Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-04 / 210. szám, szombat

SIKERES KÖRŰT Az elmúlt napokban érkezett meg csaknem egyhónapos szlovákiai körútjáról az Ifjú Szivek művészegyüttese. A vendégszereplésről Kulcsár Tibor igazgató nyilatkozott. • Röviden hogyan lehetne sommázni a körút tapasztalatait? — Leghívebben és legrövidebben: az Ifjú Szívek megtalálta közönségét! Az elmúlt évek meglehetősen vegyes tapasztalatai után minden várakozást felülmúlt a közönség érdeklődése. Csaknem mindenhol telt ház előtt léptünk fel, mindössze Levoüán tartotta vissza a kedvezőtlen időjárás a közönség egy részét. Nem lehet meghatódottság nélkül beszélni a közönség és a helyi szervek szeretetéről és gondoskodásáról. Tulajdonképpen ismét a régi igazság igazolódott be: a jól szerkesz tett, színvonalas műsort a közönség változatlan érdeklődéssel várja. A másik nagy öröm, hogy nemcsak a néző, hanem a szlovák szakemberek tetszését is elnyertük. Sliačon többek között Ján Cikker is gratulált nekünk. Több helyen, ahol előttünk a Lúčnica és a SĽUK lépett fel a mi műsorunkat az előbbi együttesek programjával egyenrangúnak ítélték. Ez igazán nagy dicséret egy félhivatásos együttes számára . .. Kőrútunk egyúttal fontos társadalmi feladatot is teljesített, hiszen több helyen aratóünnepélyen, illetve békeünnepségen léptünk fel. • Melyik szám volt a „sláger ' a körút során? — Az Üvegestánc (Dobi Géza és Kvocsákné kompozíciója), válamint a Népek barátsága című (Andrašovan—Kvočák), melyet mindenhol vastaps fogadott. • További tervek? — Rendkívül sok meghívást kaptunk és így abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy válogathatunk közöttük, ugyanis mindegyiknek eleget tenni fizikai lehetetlenség. E hét végén Karvinán léptünk fel a bányásznapi ünnepségeken, szeptember 5-én pedig Rimavská Sobotára (Rimaszombat) látogatunk el, ahol a hétszázéves fennállását ünneplő város jubileumi ünnep ségein veszünk részt. Októberben új tagokat szeretnénk felvenni. Különösen a tánccsoport férfi karát, valamint az énekkart szeretnénk megerősíteni. November elejéi) pedig együttesünk a tervek szerint a Német Demokratikus Köztársaságban látogat. I U I) Nem pihen a komp Ha végigjárja az ember a Garam folyó mentét, látja, hogy a folyó alsó szakaszán még három helyen kompon utaznak egyik partjáról a másikra, önkéntelenül Petőfi Sándor versének egyik sora jut eszébe: „Pihen a komp, kikötötték ..." Ezek a kompok nem pihennek: a Garam egyik partjáról a másikra szállítják a gyalogosan, motorkerékpáron, autón érkező utasokat, és fontos szolgálatot tesznek azoknak a szövetkezeteknek is, melyeknek határa a folyó túlra nyúlik. Felkerestem mind a három kompot. Šárovcén (Sáró) éppen Kondrčík Štefan tartotta kezében a kötelet. Már negyedik éve kompos. Azelőtt szabóként dolgozott. Nem szereti az ülőmunkát, szívesebben dolgozik a friss levegőn, a víz mellett, helyesebben a víz fölött. Nevetve mondja: „Reggel fél háromkor kezdődik itt a munkanap. Rendszerint azok a Jur nad Hronomiek (Garamgyörgy) az első utasok, akik állatgondozók a Sárovcei szövetkezetben. A szolgálat este kilencig tart. Délelőttönként nagyobb a forgalom, mint délután, bár a városi csúcsforgalom idején, azaz délután négy és öt között nekünk is van munkánk bőven. Néha dél alatt sem csökken a forgalom. Van úgy bizony, hogy háromszor-négyszer is hozzáfogok ebédelni. Valamelyik nap megszámoltam: száztízszer fordultam a komppal." Csak egy kis helyi ismeret szükséges, máris bizonyított tény, hogy a két említett falu között nyolc-tíz kilóméterrel rövidebb az út, ha nem a híd, hanem a komp felé kerül az utas. Nem is pihen a komp. Mlkulán (Mikola) tele van a komp gyerekekkel. Innét ugrálnak fejeseket a mély vízbe. A napbarnított Kecskés László nem bánja, hogy itt szórakoznak a gyerekek, legalább szem előtt vannak. Amikor azonban a túlsó oldalon felberreg két motorkerékpár, elhessegeti a gyermekeket. Kioldja a láncot, kezébe veszi a húzórudat, melynek a másik végén U-alakú bevágás van. Ezzel belekapaszkodik a víz fölött átívelő drótkötélbe, s húzza a kompot. Kecskés László szívesen elmondja a problémákat: — „Ez a komp 1954 óta jár. Azelőtt is volt itt komp, csak az még deregiyés volt. Ogy nézett ki, hogy két csónakot gerendákkal fogtak össze, majd iedeszkázták. Ez a jelenlegi jobb, bár öregecske, de kibír még néhány esztendőt. Naponta százötvenszer is megfordulunk. Nagy a forgalom. Hallottam, hogy már hidat is szeretnének ide építeni, de úgy vannak vele, mint én az autómmal: a terv kész, csak a pénz hiányzik .. . Baggerozni kellene itt a folyó medrét, mert alacsony a vízállás. A megrakott traktorokat nem hozhatom át. Nem pihen ez a komp sem, mert a mikulai szövetkezet számára előnyt jelent az is, ha rövidebb úton tudja traktorait a határba irányítani. Arról nem is szólva, hogy több falu lakosai is szívesebben jönnek errefelé, ha Želiezovcére mennek. Ez a közelebbi út... Cajakovón (Lekér) éppen a folyó közepén járt a komp. amikor a Garam partjához megérkeztem. Egy békésen pöfögő traktor volt a szállítmánya. Visszafelé sem jött üresen. Hat kerékpáros munkást hozott, szövetkezeti dolgozók-, ebédelni mentek. Szmolník István a tizennegyedik hónapja kompos. Nincs egyedül, harmadmagával szolgál. Váltják egymást, így reá csak minden harmadik nap jut a szolgálat. Olyankor azonban hosszú a munkanap: reggel négytől este tízig tart. A fizetése 1200 korona havonta. A munkája pedig ... Erről saját maga beszél: — Főleg őszkor nehéz, ha nagy a víz és tekerővel kell húzni a kompot. A szövetkezet ilyenkor szállítja a silót, meg a répát. Naponta átlag százszor fordulunk. Mi télen sem állunk. Ha jönnek a nagy fagyok, kihúzzuk ugyan a kompot, de úgynevezett jégutat csinálunk a folyóra. Ez úgy készül, hogy amikor először befagy a víz, szalmát szórunk rá, ezt állandóan öntözzük, majd kukoricaszárral, gallyakkal rakjuk le. Az állandó öntözés nyomán annyira összefagy ez az út, hogy még a legsúlyosabb járművet is megtartja. A túlsó oldalon van az erdő s télen, mikor a fát szállítják, jó szolgálatot tesz a jégút. Csak érteni kell ehhez a mesterséghez. Van itt néhány különös munkafogás: ha árad a Garam, a drótkötelet feljebb kell emelni, mert az árral lefelé úszó fatuskók könnyen elszakítanák . . Már többször is felvetődött a gondolat: korszerűsíteni kellene a kompot, egy motort kellene rászerelni. Megérné, mert az 1950 óta működő komp jó szolgálatot tesz mind a szövetkezetnek, mind az állami gazdaságnak. Nagyon érdekes az alig harmincesztendős kompos véleménye: — Tudja, a híd építése még csak terv. Ügy gondolom, innen a komptól megyek én nyugdíjba . .. Különben nincs sok időm a beszélgetésre, mert nemsokára jön vissza a fagyialtos, és az előbb áthúzott traktort is megrakják hamarosan ... Nem pihen a komp, egyetlen helyen sem. Jár mint az óra ingája, az egyik oldalról a másikra. Évente ezerszer és ezerszer érintve a folyó partját, hol az egyik, hol a másik oldalon. BENYÁK JÓZSEF Az ősi Nitra éjjeli megvilágításban ... (CSTK felvétel) 55. Ugyanezen a napon 14 órakor jelentették nekem, hogy dr. Fritsche, a propagandaminiszter önként fogságot választó helyettese jovosolto: a rádióban felhívja a német csapatokat, hogy szüntessenek be mindenfajta ellenállást. A kilátástalan küzdelem beszüntetésének meggyorsítása érdekében beleegyeztünk, hogy rádióállomást biztosítsunk a miniszterhelyettes számára. Miután felhívását elmondotta, a miniszterhelyettes megjelent nálam. A kihallgatás során elismételte mindazt, ami általában ismert volt számunkra a Krebs tábornokkal folytatott beszélgetésekből. Tudvalevő, hogy Fritsche egyike volt a Hitlerhez, Goebbelshez és Bormannhoz legközelebb álló személyeknek. Közölte velünk, hogy április 29-én Hitler értekezletre hívta össze közvetlen környezetét. Jelen volt Bormonn, Goebbels, Aksmann, Krebs és a fasiszta vezetés más felelős személyei. Ő maga, Fritsche. úgymond, nem volt jelen ezen oz értekezleten, de Goebbels részletesen tájékoztatta őt az ott történtekről. A miniszterhelyettes szavaiból ítélve az utolsó napokban, de különösen április 20-a után, amikor a szovjet tüzérség lőni kezdte Berlint, Hitler majdnem állandóan letargikus állapotban volt, amelyet csupán hisztérikus kitörései szakítottak meg. Időnként összefüggéstelenül a közelgő győzelemről kezdett polemizálni. Kérdésemre, hogy mik voltak Hitler legutolsó tervei, a miniszterhelyettes azt válaszolta, hogy pontosan nem ismeri ozokat, de úgy hallotta, hogy az orosz csapatok Odera menti támadásának kezdetekor néhány vezető Berchtesgadenbe és Dél-Tirolba indult. Valamennyien csomagokat vittek magukkal. Ide kellett volna érkeznie repülőgépen a fővezérségnek is, Hitler vezetésével. A legutolsó pillanatban, amikor a szovjet csapatok ~ már elérték Berlint, szó esett a SchleswigHolstein-ba való áttelepülésről. A repülőgépeket teljes készenlétben tartották a Birodalmi Kancellária körzetében, de azokat a szovjet légierő hamarosan megsemmisítette. Mójus 2-án 15 órára teljesen leszámoltunk az ellenséggel. A berlini helyőrség maradványa, a sebesülteken kívül több mint 70 000 ember esett a szovjet csapatok fogságába. Nyilvánvaló, hogy azok közül, akik az utolsó napokban fegyverrel harcoltok, sokan megszöktek, elrejtőztek. 1945. május 2-a népünk, fegyveres erőink, valamennyi szövetségesünk és a világ népeinek nagy győzelmi ünnepe volt. Ezen a napon a legfelsőbb főparancsnok parancsa leszögezte: „Az I. Belorusz Front csapatai, az I. Ukrán Front csapatainak támadásóval, véres utcai harcokban befejezték a német csapatok berlini csoportosításának szétzúzását és ma, május 1-én, véglegesen birtokba vették Németország fővárosát, Berlint - a német imperializmus központjót és a német agresszió tűzfészkét." A Birodalmi Kancellária elfoglalása utón Berzarin vezérezredes, F. E. Bokov altábornagy, a hadsereg haditanácsának a tagja, és az ostrom több részvevőjének társaságában a helyszínre mentünk, hogy meggyőződjünk Hitler, Goébbels és a többi hitlerista vezető öngyilkosságáról. Megérkezve, rendkívül nehéz helyzetbe kerültünk. Jelentették nekünk, hogy valamennyi holttestet eltemették, de hogy hol, és ki, azt pontosan senki sem tudta megmondani. Különböző feltételezések hangzottak el. A foglyul ejtett és zömében sebesült német katonák Hitlerről és környezetéről semmit sem tudtak mondoni. Arra hivatkoztak, hogy a hitlerista vezetők közül nem láttak és nem ismertek senkit, legfeljebb szózadparancsnokukat. Katonáink a Birodalmi Kancellária épületében kevés foglyot ejtettek, mindössze néhány tucat embert. Nyilvánvaló, hogy az életben marodt SS-ek, tisztek és vezetők o legutolsó pillanatban a titkos kijáratokon át megszöktek és elrejtőztek a városban. Hasztalan kerestük azokat a máglyákat, amelyeken állítólag elégették Hitler és Goebbels tetemét. Az igaz, hogy láttunk máglyamaradvónyokat, de azok rendkívül kicsik voltak. Minden valószínűség szerint inkább vizet forraltak rajtuk a német katonák. Már éppen befejeztük a Birodalmi Kancellária épületének megszemlélését, amikor jelentették, hogy a földolatti építményekben megtalálták Goebbels hat gyermekének holttestét. Be kell ismernem, hogy nem volt lelkierőm lemenni és megnézni a szülők által elpusztított gyermekek tetemeit is. Az azonosításba bevontuk dr. Fritschét is, aki igazolta személyazonosságukat. A körülmények arra sarkalltak, hogy kételkedjem Hitler öngyilkosságában, annál is inkább, mivel Bormannt nem sikerült megtalálnunk. Akkor arra gondoltam: vajon nem szökött-e meg Hitler a legutolsó pillonatban, amikor már semmi remény sem volt arra, hogy Berlinbe kívülről érkezzen segítség? Nem sokkal később a lefolytatott nyomozás, a Hitler környezetéhez tartozó orvosi testület kihallgotósa és más adatok eredményeként sokkal meggyőzőbb bizonyítékhoz jutottunk, amelyek igazolták Hitler öngyilkosságát. Meg vagyok győződve arról, hogy Hitler öngyilkosságához nem férhet kétség. A fasiszta felső vezetők többsége, közöttük Göring, Himmler, Keitel és Jodí még időben elhagyták Berlint és különböző irányokban távoztak. Május 7-én távbeszélőn hívott a leg felsőbb főparancsnok és közölte velem: - A mai napon Reimsben a németek aláírták a feltétel nélküli megadásról szó ló jegyzéket. A háború fő terheit - folytatta - a szovjet nép viselte, nem pedig a szövetségesek. Ezért a kapitulációt a Hitler-ellenes koalíció valamennyi országának főparancsnokságai előtt kell aláírni, és nemcsak a szövetséges csapatok főparancsnoksága jelenlétében. Azzal sem értettem egyet - folytatta Sztálin -, hogy o kapitulációról szóló jegyzéket nem Berlinben, a fasiszta agresszió fészkében írták aló. Megegyeztünk szövetségeseinkkel óbban, hogy o Reims városóban aláírt jegyzéket a kapituláció előzetes jegyzőkönyvének tekintjük. Holnap Berlinbe érkeznek a német főparacsnokság és a szövetséges csapatok főparancsnokságainak képviselői. A szovjet csapatok Legfelsőbb Főparancsnokságának képviseletével önt bízom meg. Holnap Önhöz érkezik Visinszkij. A jegyzék aláírása után Berlinben marad, mint a főparancsnok politikai helyettese. A szovjet megszállási övezet főparancsnokául Ónt nevezem ki; egyúttal betölti a németországi megszálló szovjet csapatok főparancsnokónak tisztét is. Május 8-án korán reggel Berlinbe érkezett A. V. Visinszkij. Magával hozta a Németország kapitulációjára vonatkozó okmányokat és közölte a szövetséges főparancsnokságok képviselőinek névsorát. A nap közepén a Tempelhofi repülőtér re megérkeztek a szovjet csapatok főparancsnokságának képviselői. A szövetséges csapatok főparancsnokságait Arthur W. Tedder, az angol légierő marsallja, Spaatz tábornok, az Egyesült Államok hadászati légierejének főparancsnoka. de Latre de Tassigny tábornok, o francia hadsereg főparancsnoka képviselte. /Folylauukl 1971 XI. 4.