a fesztivált végül is a tervezettnél korábban fejezték be. A filmet látva érthető, hogy a „nyugati körök" miért viszolyognak az ilyen filmektől, hiszen az O. K. közvetve a My Lai vérengzésre utal. A híres Maszaki Kobayashi japán rendező Oda a fáradt emberhez című filmje a háborús bűnösökkel szemben megnyilvánuló közöny ellen tiltakozik és elítéli az erőszakot. 1971. Reméljük, hogy a DFF őszi x. 7. szakaszának műsora a várakozásoknak eleget tesz s a fii- * mek kielégítik a nézők igé- t% nyeit. —ym —