Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-31 / 43. szám, Vasárnapi Új Szó

UllliSllllllM GEORGES MÄRCHAIS VÁLASZOL — A kommunista párt elhagyja zord külsejű jelenlegi székházát, hogy egy üj épületbe költözzön. Vajon szimbólum ez? MARCHAIS: A ház, amelyből nem minden meghatottság nélkül költözünk ki —\ a párt életének 33 évével fonódott össze — túlságosan szűkké vált. Oj házat kellett tehát építenünk, amely méreteiben megfelel a nemzet életében egyre fontosabb szerepet belöltő párt szükségleteinek, mert az élőbb és erősebb, mint valaha. Ez maga is szimbólum. Oj székházunk megépítője korunk egyik legnagyobb építésze, Oscar Niemeyer elvtársunk. Alkotó szelleme építette meg egy olyan modern épületet, amely minden luxus nélkül — erre nincsenek meg az anyagi eszközeink — tömöríti magában az üveget, a betont és a mozgást. Ez is szimbólum. Oj székházunk valóban a korával együtt élő párt képére készült. Egy olyan párt képére, amely hű elveihez és ugyanakkor elutasít minden dogmatizmust, minden rutint. Ez a párt úgy akar eleget tenni a haladásért, a demokráciáért, a szocializmusért vívott harc új követelményeinek, hogy új gondolatokat hirdet, új akcióformákat használ fel. — Hogyan állítaná fel Ön a vitagyűlések politikai mérlegét? Hoztak-e valami olyat az önök tudomásaira, amit figyelembe Itell venniük propagandájuk és stratégiájuk kidolgozásánál? — A vitagyűlésck mérlege több oknál fogva is igen pozitív. A gyűléseken nagyon snk ember vesz részt, mert azok olyan demokratikus formát képviselnek, amely nagy tetszésre talált. — Ezek az „élőben közvetített" viták kétségtelenül eredményesek voltak beszélgető partnereinknek, de nekünk is. Lehetővé tették számunkra, hogy jobban megmagyarázzuk azokat az álláspontokat, azokat a megoldásokat, amelyeket a kommunisták javasolnak a népünket a jelenben és a jövőben foglalkoztató problémákra. Lehetővé tették, hogy megmutassuk pártunk igazi arculatát, amelyet a kommunistaellenes propaganda rendszeresen eltorzított, hogy megállapítsuk, programunkat, szövetségi politikánkat helyeslik és támogatják a fizikai dolgozók, az értelmiségiek és a többi demokraták. — Mi magunk is sokat tanultunk. Erre szükség van, mert egy olyan páirt, mint a miénk, amelynek létjogosultsága a dolgozók és a népi tömegek alapvető érdekeinek védelme, csak akkor tud elleget tenni felelős feladatainak, ha tanul a néptől. Ezért akarjuk megismerni — a vitagyűlések jelentik ennek egyik módját — ázoknak a férfiaknak és nőknek a gondjait, akik a hatalom politikája miatt szenvednek, ezért akarjuk meghallgatni véleményüket, levonni a tanulságot az osztályharc mindennapi gyakorlatából. Mindezt nagymértékben figyelembe veszszük politikánk kidolgozásánál és végrehajtásánál. — A baloldal szövetsége, úgy látszik, csak kölcsönös engedmények alapján valósulhat meg. A Francia Kommunista Párt milyen területeken gondul ilyen engedményekre? — A baloldal szövetségének közös harci és kormányzási programon kell alapulnia, amely valóban megfelel a fizikai dolgozók és értelmiségiek, a nép és a nemzet igényeinek. Következésképpen ennelf a kormányzási programnak a következő célokat kell kitűznie: fontos gazdasági és társadalmi reformok végrehajtását; a gazdasági élet kiegyensúlyozott expanzióját; a népi tömegek lényeges követeléseinek fokozatos kielégítését; a demokratikus szabadságjogok kiterjesztését és a dolgozók valóságos részvételét a közügyek irányításában valamennyi szinten; független, békés és a legszélesebb körű együttműködésen alapuló külpolitika alkalmazását. — Ezt a programot közösen kell megvitatni és kidolgozni, mindegyik fél álláspontját figyelembe véve, hogy azután közösen hajthassák is végre. Ez máris lehetséges, ahogyan arról az 1970 decemberben nyilvánosságra hozott pozitív mérleg tanúskodik, amelyet a kommunista párt és a szocialista párt között egy éven át folytatott megbeszélések eredményeztek. — Egyes kérdésekben, amelyekkel kapcsolatban véleményeltérések vannak, természetesen meg kell találni a mindkét fél számára elfogadható megoldásokat. Mi erre készen állunk. Mindig is azt mondottuk, hogy programunkat nem kefll vagy teljes egészében elfogadni, vagy teljes egészében elvetni. De hangsúlyozom, amely valóban megfelel az ország, a népi tömegek érdekeinek és törekvéseinek, ami kizárja az osztály-együttműködés minden politikáját, s minden szövetséget a tőkét képviselő bármilyen erőkkel. (E EXPRESS) Tehetségkeresők Nyolc évvel ezelőtt kezdték meg a novoszibirszki tudományos központban dolgozó matematikusok, fizikusok, kémikusok és kibernetikusok a természettudományok iránt különösen fogékony gyerekek intenzív felkutatását. A legtehetségesebbeket ezek közül különleges, a matematikára és fizikára nagy súlyt helyező iskolákba vették fel. Az első ilyen iskolatípus a Novoszibirezk melletti Akademgorodokban léteseült. A kutatás célja a tucjományos munka iránt fogékony gyerekek felismerése volt. Egyidejűleg a tudósok úttörő munkával is foglalkoztak: a gyerekek képességeinek vizsgálatával, mérési módszerek, elvek és szervezeti formák kidolgozásával. Dr. Spartak Beljajeu akadémikus, a_ novoszibirszki egyetem rektora; egyik irányítója volt a kampánynak. Hozzá intézzük kérdéseinket. / KÉRDÉS: Hogyan „fedezik fel" a tehetségeket? BELJAfEV: Foglalkoztunk 7—10 osztályos úgynevezett jó tanulókkal, akiknek egy bizonyos „trükkös" feladatot kellett megoldani. A feladvány látszólag ismert volt az iskolából, azonban hagyományos módszerekkel nem lehetett megoldani. Sok diák beugrott és hibás eredményt produkált. Eszerint ők szorgalmas, de matematikai hajlam nélküli fiatalok voltak. Úgy gpndolom, a tehetség akkor jelentkezik először, amikor a gyermek érdeklődést mutat valamilyen hétköznapi jelenség iránt, vagy észrevesz valamit, ami túl mutat a közhelyeken. Ebben az értelemben a „követelmény" bizonyos fokig csak nézőpont kérdése. Egy matematikához „süket" fiű tehetséges lehet mondjuk a repülőgépek, vagy műszerek tervezéséhez. Nekünk nincs jogunk rákényszeríteni valamilyen foglalkozást a fiatalokra. De ahhoz még kevesebb jogunk van. hogy elhanyagoljuk valamilyen hajlamuk vagy érdeklődésük fejlesztését a tudás bármely területén. KÉRDÉS: Levonhatjuk-e a vizsgálatokból azt a következtetést, hogy sok tehetséges — gyermek, vagy általában ember van? BELJAjEV: Mindenesetre sokkal több tehetséges ember van, mint azt gondolnánk, de sokan közülük nem tudják megmutatni képességeiket. Vegyünk egy példát. Régebbi fizikai, matematikai tanulmányi versenyek azt mutatták, hogy a részvevő fiatalok többsége a városokból való. Aztán elkezdtük a falusi gyermekek kiválasztását, csak a képességeikre és nem ismeretanyagra helyezve a fő súlyt. Fizikai és matematikai iskoláinkban külön osztályokat indítottunk ezeknek a fiataloknak. Tavaly például az így felkészített 27 falusi.diák közül 25 került be az egyetemre, és sokan- közülük brilliáns felvételi eredményekkel. Ha otthon maradnak a falusi iskolákban és nem vetették volna alá magukat a szakosított iskolák 3-óves edzésének, aligha kerültek volna be az egyetemre. Egy másik példa. Itt most nem azokról az „elégséges" tanulókról akarok beszélni, aki-kielégít, hanem olyan „elégségesekről'

Y akik emellett tehetségesek is. A természettudományokban tehetséges gyermekeken kívül felvettünk szakiskoláinkba olyan tanulókat, akiknek hajlamuk, fantáziájuk volt a műszaki tanulmányokhoz. Természetesen ők nem tudtak valamilyen komolyabb fizikai vagy matematikai problémát megoldani. Ehelyett m; eredeti technikai modellek készítését kértük tőlük. Tíz fiatal tudós bejárva Szibéria és Kazahsztán városait, tehetséges gyermekeket választott ki az Ifjú Technikusok Klubjaiban. Itt érdekes dolgot figyeltünk meg: a legtöbb kisdiák minden idejét különböző dolgok tervezésével, szerkesztésével, kísérletezgetéssel töltötte, és így elhanyagolta iskolai tanulmányait. Világos, hogy ezek közül sokan sohasem tudtak volna átcsúszni a felvételin. A mi iskolánkban megpróbáltunk elméleti ismereteket adni nekik. Senki sem akarja az Akademgorodokat álcsodagyerekek tenyészmedencéjévé tenni. Mi egyszerűen a matematika, fizika és kémia iránt érdeklődő gyermekeket keressük. Háromfordulós fizikai és matematikai vetélkedő után a legjobbakat felvesszük különleges bentlakásos iskolánkba. (TRUD) ELNÖKÖK BORBÉLYA A Fehér Házban váltakoztak az elnökök, lakott ott Eisenhower, Kennedy és Johnson, majd eljött Nixon is. Váltakozott a személyzet is, de S t eve Martini egészen az elmúlt évekig a helyén maradt. Négy elnököt borotvált, vágta a hajukat és munka közben kellemesen elcsevegett velük, különösen Johnsonnal, aki egy ízben azt mondotta: „Martini az egyik legbefolyásosabb tanácsadóm". Egy évvel ezelőtt Martini visszavonult és most Floridában él. A lapok azonban emlegetik. Ö ugyanis nem csupán az elnököket borotválta, hanem az államot is, amely 30 000 dollárt követel rajta, több éves adóhátraléka fejében. [IL GIORNO) MEGÁRT A SOK Aki túl sok édességet fogyaszt és aztán sokáig vezet, veszélyes következményekkel számolhat. A vércukorszint nagyfokú emelkedése után röviddel ellenhatás lép fel: a vércukorszint süllyed. Elgyengülés állhat be, amely eszméleti zavarokhoz vezethet. Dr. Franké (Bad Leuterberg) véleménye szerint nemritkán ez az oka sok, ki nem deríthető autóbalesetnek. Egy fekete kenyérből, túróból, sajtból és sonkából álló kiadós reggeli megelőzi az ilyen tünetek fellépését. (Frankfurter Rundschau) A

Guineai Köztársaság asszonyai méltán vívtak ki országukban elismerést, megbecsülést a maguk számára. Rendkívül érdekes megfigyelni elegáns, kimért lépteiket, s azt a magától érGUiNEE, GUINEE! tetődő biztonságot, ahogyan a legkülönfélébb dolgokat tartalmazó batyuikat a fejükön hordják. Járni még nem tudó gyermekeikkel a hátukon bámulatra méltó módon végzik a legkülönfélébb munkákat, beleértve a katonáskodást, a fegyverforgatást is. Guinea asszonyai bármikor készek voltak fegyvert ragadni hazájuk védelmére, s aktívan részt vesznek a fontos döntések meghozatalában is. Töriénészek véleménye szerint a szór Guinea, a susu nyelv guinee szavából ered, ami asszonyt jelent. De találunk erre utalást egy régi afrikai mesében is. Amikor a hajós megérkezik Guinea földjére, megkérdezi egy aszszonytól: „Mondd meg nekem, mi a neve ennek az országnak?" Mire az asz- * szony válaszképpen saját magára mutat, s azt ismételgeti: „Guinee, Guinee!" (PRENSA LATINA) \