Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-17 / 41. szám, Vasárnapi Új Szó

A TUDATOS SZÓKINCSFEJLESZTÉS Eqy módszertani kísérlet tanulságai „Ma előtérben áll a pedagógiai munka, az oktatás és a kommunista nevelés minősége. Külön figyelmet kell fordítanunk azokra a tantárgyakra, melyek közvetlenül befolyásolják a diákok és a tanulók szocialista öntudatát, viszonyulását a párt politikájához, valamint a tudományos világnézet elsajátítását". (A CSKP XIV. kongresszusának határozataiból) Az a rohamos fejlődés, amely a felszabadulás, de különösen 1950 óta Iskoláinkat szervezetileg és tartalmilag egyaránt jellemzi, minden eddiginél nagyobb feladatok elé állította a pedagógusokat. Rájuk hárult az a kötelesség, hogy minden 6—15 éves gyereket tudományosan megalapozott oktatásban és nevelésben részesítsenek. Az anyanyelv korszerű tanításánál — hasonlóképpen mint a szlovák nyelv oktatásánál — hármas cél áll pedagógusaink előtt: az egyik: társadalmi cél, amely a tanulók tudományos világnézetének szilárd megalapozásában nyilvánul meg, és amelyhez a pedagógusok nagyban hozzájárulnak. A társadalmi cél érdekében az anyanyelv és. a szlovák nyelv ismeretét, annak helyes és igényes használatát kell kialakítaniuk a tanulókban, melyet szaktárgyi célnak tekinthetünk. A szaktárgyi cél eléréséhez tanulóinkat tudatos szókincsfejlesztéssel kell felvérteznünk. A szókincs a kétnyelvű irodalmi alkotások megértéséhez, esztétikai élvezéséhez s általában a tudatos olvasáshoz elengedhetetlenül szükséges. A tudatos szókincsfejlesztés egyúttal az anyanyelv és a szlovák nyelv egyik részterületének célja is, amely végső soron magában foglalja a társadalmi célt és a szaktárgyi célt is. A tudatos szókincsfejlesztéssel gondolkodásra neveljük a tanulókat már zsenge koruktól kezdve. Azt akarjuk elérni, hogy környezetükről, a társadalom és a természet világáról a valóságnak megfelelő képet alkossanak maguknak. Legyenek gondolataik, mondanivalójuk. A gondolatokhoz, a mondanivalóhoz szerezzék meg a szükséges szavakat, szókapcsolatokat. A mondanivaló kifejezéséhez szinte automatikusan tudják megtalálni a szükséges szavakat, mondatformákat. A tudatos szókincsfejlesztéssel végső soron fogalmazási készségüket fejlesztjük. Arra törekszünk, hogy a fogalmazás mechanizmusában részvevő képzetek minél gyorsabban, lehetőleg egyidejűleg merüljenek fel a tanulókban. Fontos, hogy a tárgyképzetek és a szóképzetek állandó és biztos kapcsolata alakuljon ki tanulóinkban. Egy-egy nyelv valaníennyi szavát, tehát a teljes mai magyar és szlovák szókészletet egyetlen egyén sem használja, még csak nem ls ismeri. Az egyéni szókincs nagysága és minősége függ az illető korától, környezetétől és műveltségétől. Az Igen nagy szókinccsel rendelkező ember 50 000-nél több szót is ismer, aktív és passzív szókincsét együttvéve, ami a teljes mai szókészlet 5—7 százalékát teszi ki, ugyanis 800 000—1 065 000-re becsülik teljes szókészletünket. A 14—15 éves csehszlovákiai magyar gyermek kb. 6—7000 magyar szót ismer, feltéve, ha anyanyelvén tanult. Ez a teljes szókészlet háromnegyed százalékának felel meg. Feltehető, hogy szlovák nyelvből körülbelül 5—6000 szót ismernek tanulóink, orosz nyelvből megközelítőleg 2—3000 ismer egy-egy tanuló. Tanulóink szókincse ezek szerint viszonylag gazdag. Az anyanyelv és a szlovák nyelv eredményes tanításának nélkülözhetetlen alapeleme a tanulók szókincse, annak terjedelme és minősége. Ennek ellenére a felmérések azt igazolják, hogy tanulóink szókincse szegényes, színtelen, kifejezőkészségük fejletlen, gondolataik szürkék, tartalmatlanok. Minden henye szóhasználat, minden pongyola mondatalkotás visszahat a tanulók kifejezőkészségének fejlődésére. Márpedig az 1—5. osztály legfontosabb feladata a már többször említett szókincsfejlesztés, a helyes mondatalkotás és mnndatkapcsnlás tanítása az anyanyelvi és szlovák nyelvi órákon, azonkívül más tantárgyak keretében is. A tantárgyak közül elsősorban a számtanra, a szöveges számtanpéldákra gondolunk. A lemorzsolódás egyik fő okozója éppen a tanulók kifejezőkészségének gvatraságában és szókincsük szegénységében kereshető. Elgondolkoztató a következő kitétel: ,,A lemorzsolódás a magyar tanítási nyelvű alapiskolákban 0,17 százalékkal jobb az országos átlagnál, ami ugyan figyelmen kívül hagyható lenne, ha nem látnánk az alsó tagozaton megrekedtek aránytalanul nagy számát: szlovákiai viszonylatban 18,78 százalék (a magyar iskolák esetében 17,50 százalék! a 6—8 évfolyamban fejezi be a kötelező iskolalátogatást; 1,98 százalék az 1—5. évfolyamból marad ki, a magyar tannyelvű iskolák esetében ez viszont 8,30 százalék! Ezt a statisztikailag is kimutatott nagymértékű lemorzsolódást és magas százalékot kívánja némileg megakadályozni az a módszertani kísérlet is, amelyet az 1969—1970-es, valamint az 1970—1971-es iskolaévben a bratislavai és Nové Zámky-i (Érsekújvári alapiskola 4. és 5. évfolyamában végeztünk, a Tudatos szókincsfejlesztés kétnyelvű környezetben címen. Szókincsfejlesztést eddig is végeztek a pedagógusok, de az új szavak, szókapcsolatok tudatos keresése az előírt tananyagban, az új szavak tudatos regisztrálása, egy, külön csak erre a célra készített, szógyűjteménybe, melyet a tanulók saját kezűleg vezettek, az új szavak, kifejezések tudatos használata feleltetés közben, ezáltal a tanulók aktív szókincsének fejlesztése — mind-mind nagyban hozzájárult a tanulók tanulmányi eredményének megjavításához. A kísérletnek kettős céljn volt: egyrészt a szókincsfejlesztés tartalmának és legmegfelelőbb formájának megállapítása; másrészt a munkáscsaládból származó és hátrányos helyzetű alsó tagozatos tanulóknak nyújtott hathatós segítség, hogy tanulmányi előmenetelük a legeredményesebb legyen. A kísérlet gyakorlati részét végző pedagógusok megjegyzéseit olvasva igazoltnak találjuk azt, hogy a szómagyarázatra szükség van, de rengeteg időt vesz igénybe. Idézzük Mikus Anna (Bratislava) kartársnő megjegyzéseit: „Először nagyon sok időt vesz igénybe az új kifejezések leírása, mert még sok ismeretlen fogalommal találkoztak a tanulók a megtárgyalt olvasmányokban. Ez meglátszik a tanulók írásbeli munkáján is. Sokszor nem jutott idő arra sem, hogy az olvasmányt többször elolvassák, többnyire csak egyszer tudták végigolvasni a teljes szöveget, vagy" csak kiemelt szakaszokat olvastak el újólag. Mivel előfordult, hogy a gyengébb tanulók otthon nem olvastak, nem érték el a kellő olvasási tempót, olvasási készségük nem fejlődött, lemaradtak. Ezt a lemaradást kellett pótolni a póttanításon. Tudjuk, hogy az olvasási készség elégtelensége és a tanulási nehézségek között szoros kapcsolat van. Ha az olvasási készség a kívánt mértéken alul van, akkor annak természetes következéménye a gyenge tanulmányi eredmény. Áprilistól a tanulók bővült szókincsével az olvasmányok tárgyalása már sokkal könnyebb volt, mivel már kevesebb ismeretlen fogalommal találkoztunk. Az olvasás technikájának begyakorlására sokkal több idő jutott, tehát az olvasókészségük is fejlődött. Ez az alapvető készség befolyásolja a tanulók előrehaladását minden tantárgyban. A tanulók szókincse különböző módon fejlődött. Volt olyan, aki csak 108 ismeretlen kifejezést talált, volt olyan, aki 508-at. Elősegítette ez a munka a tehetséges tanulók felkarolását is. Nagyon hasznos volt ez a munka, mert a tanulók aktív és passzív szókincse bővült, ez pedig elősegítette a tanulók igényes kifejezőkészségét, jó tanulmányi eredményét, olvasóvá válását. Megszerették a könyveket. Ha ezt a munkát megszokják és rendszeressé válik náluk, az elősegíti majd a felsőbb osztályokban a jó előmenetelt. Ebbe a munkába önkéntelenül a szülők ls bekapcsolódtak, mert ők vásárolták vagy kölcsönözték ki a könyveket, folyóiratokat stb." Idézet Bodó Béláné (Nové Zámky) gyakorló pedagógus írásbeli munkájából, melyet a tudatos szókincsfejlesztéssel kapcsolatban írt: „ ... rengeteg új, ismeretlen szóval találkoznak a tanulók. Vannak nagyon nehéz fajsúlyú olvasmányok, amelyek annyi ismeretlen új fogalmat, szót tartalmaznak, hogy az új szavak rögzítése, magyarázata lényegesen több időt vesz igénybe, mint a rendelkezésre álló idő a tanórán ... A kísérlet folyamán nyert tapasztalatok: a) A tanulók körében a tudatos szókincsfejlesztés kedvező visszhangra talált, és nagy igyekezettel kapcsolódtak bele a szógyűjtés! munkába. Megállapításom szerint az átlagnál jobb képességű tanulóknál a fokozott munkatöbblet nem okozott nehézséget, a gyengébb tanulóknál azonban az új szavak gyűjtése az olvasási készség fejlesztésének rovására megy. b) Az olvasmányok általában terjedelmesek, elvontak, kevés a gyermekek érdeklődési körének megfelelő téma. A tudatos szőkincsfejlesztési kísérlet igényesebb munkát követel a pedagógustól, alaposabb felkészülést és a tanórák lendületesebb kihasználását igényli. A naponkénti felkészülésnél a legnagyobb gonddal válogattam ki az Ismeretlen szavakat, axiómákat, szófordulatokat. Arra szoktattam tanítványaimat, hogy mindent kérdezzenek meg, amit nem értenek. A kérdezőkké nevelt gyermekek a biztosítékai annak, hogy a fejekben nem keletkezik homály, élettelen, semmit mondó szókincs, hanem mindent megértve élvezni tudják,, amit olvasnak, s ezért kedvvel keresik is a könyveket. A tudatos szókincsfejlesztés bevezetése meglátásom szerint eredményesebbé teszi az oktató-nevelő munkát. A tanulók más tantárgyaknál kevés új fogalommal találkoztak — ami a szógyűjteményben is látható —, ennek oka, hogy a magyar nyelv tananyaga tartalmilag összhangban volt a többi tantárgy tananyagával. Az iskolai év első hónapjaiban rengeteg magyarázatra szoruló szó halmozódott fel a feldolgozás folyamán, amely eleinte az olvasási óra menetét szinte bénította. A későbbiekben egyre csökkent a megterhelés, és a tanulók örömüket lelték az értelmes olvasásban. A munkáját szívvel-lélekkel végző pedagógust végtelen öröm és jó érzés tölti el, hogy az elvetett mag meghozza gyümölcsét. A tanulók kifejezőkészségének fejlődése, az olvasóvá nevelés, a stílusos kétnyelvű beszéd mind azt bizonyítja, hogy a fáradozás nem volt hiábavaló, bár az eredmény a felsőbb osztályokban válik a legjobban lemérhetővé". Íme, a legilletékesebbek tárgyilagos véleménye a kísérletről. Rámutattak a kísérleti munka időigényességére, de nagyszerű eredményeire ls. A kísérletet, amely mindössze három évig tartott, az 1970—71-es iskolai évben fejeztük be. E rövid idő alatt előkészítettük, megvalósítottuk és értékeltük pedagógiai kutatómunkánkat. Értékelésünkben első helyre került a kísérleti és ellenőrzött osztályok tanulói munkájának összehasonlítása, mely a kísérlet helyességét, szükségességét, hasznosságát volt hivatva igazolni és bizonyítani. Az öszszehasonlítás során megállapítottuk, hogy a kontrollosztályok tanulói lényegesen kevesebb szót gyűjtöttek, ismereteik pontatlanabbak, gondolataik nem koncentrálódtak a tananyagra, olvasási készségük nem fejlődött olyan mértékben, mint a kísérleti osztályokban. Az 5. évfolyamban a második félévben 5 felmérést végeztünk. A felmérések általában 10 kérdést-feladatot tartalmaztak. Az utolsó felmérés egyik feladata a következő volt: „írj fogalmazást: Hogyan fejlesztettem szókincsemet a 4. és 5. osztályban? címmel. A fogalmazásban szerepeljenek olyan új szavak is, amelyeket a 4. és 5. osztálvban tanultál. Húzd alá az új szavakati" Az említett felmérést 152 tanulóval végeztük. A kísérleti osztályokban — 71 tanuló — mind a megadott témáról, életkorukhoz mérten jó, szép, értelmes, kerek fogalmazásokat írtak, míg a kontrollosztáiyokban — 81 tanuló — az eredmény a következőképpen oszlott meg: 11 tanuló egyáltalán nem írt semmit, 11 tanuló ezt írta: „Nem tudom" — vagv — „Elfelejtettem", 1 tanuló ezt írta: „Nem tudom, mi az, szókincs", 4 tanuló egészen eltért a megadott témától és mást írt, 6 tanuló csak szavakat, - 3 tanuló egymondatos rövid fogalmazást, 20 tanuló 2—3 mondatos fogalmazást, 25 tanuló jó, szép értelmes kerek fogalmazást írt a megadott témáról. A feladatok megoldására 45 percet kaptak. A fogalmazásokat rögtönözve kellett írniuk, ntinden különösebb előkészítés nélkül. Az összehasonlításból kitűnik, hogy a kísérleti osztályokban végzett nagyon igényes munka, a tudatos szókincsfejlesztés, eredményes volt. A kísérleti osztályok 71 tanulója munkáját 100 százalékra teljesítette, míg a kontrollosztályok 81 tanulója közül 25 tanuló, tehát a tanulók 30,87 százaléka teljesítette munkáját 100 százalékra, a többi, 56 tanuló, a létszám 69,13 százaléka munkáját nem teljesítette a követelményeknek megfelelően. Az utóbbi adat nagyon is elgondolkodtató és szomorú eredményről tanúskodik. Szándékosan nem közöljük a kontrolliskolák nevét, célunk nem a lesújtó bírálat, hanem a segíteni akarás. Két fogalmazást hadd idézzünk a kísérleti osztályból. Haraszti Mária, a bratislavai alapiskola 5. osztályos tanulójának fogalmazása: „Már a negyedik osztályban kezdtük a tudatos szókincsfejlesztést. Ha elolvastunk egy olvasmányt, kikerestük belőle az ismeretlen szavakat, beírtuk a szógyűjteménybe, a kis abc-s szótárba és a füzetbe. Azután a tanító néni segítségével saját magunk magyarázatával együtt hozzáírtuk a magyarázatot. Ezeket a szavakat olvasmányból, versből, számtani szövegpéldákból, honismereti - leckékből kerestük ki. Sok szavat gyűjtöttünk. Már az iskolaév vége van. Hatodikban már nem fogunk szavakat gyűjteni, de ápolni fogjuk a szavakat, s megtartjuk emlékezetűikben, amit eddig tanultunk." Filakovszky Péter a Nové Zámky-i alapiskola 5. osztályos tanulójának fogalmazása: „Két évvel kezdtünk el egy olyan munkát, ahol az ismeretlen szavakat összegyűjtjük, majd megmagyarázzuk és ezzel fejlesztjük szókincsünket. Ezt a munkát SCh. W. I. vezette. A hónap végén összeszámoljuk mindig a szavakat, hogy ki mennyi szót gyűjtött, ami az életben mindig hasznára lesz. Az év folyamán az összegyűjtött kifejezések nálam 635-öt tett ki, ami mindig több és több lesz. Ezzei a gyűjtéssel a szebb magyar kiejtést gyakoroltuk. Minden hónapban volt egy felmérés, amellyel be lehetett bizonyítani a munkánk eredményét. Ez a gyűjtés hasznos számunkra azért, mert mindenkinek jól meg kell állnia helyét az életben és ez annak egyik alapköve." Az alapiskola alsó tagozatán tanuló gyermekek szókincsének tudatos fejlesztésével rendkívül sokat és alaposan kell foglalkozni. A szógyűjtés, szómagyarázat, szóhasználat és az összegyűjtött anyag felhasználása eddig eléggé ötletszerű volt, az ötletszerűség pedig nem biztosít alapos, szilárd és tartós ismereteket, pedig ez utóbbira szocialista társadalmunk minden tagjának szüksége van. Kísérletünk során tervszerűen minden tantárgy minden szövegéből tudatosan keresték ki tanulóink az új szavakat és a kifejezéseket. Kivételt csak a szlovák nyelv képzett. A szlovák nyelv korszerű tanításával már évtizedek óta foglalkoznak az illetékesek. Az anyanyelv korszerű tanításával is — különösen a tudatos szókincsfejlesztéssel — nagyban hozzájárulunk g szlovák nyelv eredményes tanításához. Az alsó tagozatos tanulók szókincsének tervszerű bővítése lesz az egyik legfontosabb feladatunk a jövőben, mert a tudatos szókincsfejlesztés alapos és szilárd ismereteket biztosít, azonkívül hozzájárul a tanulók olvasókká való neveléséhez. Jó könyvek olvasásával pedig befolyásolhatjuk a tanulók szocialista öntudatát, a CSKP politikájához való viszonyulásukat és a tudományos világnézet elsajátítását. SCHN1ERERNÉ WURSTER ILONA