Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-04 / 210. szám, szombat

|u| it tettek az utóbbi időben ,T

> a szocialista kultúráért? Hogyan ápolják a munkásmozgalom hagyományait? — Ezek a kérdések vezetnek a CSEMADOK levicei (Léva) helyi szervezetének elnökéhez. — Jelenleg három szakkörünk működik — mondja Kender János elvtárs. — Tánccsoportunk Halász Gyula és Búra István vezetésével évek óta szép sikereket ér el. Ez évben például a járási népművelési óztál y áltál rendezett versenyen első díjat nyert. Részt vettek az Ipeľský Sokolec-i (Ipolyszakállas) járási rendezvényen és a želiezoveei (Zselíz) népművészei fesztiválon ís. A csoport vezetőjének ne hézséget okoz a táncosok gyakori cserélődése és az állandó zenekar hiánya, de bízom abban, hogy ezeket a problémákat a közeljövőben megoldjuk. Régebben működő, majd felbomlott színjátszó csoportunk nemrég újra megalakult. Nagy érdeme van ebben Cúth Lászlónak, aki a Magyar Területi Színházból került hozzánk. A színjátszók járási fesztiváljál). Káinén (Kálna) Tóth Miklós Kutyaszorító című háromfelvonásos színmüvével második helyezést értek el. A rendezésben nagy segítséget nyújtott Füri Ferenc és Pomóth László. A CSEMADOK Központi Bizottsága meghívta a színjátszókat a Jókai-napokra, ahol a zsűri díját- nyerték el. Jelenleg új da rab előadására készülnek. Űjjá alakult az énekkarunk is. Szalai Pál karmester vezetésével fellépett az Fpefský Sokolec-i járási rendezvényen és a želiezoveei népművészeti fesztiválon is — nagy sikerrel. Szeptemberben dalárdánk megalakulásának 100. évfordulóját készülünk megünnepelni. Az előkészületeket a járási nemzeti bizottság művelődési szakosztálya, a városi nemzeti bizottság és a művelődési otthon is szívügyének tekinti. Az évfordulót a CSKP megalakulásának 50. évfordulója és a választási előkészületek jegyében készülünk megünnepelni. Az ünnepségig Sándor Károly történész feldolgozza a dalárda százéves történetét. Szeretnénk kiadni egy jubileumi érmet" is. Különben ebben az, évben helyi szervezetünk rninderi akciőia a CSKP megalakulásának 50. évfordulója jegyében zajlik. Amikor olyan CSEMADOKtagok iránt érdeklődöm, akiknek élete összeforrott a párt harcaival, Kender János elvtárs a nyugdíjas Pompos András, Pompos Františka, a nyugdíjas Bartal István, valamint a lárási építkezési vállalat dolME6ÚJULÓ KULTURÁLIS ÉLE! gozójáuak, Villsek' Bélanak ne vét említi elsősorban. Aztán itt elgondolkodik, mintha ezernyi fájdalom gyújtópontjába kerülne, bármennyire is igyekszik eltitkolni, arclzmain alig észrevehető remegés fut végig, s a múlt emlékei egy pillanatra mélyebbre szántják a barázdákat. Kérdezem, és — mint már oly sokszor a fiataloknak a CSEMADOK-ban — beszél. —1921-ben még csak hatéves voltam, de nagyon jól emlékszem, hogy Lokon (Lök) a csendőrök néhány bérharcban részt vett elvtársat el akartak hurcolni, azonban az emberek kiszabadították őket. Az 1932ben hirdetett éhségsztrájkra a proletárok között indultam Levicére. A csendőrök Kalnán tartóztattak fel bennünket. Az elvtársakat összeszedték, de nekem, mtvel fiatal voltam, három-négy puskatusütés árán sikerült megszöknöm. A mezőgazdasági dolgozók sztrájkjában 1934-ben összekötő voltam. Elfogtak, be akartak csukni, de fiatal korom miatt felmentetlek. Az 1936-os sztrájkban már mint szervező vettem részt. A sztrájkok többsége a sztrájktö50 éves a Belga Kommunista Párt 1371 IX. 4. ötven évvel ezelőtt, 1921. szeptember 4-én alakult meg a Belga Kommunista Párt. Fél évszázados harcos útját a munkásosztály érdékeiért folytatott küzdelem jellemzi. Már a XIX. század utolsó évtizedeiben erőteljes munkásmozgalmi fellendülés volt tapasztalható az országban. 1885-ben alakult meg a nagy tömegek támogatását élvező szociáldemokrata párt. A XX. század elején a belga munkásosztály erőteljes harcot folytatott az általános választójogért és több ízben sztrájkba lépett. Az I. világháborút követő időszakban Belgium gazdasági fejlődése egyre inkább lelassult, s így az 1929-ben kezdődő gazdasági világválságnak mindjárt az első hullámai érzékenyen hatottak az országra. A liberális párt helyett a kétpárt-rendszerben a szociáldemokrata párt jutott uralomra. A válság éveiben hatalmas tömegmegmozdulásokra, több általános sztrájkra került sor. A Belga Kommunista Párt jelentős eredménye volt az 1932. évi bányászsztrájk érdekében folytatott önfeláldozó küzdelem. A belga kommunisták ettől az időtől kezdve egy-" re nagyobb befolyásra tettek szert a proletariátus, a dolgozó nép körében. A pártnak jelentős érdemei voltak a munkanélküliek, katonák érdekeiért folytatott harcban. Ebben az időben még a kommunista pártnak nem volt döntő befolyása a szakszervezetekre, a dolgozó parasztságra, és még nem lépett fel kellő eréllyel a nemzetiségi és gyarmati kérdésben. Az 1939-es évben már kb. 10 000 tagja volt a pártnak és nagy befolyásra tett szert a bányászok, kohászok és kikötömunkások körében. A II. világháború idején, amikor Belgiumot megszállta n hitlerista német hadsereg, és III. Lipót király kapitulált, a Belga Kommunista Párt szervezte és irányította a megszállók és az árulók elleni mozgalmat. 1940-ben a párt szervezte meg a tömeges sztrájkmozgalmakat. Küzdelmeinek eredményeképpen „népvédelmi bizottságok" alakultak, amelyek védték a lakosságot a teljes kiszolgáltatottság idején. A pártnak sikerült létrehoznia a széles körű illegális mozgalmat, és komoly eredményeket ért el az antifasiszta egységfront létrehozásában is. Belgium a háború után az USA befolyása alá került. Klerikális és szociáldemokrata kormányok váltották egymást. Az 1947-es évben az ország részt vett a Benelux államok szervezésében, és rá két évre csatlakozott a NATO-hoz, 1952ben pedig a Montánunióhoz. A belga kommunisták síkra szálltak az USA befolyása alá került Belgium nemzeti függetlenségének visszaszerzéséért, az ország demokratikus fejlődéséért. A párt Központi Bizottsága a IX. pártkongresszus határozatai szerint kidolgozta „A nemzet megmentésének programját". Erélyes kampányt indított az ún. Schumann-terv ellen is, mely a belga függetlenségét fenyegette. Irányítója volt a belga munkásmozgagalom egyik legnagyobb általános sztrájkjának, amelyre 1960 decemberében és 1961 Januárjában került sor. A párt jelenleg is kitartóan törekszik a kommunista és munkásmozgalmak nemzetközi szolidaritásának megszilárdítására. A belga kommunisták bíznak benne, hogy a kommunista és munkáspártok szolidaritása, mely a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein alapszik, lehetővé teszi, hogy a munkás és demokratikus mozgalom győzelmet arat a világimperializmus és országa burzsóá erői felett. Meggyőződésük, hogy megtalálják az utat hazájuk szocialista jövője felé. GINZERY ÁRPAD rők árulása folytán kudarccal végződött. Ezekről az évekről nemcsak én, de a CSEMADOKszervezetek alapításában nagy érdemeket szerzett elvtársak is sokat beszélnek a fiataloknak, hogy értékeljék azt, amiben élneik. Kérem, keresse fel őket is! Több mint félórai gyaloglós után a Ladányi út tizedik utcájába érek. Pompos Andrást nem találom otthon. Felesége, Františka néni fogad, és beszél helyette is. — Levicérő] többen bekapcsolódtunk a kominuuista párt 194ú-ben Érsekújvárról kiinduló szervezkedésébe. Léderer Magda hozta a tájékoztatót Glauber Eszterhez, majd hozzánk. Három sejtet szerveztünk: az egyiknek Neiner János, a másiknak Böjtös Sándor (jelenleg Magyarországon él), a harmadiknak a férjem volt a vezetője. Volt egy sokszorosítónk. melyet a fatelepen a pad ló alatt téglával berakva rejtettünk el. Sajnos, mire a sejteket teljesen megszerveztük, az illegális mozgalom árulás folytán lebukott. Glauber Móricot, Háber Bélát és Húber Zoltánt mint kommunistákat kivégezték. Glauber Móricnak mint zsidónak megölték az egész családját. Bennünket nem árultak el, így megúsztuk. A mozgalomról a felszabadulás óta már többször tartottunk részletes beszámolót, főleg iskolásoknak, jóleső érzés töltött el bennünket a diákok igazságos ügyért vívott harcunk iránti érdeklődése láttán. Miután elbúcsúztam Franciska nénitől, újra végigrovom a várost. Sándor Károly CSEMADOK tagot, a jnb művelődési osztályának dolgozóját keresem fel, akí a forradalmi hagyományok ápolásáról számol be. — A CSEMADOK-ban többször tartottunk a munkásmozgalommal, a marxizmus—leninizmus alapjaival, a párt harcaival kapcsolatos előadásokat — mondja. — Említésre méltó Gerő Jánosnak, a zselfzi gimnázium igazgatójának Lenin és a nemzetiségi kérdés című, 1970-ben tartott előadása, valamint az idős kommunisták munkásmozgalommal kapcsolatos előadásai. A hagyományok ápolásában nagy jelentőséggel bír a párt megalakulásával és harcaival, valamint a munkásmozgalommal kapcsolatos emléktáblák leleplezése több községben és városban a járási pártbizottság kezdeményezésé re. A CSEMADOK járási bizottsága határozatának értelmében a helyi szervezetek biztosítot ták a tagság részvételét az emléktáblák leleplezésénél. — A CSKP megalakulásának 50. évfordulóján több pártharcos részesült kitüntetésben — mondja Durík furaj elvtárs, a járási pártbizottság politikai szervezési osztályának vezetője. Pártbizottságunk ez év januáriában kitüntetésijén részesített néhány olyan magyar elvtársat is, akik részt vettek a Magyar Tanácsköztársaságért vívott harcokban. Céljuk szintén a szocializmus volt, és meri annak idején üldözték őket, kétszeresen megérdemlik a tiszteletet és megbecsülést. %/ égezetüi Sopek elvtárs * tél, a járási pártbizottság ideológiai osztálvának vezetőjétől a CSEMADOK munkájának értékelése (elöl érdeklődöm. — Az 1968-as év eseményei erősen éreztették hatásukat a CSEMADOK járási bizottságának munkájában is — mondia. — Azóta viszont a hibákból való okulás tapasztalható. A kultúrdolgozók — főleg a munkásmozgalom hagyományainak ápolásával — olyan területen mozognak, ainelv közös sorsuk és közös céljuk tudatára ébreszti a magvar és szlovák dolgozókat. Azt akarjuk, hogy a Matica slovenská és a CSEMADOK helyi szervezetei kulturális szervezetekként mű-" ködjenek, mert hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek politikai szervezete a CSKP. Fej-> lesszék a szocialista kultúrát, a magyart és a szlovákot is egyaránt, és segítsék elő népeink testvéri együttműködésének szorosabbá tételét. TŐZSÉR LAJOS MIRIÉI. ÍRIMK J LAPUK ELŐTÉRBEN A KÁDERPOLITIKA Értékes szerkesztői kezdeményezésnek lehetünk tanúi a Tvorba 35. számában. A hetilap szerkesztője Milos Prosek kerekasztal-beszélgetést rendezett a káderpolitika időszerű kérdéseiről. Jelen voltak a pártközpont, a kormány és néhány fontos iparvállalat pártszervezetének tagjai is. Figyelemre méltó megállapításokat olvashatunk a káderpolitika gyakorlati tapasztalatairól. A főbb gondolatokkal az alábbiakban ismertetjük meg olvasóinkat. Josef Komeda, a slanyi Šverma Művek munkása, a vállalati pártbizottság tagja nagy súlyt helyez arra, hogy a CSKP KB elnökségének a kádermunkára vonatkozó határozatát alaposan ismerjék a gazdasági vezetők s mindazok, akik a káderintézkedésekben döntenek. Egyes tapasztalatok azt jelzik, hogy némely vezető a párt egyértelmű határozatát szubjektivista módon magyarázza, s így történhet meg, hogy egyes emberek megítélése nem objektív szempontok, hanem egyoldalú Ítélet alapján történik. Nem szabad elfeledni, hogy a múltban éppen az ilyen szubjektív politika okozott sok kart a párt nak. Az emberek bizalmát a kommunista párt politikája iránt azzal szilárdíthatjuk meg. ha meggyőződhetnek arról is, hogv a kommunisták meg akarják szüntetni a káderpolitika terén előforduló helytelen módszereket. A beszélgetés első részében a vezető dolgozók politikai és szakmai rátermettsége egységének kérdésére adták meg válaszukat jelenlevők. Jaroslav firásek, a szövetségi kormány mellett működő irányítási intézel igazgatója ezzel kapcsolatban elmondta, a múltban többször hallhattuk, hogv az irányító, vezető személy munkája csupán egy a szakmák közül, tehát az igazgatók képzését a jövőben éppúgy tervezhetjük, mint pl. a közgazdászokét, pedagógusokét, jogászokét vagy orvosokét. Ezzel kapcsolatban ). Jirásek az alábbiakban foglal állást: Az irányító munka valóban professzionális jelleget öltött. Az irányításhoz ugyanis bizonyos fokú műveltség és rátermettség szükséges. De az irányítás és a vezetés nem azonos fogalom. Ahhoz, hogy valaki vezethessen. több kell. Ezt a többletet ma általában politikai szemlé letnek nevezik, ami fóleg a vezető dolgozónak a kommunista párt és a szocialista láréadalom céljaihoz fűződő kapcsolataiban nyilvánul meg. Röviden: minden vezetőnek érdeklődnie kell a politika iránt, meg kell tudnia magyarázni a politika céljait és részt kell vennie e célok megvalósításában. A vezető sikeréhek mércéje Jirásek szerint az, ha mások alkotókészségét, kezdeményezését, munkakedvét serkenteni tudja, ha mozgósítani kénes az embereket a kitűzött feladatok teljesítésére. Václan fíártik, a KB politikai-szervezési osztályának helyettes vezetője rámutatott ar ra, hogy minden intézménybon szükséges olyan szerv létrehozása, amelv megteremti és garantálja a -eéltudatos káderképzés feltételeit. Azonban, tanul va a múlt tapasztalataiból, nem engedhető meg. hogy az ellenség ezen a téren támadhassa a marxista-leninista alapelvekét. Ezzel egyidőben azonban azt is leszögezzük, hogy nem utasítunk vissza olyan tapasztalatokat, amelyek alkalmazása társadalmunknak hasznos lehet. Itt az idsje, hogv kimondjuk: a szocializmus magáévá tesz minden olyan korszerű és. haladó felismerést úi módszert, amely hizzá'árui e

7ön'i?inek tökéletesítéséhez. Azaz t"" tatásban részesül mindenki, aki tudását és ereiét a kommunistapárt céljai megvalósításának szolgálatába állítja. Nem kevésbé fontos és érdekes a kerekasztal-beszélgetés másik témája. A Jobboldali opportunisták ún. káderplafon elméletéről volt szó. A káderplafon elméletet egyértelműen elutasítjuk — mondta V. Bártik. Az ellentéte az igaz: a szocializmusnak érdeke, hogy megnyerje a tehetséges, dolgos embereket, mindenkit, aki hozzá akar járulni a szocialista társadalom fejlesztéséhez. A különféle „káderplafon"elméletek terjesztése párt- és társadalomellenes tevékenységnek minősíthető. Az előzőekben szó volt a szakképzettség és a politikai rátermettség egységének kérdéséről. Az elmondottakból az is világos, hogy aki nem tanúsít elkötelezett politikai magatartást, nem várhatja, hogy vezető funkcióba válaszszák vagy nevezzék ki. Itt szeretnék ismét kitérni azokra, akik az elmúlt időszakban távoztak a pártból. Azoknak, akik őszinte érdeklődést tanúsítanak a szocialista építés iránt, megadjuk a lehetőséget arra. hogv részt vehessenek benne. Azt kívánjuk azonban, hogy nyíltan mondják meg, miben hibáztak, és milyen a mai állásfoglalásuk. Különbséget teszünk a kizártak és a töröltek között. Az/Ok, akik a jobboldali szocialistaellenes erők exponensei voltak, nem számíthatnak a társadalom szempontjából fontos vezető beosztásra. Nagyra becsüljük azokat a pártonkívülieket és fiatalokat, akik a bonyolult időszakban jó. zanok maradtak és nem egy esetben bátor magatartást tanúsítottak. Ök a párt számára új erőforrást jelentenek, tehát megadjuk nekik a lehetőséget. Ebből a szempontból nagy lehetőséget tartogat a választások előtti időszak — véli V. Bártik. A beszélgetés résztvevői rámutattak néhány negatív jelenségre is. Például arra. hogy egyesek önzésből és sokszor tehetetlenségük álcázásakent ..ragaszkodnak a jó helyhez". Nem engedhető meg. hogy a kommunista pártot és a szocialista államot illető hatalmat egyesek személyi hatalomnak tekintsék. Rámutattak továbbá arra is, hogy helytelen a leváltott vezetők körüli botránykeltés. Fontos, hogy a vezető dolgozó ne keltsen senkiben, se munkatársaiban, sem alá- és fölérendeltjeiben, sem pedig a politikai szervezetben kétséget afelől, mit támogat és miért harcol, mert csak ebben az esetben szilárdul meg az emberek bizalma a vezetők iránt KASZA AZ ELNÖK KEZÉBEN Eredeti ötletről számol be a Zemédelské noviny szeptember 1-i száma. Egy cseh hegyvidéki efsz agronómusa „hivatalosan" felkereste a szövetkezet elnökét s közölte vele, hogy a tagság a 250 hektárnyL gabonát learatta, s itt az ideje a aratóbál előkészítésének. Az elnök megköszönte a jó hírt. Az agronómus azonban itt közölte, hogy „bibi van a dologban": még nincs learatva az utolsó hektár gabona — az elnök hektárján. A tagság véleménye az, hogy az elnök addig nem kap hat aratókoszorút, míg a hektár gabonát saját kezűleg, azaz régi módon, kaszával le nem aratja. Az, elnök már sok mindent tapasztalt megbízatása éveiben, tudta, hogy a tagság nem bocsátaná meg neki, ha nem venné fel az eléje dobott kesztyűi. Mit is tehetett mást, felment a padlásra, előkereste a ma már múzeumba tartozó „kecskét", a kaszát és a kalapácsot, s kikalapált kaszával, feltűn ingujjban nekiállt az aratásnak. Különös és szinte szokatlan látvány volt ez a tagság számára, mert az idén 17 nap alatt elvégezték az aratást, ami hegyvidéki viszonyok közt rekordidőt jelent. Az elnöknek nem kellett áz egész hektárt levágnia. A tagság csak azt akarta tudni, hogv elérti-e a tréfát. Amikor az elnök „belejött" a munkába, megjelentek a kombájnok és néhány perc alatt learatták a szövetkezet utolsó hektár búzáját. Az aratóbélan az elnök elégedetten hallgathatta: „Ty jsi ale sekáč!" — azaz: Legény vagy a talpadon. (sm)