Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-10 / 215. szám, péntek

BIATORBÁGY -1931 1. Ä halcrfvolgy . 1931. szeptember 12-ről 13-ra virradóra történt a biatorbágyi vasúti merénylet. Negyven éve. Ebből az alkalomból elevenítjük fel a szörnyű bűncselekmény néhány részletét. A sok áldozatot követelő bűntett nemcsak az idősebbek emlékezetében él, de napjainkban is kutatják a kulisszák mögött akkoriban zajlott eseményeket, mozgatórúgókat, s e legújabb kutatói eredmények közül is megemlítünk majd néhányat, a kortársak, szereplók. szem- és fültanúk mostani visszaemlékezései és az egykori vizsgálati jegyzőkönyvek alapján. A 10-es számú gyors katasztrófája Szombatról vasárnapra forduló éjszaka volt, mint az utazók megállt óráiból kiderült: éjfél után 12 perc. Ekkor akart áthaladni a 10-es számú nemzetközi gyors a biatorbágyi, 27 m magas viadukton. A szerelvény, amelynek útvonala BukarestBudapest—Párizs—Ostende lett volna, a budapesti Keleti pályaudvarról 23 óra 30 perckor indult el. Robbanás reszkettette meg a levegőt, a kocsik a mélybe zuhanva belefúródtak az esőtől latyakos földbe és maguk alá temették az utasokat. Magyar, német, francia jajkiáltások verték fel a falu csendjét. Elsőként a legközelebb lakó dr. Wieder községi orvos rohant a borzalmas látványt nyújtó völgybe, majd a falubeliekért szaladt. A néhány viharlámpa fénye némileg megvilágította a szétroncsolt vagonokat, amelyek alól összezúzott emberek, halottak, véres karok, lábak tűntek elő. Sok utast álmában érte a szerencsétlenség. Az akkori újságok oldalakon át számoltak be a merénylet áldozatairól; a gyerekét a halálban is átölölv© tartó anyáról, a házastársukat a romok között félőrülten kereső emberekről, a bátaszéki Fajds családról, amely Belgiumba készült kivándorolni, s előzőleg mindenüket pénzzé tették. Az asszony fülbevalót, gyűrűt vásárolt, de most, amikor a vagonok alól Fajdsné holtteste előkerült, az ékszer már nem volt rajta. A merénylet színhelyén halottrablók garázdálkodtak. Beszámoltak a. lapok a szerencsés magyar grófról ís, aki az egyik kocsi peronján cigarettázott, a robbanás pillanatában kiugrott a töltésre. így semmi baja sem történt. A viaduktnál olyan nagy volt a pánik, hogy a budapesti mentőket csak késve riadóztatták 1 óra 10 perckor kapta a mentők ügyelete a hívást. Segélyvonat is érkezett a merénylet színhelyére, hogy a sebesülteket kórházba szállítsa, de a segélyvonatot nem merték igénybe venni, hátha több pokolgépet is elhelyeztek a merénylők. így csupán mentőautók szállították el a sebesülteket, akiknek mentése egész vasárnap tartott. „Erre erre! Itt még élnek!" — hangzott a kiáltás órákkal késóbb is a romok közül. Matusko a helyszínen 22 halálos áldozata volt a merényletnek, és 17 súlyos sebesültje. A másnapi újságok közölték a veszteséglistát, amelyen szerepelt például Morvay I.ajos és Gulyás János mozdonyvezetők, Renard Leopold belga gyáros, Clemebts Harry londoni kereskedő, Kanyó Sándor budapesti nyugdíjas, Hilda Fould londoni lakos stb A Pester Lloyd listáján a könnyebben sérültek között egy név: Matuska Szilveszter rt igazgató Az Est című lap egy nappal később visszatért Matuskára: „Váratlanul előkerült két szerencsés menekült. Élő tanúi a borzalmas eseményeknek. Matuska Szilveszter 39 éves rt. Igazgató, aki Győrbe utazott... Olyan szerencsésen vágódott ki a lezuhanó kocsikból, hogy csak könnyebb sérüléseket szenvedtek. Csak azért került most elő, mert hajnalban bementek a községbe a templomot keresni, hogy hálát adjanak istennek megmenekülésükért." (Matuska a helyszínen a vonat utasának' mondta magát, ezért karcolta, kormozta össze arcát, kezét. A vasutasoktól, a csendőröktől az elveszett bőröndjét kérte, követelte, kártérítési igénnyel fenyegetőzött.) És egy felhívás ... Mintegy 50 méternyire a szerencsétlenség színhelyétől egy kis borítékot mutatott fel az egyik vasutas (róla később még szó lesz), a borítékon esőtől elmosódott írás, amelyet a zseblámpa fényénél olvastak fel: „Munkások! Nincs jogotok, hát mi majd kierőszakoljuk a kapitalistákkal szemben. Minden hónapban hallani fogtok rólunk, mert a mi társaink mindenhol otthon vannak. Nincs munkaalkalom, hát majd csinálunk. Mindent a kapitalisták fizetnek meg. Ne féljetek, a benzin nem fogy el." Dr. Enyedi Róbert vizsgálóbíró a helyszínen azoniťal kijelentette: „Ezt a merényletet nyílván egy nemzetközi kommunista banda követte el." Schweinitzer József rendőr

1 tanácsos: „Ezt a rémtettet kommunisták követték el!" Hetényi Imre főkapitányhelyettes sajtótájékoztatót tartott és jelt adott a „kommunista összeesküvők" elleni kampányra. És másnap a lapok egymásra licitáltak: „Felrobbantották a kommunisták a biatorbágyi hidat." (Pesti Napló) „Kommunista merénylet történt." (Nemzeti Újság] „Sok embert előállítottak, akik kommunista üzelmekben már részt vettek." (Az Est) De ki légyen az a kommunista, akire a biatorbágyi merényletet rá lehet sütni? Egy „kis" melléfogás Leipnik Mártonra esett a választás, a régi kommunistára, legyen ő a biatorbágyi merénylő! „Ezt a jellegzetes írást, amelyet a helyszínen találtak, nyomban felismerni vélte a politikai osztály egyik detektívje. Mozgósították Szontágh Emil hivatásos írásszakértőt, aki a rendőrség archívumában az összehasonlítást meg is tette. Górcső alatt megvizsgálta a két írást, és azt a szakvéleményt terjesztette elő, hogy a két írás (leipnik régi bejelentőlapja és a felhívás) feltétlenül egy kéztől (Leipnik Mártontól) származik." (Az Est.

j A hivatásos írásszakértő fényképes nyilatkozata is megjelent: „Hétfő éjjel minden kétséget kizáróan megállapítottam, hogy az írások azonosak." Ám kiderült, hogy a rendőrség rosszul választott: Leipnik Márton akkoriban a Szovjetunióban élt! Ezek után úgy tervezték, hogy majd közhírré teszik: Leipnik Márton, a biatorbágyi merénylő, a Szovjetunióba szökött, és így az aktára pontot tehetnek. De ez a híradás nem láthatott napvilágot, mert közbejött egy „apróság": Bécsben elfogták ée letartóztatták Matuska Szilvesztert, az ausztriai anspachl vasúti merénylet ügyében, és Matuska hamarosan beismerte a biatorbágyi merényletet ís. Matuska tattendorfi gyárának udvarán ugyanis olyan, két milliméter vastagságú drótot tatálta'k, amilyet a biatorbágyi merényletnél használt, és olyan, vasúti sínekre erősített vasrudakat, mint amilyenekkel Matuska ugyancsak „dolgozott" a viaduktnál. Ekrazitfoltos térdnadrágja is megkerült, és így Matuska Szilveszter vallott. Matuska ellenbizonyítása pedig nem sikerült: a halálvonat egyetlen utasa, kalauza sem emlékezett rá Matuska, a merénylő tehát megkerült, a kommunisták elleni vád megdőlt, de a kommunisták ellen szeptember 20án hozott statáriális rendelet érvényben maradt, és ennek áldozata lett később Sallai Imre és Fürst Sándor is. A vóci fogoly A statárium megvolt és megmaradt, a kormányzat tehát — a biatorbágyi merénylet ürügyén — az egyik fő célját elérte, ha kommunistákra nem süthette is rá a bűncselekmény elkövetését. Pedig ez is jól jött volna, hiszen az országban óriási volt a jogos felháborodás a tettesek ellen. A vérmezői gyászszertartáson 30 ezer ember jelent meg, 600 koszorút helyeztek el a magyar, osztrák, angol, belga áldozatok koporsóján. A kormányzat még egy kísérletet tett: azt igyekezett elhitetni. hogy Matuska Szilveszter — kommunista. Egyes lapok első oldalon számoltak be erről. De csak néhány napig tehették, mert Matuska Szilveszter, az önkéntes tiszti iskola egykori parancsnok-helyettese és tanára egészen másként vallott a vizsgálóbíró előtt: — Soha nem voltam kommunista, éppen az ellenkező irányhoz tartozónak érzem magam. Legközelebb állok a Hitlerpárthoz, illetve a Nemzetiszocialista Párthoz. Matuskát 1932. június 17-én az osztrák bíróság az anspachi merénylet miatt hatévi fegyházra ítélte, majd a steini börtönből Magyarországra hozták, ahol 1934. november 20-án a pestvidéki törvényszék kötél általi halálra ítélte. A kormányzó az ítéletet életfogytiglani fegyházbüntetésre változtatta. Ausztriai büntetésének letöltése után 1944 végéig a váci fogházban raboskodott. A szovjet csapatok közeledtére a foglyokat, Matuskát is, szélnek eresztették. 1945 után szülőfalujában, a jugoszláviai Csatavéren tűnt fel, ahol egy gyűlésen a fasizmust dicsérte. Azóta nincs nyoma... GYÖRGY ISTVÁN j Népszábadság j A következő rész: FURCSA VIZSGÁLAT. BELPOLITIKAI KOMMENTÁR Ml A KÜLÖNBSÉG? Ha a választásokról beszélünk, nem árt tudatára ébrednünk annak, hogy a választások jellegét és funkcióját mindig az illető ország társadalmi és politikai rendszere határozza meg. Ezért nem téveszthető szem elől a kapitalista és a szocialista országok választásai közötti lényeges elvi különbség. Ellenségeink többnyire azzal érvelnek. hogy nálunk nincs szabadság, mert a választásokat nem előzi meg a politikai pártok harca. Nem látják be, hogy erre a szocialista társadalomban semmi szükség sincs, hiszen a hatalom a Nemzeti Frontban tömörült nép kezében van. A választások nálunk nem a különböző politikai pártok által képviselt burzsoá csoportok hatalmi harca jegyé ben folynak. Nem is az a céljuk, hogy egyes politikai erők nagyobb befolyásra tegyenek szert az országban mások rovására. Kommunista pártunk sem veszi fel a harcot a polgári pártokkal, mint a kapitalista országokban, mert a politikai hatalomról mi már 1948 februárjában döntöttünk. Éppen ezért a szabadságot abban a tényben látjuk, hogy a választások az ellenséges erők nyomásától mentes légkörben zajlanak le s ezért figyelmünket a jelöltek kiválasztására összpontosíthatjuk. A választások célja nálunk a dolgozók egységének a bizto sítása, a legalkalmasabb egyének megválasztása a népképviseleti szervekbe, a szocialista állam megerősítése, és az egész szocialista társadalom fejlesztése. Ezen az elven alapszik a szocialista deninkrácia egész politikai rendszere, tehát a választások intézménye is, melynek irányítója a CSKP vezetésével a munkások a földművesek és a többi dolgozó szoros kötelékét kifejezésre juttató Nemzeti Front. Ebből az elvből indul ki választási rendszerünk, s ezt az elvei igyekszik megszilárdítani. Arra törekszünk továbbá, hogy a megválasztott szervek valóban a nép képviselőiből tevődjenek öszsze és a hatalom viselőikén! tényleg a népet szolgálják. - A választások a választási aktussal érik el tetőpontjukat. Az azt megeiózö kampány célja a népképviseleti szervek munkájának nyilvános értékelése. A képviselők kiválasztása és jelölése domokratikus úton történik, csakúgy, mint a Nemzeti Front választási programjainak az állampolgárokkal történő kidolgozása és megvitatása. Ezeken a gyűléseken nemcsak a konkrét tervekről van szó, hanem a tervek teljesítésének az ellenőrzéséről, a dolgozóknak a közigazgatásban való részvételéről, és ínég suk más fontos kérdésről. A cél a tisztségviselők jobb. színvonalasabb munkájának a biztosítása, a dolgozók egysegének a megerősítése és aktivitásának a fokozása a szocialista társadalom továbbfejlesztése érdekében. A Nemzeti Front és szerve /eleinek legfőbb feladata tehát — a XIV. pártkongres/szus határozata értelmében — a dolgozók széles köri) részvételének

r a biztosítása a politikai, az állami, a gazdasági és a kulturális életben. Ezért tulajdonítunk oly nagy jelentőséget a Nemzeti Frontnak a választásoknál, különösen az egységes jelölőlista és az egységes választási prog ramok tekintetében. A népképviseleti szervek be történő választások a szocialista államban a nép tényleges hatalmának a kifejezői, ami olyan jelöltek kiválasztását teszi lehetővé, akik választóik akaratával egyöntetűen és a társadalom igényeinek megfelelően kitűnően a) kalmasak tisztségük gyakorlására. Ha pedig a munkásosztály történelmi küldetését tartjuk szem előtt, akkor azt is le kell szögeznünk, hogy a választások célja a szocialista társadalomban a munkásosz tály vezető szerepének a megszilárdítása, és kapcsolatának a többi dolgozóval való elmélyítése. Láthatjuk, hogy a szocialista demokrácia szöges ellentétben van a burzsoá demokráciával, melynek törvényeiről — és választási rendszeréről is — a hatalmon levők, lehal a kizsákmányolók döntenek. Természetesen nem a nép érdekében, hanem a saját javukra. KARDOS MÁRTA bLOVflAFT A takaértaffötdÉI kitüntetett Slomafl vegyipari iiwrésziepre azofiiiál felvesz: vegyipari szakközépiskolát és gépipari szakközépiskolát, vagy gépipari főiskolát végzett férfiakat szakközépiskolát végzett vegyészeket 18 éven felüli, szakképzettséggel nem rendelkező dolgozókat begyakorlásra és mesterlevél elnyerésének lehetőségével. Fizetési beosztás: R-6, R-8 -}- prémium. Nőtlenek számára elszállásolás. Étkezés az üzemi étkezdében. Az érdeklődők a Slovnaft munkaerő-toborzási osztályán jelentkezhetnek. OF-1029