Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-05 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó

i • • •••' í.'i li^sIS-" k JEVGENYIJ GLUSCSENKO DÉL-JEMENI ÚTIJEGYZETE A kráter kialudt • Viharos történelmi múlt — nyugodt jelen • Egy ősi foglalko­zás alkonya A szállodai szobában naphosszat egyenletesen zúg a légkondicionáló készülék, s ha az ember nem nyit ajtó és ablakot, észre sem veszi az adeni hőmérséklet változásait. Csak azt tudom, hogy odakinn az utcán süt a nap, sehol egy félhő, 6 legfeljebb eső okozhat váratlan meglepetést. Öt óra felé, azaz mintegy tízórás „munka" után lemegy a nap, szinte félrebillen az égen. Ilyenkor az utcák is megelevenednek, több az autó, s a •ok jámbor ember, aki eddig a torná­con aludt, most felül és belecsodál­kozik a nagyvilágba. Még a kecskék is életjelt adnak magukról, és szor­galmasan nekilátnak öreg újságpapí­rok rágcsálásának. Csodálatos és ti­tokzatos lények ezek a hosszú fülű kecskék. Papírral, oly.kor gyékénnyel ós ruberoiddal is táplálkoznak, csak messziről látnak zöldet jól záró kerí­tés mögött, a puszta köveken vagy lépcsőkön alszanak, mégis tejelnek. Semmit sem igényelnek gazdáiktól, még a vízcsapokat is maguk nyitják meg. öt óra tájban az árnyas oldalon kihűlnek a 6ziklák s az adeniak • f el­másznak, hogy megpihenjenek. Innen nézegetik az utat, az autókat meg az öblöt. Sziklák városa Adenban sok a szikla. A városnak a felénél nagyobb része ls a sziklák tövében épült. Stimer Point az óceán partján, azon a helyen épült, ahol a sziklák szinte utat engedtek az épí­tőknek. Maga Aden vagy a Kráter egészen elfért egy tűzhányó kráteré­ben. A tűzhányó külső oldalán épült fel Maala, csak Hormaksar és Sheik­Osman terül el síkságon. Azelőtt se­hol sem láttam olyan várost, amely­nek egyes kerületei ily pontosan elha­tárolódnának egymástól. Ilyennek bizonyult a sziklák akarata. A legősibb városrész a Kráter. Isten tudja mikor keletkezett. Három ol­dalról ötszáz méter magas sziklape­remek védik, s csak keskeny kijárata van a tengerre. A kráter benépesü­lése idején a kialudt vulkán egy szi­geten volt. Később, századok múlva a sekély vizű sáv elmocsarasodott, s így alakult a félsziget. Később járatot vágtak a sziklákban, de már előtte, kb. a X. században alagultat fúrtak. A járatot később kiszélesítették, s most rajta keresztül vonul a Krátert a többi városrésszel összekötő út. Az alagút valaha az egyetlen szárazföldi, helyesebben föld alatti kivezető út volt Adenből, így is hívták: al Bab al-Bur, azaz „szárazföldi átjáró". A XVIII. században a „vízbordók ka­pujának", most pedig a „tevék alaq­útjának" nevezik, mert még nemrégen rajta keresztül vonultak a városba a tevekaravánok. Mint minden ősi város, Aden is so­kat látott és tapasztalt. Leggyakrab­ban a szomszédok támadásait kellett átvészelnie. Időszámításunk előtt 24­ben az iseni Augustus császár küldte ide 10. légióját, mert tévesen felté­telezte, hogy a város környékén ara­nyat, mirrhát és tömjént fejtenek, 6 ez pedig akkoriban értékes árucikk volt. A légió azonban ott veszett az arábiai sivatagban, Augustus pedig más tervbe kezdett. A középkorban portugál kalózok zaklatták az adeniakat, s ezért na­gyon örültek az adeniak, amikor 1538­ban az Adeni-öbölben megjelent a tö­rök hajóhad, mert azt hitték, hogy hit­sorsosaik segítséget hoztak nekik. Bín Daud emir, a város kormányzója kész volt élelmiszerrel ellátni a török ha­dat, sőt maga is felkereste a ten­gernagyot, hogy üdvözölje őt és há­láját fejezze ki neki. Sohasem tért vissza. A hitsorsosok habozás nélkül felakasztották őt a vitorlarúdra, aztán partraszálltak és rabolni kezdtek. A törökök 1630-ig voltak a város urai. Száz év alatt falat emeltek a kráter peremén és óriási bronzágyú­kat helyeztek el rajta, amelyek hosz­szú időn át szegeződtek a tengerre, de az angolok 1839-ben mégis elő­retörtek. A brit katonák leszedték, ki­tisztították és ajándékba küldték az ágyúkat Viktória királynőnek. Most ott állnak a Towerban. A török fal he­lyére pedig más falat építettek az angolok. Az angol megszállás éveiben Aden újjáépült. Ez nem Volt nehéz, mert a házak agyagból vagy nádból, tetejük pálmalevelekből készült. A városnak akkor alig ezer lakosa volt. Sok arab halászattal foglalkozott, fával, hallal, vlzze látta el a Mekkába induló za­rándokok hajóit, a zsidók ipart űztek, az indiaiak kereskedtek. Az ősidőkből csak a VIII. század­ban elpusztult mecset minaretje és mintegy kétezer éves víztárolók ma­radtak fenn. Arany, tömjén, nargilé A Kráter épületei Jórészt a múlt században épültek. Architektúrájukkal nem keltenek érdeklődést. Többnyire Amikor a tömegek megmozdultak a brit imperialisták ellen. Az adeni kikötő. A tenger előterében üzemanyagtöltő-állmások. egy-kétemeletes, angol—Indiai stílusú épületek. Az utóbbi időben ugyan a bankok és a külföldi társaságok pa­zar kivitelezésű modern épületeket is emeltettek, Aden mégis keleti város marad. Az utcai élet a Kráterban a legélén­kebb. A lakosság nemzeti viseletben Jár, mert ezt a nagy forróságban ké­nyelmesebbnek tartja az európai öltö­zetnél. A földszinten mindenütt kisebb-na­gyobb üzletek. Az utcákon jellegzetes egzotikus illat terjeng. Minél köze­lebb kerülünk forrásához, annál erő­sebb. Egy, kis üzletbe vezet utunk. A polcokon aromatlkus gyanták, zsá­kokban tömjén. A tömjén és a mirr­ha itt nagyon olcsó. Az „illatszer-kereskedés" mögött mikroszkopikus „ABC-áruházak" — ruha, divatcikkek, játékszerek, edé­nyek, órák, levelezőlapok és egyéb csekélységek kaphatók bennük. Vagy európai, főként angol, vagy japán gyártmányok. Szinte hónapról hónap­ra több a japán áru. A viszonylag ol­csó, masszív, modern formájú, 6őt automatikus Szeiko órák állják a ver­senyt a drága Rolex és Omega gyárt­mányokkal, sőt ők kerekednek felül. A Toyota autóról, a Sony tranziszto­ros rádiókról és a Santo magnetofo­nokról is ezt mondhatjuk, nein szól­ván a textilcikkekről. • ö o XI A kaszárnya hegy alatt terült el a tulajdonképpeni Stimer Point és az adeni kikötő, amelvjből Aden egykori brit gyarmat is élt. Stimer Point nagy­ablakú, viktoriánus épületekből áll. A házak oldalán vonulnak a feketére festett, a múlt 6zázad utolsó évtize­deiben épült vízvezeték- és lefolyó­csövek. A kikötő közelében lakott az angol kormányzó, ugyanitt ütöttek ta­nyát a bankok és társaságok. 1967 júniusáig az adeni kikötő a világ egyik legélénkebb kikötője volt Havonta 130—150 hajó fordult meg itt. A hajók átkeltek a Szuezi-csator­nán, üzemanyagot vettek fel, azután tovább tartottak India, Singapore és Ausztrália felé. A csatorna bezárása után minden megváltozott. A hajók megkerülik Afrikát, s Aden nem esik útjukba. Ma csak ötödannyi hajó for­dul meg az adeni kikötőben, mint azelőtt, ezek is olyanok, amelyek ál­landó útvonalon közlekednek a ke­let-afrikai és ázsiai partvidék mentén. Eltűntek a turisták és megszűnt a vámmentes kereskedelem is. Stimer Point üzletesei már közel négy éve naphosszat várják az elmaradó tu­ristákat. Szinte lasszóval halásszák az elvétve felbukkanó vevőket, kite­regetik egész portékájukat és élvezik ilyenkor a kereskedés izgalmát. Egy. igazi kereskedőnek azonban igen ha­mar elmegy a kedve, ha a vevő mind­járt megadja az első felkínált árat. Az alkudozás nem maradhat el. A ke­reskedő Ilyenkor ironikusan moso­lyog, csóválja a fejét, bizonygatja portékája ismeretlen tulajdonságait, megpróbálja széttépni textiláruját, hogy bizonyítsa tartósságát stb., de azért a végén valamit enged. Ez mű­vészet, ez életük értelme. Az üzletek neve is elárulja, hogy a turisták, a tengerészek kedvét keresik: „Kenyai üzlet", Vörös-tengeri üzlet", „Trafal­garsquare", vagy „Csendes Don"^,Né­vai magazin", „Ogyesszai bazár". Néha betérnek az Adenba elvető­dött tengerészek. A kereskedők ugyan­is elözönlik a partot, éles szemmel megállapítják a matrózok nemzetisé­gét, aztán akár a nyelvüket törve min­dent megpróbálnak, hogy becsalják őket üzleteikbe. Meneküljön ilyenkor, aki tud. Egyébként Ilyenkor a kereskedők rámutatnak egymás hibáira, küzdenek a kulturált kiszolgálásáért. Ám hiába — Szuez nélkül a kereskedelem már csak a múltnak az árnyéka . Kikötő és csatorna Az angolok ugyan meghódították a Krátert, mégsem telepedtek ott le. Maala, Hormaksar és Stimer Point az óceán partján, síkságon keletkezett. Az adeni kaszárnyák a század elején épültek, amikor a katonai bázisnak igen nagy jelentősége lett Anglia Ismét jellegzetes arab valami: a nargilék, vízipipák boltja. Egyes mo­numentális példányok rézből, ma­hagóni fából, kerámiából készültek. A nargilé szívás az időtöltés legjobb módja. Ez nemcsak dohányzó készü­lék, hanem társadalmi tényező is: összehozza az arabokat. Magam is láttam tekintélyes dél-jemenieket, amint törökülésben egymás társaságá­ban órákat töltöttek el a vízipipa mel­lett. Kráter központjában van az arany­művesek három csendes utcája. Ezek a sárga műhelvúizletek este, lámpa­gyújtáskor ragyogni kezdenek. Itt nem beszélnek angolul, helyi igényeket elé­gítenek ki. Különösen a lefátyolozott nők ta­núsítanak nagy érdeklődést a párat­lan szépségű ékszerek Iránt. Egyéb­ként elképzelhető, milyen nehezen ismerkednek meg egymással a fia­talok, ha a lányok fedett arccal jár­nak, külön tanulnak, s csak külön napokon fürödhetnek zárt medencé­ben, amikor a másik nem képviselői oda nem léphetnek be. A házasságo­kat a szülők akarata szerint, közvetí­tők segítségével kötik. Az évszázados szokások ellenére az igazi emberi érzelmek, a kölcsönös szerelem ille­gálisan virágzik. A szerelmesek ráta­lálnak egvynásra, s időnkint úgy ér­tekeznek, mint a detektívregények hő­sei: megbeszélt jelek nyelvén. számára. Akkor még nem voltak lég­kondicionáló készülékek, e ezért a város legszellősebb helyét szemelték kt építkezés céljaira a tenger fölött. A kaszárnyák egykori lakóira nem sok emlékeztet. Legfeljebb egy felírás az elhagyott ebédlőben: „Sör csak az étteremben fogyasztható". 1967 no­vemberében jött a parancs, s az an­gol katonák négy nap alatt kiürítet­ték a kaszárnyát. Azóta a légierő kórházával együtt kong az üresség­től.

Next

/
Oldalképek
Tartalom