Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-11 / 216. szám, szombat

BIATORBÁGY -1931 2. A furcsa vizsgálat A biatorbágyi merénylet csupán kapóra jött a Horthy-rendszer vezetőinek, hogy a kommunisták elleni statárium bevezetésével irtó hadjáratot kezdhesse nek? Vagy olyan provokáció volt, amelynél egyes vezető körök nem csupán szemlélők voltak és a tragikus esemény kihasználói, hanem elősegítói, fedezői is? A legújabb kutatások ez utóbbi mellett szólnak. Nem véletlen, hogy itt történt Miután Matuska Bécsben mindent bevallott, a magyar hivatalos körök arra törekedtek, hogy úgy tüntessék fel a merényletet, mintha véletlen müve lett volna az, hogy Matuska tettét Magyarországon követte el. Véletlen? Magyarországon akkor háromnegyed millió munkanélküli volt, egész iparágakat bénított meg a gazdasági válság, egymást követték a tüntetések. A feszült hangulatban az elégedetlenkedő tömegek féken tartására, úgy vélték: a kommunisták elleni statárium segíthet. A fasizmus útjának egyenget ősekor az uralkodó körök szélsőjobboldali szárnya nem akart elmaradni Hitler, Mussolini mögött, egymást követték hát a terrorintézkedések. A kormányzatnak a statárium bevezetéséhez szüksége volt a biatorbágyi merényletre. A Matuska-üggyel kapcsolatban — miután a merénylő megkerült és nem sikerült őt kom munistának feltüntetni — ázt igyekeztek bizonyítani a magyar hatóságok, hogy Matuska szürke kis ember, aki így, a merénylet révén akart feltűnni. Továbbá: Matuskának semmiféle kapcsolata, ismeretsége nincs Magyarországon. „Matuska az egyetlen tettese a merényletnek!" — ez volt a számtalanszor ismételt hírverés és a rendőrségi vizsgálat ezt igyekezett igazolni újra és újra, minden eszközzel. A megbízhatatlan csendőrség Kezdve a rendőrségi vizsgálattal ... Már annak a bizonyos, a sínek közelében talált „kommunista felhívásnak" a felfedezése is rejtélyes volt... Koromsötét éjszaka volt, óriási pánik, esett az eső és K. vasutas, aki saját, akkori bevallása szerint mindössze öt percig tartózko dott a merénylet színhelyén, és akkor is a vasúti kocsikat vizsgálta, „azonnal" felfedezte azt a bizonyos kis levélborítékot, amelyet ráadásul két öklömnyi kő (egy másik vallomásban kis kavics) takart el. Gyufát gyújtott? Kölcsönkért zseblámpával világított? A postakocsibői kiszűrődő fény segített neki? — erről is más és más minden vallomás. A valóság? Ő helyezte oda „felsőbb megbízásbői"? Vagy megmondták neki, hogy az öt rövid perc alatt egyenesen hova, merre tartson, hol találja meg a borítékot? K. már nem él, a provokáció e fejezete nem zárható le, tény azonban, hogy akkor, 40 év előtt a vizsgálat nem terjedt ki a felhívás gyors felfedezésére, az ellentmondó vallomásokra. A rendőrség és a csendőrség vizsgálata más és más malomban őrölt. A helybeli csendőrség szorgalmasan nyomozott, s hogy nem volt eredményesebb, az azért volt, mert a budapesti rendőrség lefogta a kezét. A legújabb kutatások során mit mondanak erről egykori illletékesek? Gorumlay, akkori rendőrkapitány: „Én voltam a merénvlet éjszakáján a központi ügyelet helyettes vezetője. Fél 1 óra tájban egy MÄV-igazgató telefonált, hogy a kommunisták felrobbantották a biatorbágyi viaduktot, és bár Biatorbágy nem tartozik a budapesti rendőrség hatáskörébe, azonnal vonuljak ki nagyobb rendőri készültséggel" Farkas, volt csendőrhelyettes: „A csendőrjárőr a kivezényelés után rövid idő múlva visszatért és jelentette, hogy Hetényi főkapitány-helyettes és Schweinitzer detektívfőnök megtiltották, hogy a csendörjárőr a helyszínen nyomozást végezzen... Pedig a nyomozást a területileg illetékes csendőr-nyomozóhatóságoknak kellett volna lefolytatnia". A csendőrségnek már néhány órával a merénylet után feltűnt a helyszínen gyanúsan viselkedő Matuska, be is kísérték egy parasztházba, ott őrizték, míg Hetényi Imre főkapitány-helyettes megérkezett. Matuskát átadták Hetényinek, aki azonnal elengedte. Később B. csendőrnyomozó őrmester is igazoltatta Matuskát, őrizetbe vette, a torbágyi községházán fogva tartota, akkor megérkezett Schweinitzer rendőrtanácsos, aki Matuskát elbocsátotta. Az új kutatások szerint a rendőrség felső körei beavatottak voltak a provokációba, az eltussoló, elködösítő szándékba, a csendőrség viszont nem. A rendőri nyomozást Zdeborszik Borszéki Oszkár detektívfőcsoportvezető irányította, aki Gömbös Gyula hadügyminiszternek és Hetényi főkapitány-helyettesnek bizalmas embere volt. Zdeborszki egyébként Matuska Szilveszternek egykori tiszttársa. Gömbös és Matuska Gömbös Gyula és Matuska Szilveszter régi keletű kapcso-. latáról sokan tudtak. Varga Józsefnének Bécsben étterme volt; ezt mondja: „1927 körül egy baráti társasághoz tartozott Matuska és Gömbös. .. 1931 nyarán egy este Gömbössel voltam egy lokálban szórakozni, ott is odajött az asztalunkhoz Matuska . .." Az Ébredő Magyarok Egyesületének akkori egyik főtisztviselője arra emlékezik, hogy az ÉME több más vezetője a merénylet után elmondta, hogy abban benne van Gömbös és Hetényi keze. A Nemzeti Munkapárt akkori vezetője: „Gömbös szoros barátságot tartott fenn Matuska volt főhadnaggyal." Ezek után talán már kevésbé tűnt érthetetlennek, hogy Matuska, aki annyi, de annyi ember előtt gyanús volt, elhagyhatta az országot és Bécsben kötött ki. Hogy miután Bécsben bevallotta a biatorbágyi merényletet, a magyar hatóságoknak is meg kellett kezdeni ellene az eljárást — más lapra tartozik. S miként jutott el Matuska Bécsbe? A viaduktnál több vasutas is kérte tőle a menetjegyet. Akkor még nem tudott ilyet felmutatni. De, miután Schweinitzerékkel találkozott hogy, hogy nem, egyszeriben lett vasúti jegye. Felmutatta a vasutasoknak és ezzel „igazolta", hogy ő is a vasúton utazott. Egyébként a már említett Zdeborszki detektív-főcsoportvezető is igazolta, hogy Matuska a halálvonat utasa volt. A koronatanú gyors halála A koronatanú Habli Júlia volt, pontosabban szólva lehetett volna. Ez a 19 éves lány a rendőrségen akkor elmondta, hogy a merénylet előtt a viadukthoz közeli csőszkunyhóban volt két férfival, az egyik Matuska Szilveszter. Ő, mármint a lány, „falatozott", míg a férfiak odabenn megbeszélték, előkészítették arobbantást, amelyet azután Habli Júlia is végignézett. Ez a vallomás megdöntötte volna a hivatalos köröknek unos-untalan hangoztatott álláspontját, amely szerint Matuska egyedül követte el a tettét. Egyébként az akkori vizsgálat nem terjedt ki arra sem, hogy hogyan vihette Matuska egyedül a tett színhelyére a 10 kilónyi ekrazitot, a 60 kilónyi vascsövet stb... Habli Júliát Schweinitzer rendőrfelügyelő „átvette" — először a toloncházba küldték, majd 1931. november 7-én az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetbe szállították. Ugyanekkor az Est ilyen címen közölt riportot: „Két orvosszakértő szerint a lány épelméjű." 1932. június 3-án Habli Júlia az elmegyógyintézetben, az orvosi jelentés szerint „szívhüdésben" . meghalt.. . ö mondhatta volna el Matuska közvetlen kapcsolatának, vagy ahogy Matuska nevezte: az őt befolyásoló Leónak pontos személyleírását. Matuska sohasem árulta el az állítólagos Leónak a nevét. A Leó név folytonos ismételgetése persze arra is szolgált, hogy Matuska elmebetegként enyhébb büntetést kapjon. (Matuska Szilveszter csantavérl barátai, ismerősei, pedagógustársak, papok Matuska Szilvesztert épelméjű, intelligens embernek tartották, csupán szerelmi kiruccanásait hibáztatták.) Leó az autóban is? Hogy a nagy mennyiségű robbanóanyag és szerkezet miként került el a viadukthoz, a csőszkunyhóhoz? Több, a hídon dolgozó munkás látott ott akkoriban egy vászonfedelü autót cirkálni. Hogy az kié volt, miért járt ott,,erre sem terjedt ki akkoriban részletesen a nyomozás. De a legújabb kutatások ezzel kapcsolatban is adnak némi érdekes támpontot, s azt valószínűsítik, hogy Matuskától a szálak felfelé több irányban is vezettek! Az Egységes Párt akkori titkárának volt abban az időben ilyen autója. Ilyen Ford kocsi csak egy volt Magyarországon. Ez volt az! Az autó képe ina is ott található az Egységes Párt egykori titkárának családi albumában. Az autóról készült fényképen a kocsiban Feiner Rudolf osztrák állampolgár ül. Feiner az Egységes Párt titkárának barátja volt abban az időben. A negyven év előtti merényletet követően Dankovszkyué Feinerrel kapcsolatban a rendörségen bejelentette, hogy Feiner a biatorbágyi merénylet egyik tettese. Óankovszkyné, mint mondta, találkozott Feinerrel a merénylet után is, a férfi gyanús részletességgel mondta el neki a merénylet lefolyását, volt nála egy biatorbágyi helyszínrajz is. Feiner zsebkendője ekrazitfoltos volt, látott nála emberi vérrel szenynyezett villanylámpahuzalt is. A csendőrség e bejelentés nyomán hiába erőltette a pótnyomozást, leállították. A bejelentésnek az volt a következménye, hogy Dankovskynét Schweínitzerék detektívekkel figyeltették. Feinert pedig úgy kezelték, mint akinek a címe ismeretlen, holott a pontos bécsi címet az aszony és a csendőrség megadta. Feiner lehetett a csőszkunyhó másik vendége . . . Ugyancsak a felső körökben mozgó ember. Matuskát mint már mondtuk, a sok terhelő adat ellenére ki engedték Ausztriába és csak az ausztriai leleplezés nyomán került sor arra, hogy a magyar hatóságok nem ködösíthették el teljesen a vizsgálatot. „Csak" a felfelé vezető száiakat boríthatták homályba a továbbiakban. Matuska 1934. évi tárgyalásán is menteni igyekezett a „beteg" merénylőt. Az Est 1934. november 17-én közli: „Az izgalmak a tetőpontot érték el, amikor Schweinitzer József rendőrtanácsost hallgatta ki a tanács. Schweinitzer elmondta: „Matuska a kihallgatás során idegsokkot kapott". Az elnök ezt nem akarta elhinni, mondván, hogy talán csak ideges volt. De egyébként sem kaphatott idegsokkot, hiszen a jegyzőkönyvet egészen rendesen aláírta." Hogy ml lett Matuska sorsa, arról már szóltunk. Csantavér volt az első és az utolsó állomása. Kezdte mint tanító, folytatta mint mezőtúri földbirtokos, pesti csemegés, bécsi háztulajdonos, osztrák bányatulajdonos, voit az önkéntes tisztiiskola parancsnokhelyettese, megfordult „legelőkelőbb" körökben, dehogyis volt 6 szürke, ismeretlen ember. Akiknek szükségük volt rá, azok nagyon jól ismerték. De azok a szálak, amelyek Matuskától vezettek felfelé akkoriban kevéssé voltak ismeretesek, s azokat az a régi nyomozás nem tárta fel. A négy évtized előtti rémtett több vonatkozása nyilván végképp ismeretlen marad, de a provokációnak az új kutatások révén most már világos a háttere. Az egykori „objektív" vizsgálat lefolytatásának felelevenítése így sem érdektelen. György István (Népszabadság) BELPOLITIKAI KOMMENTÁR Egv szemlélet margóiéra Alig múlik el hét anélkül, hogy egy vagy több olvasó ne kérne segítséget a harácsolok ellen. Levélben, telefonon vagy személyesen panaszolják, hogy üzletekben, áruházakban, éttermekben becsapták őket, többet számoltak, kevesebbet mértek, leértékelt árut első osztályúként adtak stb. Sajnos, ezek a panaszok többnyire jogosak, annak ellenére, hogy az állami szervek és elsősorban a népi ellenőrök valóban sokoldalúan védik a fogyasztók érdekeit. Azonban nem állhat minden kereskedelmi létesítményben naphosszat egy népi ellenőr és egyébként is nagyon keveset ér az olyan emberi becsületesség, aminek „hatósági mankóra" -van szüksége. A harácsoló, nyerészkedő egoizmust még nem sikerült felszámolnunk, hiszen szocialista fejlődésünk eddigi évtizedei alatt elsősorban társadalmi rendszerünk anyagi bázisait kellett kiépíteni, ideológiai téren pedig az osztályellenség alattomos és nyílt támadásait kellett elhárítani. Márpedig az egoizmus, mint erkölcsi tulajdonság, nagyon mélyen gyökerezik az emberi tudatban, hiszen mint társadalmi jelenség a magántulajdonnal együtt jelent meg az ősközösségi viszonyok felbomlása során. A kapitalista viszonyok pedig nemcsak az uralkodó osztályban fejlesztették ki az egoista pszichológiát, hanem jelentős mértékben a kispolgárságban, sőt a dolgozókban is. Szocialista jogrendünk feifugása szerint „feltétlenül társadalomra veszélyes és büntetést érdemel az olyan magatartás, mely mások tévedése révén akar munka nélküli jövedelemhez jutni azok rovására, teljesen függetlenül attól, hogy élősdi céljaira miképpen használja ki ezt a tévedést". Köztudomású, hogy a fogyasztók megkárosítását az illetékes szervek egyre szigorúbban büntetik, de a harácsolók elleni harc össztársadalmi feladat. Ezen a ponton ismét az általános magatartásformák módosítására, az életszemlélet nélkülözhetetlen korrekciójára gondolok. Pályaválasztás előtt álló fiatalok szüleitől nagyon gyakran hallom vagy azt, hogy milyen jó lenne, ha lányuk női fodrász lehetne, vagy azt, hogy „bárcsak kereskedő lenne a gyerek, mert ha valaki egy kicsit ügyes, ezen a pályán gyor san megtollasodik". A női fodrászatban a jelentős összegű borravaló lebeg a szülők szeme előtt, tehát ezzel most nem foglalkozom, mert nincs erkölcsi jogom elítélni a borravaló-rendszert mindaddig, amíg a borbély, vagy a pincér, vagy a szerelő szolgálatait magam is túlfizetem. Azonban az ügyeskedő és fgy gyorsan megtollasodó kereskedő szorosan összefügg az itt érintett témakörrel. Mert az „ügyes" jelző ebben az esetben nem azl jelenti, hogy a kereskedelmi pályát választó gyermek legyen gyors, udvarias, szolgálatkész, hanem igenis azt, hogy csaljon, lopjon, harácsoljon, mérjen két dekával kevesebbet, számoljon húsz vagy ötven fillérrel többet. csapja be, károsítsa meg a vásárlót kíméletlenül, mert akkor gyorsan „megtollasodik", akkor nem „csak a fizetéséből" kell élnie, akkor jut szövetkezeti lakásra, víkendházra, autóra, tengerparti nyaralásra. Mit várhatunk attól, akiben a saját szülei már gyermekkorában szinte beteges szenvedélylyel fejlesztik ki az egoizmust, az individualizmust, akit már gyermekkorában arra tanítanak, hogy ha boldogulni akar, meg kell károsítania a társadalmat, meg kell szegnie a törvényeket? Az egyén erkölcsi arculatát a tudatra gyakorolt befolyás alakítja ki és e befolyásolás elsődleges és legfontosabb tényezője a szülök hatása! Ha a gyermek, vagy az ifjú tudatát saját szülei fertőzik meg, ha a szülők bíztatják arra, hogy megsértse a kommunista er köles alapelveit, akkor nem csodálhatjuk, ha az emberré serdült gyermekből csaló és tolvaj leszi Magától értetődő, hogy amíg nem következik be az életszem lélet általánosan érvényesülő változása ezen a téren is, addig szükség van az egyre szigorúbb össztársadalmi ellenőrzésre, mert Lenin szerint semmiféle meggyőzés nem lesz hatékony, ha nem folyik „tényleges, kér telhetetlen, valóban forradalmi harc a rossz konkrét hordozói ellen." PÉTER FI GYULA Az Ipolv menti Téglagyárak sikere Rövidesen átadják az Ipoly menti Téglagyárak képviselőinek a vezérigazgatóság vörös vándorzászlaját a CSKP 50. évfordulóiának tiszteletére folyó szocialista munkaversenyben elért eredményeikért. Az Ipo'iy menti Téglagyárak a vezérigazgatóság vállalatainak versenyében az első fél évben az első helyet foglalták el. A tégiagyárak versenyében 1512 dolgozó, a vállalat alkalmazottainak 98 százaléka vett részt. A verseny a leglényegesebb mutatóra, a munkatermelékenység növelésére összpontosult. A hatékony terme'iésfejlesztés élvonalában vannak a Nitrianské Pravno-i téglagyár dolgozói, akik a munkatermelékenység növelésének tervét 120,4 százalékra teljesítették. Ilyen törekvés eredménye, hogy vállalati szinten is az egy főre jutó munkatermelékenység 1700 koronával szárnyalja túl a tervezettet. Az első félévi versenyben a legjobb eredményeken az említett üzemen kívül osztozik a brezničkai, zelenéi, a poltóri 1. sz. üzem és a fejtöszállító részleg. Az Ipoly menti Téglagyárak lučeneci (Losonc) vállalata a verseny során behozta az év eleji lemaradást, s már az első negyedévben terven felüli termelést ért el. A sikerek láttán a dolgozók szilárdították egy millió téglaegység terven felüli elkészítésére tett felajánlásukat és azt ígérték, hogy az év végéig 1,7 millió korona értékű árut gyártanak terven fefiül. Az eredmény már az első fél évben 2 248 000 korona volt. A verseny során jelentősen fellendült az újítómozgalom is. Míg tavaly fél év alatt 5, addig idén ugyanilyen időszak a'iatt 36 újítási javaslatot nyújtottak be a dolgozók, s a 355 000 koronás hozam bizonyítja: az újítómozgalom a termelés fejlesztésének hatékony segítője mindmáig. Ugyancsak jő eredmények születtek az önköltség-csökkentésben is. A tavalyival szemben 2 százalékkal csökkentett önköltségi tervet sem merítették ki és további 1,3 százalékkal szorították lejjebb az önköltsége ket. (vil. J A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG BETARTÁSÁRÓL Munkaértekezletet tartottak a tőketerebesl járás városi és helyi nemzeti bizottságainak elnökei, akik megvitatták a szocialista törvényesség betartásában és a szocialista vagyon védelmében a nemzeti bizottságokra háruló feladatokat. Erről Bajusz elvtárs tartott értékes, példákkal alátámasztott előadást. A közbiztonsági szervek részéről Morozko alezredes elvtárs tartott előadást a szocialista törvényesség és általában a közrend betartásáról a járás területén. Az értekezlet második részében a választások előkészítésének kérdéseivel foglalkoztak. Megállapítást nyert, hogy az időzített feladatokat ebben a járásban ezen a téren ís sikeresen biztosítják. A funkcionáriusok kifejezték nézetüket, hogy az idei választások előkészítése és megtartása betetőzi közéletünk teljes konszolidálását. Horosz Árpád 1971. IX. 10.