Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-10 / 215. szám, péntek

LADISLAV BERGER KIÁLLÍTÁSA A koinárnoi (Komárom) Du­na menti Múzeum aktivitásának újabb bizonyítéka Ladislav Ber­ger fiatal festő tárlata. Nem vagyok első, aki a múzeum te­vékenységéről, a képzőművészet Ismertetése terén kifejtett mun­kájáért csak jót tud mondani. Komárnóban kiállítani ma mái­rangot jelent. A klasszikusnak mondható idősebb és a köze­pes évjáratú generáció mellett fiatal művészek is teret kap­nak merész, vitákat kiváltó képzőművészeti törekvéseikkel. A gondos dramaturgiával készí­tett lánc eddigi utolsó szeme a mostani kiállítás. Ladislav Berger 1942-ben született, fő­iskolai tanulmányait Želinbský­nél és Csemický festőművész­nél végezte. Fiatal kora ellené­re filozőfiailag és formailag is kiforrott műveket tár a néző elé. Napjaink problémáit mai nyelven, a saját nyelvén, bát­ran és mesterségbeli szuvere­nitással tolmácsolja. Berger ké­peit egy szóval vagy egv mon­dattal „megmagyarázni" nem lehet, de nem is szükséges. Müveinek címei tulajdonképpen az asszociációk végtelen leTIe tőségét akarják megindítani, és a szemlélőt ezáltal is igyekez­nek észrevétlenül bevonni a kének atmoszférájába és gon­dolatvilágába. Nem egy beteges művészet ez, nem egy elferdült ízlés, hanem az emberi rossz sorstói való félelem és figyel­meztetés, egy érzékeny művész Zalay Adria A Fiatalok Galériája után va­ló bemutatkozását most a bra­tislavai Majerník Képtárban rendezett egyéni tárlata követi Eddig mint illusztrátorral ta­lálkoztunk Zalayval, elsősor­ban a Mladé léta kiadványaiban. A 36 éves Zalay városunk fő­iskolájában Csemicky és Cho­van tanítványa volt. 1968—70 és 71-es lapjai fej­lődő irányzatot mutatnak. Ked­velt technikája a kőrajz, mely­ben jó felkészültségről s festői fantáziára való törekvésről ta­núskodik. Központi témája az ember s az élet sokrétűségében felmerülő változatos problé­mái. A Szlovák Nemzeti Felkelést idézik a fehér-fekete erőteljes ellentétében felépített lapjai: az erdő ösvényén a távolt kém­lő, feszült arckifejezésű Par­tizánok, a Háború életeket ki­oltó borzalma s végül a Győze­lem. El ROSALBA NERÍ, Barbara Bouchet és Dino Mele alakítják a főszerepeket Silvio Amadio A gyilkos múltja című filmjé­ben. • VANESSA REDGRAVE a főszereplője Ken Russel: Az ör­dögök című filmjének. aggodalma az ember problémái iránt. Napjaink divatos szokása mindent kategorizálni, besorol­ni valamibe, valami közé. Ha L. Berger müveivel ezt megpró­báljuk, akkor elmondhatjuk, hogy alkotásai leginkább a szürrealizmus nyelvezetéhez hasonlítanak, tehát a tudat­alatti asszociációkat tárja fel és ábrázolja. Berger gondola­tait a lírikus absztrakcióból vett könnyed, szuverén stílus­jeggyel vetíti papírra. Színská­lája kifinomult és engedi, hogy a festék a színén kívül saját anyagával, szerkezetével ls hasson a nézőre. Bergernek több lelki rokona van. A leg­nagyobbak közül Francls Ba­con-t kell megemlíteni. Rajta kívül a majdnem kortárs bra­tislavai szobrász, Jozef Janko­viű mély gondolatokkal töltött plasztikái is hasonlítanak Ber­ger műveihez és filozófiájához. A fiatal szlovák művész ké­pei a vitathatatlanul tragikus hangvételük ellenére teie van­nak humánummal és utat mu­tatnak az emberi élet értékei leié. Ladislav Berger első önálló tárlata azt bizonyítja, hogy a művész érdeklődését teljesen a mai ember tölti ki. Egyúttal azt a következtetést kínálja, hogy a liatal művész erős alkotó egyéniség. Minden túlzás nél­kül mondhatjuk el róla: bizta­tó jövő áll előtte. PLATZNER TIBOR n grafikái Külön sorozatban foglalkozik az „Emberi értékekkel". Intim lírai rezdülések sugároznak a Családi boldogságból s a fiata­lok közös életüket tervezgető lövőjéből, s a Reményből. Mo­tívumai között szerepel a Mun­ka, mint az emberi értékek el­engedhetetlen tényezője. Nagy, sötét foltokban, élesen rajzolt sűrű vonalhálóval való­sítja meg elképzeléseit. Gyak­ran alkalmazza a kör- és gömbformát s a sakktábla-min­tát. Ecsetrajza kifejező női fe­je, vetett papírra. Mondaniva­lóját többnyire jelképekbe, me­tafórákba sűríti. A kiállító terem egyik részé­ben, mintegy a komoly fekete­fehér ellenpontjaként néhány Art protis áraszt színes mele­get. A kicsi, holdfényes falu csúcsos tetejű tarka házikói, s az Álom egymásba olvadó szí­nes foltjai olyan irreálisak, mint maguk az álmok. A Min­denség dala intuícióból szüle­tett, hullámzó, harmonikus árnyalatokból szőtt kozmikus elképzelés. A maga útját komolyan ke­reső Zalay tárlata szeptember 12-én zárul. BÁRKÁNY JENÖNÉ FEHÉRKÖPENYESEK NYILATKOZATOK A VADÁSZATI VILÁGKIÁLLÍTÁSRÓL BOLGÁR MŰVÉSZEGYÜTTES HAZÁNKBAN A bolgár PIRIN együttes hazájában és az egész világon arról híres, hogy magas színv onalon mutatja be országa leg­népszerűbb népdalait és táncait. Főként a szólótánensok és -énekesek nyújtanak maradandó művészi élményt a nézők­nek. Európai körútja során a PIRIN együttes ellátogatott Csehszlovákiába is. Szeptember 22-én, szerdán, 19.30 órai kezdettel a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjának aagyter­'mcben mutatja be mösorát. —dl— Pontosan tizenegyen vannak. Vidámak, tizenévesek. Akár egy női focicsapatot is alakíthat­nának, hiszen ők tizenegyen alkotják a SLOVLIK Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) zöld­ség- és gyümölcsfeldolgozó, üze­mének egyetlen ifjúsági mun­kabrigádját. Nem akarták „ki­húzni" magukat az év jelentős politikai eseményei kapcsán fo­kozódó munkaaktivitás alól. ezért tömörültek munkabrigád­ba ós versenyeznek a felnőttek­ből álló csoportokkal. S nem is akárhogyan: az üzem veze­tői bizonyítani tudják, hogv a tizenegy fehérköpenyes lány eredményességben sem marad el a felnőttek mögött. A szó legszorosabb értelmében tizen­évesek ők, hiszen a legfiata­labb közülük alig tizenhat éves, és a legidősebb sem töltötte be még a tizennyolcat. Ügyesen kezdik a nagy teljesítményű univerzális gyümölcsberakó gépet. Vidáman nevetgélve a munka is könnyebben, gyor­sabban megy. Sohasem látni őket fáradtak­nak, pedig Szilvásy Rozália, Po­lák Anna, Vörös Júlia, Ghrapka Erzsébet, Énekes Éva, Horváth Magda, Wittemberges Zita, Fe­hér Zita, Bíró Katalin, Kántor Zsuzsa és Gál Éva galantai já­rás a vozokany-i (Vezekény) községből utaznak mindennap az üzembe. Ha már a neveknél tartunk, meg kell említeni, hogy Szilvássy Rozália a leg idősebb közülük és három esz­tendeje dolgozik a gyárban. El­ső szezonját tölti az üzemben a kis Gál Évi, aki még nem VIGYÁZAT, ROBBANTÁS! Látogatás a háji mészkőbányában 76 évvel ezelőtt, 1895-ben nyitották meg a háji mészkő­bányát, amely a mai napig Szlovákia egyik legjobb minő­ségű mészkövét termeli. 1971 január elsejétől az üzemet át­vette a Nová Bodva-i (Űjbodva) Efsz. Beszélgetésünk során Splsák József elvtárs, a termelőrész­leg vezetője, aki egyébként 37 éve dolgozik az üzemben, el­mondotta, hogy a munkakörül­mények még mindig nem mond­hatók teljes mértékben kielé­gítőknek, és csak az utolsó tíz évben gépesítették — kisebb mértékben — a bányát. Vidrickó József, a mészkőbá­nya egyik dolgozója bemutat­ta az üzem termelési módját. Épp egy hatalmas követ rob­bantottak szét, amelyet a kőtö­rő nem tudott szétzúzni. — Ezt a fajta robbantást, naponta 2—3-szor végezzük — mondja Béres László lőmester. A helyszínen megnéztük a kamara-fúrást. Kovács István lőmester és Ádám Géza elmon­dotta, hogy a legutóbbi rob­bantást június 16-án végezték és 100 000 tonna követ ora­lefztotak le. Évente kétszer végeznek ilyen robbantást. A köveket kotrógép rakja a döm­perekbe, majd a kőtörő vastor­kába kerülnek. A zúzott kő­törmeléket szállítószalag jut­tatja az osztályozóba, ahol négyféle csoportba osztják a kitermelt követ. Közben Spisák József elvtárs­sai is folytatom a beszélgetést. Tőle megtudtam, hogy heti 42 órás munka alatt két műszak­ban kb. 500 tonna követ dol­goznak fel. S azt is, hogy az üzemnek 65 munkása van, eb­ből 12 nő. A termelés és az egyes mun­kafolyamatok további kérdéseit feszegetjük. Megtudtam, hogy amikor gépesítették a kiterme­lő részleget, szükségessé vált a mészégető kemence kémé­nyeinek kicserélése. Az elszívó­berendezést 1956-ban szerelték fel. Az égetűkemence nyolc tüzes szójába rakják a szenet, s egy égetés során 30—33 ton­na jó minőségű meszet nyer­nek. A termelési részleg a CSKP megalakulása 50. évfordulójá­nak tiszteletére tett kötelezett­ségvállalását 244 000 koroná­val túlteljesítette. A részleg vezetősége nagy gondot fordít a munkabalese­tek megelőzésére is, amit az is bizonyít, hogy baleset miatt eddig csupán 12 napos terme­léskiesés volt. Az üzem azon fáradozik, hogy több fiatal dolgozót szerezzen, mivel a dolgozók jelenlegi át­lagéletkora magas. Számításaik szerint tervük a követkeflí években megvalósul, mivel 10 millió koronát fordítanak a részleg fejlesztésére. S ebből­a munkakörülmények javításá­ra ls elegendő összeg marad. Farkas Rózsa 1971. IX. 10. töltötte be tizenhatodik élet­évét. Az üzemnek nincs ifjúsági alapszervezete, de tizenegy lány közül hét a falujában tagja a Szocialista Ifjúsági Szövetség­nek. Vörös Júlia például már két éve tagja az ifjúsági szer­vezetnek, vezetőségi tag, és mindennemű tevékenységből aktívan kiveszi a részét. Moso­lyogva magyarázza, hogy a passzivitást nem lehet azzal in­dokolni, hogy valaki dolgozik, esetleg a falutól aránylag tá­vol, hiszen a nap huszonnégv órájából mindenütt csak nyol­cat kell a munkahelyen tölteni. Drancsik Gáspár mester, a gyümölcsfeldolgozó részleg ve­zetője, gyakran benéz a lá­nyokhoz és ellenőrzi munkáju kat. Az igazat megvallva nem is a lányok szorgalmában ké­telkedik, csak arra kíváncsi, nem hibásodott-e meg az uni­verzális gyüniölcsberakó, amely egy műszak alatt 15 000 literes üveg kompót lezárására alkal­mas. — Lányok, minden rendben vau? — kérdezi sokszor csak bekukkantva az ajtón. — Rendben, mester! — feleli kórusban a tizenegy fehérkö­penyes. A személyzeti osztályon nem tudnak felelni, amikor a bri­gád vezetője felől érdeklődöm. Még nem választottak. A lá­nyok viszont egyöntetűen vá­lasztottak, amikor azt kérdez­tem tőlük, hogy ki lesz a bri­gádvezető: — A legidősebb! Nos, a legidősebb, Szilvássy Rozália, sein annyira idős, hi­szen még csak tizennyolc éves, de talán azért élvezi a többiek bizalmát, mert már három esz­tendeje az üzemben dolgozik, -bj ­Nagy az érdeklődés a buda­pesti vadászati világkiállítás iránt. Erre a maga nemében szinte páratlan rendezvényre számos országból érkeznek tö­megesen a látogatók. Tőlünk is autóbusz-különjáratok és va­dász-csoportok látogatnak Bu­dapestre, hogy bepillantást nyerffenek ebbe a „nimródpara­dicsomba". De nemcsak vadá­szok, hanem a turisták ezrei sem mulasztják el az alkalmat, s elgyönyörködnek a nagyszerű trófeákban. Nagy elismeréssel nyilatkoznak a kiállításról a szakma kiváló ismerői. Az alábbiakban idézünk néhány nyilatkozatot: Borisz Bogdanov, a Szovjet­unió kiállításának kormány­megbízottja: — Nagyon szép sikert köny­velhet el a világkiállításon részt vevő valamennyi ország, hiszen ennyire gazdag és átfo­gó nemzetközi bemutatóval ed­dig még egyetlen vadászati ki­állítás sem dicsekedhetett. Nem­zetközi összefogással sikerült megvalósítani a világkiállítás humánus célját, az ember és a természet sokoldalú kapcso­latának bemutatását. A világ­kiállítás alkalmat nyújt a vad­védelmi és természetvédelmi szakemberek széles körű ta­pasztalatcseréjére, s így a né­pek közötti barátság erősítésére is. Dr. Van Másdijk, a Nemzet­közi Vadászati Tanács (CIC) elnöke: — Megítélésem szerint ez az eddigi legnagyobb szabású nemzetközi vadászati bemutató, amely méltán érdemelte ki a világkiállítás címét... Magyar­országnak egész történelme során olyan magas fokú volt a vadászati kultúrája, s a vadá­szat és a természetvédelem te­rén napjainkban olyan tudatos, eredményes munkát fejt ki, amiről csak a legteljesebb el­ismeréssel lehet szólni. joseph Hamels, a Kiállítások Nemzetközi Irodája elnöke: — A budapesti vadászati vi­lágkiállítás mást nyújt, mint a már megszokott világkiállítá­sok. „Jó órában" jött a gondo­lat és a megrendezés, hiszen a mai technika rohamos fejlő­dése visszaszorítja a természe­tet, s éppen ez a kiállítás is hozzájárulhat a korunkat fog­lalkoztató nagy problémák megoldásához, az ember és a természet kapcsolatának erősí­téséhez. Különösen örvendetes, hogy a rendezőknek sikerült jól összehangolniuk a résztve­vő országokat, s a kiállítás cél­jának megfelelően nemzetközi méretekben megnyilvánuló egyetértésben, egymás támoga­tásával készült el a szép kiállí­tás, amely jói tükrözi a monda-­nivalóját: az ember és a termó­szet kapcsolatát, védelmét. (sin) A kiállításon India ritka állatkülönlegességet — fehér tigrist állított ki. (CSTK—MTI felvétel) \

Next

/
Oldalképek
Tartalom