Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-20 / 249. szám, szerda

India nem akar háborút Indira Gandhi európai körútra indul » TÁMADNAK A DÉL-VIETNAMI SZABADSÁGHARCOSOK 0) Delhi — Indira Gandhi indiai miniszterelnök kedden 250 hazai és külföldi tudósí­tó előtt sajtóértekezletet tar­tott és bejelentette, hogy az ín­diai—pakisztáni határon kiala­kult feszült helyzet ellenére va­sárnap elindul európai körút­jára. Gandhi asszony hozzátet­te, hogy az ország teljes biz­tonságban van, mert a hadsereg készenlétben áll és India min­den lehetőt megtesz, hogy el­kerülte a háborút Pakisztánnál. A jahja Khan pakisztáni el­nökkel való esetleges közvet­len kapcsolatfelvételre vonat­kozó kérdésre válaszolva Indi­ra Gandhi kijelentette, hogy nem sok megbeszélnivalót Ját a két ország között „A prob­léma nem India és Pakisztán problémája, hanem a pakisztá­ni katonai rezsim és Bangla Desh [Kelet-Pakisztán j válasz­tott képviselői között áll fenn". Éppen ezért, ha Pakisztán va­lóban meg akarja mutatni, hogy csökkenteni szándékozik a fe­szültséget, először véget kell vetnie a hadsereg atrocitásai­nak a keleti országrészben, és meg kell teremtenie a feltéte­leket a menekültek biztonságos visszatéréséhez. Indira Gandhi indiai mininsz­terelnök-asszony keddi sajtó­értekezletén közvetve megerő­sítette azokat a híreket, ame­lyek szerint India és a Kínai Népköztársaság hamarosan nagyköveteket cserél egymás­sal. A KNK-t és Indiát az 1962-es határvita óta csak ügyvivő képviseli a másik kormánynál. Ujabb összetűzések az indiai—pakisztáni határon Oj-Delhi — Az indiai PTI hír­ügynökség jelentése szerint is­mét összetűzésekre került sor az -indiai—pakisztáni határon. A pakisztáni hadsereg a keleti országrész határán tüzet nyi­tott indiai területre és az in­cidensből 45 perces tüzérségi párbaj keletkezett. India nem szenvedett veszteségeket. A hírügynökség értesülései szerint Kelet-Pakisztánban to­vább tartanak az összecsapások a hadsereg és a független Bang­la Deshért harcoló gerillák kö­zött. A hadsereg két nap alatt 32 katonát vesztett, pedig a harcokban első ízben sugárhaj­tású vadászgépeket is bevetet­tek a felkelők ellen. A határ közelében, Comilla térségében hétfőn a pakisztáni légierő négy vadászbombázója lakott településeket bombázott, a támadás több faluban súlyos emberáldozatokat követelt. Ugyanebben a térségben harcok folynak a hadsereg és a felke­lők között és a katonák érzé­' keny veszteséget szenvednek. A pakisztáni rádió jelentése szerint Comilla térségében hét­főn az indiai—pakisztáni tüzér­ségi párbajnak 29 pakisztáni áldozata volt és 41-en megse­besültek. Rao Farman Ali Khan vezérőrnagy, a kelet-pakisztáni kormányzó tanácsadója az AFP tudósítójának úgy nyilatkozott Daccában, hogy a városi ellen­állás erősödése ellenére a pa­kisztánt haderő a fő figyelmet a határra fordítja. Saigon — Dél-vietnami sza­badságharcosok hétfőn Long Khanh tartományban a saigoni rezsim két támaszpontja ellen indítottak támadást. A DNFF harcosai először tüzérségi tüzet zúdítottak a két támaszpontra, majd gyalogsági rohamot intéz­tek ellenük. A harcokban a vé­dők 30 embert vesztettek, míg a hazafias erők veszteségét 12­re becsülik. Az amerikai hadvezetőség szóvivője úgy nyilatkozott, hogy a B—52-esek hétfőn Dél-Viet- • nam területén nem hajtottak végre akciókat. A saigoni hadsereg szóvivője kijelentette, hogy összecsapá­sok voltak Dél-Vietnam leg­északibb területein és a Me­kong-folyő deltavidékén, de e harcok részletei nem ismerete­sek. — Kambodzsa kedden parlament nélkül maradt, mivel éjfélkor érvénybe lépett Cheng Heng Phnom Penh-i államfőnek az az intézkedése, hogy az ötéves választási időszak lejártával felszámolja a szenátust és az alsóházat. Az utasítás értelmében a há­ború sújtotta országot ezentúl kormányrendeletekkel irányít­ják. Egy amerikai sugárhajtású re­pülőgép a kambodzsai határ kö­zelében hétfőn véletlenül dél­vietnami támaszpontot bombá­zott és eközben 18 szövetséges katonát megölt — jelentette be Saigonban kedden az amerikai hadvezetőség. A közlemény sze­rint a Saigontól 95 kilométer­rel északnyugatra történt bom­bázás során ezen kívül 7 saigo­ni katona súlyosan megsebe­sült, mások pedig kisebb sérü­léseket szenvedtek. Az amerikai hadvezetőség vizsgálatot rendelt el. Arafat Kairóban Folytatódik a vita Kína ENSZ-képviseletéről Kairó — Az egyiptomi fővá­rosba érkezett hétfőn Jasszer Arafat, a palesztin gerilla-moz­galom vezetője. A MENA hír­ügynökség közlése szerint Ara­fat, aki a szaúd-arábiai Dzsiddá­ból jött, több felelős egyiptomi politikussal tanácskozik majd a jordániai belső konfliktus meg­oldása érdekében indított egyip­tomi—szaúd-arábiai közvetítő misszióról. Az Al Ahram úgy értesült, hogy az e célra kijelölt hadbí­róság hétfőn kezdi tárgyalni Mohamed Favzi volt hadügymi­niszter ügyét. Mint emlékezetes Favzi ügyét elkülönítették az Ali Szabri és társai ellen indí­tott összeesküvési per tárgyalá­sától. A főügyész azzal vádolja Favzit, hogy háborús körülmé­nyek között a fenálló rendszer megdöntésére próbálta mozgósí­tani a hadsereg néhány egysé­gét és ezzel hazaárulást köve­tett el. Az Al Ahram jelentése sze­rint hétfőn szabadon bocsátot­tak 124 politikai internáltat, az internáltak utolsó csoportját. Mint emlékezetes, Szadat elnök elrendelte, hogy a mohamedá­nok szent böjti hónapja, a Ra­madán előtt helyezzék szabad­lábra az összes politikai foglyo­kat. Ez az Intézkedés nem érin­ti az Ali Szabri és társai ellen folyó összeesküvési per vádlot­tait. A szabadon bocsátott inter­náltak között vannak a Muzul­mán Testvérek elnevezésű betil­tott jobboldali szervezet volt tagjai. 1971. X. 20. New York — Mint már je­lentettük, az ENSZ-közgyűlés hétfőn megkezdte a vitát a kí­nai ENSZ-képviselet kérdéséről. Az elsők között a két határo­zati javaslat előterjesztői: az albán külügyminiszter és az amerikai ENSZ-küldöttség ve­zetője ismertették álláspontju­kat. A hétfői napon összesen 11-en szólaltak fel, ezek közül Tajvan, Oj-Zéland és Costa Rica képviselője az Egyesült Álla­mok „két Kína politikája" mel­lett, míg Algéria, Kanada, Gui­nea, Irak, Mauritánia, Nigéria és Szomália ezzel szemben fog­Xommentárunk T íz nappal testvérpártja, a CDU saarbrückeni kong­resszusa után tartotta meg Münchenben a keresztény­demokraták, bajor testvérpártja, a CSU kongresszusát. E két párt, mint ismeretes, a nyugat­német szövetségi parlamentben közös ellenzéki frakciót és szo­ros politikai tömböt alkot. A bajorországi Keresztény­szociális Unió (CSU) egyben fennállásának 25. évfordulóját is ünnepelte, s a vasárnap este befejeződött kétnapos jubileumi kongresszuson részt vett Rainer Barzel, a CDU új elnöke ls. A kongresszus fő feladata az volt, hogy az 1973-as parlamenti vá­lasztások megvívására kiala kítsa a két párt közös program­ját és közös jelöltet léptessen fel Willy Brandt kancellárral szemben. A müncheni tanácskozás alap­hangját a szélső-jobboldali el­lenzéki vezetők — Strauss és Stücklen — adták meg, akik egy­mást igyekeztek túlszárnyalni a szövetségi kormány bel- és kül­politikájának, valamint a gaz­dasági politikának a bírálatá­ban. A kongresszus az NSZK összes jobboldali erőinek egybe­tömörítésére Irányult azzal, hogy a választások előtt „dön­tő harcot" indítsanak a bonni kormánykoalíció pártjai ellen. A kongresszuson vendégszó­nokként felszólaló Ranier Barzel éppúgy, mint Franz Josef Strauss, a CSU elnöke felszólí­tották az uniópártokat: elszán­tan szálljanak síkra azért, hogy Bonnban ismét magukhoz ra­gadhassák a kormánygyeplőt. Azt hangoztatták, hogy Brandt kancellár eltékozolja Adenauer örökségét, s ezt a folyamatot a laltak állást, hangsúlyozva, hogy a kínai nép egyetlen jo­gos és törvényes képviselője a pekingi kormány. A hétfői ülésen Szaúd-Arábia küldöttségének vezetője megle­petésre módosító indítványt ter­jesztett elő, amely javasolja az úgynevezett albán határozati javaslat kiegészítését azzal a záradékkal, hogy ejtsék el a Tajvan kizárására vonatkozó részt. ENSZ-körökben nem tart­ják valószínűnek, hogy ez a módosító indítvány különösebb érdeklődést keltene. MEGALAKUL AZ ÚJ OSZTRÁK KORMÁNY Bécs — Kedden megtartotta utolsó ülését a Kreisky-kor­mány, amely ezt követóen be­nyújtotta lemondását. Az utol­só ülésen az 1972. évi költség­vetésről tanácskoztak, s azt a parlament elé terjesztették meg­vitatásra és jóváhagyásra. A kormány az alkotmányos jog­szabályok alapján mondott le, s a távozás csak formális jel­legű. A múlt évi választás után hivatalba lépett kisebbségi szo­cialista kormányt ugyanis most többségi szocialista kormány váltja fel, miután az október 10-i választáson a szocialista párt megszerezte az abszolút többséget. A Minisztertanács ülését kö­vetően a déli órákban Bruno Kreisky Franz fonás köztársa­sági elnöknek átnyújtotta kor­mányának lemondását. Délután fonás elnök fogadta a kormány tagjait és megbízta őket az ügyek továbbvitelére az új kor­mány megalakulásáig. CDU/CSU nem szemlélheti pasz­szívan. Az unió-pártok — úgy­mond — hivatottak annak meg­akadályozására, hogy az NSZK „a Szovjetunió függvényévé vál­jék". Barzel azt igyekezett bi­zonygatni, hogy az SPD—FDP kormány az NSZK nyugati kap­csolatait lazítja, keleti kapcso­latait pedig erősíti. Azt állítot­ta, hogy a jelenlegi bonni kor­ánnak az említését, ami elvá­lasztja őket: az ellenzék veze­tőjének személye körüli ellen­téteket. Strauss ismét letette a garast amellett, hogy a CSU nagyobb szerepet kapjon a Je­lenlegi ellenzék politikai irány­vonalának a meghatározásában. Megvádolta Brandtot, hogy olyan célokat követ, amelyekért Németországban csak a kommu­Szemben az enyhüléssel... mány „keleti politikájával meg­bontja az európai egyensúlyt." A nacionalista-soviniszta né­zeteiről Ismert Franz Josef Strauss hasonló szellemben In­tézett heves kirohanásokat a Brandt-kormány politikája el­len és ismételten kijelentette: a CSU nem hajlandó olyan politi­kát támogatni, amelynek az a célja, hogy „a világban azt a benyomást keltse, mintha már Németország nem létezne, ha­nem csak két német részállam volna." A két unió-párt elnökei egyér­telműen azt hangoztatták, hogy a Német Szövetségi Köztársaság „megmentése" csak akkor le­hetséges, ha ismét a CDU/CSU kerül kormányra. Barzel nem fukarkodott a dicsérettel és bó­kokkal általában a CSU és külö­nösen annak vezére, Strauss cí­mére. Hangsúlyozta a két párt együttműködésének feltétlen szükségességét a Brandt-kor­mány elleni hadjáratban, de igen diplomatikusan csak azt hangoztatta, ami a két pártot egybefűzi, vagyis a megrögzött ellenállást a kormánnyal szem­ben, de gondosan kerülte mind­nisták küzdöttek, és hogy magá­ra hagyta kényszeríteni Német­ország tartós kettéosztottsá­gát, és hogy megkötötte a var­sói és a moszkvai szerződést. Strauss a tőle megszokott szél-. sőséges stílusban fogalmazta meg a CDU/CSU programját, amely — szerinte — csakis mindannak a teljes elutasítása lehet, amit a Brandt—Scheel kormány csinál. Ezen belül a kormány elleni harcban a CSU fő feladataként jelölte meg: 1. szembeszállni a kormányt erő­teljesen támogató újságíróknak a sajtóban, a rádióban és a te­levízióban elhangzó támadásai­val: 2. harcolni a gombamódon elszaporodó baloldali radikális szervezetek ellen; 3. harcolni a szakszervezetek és hatalmas propagandagépezetük ellen; 4. harcolni az Egyesült Államok és a semleges országok azon körei ellen, amelyek nagyobb veszélyt látnak a tegnap Né­metországban, mint a holnap kommunizmusában; 5. de min­denekelőtt harcolni a Szovjet­unió és azon vádak ellen, ame­lyek szovjet részről hangzanak el a CDU—CSU vezetői címére. A két szélsőjobboldali vezető tehát egy követ fújt a bonni kormány kül- és belpolitikáját támadva és teljes volt közöttük az egyetértés abban, hogy vissza kell térni a régi, már annyiszor csődöt mondott antikommunista politikához. A CSU most befejeződött kongresszusa csakúgy mint a CDU előzőleg lefolyt tanácsko­zása is tehát azt bizonyítja, hogy programjuk a régi, s egy­általán nem veszi figyelembe az európai népek, közöttük az NSZK népének is növekvő vá­gyát és konkrét törekvéseit a tartós béke és biztonság megte­remtésére. A müncheni kongresszus azonban egyúttal azt is bizonyí­totta, hogy minden egységre szólító felhívás ellenére a ha­talomért folyó harcban a CDU— CSU vezetőségében folytatódik a vetélkedés azért, ki játssza az első hegedűt az ellenzékben. A kongresszus nem tudott egy­séges álláspontra jutni abban, hogy Barzelt javasolják a CDU —CSU közös jelöltjeként a kancellári tisztségbe. Strauss tüntetőleg tartózkodó volt e kérdésben, s bár nyíltan nem utasította ei Barzel jelölését, tudtul adta, hogy a CSU támo­gatása nélkül az ellenzék egyik tagja sem lehet kancellárjelölt. Az elkövetkező időszakban nemcsak koncentrált támadá­sokkal, széles jobboldalt front­tal kell viaskodnia a Brandt— Scheel kormánynak, hanem eszközeiben nem válogató, a ha­talom megszerzésére törő pro­pagandával és uszításokkal is. A két ellenzéki kongresszus hangvétele ez Iránt nem hagy kétséget. i P. J. néhány U THANT, az ENSZ főtitkára visszavonhatatlanul úgy dön­tött, hogy mandátumának de­cember 31-i lejárta után még átmeneti időre sem vállalja a főtitkári tisztséget. A főtitkár hétfői nyilatkozatában hangsú­lyozta, hogy nem osztja azok nézetét, akik szerint távozása válságot robbantana kl az ENSZ-ben. NEONÁCI FEGYVERRAKTÁR­RA bukkant a francia rendőr­ség egy nagyszabású razzia so­rán Párizs egyik elővárosában, Nanterre-ben. A rendőrök, akik mintegy 30 lőfegyvert, továbbá fasiszta zászlókat találtak a rej­tekhelyen, 260 lakást fésültek át a razzia során, negyven sze­mélyt őrizetbe vettek. BARCELONÁBAN összecsa­pásra került sor a rendőrség és mintegy 6000 sztrájkoló mun­kás között. A dolgozók 20 elbo­csátott társuk mellett vállaltak szolidaritást a munkabeszünte­téssel. Az összetűzésnek öt se­besültje van. Legalább harminc munkást őrizetbe vettek. TÁJÉKOZOTT ANGOL KÖRÖK­BEN tökéletesen eredményte­lennek minősítették Heath brit miniszterelnök és Lopez Bravo spanyol külügyminiszter múlt havi megbeszéléseit, amelyeket a két államfő a régóta vitatott gibraltári kérdésről folytatott. Heath mindenesetre elfogadta Lopez Bravo Madridba szóló meghívását. SPIRO AGNEW, amerikai al­elnök hétfő este befejezte gö­rögországi látogatásának első, hivatalos szakaszát. Agnew al­elnök és Papadopulosz minisz­terelnök összesen nyolc óra hosszat tartó megbeszéléseiről csak annyit közöltek, hogy azo­kon a két fél Görögországnak a NATO-szövetségben betöltött szerepéről tárgyalt. AZ INDIAI KORMÁNY elren­delte az ország szénbányáinak államosítását. Az intézkedéssel az eddiginél gazdaságosabb fejtési módszereket szándékoz­nak bevezetni, hogy a vas- és acélipar egyre növekvő szük­ségleteit fedezni lehessen. Az államosítási rendelkezés Bihar állam 211 és Nyugat-Bengália 3 szénbányáját érinti. HEINZ HOFFMANN, nemzet­védelmi miniszter vezetésével Irakból ötnapos látogatásra Szíriába érkezett az NDK kato­nai küldöttsége. Dr. TlMÁR MÁTYÁS, a ma­gyar kormány alelnöke fogad­ta dr. Rudolf RohlíCeket, Cseh­szlovákia pénzügyminiszterét. Dr. Rohlíček vezeti azt a cseh­szlovák küldöttséget, amely pénzügyi kérdésekről folytat megbeszéléseket a magyar pénz­ügyminisztérium képviselőivel. WALTER SCHEEL nyugatnémet külügyminiszter hivatalos láto­gatásra Kamerunba érkezett. A nyugatnémet külügyminiszter Amadou Ahidjo köztársasági elnökkel gazdasági kérdésekről folytat tárgyalásokat. A japán parlament ülése Tokió — Szato Eiszaka japán miniszterelnök a parlament két háza előtt kijelentette: „Őszin­te vágyam, hogy az Okinawa visszatéréséről szóló egyez­ményt a parlament mostani ülése gyorsan és simán jóvá­hagyja, s Okinawa visszatérése az anyaországhoz a jövő év fo­lyamán mielőbb végrehajtható legyen." Alig mondta kl e sza­vakat, amikor a karzaton petár­dák sorozata robbant, a rend­őrség némi dulakodás után ki­vezetett két fiatalembert és egy lányt. Szato tovább folytatta beszédét, az ellenzéki képvise­lők közbeszólásainak pergőtü­zében. A miniszterelnök kijelentet­te: minden alkalmat megragad arra, hc-gy tárgyaljon Kínával. Fukuda Takeo külügyminisz­ter méltatta a japán-amerikai kereskedelmi és gazdasági bi­zottság szeptemberi ülésszaká­nak eredményeit, de beismerte, hogy gazdasági téren még fennállnak bizonyos súrlódások Japán és az Egyesült Államok közOtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom