Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-17 / 41. szám, Vasárnapi Új Szó

Nyelvművelés A SPORT NYELVE AVAGY A NYELV SPORTJA l!(. A mondatszerkesztés pongyolaságai Ha figyelmesebben olvassuk sporttudósításainkat, meglehetősen sok rosszul szerkesztett mondatra bukkanunk. A mondatszerkesztésben jelentkező hibák okát felfedezni szinte lehetetlen, ezért komoly gondot okoz az összegyűjtött anyag rendszerezése is. Gyakori az olyan mondat, ümelyből egy-két szó kimarad; s ezért az egész közlést bizonyos homály lengi be. Az efféle kutyafuttában közölt gondalatra p41da ez: „A gottwaldoviak nagy hátránya, hogy selejtezőt kell játszaniuk, majd ha azt sikeresen veszik, a nagy játékerőt képviselő holland PSV Eindhovent kell fogadniuk". Nem a „selejtezőt", nem is a „játékot" kell „sikeresen venniük", hanem az akadályt. Ezzel azonban kénytelen a mondatot kiegészíteni maga az olvasó. Valahogy így: „ ... majd ha azt az akadályt sikeresen veszik, ..." Hasonló a probléma ebben a mondatban: „Biztosan ke'il vennie az első, a dán .akadályt" s a legjobb közé szinte besétálhat." Az „akadály" itt ugyan szerepel, de mégsem teljes a mondat. Iökéletesebbé így tehető: „Biztosan kell vennie az első akadályt, a dánok elleni mérkőzést, s a legjobbak közé szinte besétálhat." Ebből a mondatból sem maradt ki sok, mégis hiányérzetet kelt: „A perui csapat nagy támadásba fogott(,

j és az első félidőben el szerette volna dönteni a találkozó állását. Nyilván nem az volt a legfőbb óhaja a perui csapatnak, hogy a „találkozó állása eldőljön, talán inkább ez: „ ... és már az első félidőben a maga javára szerette volna eldönteni a találkozó állását." „A volt világbajnokok vezéregyéniségeit, Pelét és Charltont szigorúan őrizték, s így nem csilloghattak" —írja a tudósítás, s a rosszmájú olvasó kuncog magában B. Charlton nem éppen dús hajzattal fedett tarkóját képzelve maga elé. Pedig nem kíván nagy módosítást, hogy szándékosan se lehessen félremagyarázni: „ .. . s így tudásukat nem csillogtathatták." „Csak a dobogó sorrendje marad a régiben" — közli ez a cím a meglepőnek éppen nem mondható hírt. De miért is kellene a dobogó sorrendjének változnia? A cikkből azután megtudhatjuk, hogy tulajdonképpen a dobogón elfoglalt sorrend maradt a régiben. Csak az a kérdés marad tisztázatlan, mi okozza, azt, hogy a szerző e két egymástól lényegesen különböző tényt felcseréli. A bemutatott mondatok azt látszanak igazolni, hogy tudósítóink — talán az idő szorongatásában — olykor papírra vetnek „félkész" gondolatokat is. A mondatok szerkezetére is gyakran rányomja bélyegét az a. törekvés, hogy valami különlegessel kápráztassuk el az olvasót. így azután előfordul, hogy a gondolat a hatáskeltés szándékának esik áldozatul. Ennek a mondatnak az írója valami egészen újat akart nyújtani; ez lett belőle: „Fokozatosan lendült bele a küzdelembe, de azután főleg a tank Müller jóvoltából éleslövészetet rendezett." Nehezen emészthető megállapítás ez. A játék egyegy részletéről, esetleg az egész mérkőzésről már bajosan mondható el ez. Az idézet azonban e kiemelt résszel az NSZK csapatának világbajnoksági szereplését értékeli; s ez az olvasó számára túlságosan „elvontnak" tűnik. Az „éleslövészet"-et legfeljebb az egymást követő, kapura lövésekkel lehet kapcsolatba hozni. Így korrigálhatnánk: Miiller jóvoltából fölényes (gólzáporos) győzelmeket aratott." Különös megállapítást közöl ez is: „Az eredmény még ilyen arányban is feltétlenül megérdemelt." Ami a legfeltűnőbb benne, az az „eredmény aránya", s ez mindamellett még „megérdemelt" is; pedig mindezt egyetlen szó okozza. Kifogástalan a mondat így: „A győzelem..." Minden eddigit felülmúl ez: ,,Az, olimpiai ezüstérem 22-éves birtokosát a müncheni egyetemi kórház orvosai kritikusnak minősítették". Az ilyen felületességre nehéz mentséget találni, még az iš súlyosbító körülmény, hogy aránylag könriyen javítható: „ .'. . 22 éves birtokosának állapotát... kritikusnak minősítették". Sportrovatainkban szép számmal akadnak félig vagy egészen értelmetlen mondatok. Egyiknek-másiknak a mondanivalója sokszor csak az összefüggésből hámozható kí. A zavaros, széteső szerkezetű mondatok száma is elég magas ahhoz, hogy ártson sportújságírásunk jó hírének. A széteső szerkezetű összetett mondat mintapéldánya ez: „Ritkán látni ilyen remekül működő védelmeket, mint aminek szombat éjjel szemtanúi Ehettünk". Rendezettebbé talán így tehetnénk: „Ritkán látni olyan remekül működő védelmeket, mint amilyeneke szombat éjjel láthattunk". Esetleg a mellékmondatot így is módosíthatnánk: „... mini amilyenek játékának szombat éjjel szemtanúi lehettünk". Több tekintetben javításra szoruló mondat ez is: „A Teplice tapasztalt együttes s bár három oszlopos tagját nélkülöznie volt kénytelen, rövidesen megszerezte a pálya közepét!,) és később mérsékelt fölényre tett szert". Sorra véve a hibákat: először >s az „oszlopos tag" kapcsolatnak ma már bizonyos gúnyos hangulata van; használata nem nagy hiba, de nem is mondható szerencsésnek. A személyragos főnévi igenév nem illik össze az állítmánnyal. A „megszerezte a pálya közepét" tükörfordítás. A felsoroltak javítása bizony komoly változtatást követel: „A Teplice tapasztalt együttes, s bar három kiválóságát (erősségét) nélkülözni volt kénytelen, . .. rövidesen megszerezte a pálya közepe fölött az uralmat, és..." Kissé hosszabb lett ugyan de magyarosabb. Sporttudósítóink néha megmagyarázhatatlan „újításokkal" lepik meg az olvasót. Az előzményből ugyan kiderül, körülbelül mit akar közölni a szerző, de az érthetetlen, hogy miért írja így: „Tóié (Izrael csapatától) várták a legkevesebbet, s nagy meglepetésre egyegy ponttól megfosztotta a svédeket és az olaszokat. Ezt a teltét józan ésszel senki sem választhatta volna". - Szokás beszélni ugyan a mérkőzések nagy tétjéről, de itt nem arról van szó. Talán így gondolta a szerző: „Ezt a tippet..."; mert az előzmény arra .utal, hogy ezt érti rajta: „Erre józan ésszel senki sem számíthatott". Zavaros értelmű mondat ez is: „A csehszlovák válogatott játéka meg sem közelítette igazi képességei határát. „A balul sikerült birtokos szerkezetet így hozhatnánk helyre: „A csehszlovák válogatott játékban meg sem közelítette a csapat igazi képességeinek határát". „Világbajnoki beszámolókkal lapunk 3. oldalán jelentkeztünk"" — ígéri egy alcím, a humor iránt fogékonyabb. olvasók nem kis örömére. A címből ítélve az olvasó bizonyára nem vár „világbajnoki beszámolót", legfeljebb „a világbajnokságról szóló"-t. Valamivel nehezebben megfejthető cím ez:„ A megfiatalított női röplabda válogatott sikere." A cikkből deríthető ki, hogy a cím értelme ez: ,A megfiatalított női röplabda-válogatott sikere." Előfordul néha, hogy a helytelen szórend idéz elő zavart a mondatban. Ennek a mondatnak a gyengéje is a helytelen szórend: „A mérkőzés legnagyobb helyzeteit Jarabinský hagyta ki, a 7&. percben Vrána beívelését elhibázta, majd a 80-ban mintegy öt lépésről elhamarkodva küldte a kapu mellé a labdát." Ebben nem azt fájlalta a szerző, hogy a „kapu mellé küldte", hanem azt, hogy „elhamarkodva küldte". A mondat befejező részét ilyen sorrendbe tehetjük: „ ... a nyolcvanadikban ... lövését elhamarkodva, kapu mellé küldte a labdát..." AL elmondottakból, a bemutatott példákból talán kitűnik, hogy sportújságírásunk nyelvén van még mit javítani. Először is megfontoltabban kellene újítani, tanácsos inkább a szokásosnál maradni, mint mondanivalónk egyértelműségét kockáztatni. Másodsorban e téren is ügyelni kellene arra, hogy a magyarországi és a honi szakterminológia minél közelebb maradjon egymáshoz. Elsősorban a magyartalan tükörfordítások visszaszorításáról van szó. Végül pedig arra volna tanácsos ügyelni, hogy a lelkesedés, a hév ne ragadjon el bennünket túlságosan. Ha az eseményeket kevesebb elfogultsággal szemléljük és tárgyilagosan adjuk elő, talán nem válik a sport nyelve a nyelv sportjává. MORVAY GA BÖK ÚJ ÉGŐ HÁZBÓL HOMOKÓRA, MAGÁNY, VONATJEGY TÓTH LÁSZLÓ: A CSEND MEGÉRTÉSE, AMIKOR AZ EMBERT ELHAGYJA MINDEN EREJE és volt - zenétől hongos o szobőm az ablok mögül hiányzik 02 orcod levetett ruhóidot itt hagytod oz ezredéveket itt hogytod o verset kihdmozhatotlonul megirotlonul melleden hordod címered a holdat és a kutakat égő házból csak a kés lép ki felemelt fejjel szótalan FÖLD ÉS KÉS mint a puskacső lövi ki magóból a fészek a madarat 2. o kés túloldalán már a tükrök sem hullámzónak 3. a szél sem feszül a hold vitorlóinok 4. csak o töld esek a föld zuhog koponyám üregeibe 5. Arcom csöndjét fölverik a forróst kereső szarvasok porba homokba rajzoltalak most ótperegsz o tükrökön lassan ahogy a hold tapos a hamu magánhangzóira HAMU ÉS TENGER nem látod szárnyait a késnek forró hamuba miért fészkel a tengert sem látod kiszáradt kutak mélyén vorangyok ülnek a forráson nincs kulcs amivel az indulatszók is nyithatók a tenger és a hamu számára mindig névtelen mindig a másodpercmutatókkal ellentétes irányban mozdul el a tój az emberek szétkenik homlokukon a földet de ez az átlyukasztott vonatjegy mór mindennél beszédesebb A KENYÉR TÖRVÉNYEI homlokod mögé göngyölödik a táj és beharangolja tested barlangjait két hallgatásod malomköve közt őrlődnek a szavak falat kenyérbe harapsz szétolvad és újra összeáll a szádban szíved helyén dobog tovább SZURKOLOK (Könözsi István felvétele)