Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-31 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó

UllliSllllllM GEORGES MÄRCHAIS VÁLASZOL — A kommunista párt elhagyja zord külsejű jelen­legi székházát, hogy egy üj épületbe költözzön. Va­jon szimbólum ez? MARCHAIS: A ház, amelyből nem minden megha­tottság nélkül költözünk ki —\ a párt életének 33 évével fonódott össze — túlságosan szűkké vált. Oj házat kellett tehát építenünk, amely méreteiben megfelel a nemzet életében egyre fontosabb szere­pet belöltő párt szükségleteinek, mert az élőbb és erősebb, mint valaha. Ez maga is szimbólum. Oj székházunk megépítője korunk egyik legna­gyobb építésze, Oscar Niemeyer elvtársunk. Alkotó szelleme építette meg egy olyan modern épületet, amely minden luxus nélkül — erre nincsenek meg az anyagi eszközeink — tömöríti magában az üveget, a betont és a mozgást. Ez is szimbólum. Oj székházunk valóban a korával együtt élő párt képére készült. Egy olyan párt képére, amely hű el­veihez és ugyanakkor elutasít minden dogmatizmust, minden rutint. Ez a párt úgy akar eleget tenni a ha­ladásért, a demokráciáért, a szocializmusért vívott harc új követelményeinek, hogy új gondolatokat hirdet, új akcióformákat használ fel. — Hogyan állítaná fel Ön a vitagyűlések politikai mérlegét? Hoztak-e valami olyat az önök tudomásai­ra, amit figyelembe Itell venniük propagandájuk és stratégiájuk kidolgozásánál? — A vitagyűlésck mérlege több oknál fogva is igen pozitív. A gyűléseken nagyon snk ember vesz részt, mert azok olyan demokratikus formát képvi­selnek, amely nagy tetszésre talált. — Ezek az „élőben közvetített" viták kétségtelenül eredményesek voltak beszélgető partnereinknek, de nekünk is. Lehetővé tették számunkra, hogy jobban megmagyarázzuk azokat az álláspontokat, azokat a megoldásokat, amelyeket a kommunisták javasolnak a népünket a jelenben és a jövőben foglalkoztató problémákra. Lehetővé tették, hogy megmutassuk pártunk igazi arculatát, amelyet a kommunistaelle­nes propaganda rendszeresen eltorzított, hogy meg­állapítsuk, programunkat, szövetségi politikánkat he­lyeslik és támogatják a fizikai dolgozók, az értelmi­ségiek és a többi demokraták. — Mi magunk is sokat tanultunk. Erre szükség van, mert egy olyan páirt, mint a miénk, amelynek létjogosultsága a dolgozók és a népi tömegek alap­vető érdekeinek védelme, csak akkor tud elleget ten­ni felelős feladatainak, ha tanul a néptől. Ezért akar­juk megismerni — a vitagyűlések jelentik ennek egyik módját — ázoknak a férfiaknak és nőknek a gondjait, akik a hatalom politikája miatt szenved­nek, ezért akarjuk meghallgatni véleményüket, le­vonni a tanulságot az osztályharc mindennapi gya­korlatából. Mindezt nagymértékben figyelembe vesz­szük politikánk kidolgozásánál és végrehajtásánál. — A baloldal szövetsége, úgy látszik, csak kölcsö­nös engedmények alapján valósulhat meg. A Francia Kommunista Párt milyen területeken gondul ilyen engedményekre? — A baloldal szövetségének közös harci és kor­mányzási programon kell alapulnia, amely valóban megfelel a fizikai dolgozók és értelmiségiek, a nép és a nemzet igényeinek. Következésképpen ennelf a kormányzási programnak a következő célokat kell kitűznie: fontos gazdasági és társadalmi reformok végrehajtását; a gazdasági élet kiegyensúlyozott ex­panzióját; a népi tömegek lényeges követeléseinek fokozatos kielégítését; a demokratikus szabadságjo­gok kiterjesztését és a dolgozók valóságos részvéte­lét a közügyek irányításában valamennyi szinten; független, békés és a legszélesebb körű együttműkö­désen alapuló külpolitika alkalmazását. — Ezt a programot közösen kell megvitatni és ki­dolgozni, mindegyik fél álláspontját figyelembe vé­ve, hogy azután közösen hajthassák is végre. Ez máris lehetséges, ahogyan arról az 1970 december­ben nyilvánosságra hozott pozitív mérleg tanúsko­dik, amelyet a kommunista párt és a szocialista párt között egy éven át folytatott megbeszélések eredmé­nyeztek. — Egyes kérdésekben, amelyekkel kapcsolatban vé­leményeltérések vannak, természetesen meg kell ta­lálni a mindkét fél számára elfogadható megoldáso­kat. Mi erre készen állunk. Mindig is azt mondottuk, hogy programunkat nem kefll vagy teljes egészében elfogadni, vagy teljes egészében elvetni. De hang­súlyozom, amely valóban megfelel az ország, a né­pi tömegek érdekeinek és törekvéseinek, ami kizárja az osztály-együttműködés minden politikáját, s min­den szövetséget a tőkét képviselő bármilyen erőkkel. (E EXPRESS) Tehetségkeresők Nyolc évvel ezelőtt kezdték meg a novo­szibirszki tudományos központban dolgozó matematikusok, fizikusok, kémikusok és ki­bernetikusok a természettudományok iránt különösen fogékony gyerekek intenzív fel­kutatását. A legtehetségesebbeket ezek kö­zül különleges, a matematikára és fizikára nagy súlyt helyező iskolákba vették fel. Az első ilyen iskolatípus a Novoszibirezk mel­letti Akademgorodokban léteseült. A kuta­tás célja a tucjományos munka iránt fogé­kony gyerekek felismerése volt. Egyidejűleg a tudósok úttörő munkával is foglalkoztak: a gyerekek képességeinek vizsgálatával, mé­rési módszerek, elvek és szervezeti formák kidolgozásával. Dr. Spartak Beljajeu akadémikus, a_ novo­szibirszki egyetem rektora; egyik irányítója volt a kampánynak. Hozzá intézzük kérdé­seinket. / KÉRDÉS: Hogyan „fedezik fel" a tehetsé­geket? BELJAfEV: Foglalkoztunk 7—10 osztályos úgynevezett jó tanulókkal, akiknek egy bi­zonyos „trükkös" feladatot kellett megol­dani. A feladvány látszólag ismert volt az iskolából, azonban hagyományos módsze­rekkel nem lehetett megoldani. Sok diák beugrott és hibás eredményt produkált. Eszerint ők szorgalmas, de matematikai haj­lam nélküli fiatalok voltak. Úgy gpndolom, a tehetség akkor jelentkezik először, ami­kor a gyermek érdeklődést mutat valami­lyen hétköznapi jelenség iránt, vagy észre­vesz valamit, ami túl mutat a közhelyeken. Ebben az értelemben a „követelmény" bizo­nyos fokig csak nézőpont kérdése. Egy ma­tematikához „süket" fiű tehetséges lehet mondjuk a repülőgépek, vagy műszerek ter­vezéséhez. Nekünk nincs jogunk rákénysze­ríteni valamilyen foglalkozást a fiatalokra. De ahhoz még kevesebb jogunk van. hogy elhanyagoljuk valamilyen hajlamuk vagy érdeklődésük fejlesztését a tudás bármely területén. KÉRDÉS: Levonhatjuk-e a vizsgálatokból azt a következtetést, hogy sok tehetséges — gyermek, vagy általában ember van? BELJAjEV: Mindenesetre sokkal több te­hetséges ember van, mint azt gondolnánk, de sokan közülük nem tudják megmutatni képességeiket. Vegyünk egy példát. Régebbi fizikai, matematikai tanulmányi versenyek azt mutatták, hogy a részvevő fiatalok több­sége a városokból való. Aztán elkezdtük a falusi gyermekek kiválasztását, csak a ké­pességeikre és nem ismeretanyagra helyez­ve a fő súlyt. Fizikai és matematikai isko­láinkban külön osztályokat indítottunk ezeknek a fiataloknak. Tavaly például az így felkészített 27 falusi.diák közül 25 ke­rült be az egyetemre, és sokan- közülük brilliáns felvételi eredményekkel. Ha otthon maradnak a falusi iskolákban és nem ve­tették volna alá magukat a szakosított is­kolák 3-óves edzésének, aligha kerültek volna be az egyetemre. Egy másik példa. Itt most nem azokról az „elégséges" tanulókról akarok beszélni, aki-­kielégít, hanem olyan „elégségesek­ről' Y akik emellett tehetségesek is. A ter­mészettudományokban tehetséges gyerme­keken kívül felvettünk szakiskoláinkba olyan tanulókat, akiknek hajlamuk, fantá­ziájuk volt a műszaki tanulmányokhoz. Ter­mészetesen ők nem tudtak valamilyen ko­molyabb fizikai vagy matematikai problé­mát megoldani. Ehelyett m; eredeti techni­kai modellek készítését kértük tőlük. Tíz fiatal tudós bejárva Szibéria és Kazahsztán városait, tehetséges gyermekeket választott ki az Ifjú Technikusok Klubjaiban. Itt ér­dekes dolgot figyeltünk meg: a legtöbb kis­diák minden idejét különböző dolgok ter­vezésével, szerkesztésével, kísérletezgetés­sel töltötte, és így elhanyagolta iskolai ta­nulmányait. Világos, hogy ezek közül sokan sohasem tudtak volna átcsúszni a felvételin. A mi iskolánkban megpróbáltunk elméleti isme­reteket adni nekik. Senki sem akarja az Akademgorodokat ál­csodagyerekek tenyészmedencéjévé tenni. Mi egyszerűen a matematika, fizika és ké­mia iránt érdeklődő gyermekeket keressük. Háromfordulós fizikai és matematikai vetél­kedő után a legjobbakat felvesszük különle­ges bentlakásos iskolánkba. (TRUD) ELNÖKÖK BORBÉLYA A Fehér Házban válta­koztak az elnökök, lakott ott Eisenhower, Kennedy és Johnson, majd eljött Ni­xon is. Váltakozott a sze­mélyzet is, de S t eve Mar­tini egészen az elmúlt évekig a helyén maradt. Négy elnököt borotvált, vágta a hajukat és munka közben kellemesen elcse­vegett velük, különösen Johnsonnal, aki egy ízben azt mondotta: „Martini az egyik legbefolyásosabb ta­nácsadóm". Egy évvel ezelőtt Martini visszavonult és most Flo­ridában él. A lapok azon­ban emlegetik. Ö ugyanis nem csupán az elnököket borotválta, hanem az álla­mot is, amely 30 000 dol­lárt követel rajta, több éves adóhátraléka fejében. [IL GIORNO) MEGÁRT A SOK Aki túl sok édességet fogyaszt és aztán sokáig vezet, veszélyes következ­ményekkel számolhat. A vércukorszint nagyfokú emelkedése után röviddel ellenhatás lép fel: a vér­cukorszint süllyed. Elgyen­gülés állhat be, amely esz­méleti zavarokhoz vezet­het. Dr. Franké (Bad Leu­terberg) véleménye sze­rint nemritkán ez az oka sok, ki nem deríthető au­tóbalesetnek. Egy fekete kenyérből, túróból, sajtból és sonkából álló kiadós reggeli megelőzi az ilyen tünetek fellépését. (Frankfurter Rundschau) A Guineai Köztársaság asszonyai méltán vívtak ki országuk­ban elismerést, megbecsü­lést a maguk számára. Rendkívül érdekes megfi­gyelni elegáns, kimért lép­teiket, s azt a magától ér­GUiNEE, GUINEE! tetődő biztonságot, aho­gyan a legkülönfélébb dol­gokat tartalmazó batyui­kat a fejükön hordják. Járni még nem tudó gyer­mekeikkel a hátukon bá­mulatra méltó módon vég­zik a legkülönfélébb mun­kákat, beleértve a kato­náskodást, a fegyverforga­tást is. Guinea asszonyai bármi­kor készek voltak fegyvert ragadni hazájuk védelmé­re, s aktívan részt vesznek a fontos döntések megho­zatalában is. Töriénészek véleménye szerint a szór Guinea, a susu nyelv guinee szavá­ból ered, ami asszonyt je­lent. De találunk erre uta­lást egy régi afrikai me­sében is. Amikor a hajós megérkezik Guinea földjé­re, megkérdezi egy asz­szonytól: „Mondd meg ne­kem, mi a neve ennek az országnak?" Mire az asz- * szony válaszképpen saját magára mutat, s azt ismé­telgeti: „Guinee, Guinee!" (PRENSA LATINA) \

Next

/
Oldalképek
Tartalom