Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-05 / 35. szám, Vasárnapi Új Szó

Az Alacsony Tátra — a Magas-Tát­ra után — a legvonzóbb szlovákiai hegységek közé tartozik. A csodaszép meredek kőszirtek, sűrű, sötét tűleve­lű erdők megkapó képet nyújtanak a látogatóknak. A természeti szép­ségek közé tartoznak a barlangok is. Minden barlangnak megvan a eaját varázsa, érdekessége. Az Alacsony­Tátra déli lejtőjén található Bystrái barlang jelenleg még kevésbé ismert, de a közeljövőben megnő a hírneve. Ugyanis néhány hónappal ezelőtt kí­sérleteket végeztek itt és kiderült, hogy, a barlang levegője alkalmas a légzőszervi betegségek gyógyítására. Ez a barlang Podbrezová és Breznó között a Tále pod Ďumbieromon el­terülő nyaralóhelyek körzetében fek­szik. Három évvél ezelőtt nyitották meg a látogatók előtt. Á barlang ke­letkezéséről és felfedezéséről Betka Sarková tájékoztatott a folyosók szem­lélése közben. — Évszázadokon át találgatásra adtak okot a barlang környékén csör­gedező föld alatti patakok. Erről Bo­žena Nemcová i6 írt 1855-ben egy el­beszélést. Elmondja, hogy a hegy te­tejéről folyó patakba egy kacsát en­gedtek. A kacsa először eltűnt a föld alatt, majd néhány nap után a hegy tövében előtörő vízből bukkant elő. Ez a hely ma is megtalálható. A víz ls ugyanolyan zöld színű, mint akkor volt. A négy kilométer hosszú föld alatti patak vize 1906-ig kétköves malmot hajtott. A barlangot 1926-ban Jozef Kovalčík tanító és a Holmannov testvérek fedezték fel. A hegy tetején mély, kéményszerö üregre bukkan­tak, amelyen át a barlang föld alatti helyiségeibe jutottak. A barlang a Szlovák Nemzeti Felkelés idején a partizánok titkos búvóhelyéül szol­gált. A felszabadulás után — különbö­ző okokra hivatkozva — csak az 1953 —56-os években kezdték meg a ku­tatási munkálatokat, majd később a barlang átépítését. A nézők betonjárdákon 6étálva meg­csodálhatják a különböző színű, érde­kes cseppkő díszítményeket, amelyek a vas és a mangán oldatának a ve­gyületeiből keletkeztek. Ezekből füg­gönyszerü díszmennyezetet alakított ki ň természet. Erre felé tessék bekanyarodni — figyelmeztetett kísérőnk. Kérem, csendben kövessenek ezen a negyven­méteres folyosón, ne ébresszük fel a betegeket. Itt a különböző légzőszervi betegségekben szenvedő egyénekkel végeznek kísérleteket. Néhány napja tartózkodnak a barlangban, de már örömmel újságolják, hogy 6okkal könnyebben lélegeznek, mint azelőtt. Közben a folyosó végéhez érünk, s egy fehér ajtó kinyitása után csend­ben belépünk a mintegy ötven négye­zetméter nagyságú helyiségbe. Itt már Gyógyítás levegővel beton a talaj. Tíz ágyon feküsznek betegek. Három gyermeknek csak az arca látszik ki a lábzsákból, a takaró alól. Fejükön meleg sapka, mélyen alszanak. Egy egészségügyi nővér gondoskodik róluk. A teremben kelle­mes a hőmérséklet, könnyű a levegő. Néhány perc után lábujjhegyen hagy­tuk el a helyiséget, nem akartuk zavarni a betegek nyugalmát. Más­nap orvoscsoport érkezett a Banská Bystrica-i gyermekkórházból. Ugyanis állandóan figyelemmel kísérik a be­tegek állapotát. Most, a csoportos gyógyítás lehetőségeit jöttek megbe­szélni. Velük tartott a Valaskái Hnb elnöke is, aki az elszállásolást szol­gáló víkendházak felépítéséről gon­doskodik. Pavel Fábián körzeti főor­vostól, a Banská Bystrica-i kórház gyermekosztályának főorvosától ér­deklődtem az új gyógyítási módszer­ről. — A gyermekek és a felnőttek lég­zőszervi betegségeinek — légzőutak gyulladása, asztma stb. — barlangi Hazánkban a barlangi levegővel való gyógyítást három evvel ezelőtt vezették be Gombaszögön (Gombasek), s jó eredményeket érnek el. Felvételünk a barlang­ban készüli. (ČSTK — ]. Valko felvétele) levegővel való gyógyítását löbb o*. szágban már néhány éve eredményesen alkalmazzák. Hazánkban ezt a mód­szert három évvel ezelőtt vezették be Gombaszögön (Gombasek) s jó ered­ményeket érnek el. Az itteni barlang ls megfelel a kövételményeknek, mi­vel a levegő dús páratartalma ha­sonló az említett barlangéhoz. A hő­mérséklet két fokkal alacsonyabb, mint a Gombaszögi barlangban, de ezt a különbséget mesterségesen ki tud­juk egyenlíteni. A mi körzetünkben, pontosabban a kerületben, ötszáz 3—15 év közötti légzőszervi betegség­ben szenvedő gyermeket tartunk nyil­ván. Az eddigi gyógykezelésük ered­ménytelennek bizonyult. Ezért szük­séges, hogy bevezessük a barlangi le­vegővel való kezelést, mert a páradús levegő gyógyítőlag hat a légzőszer­vekre. Ebben az esetben gyógyszert nem alkalmazunk. Napról napra emelkedik a légző­szervi betegségben szenvedők száma. Közép-Szlovákiában több mint 20ÜÜ beteget tartanak nyilván. Tudjuk, drá­ga a külföldi gyógyszer és a kórházi kezelés, nem is beszélve a tengernél való gyógykezelésről. Az új módszer­rel való gyógyítással nagy összegek takaríthatók meg. — A gyógykezelést a terv szerint augusztustól kellett volna elkezde­nünk — mondja Tímová orvosnő. Azonban nem tudtuk a betegeket el­szállásolni. így csak szeptembertől vezetjük be a háromhetes turnusokat. Egy-egy turnusba 20 gyermeket gyó­gyítunk. A gyermekeket és a velük levő szülőket víkendházakban helyez­zük el s egyénenként 15 koronát fi­zetnek az éjjeli szállásért. Eddig tíz víkendházunk készült el. A beteg gyer­mekeket a körzeti gyermekorvos aján­latára még egyszer megvizsgáljuk a Banská Bystrica kórház gyermekosz­tályán és beosztjuk őket az egyes tur­nusokba. Szükségesnek tartom meg­említeni, hogy légzőszervi betegségek­ben szenvedő felnőtteket is beosz­tunk kezelésre. A gyógyítás abból áll, hogy naponta kétszer két órát töl­tenek a barlangban. Melegen felöltözve feküsznek az ágyban. A kezelés a téli időszak alatt is megszakítás nélkül folyik. Ernest Schwartz, a helyi nemzeti bizottság elnöke megjegyezte, hogy a szállásul szolgáló tíz víkendház épí­tése több mint 1,5 millió korona be­ruházást igényelt. A barlangban a gyógyításra alkalmas helyiségek rend­betétéle és az ide vezető betonjárda építése további 130 000 koronába ke­rült. Amint látjuk, a gyógyítás felté­teleinek biztosítása nagy anyagi be­ruházást igériyelt, de ezt abban a re­ményben végezzük, hogy az ember egészsége megfizethetetlen kincs. KOVÁCS JÓZSEF készíteni. A nemes szándék csak ide­oda történő kapkodásba torkollna és hosszú s végül is hézagos adathalmazt eredményezne. Bandi bácsi már tízéves korában új­ságokat olvasott. Élénken érdeklődött aziránt: mi történik odahaza és a nagyvilágban? A lapokból értesült a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom kirobbanásáról, később beszélt olyan emberekkel, akik közvetlenül részt vettek e társadalom}orradalma­sító esemény harcaiban. Nem sokkal ezután világraszóló hír kelt szárny­ra: Magyarországon kikiáltották a Ta­nácsköztársaságot. Megjelent a Vörös Ojság. — Rettenetes nyomorban éltünk. „Menjenek legelni"! — ezzel a bru­tális mondattal kergetett szét ben­nünket a jegyző úr, amikor munkát, kenyeret kértünk. Az emberek kézi­darálóval kukoricát őröltek és azt ették. Igaznak, jogosnak tartottam, ami Oroszországban, később pedig Magyarországon történt. Tói ismertem a szegények és gazdagok közötti kü­lönbséget. Mi, szegényemberek érez­tük, tudtuk, új, szebb nap virrad ránk. fis ez az idő már nincs messze... Bjtokonok, barátok, ismerősök így szólítják az izsai (Ha) Németh András elvtársat s mivel néhány év­vel ezelőtt a kerületi vagy a járási pártbizottság plenáris ülésein én is tgy szólítottam, talán nem haragszik meg, ha ennek a teljességre koránt­sem törekedő, a harcos múlt és a te­vékenységben gazdag jelen néhány epizódját felelevenítő írásban most is Bandi bácsinak nevezem. Míg takaros izsuti házában beszél­getünk, többször is lopva az arcára pillantok. Egyszerűen nem akarom el­hinni, hogy 65 éves. Tekintete fiata­los, beszéde lendüUttes. Látszólag nem hagytak rajta nyomot az üldözteté­sek, bebörtönzések, és úgy tűnik, nem fárasztotta el a szabadság éveiben végzett tevékeny, felelősségteljes munka sem. Pedig kijutott neki belőle bőven. Mint a kerületi és járási párt­bizottság plénumanak s egy időben a járást pártbizottság bürójának tagja a Komáromi (Komárno) Állami Gaz­daság pártelnöke is volt. Korábban — az 1930-as években — pedig együtt éhezett, nyomorgott azokkal az elvű elvtársakkal, akik a különböző reak­ciós pártok által felkínált, megélhe­tést biztosító állásokat nem fogadták el, mert még a kenyérnél is fontosabb­nak tartották a kommunista pártot, melyet soha nem tagadtak meg. Kiskanállál hordanám a tenger vi­zét egy silány gödörbe, ha életének pontos keresztmetszetét akarnám el­Bandi bácsinak e néhány mondata hü képet ad azokról az eseményekről, melyek alakították, formálták az em­berek tudatát s egyben azt is bizo­nyítja, hogy a harc — mely a ké­sőbbiek folyamán ezen a vidéken el­kezdődött — tudatos és törvényszerű volt. Lassan de biztosan érlelődött az ellenállási mozgalom. Két-három ember kezdte és százak, ezrek foly­tatták. — Egyik este — emlékszik Németh elvtárs — a kertünk alján három szomszéd: Varga, Zámbó és Gelle a fűben hasalva tanácskoztak. Később észrevettem közöttük Trencsík elvtár­sat is. Arról beszéltek, hogyan lehet­ne megalakítani Izsán a Vörös Szak­szervezetet. Hozzájuk léptem és azt mondtam: Elvtársak, meg lehet ten­ni! Van rá lehetőség. Ismerjük azokat a helyeket, ahol a munkások össze­jönnek. Beszélünk velük. Így is tör­tént. Másnap már 48 embert szervez­tünk be. Röviddel azután megalakult a szakszervezet, később pedig a párt­szervezet. Annak ellenére, hogy fia­tal voltam, engem választottak el­nöknek. Bandi bácsi 1938-ig vezette az izsai pártszervezet munkáját. Az elvtársak főleg illegális tevékenységet fejtet­tek ki, azért az elöljáróság sokáig nem szerzett róluk tudomást. Ahogy múltak az évek, úgy gyarapodott a kommunisták száma. A pártmunkába bekapcsolták a fiatálságot is, aminek következtében feloszlott a faluban addig működő katolikus kultúrszerve­zet, melyet a pap irányított. Az izsai pártszervezet életében a legtöbb nehézséget az 1929-ben kezdő­dő gazdasági válság okozta. Az üze­mek csak néhány embert alkalmaz­ták. A munkanélküliség legnagyobb mértékben a párttagokat sújtotta. A zavarosban halászó reakciós pár­tok kihasználták a helyzetet és a kommunista párt falusi szervezeté­nek szétzúzására törekedtek. Az ag­rárpárt földkölcsönzéssel csalogatta soraiba az embereket. A nemzeti szo­cialisták a kikötőben biztosítottak munkát azoknak, akik hozzájuk pár­toltak. A magyar nemzeti párt kulák­és középparaszt tagjai nem szerződ­tettek kommunistát részaratónak. En­nek következtében az 1931-ben lezaj­lott községi választások után szétesett a pártszervezet. Voltak azonban a kommunista pártnak olyan tagjai ts, akik inkább éheztek, de nem mentek át az ellenség táborába. Aktív mun­kát ugyan nem végeztek, de hűek ma­radtak a párthoz. — 1932-ben azután történt valami, amire a helyi reakció nem számított — mondja Bandi bácsi. A városban az ipari munkások között dolgoztak falusiak is, akik a komáromi elvtár­sak segítségével először megalakítot­ták a vörös földműves szakszerveze­tet, később pedig újjászervezték a kommunista pártot. Egymás követték a tüntetések. Ebben az időben sok dolguk volt a csendőröknek. 1935 ben a választások idején a falu lakosainak közel 70 százaléka a kommunista pártra szavazott. 1938 után a kakastollasok rendkívül megnehezítették a pártmunkát. Ha valamilyen megmozdulásra került sor és kiderült, hogy férfiak kezdemé­nyezték, kérdezés nélkül Németh And­rás elvtársat büntették meg, ha pe­dig az asszonyok verték az asztalt a községházán, a feleségét. —• Sokan nem értik meg, hogy a pártnak Óriási erőfeszítéseket kellett tennie a fennmaradásért, harcolni kellett, hogy az előző választásoknál megszerzett mandátumokat meg tud­ják tartani. Mind ez azért jutott eszembe — mondja Bandi bácsi —, mert most is választások előtt állunk. Egy olyan állam képviseleti szerveibe választunk embereket, melyben már végérvényesen győzött a kommunista párt. Kiheverte az 1968-as megrázkód­tatást, ismét egységes, akcióképes. Ennek ellenére nem mindegy, hogy kiket választunk meg! A képviselők és a választott szervek munkáján sok múlik. Nekik kell győzelmesen tovább fejleszteniük azokat a nagyszerű vív­mányokat, melyeket pártunk vezeté­sével eddig elértünk. Éppen ezért olyan embereket kell jelölni, akik akarnak és tudnak is dolgozni. Mi szakadatlanul keressük és meg is ta­láljuk ezeket az embereket... KOMLOSI LAJOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom