Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-17 / 41. szám, Vasárnapi Új Szó

Angela Davis a tárgyalóterem ben, védőügyvédjeivel {Foto: C STK - DPI JERUZSÁLEM, A MEGSZÁLLT ; VÁROS | A zsidók, keresztények és mohamedánok szent városá­nak sorsa, mely a történelem folyamán tizenhétszer pusztult el, a közelmúltban ismét a Biztonsági Tanács elé került. A város gazdag és hányatott történelme so­rán — c mint ismeretes — volt már (Dávid király ural­kodása alatt) Izrael állam fővárosa, majd Júdea fővá­rosa, később pedig a jeruzsálemi királyság székhelye is. Legújabbkori történelme során a török birodalomhoz is tartozott, majd az első világháborút követően 1947 ig Palesztina brit népszövetségi mandátum székhelye volt. Izrael létrejötte után 1948—49-ben az izrael—arab há­ború során az Űjvéros nagy része izraeli fennhatóság alá került, míg az Öváros Jordánia birtokában maradt. A várossal foglalkozó első ENSŽ-határozat 1947-ben született, mégpedig a palesztinai mandátumterület fel­oszlatásával kapcsolatban. Ez a terv különálló, nem­zetközileg igazgatott városként számol Jeruzsálemmel, ahol a hatalmat az ENSZ által kinevezett kormányzó gyakorolja. Az elképzelést az ENSZ-közgvíilés 1947. november 29-én szentesítette. A határozat azonban írott malaszt maradt. Nemcsak azért, mert az izraeliek kezdettői fogva ellenezték', ha­nem elsősorban azért, mivel a zsidó állam és az arab országok között kitört fegyveres konfliktust követő fegy­verszüneti megállapodás Izrael és Jordánia között a frontvonalat tekintette ideiglenes államhatárnak. Már­pedig ez a város közepén húzódott... A Rhodos-szigeten létrejött megállapodás ily módon kettéosztotta a várost. A háborúskodás megszüntetése idején az ENSZ ismét foglalkozott a város sorsával, s előbb egyeztető bizott­ságot, később pedig Gyámsági Tanácsot hozott létre. Ez utóbbi feladata lett volna a város statútumának elkészí­tése. Az 1950 áprilisára elkészült tervezet „demilitarizált, semleges" övezetté nyilvánította a várost és környékét. A terv azonban csak terv maradt, mivel az érdekelt ál­lamokon kívül az ENSZ-közgyűlés sem fogadta el. A város kettészakítottsága tehát ténnyé vált, s a léte­sített nyolc kilométer hosszú „senki földjén", (mely he­lyenként a fél kilométert is meghaladta) egyetlen átke­lőhelyet létesítettek a Mendelbaum-kapunál. A határon ENSZ rendfenntartó alakulatok vigyáztak a város meg­osztottságára. Izrael 195Q-ben, történelmi okokra hivat­kozva, fővárosának nyilvánította Jeruzsálemet. (Néhány ország ezt nem volt hajlandó tudomásul venni, s Tel Avivban működteti képviseletét |. A hatnapos háború új helyzet elé állította a várost. A fegyveres hadműveletek első számú célpontja volt, s a város megszállásakor Dajan hadügyminiszter magabiz­tosan jelentette ki: .Visszatértünk ide. és soha többé nem fogunk távozni". Jellemző, hogy azóta a hivata­los Izrael is magáévá tette a Dajan-i elképzelést, s Iz­rael egy lapra tette fel Sharm-El-Sheik-et, továbbá a Golan-fennsíkot és Jeruzsálemet. Teljesen figyelmen kívül hagyják az izraeli vezetők, hogy a világszervezet 1967 júliusában két ízben is ügy határozott, érvénytelen minden olyan intézkedés, mely Jeruzsálem helyzetét akarja megváltoztam. A közel-keleti kérdés rendezésére tett iavaslalok so­rában jelentős helyet foglalnak el a Jeruzsálemet érin­tő elképzelések is. A Vatikán a város nemzetközivé té­telét indítványozta — más nyugati hatalmakkal együtt —, míg a Szovjetunió a közel-keleti kérd'st illetően lés ez Jeruzsálemre is vonatkozik) ragaszkodik a hatnapos háború előtti határokhoz. Az izraeli törvényhozás ez év júliusában az ailain. közigazgatás részévé tette a megszállt területeket is, s fittyet hány a világszervezetre és a nemzetközi köz­véleményre, és továbbra sem hajlandó teljesíteni a vi­lágszervezet határozatát. A Biztonsági Tanács a közel­múltban Jordánia kérésére foglalkozott a „szent város judaizálását és annektálását" célzó önkényes intézke­désekkel, s felkérte Izraelt, érvénytelenítse a város sta­tútumával ellenkező törvényt. A válasz most is tagadó volt, s kérdéses, a 60 nap letelte után, amikor is a világ­szervezet főtitkára jelentést terjeszt a Biztonsági Ta­nács elé Jeruzsálem helyzetéről, a kínos kérdés vaion elmozdul-e majd a holtpontról. A jelek azt mutatják, a jordániai belsó harc és az arab világ megosztottsága Izraelnek kedvez, s Husszein alkudozásaiban elszámította magát. Ezekután a világ­szervezeten múlik — s nem utolsósorban az Egyesült Államokon, Izrael fő védnökén —, hogy a közel-keleti kérdés rendezésére tett határozatoknak érvényt szerez­ve tisztázódjék Jeruzsálem helyzetp r A lig múlik el nap, hogy a világsajtó ne fog­lalkozna a kaliforniai börtönben rabosko­dó, a gyilkosság és összeesküvés hamis vádjával 1970. október 13-án letartóztatott Angela Davis sorsával. Megmentésére világszerte bizott­ságok alakulnak, s követelik a fiatal forradalmár néger filozófusnő szabadon bocsátását. Huga, Fa­nia Davís-fordan európai útja során a határon tú­li milliók támogatására is apellál, hogv az orszá­gon belüli és a határokon túli milliók támogatá­sával igazságos lehessen a tárgyalás, a nemzet­közi összefogás megmentse Angela Davis életét. George Jackson. a San Quentin-1 halott sorsa ugyanis jelzi a dzsungel törvényeit, s növekszik azok száma, akik a történtek alapján joggal féltik Angela Davis életét, egy Jacksonhoz hasonló előre kitervelt „szökési akció" megrendezésétől. Hogy miért a per, arra John Abt ügyvéd, aki Davis New York-i letartóztatása idején a védője volt, a Népszabadság munkatársának adott inter j jújában így nyilatkozott: — Egyszerű a válasz. Azok szemében, akik vá­dolják, Angela Davis olyan bűnt követett el, amelynél nincs súlyosabb. Ez a kivételes képes­ségű fekete nő, aki kitűnően ismeri Kantot, Fich­tét, Hegelt és a marxista filozófiát, hasonló ké­pességű vetélytárs nélkül lett a kaliforniai egye­tem professzora. íme: egy nég£r nő érvényesülése a fehér és maszknlin amerikai társadalomban. S ez a fekete nő ezek után elutasította ennek a társadalomnak az értékrendszerét, és saját népe legjobbjaival azonosította magát. Ö, akitől- kon­formizmust, a társadalomban való integrálódást nedyknek, a Du Pontoknak, a Nemoursoknak és más fehér szuperkapitalistéknak — mondta a Hu­manité munkatársának adott interjújában. Angela Davis letartóztatására egy váratlan ese­mény adott ürügyet... 1970 januárjában George Jacksont, akit 11 évvel korábban egy azóta sem bizonyított rablás vádjával meghatározatlan tar­tamú 'börtönbüntetésre ítéltek (ez gyakorlatilag életfogytiglanit is jelenthet, mivel az USA törvé­nyek szerint egy börtönbizottság a rabok maga­tartása alapján évente dönt arról, kit bocsássa­nak szabadon) másik két társával együtt egy börtönőr meggyilkolásával vádolták. A Soledad­fivérek ügye — ahogy azóta nevezi őket az ame­rikai sajtó — Angela Davis figyelmét is felkel­tette. Kapcsolatba került George Jackson fivéré­vel, aki 1970 áprilisában az öccsét ért igazságta­lanság miatt érzett. felháborodásában súlyos kö­vetkezményekkei járó meggondolatlan lépésre szánta el magát. Jonathan Jackson 1970. április 7-én fegyverrel hatolt be a San Francisco közelé­ben levő Marin járás bírósági épületébe, hogv vártak, Paul Robeson és Du Bois útját választotta, š az Egyesült Államok Kommunista Pártjába is be­lépett. Ez az igazi bűne. amelyet nem tudnak ne­ki megbocsátani. Hogy mi vezette őt a mozgalomba? Erre Ange­la Davis fiatal élete adja meg a választ. A forró Délen, a fajüldözéséről híres Alabama állambeli Birminghamben született. Nem a város­szeli kalibarengetegben jött ugyan a világra, mint a négerek 90 százaléka, hanem a város jómódú­nak mondott negyedében. Szülei módosak, apjá­nak néhány benzinkútja volt, anyja pedig tanárnő. Tehát nem saját életkörülménye, hajiem gyermek­korának élményei indították el az eszmélés és az öntudatra ébredés felé. 1963 szeptemberében egy birminghami templomban négy riéger kis­lányt ölt meg a bomba, s bár tudták, kik követték el a hallatlan gaztettet, a gyilkosokat szökni hagy­ták. — ... Mi fehér gyerekekkel soha nem játszot­tunk — emlékezik vissza Angela huga. — A buszban külön helyünk volt, hátul. Külön fekete és fehér kutak és WC-k voltak. Az utca egyik fele fekete volt, a másik fele fehér, ez volt az élet rendje. Azoknak a feketéknek a házában, akik át mertek költözni a másik oldalra, bombát rob­bantottak a klanisták, a fajüldözők. -A rendőrfő­nök is fajüldöző volt: egyetlen merénylőt sem fogtak el... A dinamitdombról — ahol a négerek politikai aktivitására is bombamerénylet volt a válasz — Angela Davis útja egy New York-i középiskolába, később pedig egy vidéki egyetemre vezet, ahol kitüntetéssel végez, s francia irodalomszakos ta­nár lett. Érdeklődése csak ezután fordul a filozó­fia felé . . . Párizs és Hamburg után egy dél-kali­forniai egyetemen fejezte be tanulmányait, s ke­rült 1969-ben — kétéves szerződéssel — a San Diego-i egyetem filozófiai tanszékére. Arigela Da­vist, aki nyitott szemmel járt a világban, nemcsak filozófiai ismeretei, hanem a szeme előtt lejátszó­dó társadalmi igazságtalanságok, négerüldőzés, faji megkülönböztetés stb. vezette el az Egyesült Államok Kommunista Pártjába. — Nem bocsátják meg, hogy fekete és kommu­nista vagyok ... Kommunista vagyok, mert hiszem, hogy a fekete lakosságnak, amely munkájával és vérével építi az országot, joga van az emberi mél­tóságra és a jobb életre, hogy olyan joga van az ország gazdaságára, mint Rockefellernek, a Ken­több négor fogolyt kiszabadítson, s túszokat ejtve kiharcolja bátyja és társai szabadon bocsátását. A gyors akció során az ügyészt és három női esküdtet magukkal vittek. A bírósági épületből kilépve a rendőrség azonban tűz alá vette azt a Ford típusú teherautót, melyen menekülni pró­báltak. A vad lövöldözés során Harold Haley bíró meghalt, s Jonathan Jackson is halálos sebet ka­pott. Ezt az ügyet próbálják most felhasználni An- gela Davis ellen. Gyilkosságban, lázadásban és összeesküvésben való bűnrészességgel vádolják, s a. kaliforniai törvények szerint ezen vádok bárme­lyikéért életfogytiglani börtön, vagy halálbünte­tés jár... A vád szerint ugyanis a Jackson által használt fegyvereket Angela Davis vásárolta, s az előírásoknak megfelelően a saját nevén re­gisztráltatta. Azt mér nem is kutatják, hogy Jack­son a személyi kapcsolatok révén Angela Davis hozzájárulása nélkül is eltulajdoníthatta a fegý- vereket. A vizsgálat eddigi adatai ugyanis sem­miféle bizonyítékkal nem rendelkeznek arra vo­natkozóan, hogy Angela Davis tudott volna a terv­ről. Az államügyész - — a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint — több ízben erősítgette Ugyan, hogy bizonyítékai vannak a vád alátámasztására, a védők ismételten hangsúlyozzák: a vád alapta­lan, Angela Davis ártatlan, s a „faji és politikai elfogultság áldozata". És a világ közvéleménye nem a fajüldöző Rea­gan ügyészének hisz, hanem azoknak a védők­nek, akik a duzsungel törvényével szemben az igazságot védik... A valóság ugyanis az, hogy Davist politikai okokból üldözik, s közönséges bűncselekmény vádjával törnek az életére... S minél erőteljesebben hallgatja a világ a hangját az igazságtalanságokkal szemben, annál több re­mény van arra, hogy a fiatal néger forradalmár­nő, Angela Davis életét nem törik ketté . . Mert az élete ettől is függ! F. Z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom