Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-29 / 231. szám, szerda

TEJ ÜGYBEN Kurlovy Vary (Vlastislav Macháfiek felv.j Elsőrendű politikai feladat A CSKP Központi Bizottságá­nak és a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának ez évi szeptember 17-i együt­tes ülésén elfogadott döntések­kel megkezdődött a képviselő­választások előkészítésének nagy jelentőségű időszaka. Az a döntés, hogy hazánkban kiír­ják a választásokat, a CSKP XIV. kongresszusának határoza­taiból ered, és társadalmunk egész politikai konszolidációjá­nak a kifejezője. A képviselőválasztás az eb­ben az évben előttünk álló leg­fontosabb belpolitikai esemény, de egyidejűleg igen nagy a külpolitikai jelentősége is. Ugyanis előkészítése és ered­ményei kétségtelenül bizonyí­tani fogják a politikai viszo­nyok konszolidációját, amire a CSKP vezetősége 1969 áprilisa óta törekedett és ami tagadha­tatlanul megvalósult. A választások jó alkalmat nyújtanak népünk egységének további megszilárdítására, va­lamint arra, hogy az állampol­gárokat még nagyobb mérték­ben mozgósítsuk a CSKP XIV. kongresszusa döntéseiből eredő feladatok teljesítésére. A Szövetségi Gyűlés, a nem­zeti tanácsok és a nemzeti bi­zottságok képviselőinek meg­választásáról szőlő tőrvények megteremtik az e cél elérése érdekében szükséges jogi ala­pokat. A választási törvények a képviselőválasztások alkot­mányos alapelveiből indulnak ki, vagyis az általános, egyen­lő és közvetlen választási elv­ből, betartva a titkos szavazás szabályait. Bár az elfogadott törvények lényegébén a meg­előző jogszabály-módosításban gyökereznek, jelentős változás­ra kerül sor abból a szempont­ból, hogy a választások egész előkészítésében, de különösen a jelöltek kiválasztásában és jelölésében hangsúlyozzuk a Nemzeti Front szerepét. Ez a tény különösen abban látható, hogy a jelölteket Csehszlovákia Kommunista Pártja, valamint a Nemzeti Frontba tömörült más politikai pártok és szerveze­tek fogják javasolni. A képvi­selőválasztást irányító válasz­tási bizottságok a Nemzeti Front bizottságaiként működ­nek. Ezek a bizottságok min­denekelőtt politikailag irányít­ják a választások egész előké­szítését, továbbá kiválasztják a javasolt jelölteket, és ezeket nyilvántartásba vétetik. Ezzel teljes mértékben kifejezésre jut, hogy államunkban a szo­cialista demokrácia politikai alapja a Nemzeti Front, mint a Csehszlovákia Kommunista Pártja vezette munkások, pa­rasztok és a többi dolgozó, nemzeteink és nemzetiségeink szövetsége. A párt és a Nemzeti Front arra törekszik, hogy a megvá­lasztott képviseleti testületek politikai, szociális és nemzeti­ségi összetétele, a képviselők kora és a nők részvétele va­lóban visszatükrözze szocialis­ta társadalmunk szerkezetét. A múltban a képviseleti testüle­tek szociális összetételének, továbbá a nők és az Ifjúság részvételének a kérdéseit le­becsülték. Az a tény, hogy a jelenlegi nemzeti bizottságokban a nők és a fiatalok nem voltak kel­lőképpen képviselve, megmu­tatkozott e szervek tevékeny­ségében is. Ezeknek a szervek­nek szoros kapcsolatot kell te­remteniük a lakossággal mind a helyi, mind az össztársadal­mi problémák megoldása so­rán. A gyakorlat azonban azt mutatta, hogy a községek és a városok számos problémájának nem kielégítő megoldása, így pl. a szolgáltatások terén, a helyi szolgáltatások, az ellátás, az egészségügyi szolgálat, az oktatásügy stb. terén, jelentő­sen fékezte a problémák meg­oldását, továbbá az, hogy azok, akik e megoldásra hivatottak voltak, közvetlenül nem érez­ték az ezen a területen máig is létező fogyatékosságokat. A Nemzeti Front szervei és a nemzeti bizottságok az állam­polgárok tevékeny részvételé­vel a választási programok ösz­szeállításának a végéhez értek. A Nemzeti Front választási programjai jelentős politikai dokumentumok, amelyek köte­lező irányelvet jelentenek mind a Nemzeti Front szervei, mind a képviseleti testületek számá­ra. Ezzel egyidejűleg ez a program lesz az állampolgá­rok kiindulópontja a választá­sok egész időszakában, amely meghatározza a városok és a községek fejlesztésével és az egész szocialista társadalmunk fejlesztésével összefüggő fel­adatok teljesítésének biztosítá­sát. Ezeket a választási prog­ramokat olyan nyílt okmány­ként kell értelmezni, amit a választási Időszakban még pon­tosabban kiegészítenek. Nagyon felelősségteljesen kell ezeket feldolgozni, józanul és reálisan kell kifejezni a problémák meg­oldását szolgáló lehetőségein­ket. Ahhoz, hogy a választási programok teljesítsék küldeté­süket, szükséges, hogy ne csu­pán a nemzeti bizottságok, valamint a Nemzeti Front szer­vei és szervezetei vegyenek részt megalkotásukban, hanem a vállalatok, az egységes föld­művesszövetkezetek, az isko­lák, a kulturális és más léte­sítmények, amelyek az adott területen működnek. A válasz­tási programokban helyet kell adni az állampolgárok olyan követelményeinek és megjegy­zéseinek is, amelyek a válasz­tói gyűléseken a képviselőjelöl­tek bemutatkozása alkalmával hangzanak el. A választási programoknak tartalmazniuk kell a népgazdaságunk minden szakaszán kijelölt össztársadal­mi feladatok teljesítését célző intézkedéseket, továbbá a nem­zeti bizottságok feladatai tel­jesítése érdekében foganatosí­tandó intézkedéseket is. Egy­idejűleg biztosítaniuk kell az állampolgárok részvételét az olyan különféle feladatok tel­jesítésében, amelyeknek valóra váltását nem lehet az állami terv által elérni, hanem csak az állampolgárok aktív rész­vételével. Itt elsősorban a he­lyi nyersanyag- és anyagforrá­sok kihasználásáról és a nem­zeti bizottságok pénzügyi esz­közei kihasználásáról van szó. A nemzeti bizottságok képvi- • selőinek megválasztásával kap­csolatban néhány változásra került sor a nemzeti bizottsá­gok szervezetében és hatáskö­rében. A módosítás célja elvek érvényesítése, amelyek a leg­nagyobb mértékben egységessé teszik a nemzeti bizottságok szervezetét és hatáskörét a Cseh és a Szlovák Szocialista Köztársaságban. A nemzeti bizottságok hatás­köri módosítása a jelenlegi helyzettel szemben mindenek­előtt a Szlovák Szocialista Köz­társaság kerületi nemzeti bi­zottságaira vonatkozik. Ezek veszik át a központi közigaz­gatási szervek hatáskörének egy részét. Tehát nemcsak ar­ról a hatáskörről van sző, amellyel a kerületi nemzeti bi­zottságok 1969. június 30-ig rendelkeztek, hanem néhány más közigazgatási végrehajtó tevékenységről is. A CSK'P XIV. kongresszusa döntésével összhangban kerül sor különösen az állami vég­rehajtó hatalom szakaszán a já­rási, a városi, és a helyi nem­zeti bizottságok hatáskörének bővítésére. Ezek a/ intézkedé­sek fokozottan hangsúlyozzák azt az elvet, hogy a nemzeti bizottságok az államhatalom és az államigazgatás helyi szer­vei, s ezzel a közigazgatás kö­zelebb kerül az állampolgárok­hoz. Az érvényes törvénymódosí­tás alapján számíthatunk arra, hogy a nemzeti bizottságok képviseleti testületeinek létszá­ma a jelenlegi létszámhoz vi­szonyítva csökken. Ezzel kap­csolatban ésszerű az a javas­lat, hogy az új nemzeti bizott­ságok kevesebb bizottságot ala­kítsanak. A nemzeti bizottságok az eddiginél nagyobb hatáskör­rel rendelkező bizottságokat fognak kialakítani. Lényegében arról van szó, hogy a bizott­ságok mindenekelőtt mint a nemzeti bizottságok plénumá­nak szervei lépjenek fel, hogy tolmácsolják választóik néze­teit a vállalatok és a szerveze­tek munkájáról. Hogy a bizott­ságok teljesíthessék ezt a funkciót, nem épülhetnek ki az ágazati elv alapján, és ösz­szetételükkel is meg kell felel­niük alapvető küldetésüknek. Ez azt jelenti, hogy „saját" szakterületük védelme helyett elsősorban az össztársadalmi szempontból kell felülbírálniuk az egyes szakaszok munkáját. Az így alakított bizottságok mindenekelőtt a nemzeti bizott­ságok magasabb szintjén képe­sek lesznek szabadulni az apró operatív feladatok megoldásá­tól, és így teljes mértékben érvényesíthetik saját kezdemé­nyező és ellenőrző funkcióju­kat. Mint látható, a választások előkészítése és a nemzeti bi­zottságok hatáskörének elmé­lyítését célzó Intézkedések szo­ros összefüggésben állnak. Cél­juk az olyan feltételek kialakí­tása, amelyek lehetővé teszik, hogy a nemzeti bizottságok si­keresen megvalósítsák a CSKP XIV. kongresszusának döntéseit. A választások előkészítése na­gyon igényes munkát követel. Megköveteli hazánk minden be­csületes állampolgárának elkö­telezett magatartását. Ez a munka egész népünk érdekét szolgálja. Dr. JAN FILKÓ, az SZSZK belügyminiszter­helyettese A VASÁRNAPI ÚJ SZÖ szep­tember 12-i számában cikk je­lent meg Vilcsek Géza, az Oj Szó szerkesztője tollából „A tej" címmel. Benne a szerző el­mondja, hogy az ő diákkorában tejet vásárolhattak a nagyszü­netben a tanulók a pedellus bá­csitól, ma pedig iskolás kisfia csupán kofolát, rágógumit, nya­lókát vagy fagylaltot vásárol­hat a sarki büfében. No meg, hogy mindez csak úgy jutott eszébe, hogy a minap hallotta az iskolaorvos és a fogorvos panaszát: „Sok édességet és ke­vés tejet fogyasztanak a gyer­mekek ... Étrendjükben sok még a fogyatékosság. Például nagyon kevés tejet isznak." A szerző új ötletet javasol: „Ah­hoz, hogy a gyermekeknek az iskolában tejet adhassanak a nagyszünetben, először is kis üvegeket kellene gyártani. Vagy a limonádés zacskók mintájára olyan szívókás műanyagtasako­kat kellene gyártani. Ez már beruházás. Be van tervezve? Nincs! Van rá keret? Nincs." Erre azt mondom, hogy igen­is van. És hogy hol? Például Želiezovce (Zselíz) városában, a mi iskolánkban is két és fél decis műanyagtasakokban áru­sítjuk a tejet. És hogy ki árusít­ja? A pedellus? Vagy a felesé­ge? Kifizetődő ez egyáltalán? Örömmel közlöm, hogy mindez nálunk egyelőre nem okoz prob­lémát. És a „tejes história" nem zavarja össze a fegyelmet a nagyszünetben. Mi ugyanis a tejárusítást a következőképpen oldottuk meg: A JEDNOTA alkalmazottja még a nyári szünidőben meglá­togatott bennünket és felaján­lotta a tej árusítását. Mi ezt örömmel elfogadtuk és arra kéttük, hogy két és fél decis csomagolásban hozzák a tejet. És így van; naponta rendsze­resen megérkezik a szállít­mánnyal együtt a JEDNOTA al­kalmazottja, aki két ügyeletes tanuló segítségével még u nagy­szünet előtt, az egyes osztályok megrendelése alapján külön ko­sárakba rakja a tejet és hozzá a péksüteményt. Ezt az ügyele­tes tanulók eljuttatják az osz­tályokba. így a tanulók a nagy­szünetben önkiszolgáló módon fogyaszthatják el a tejet. Szeretném megjegyezni, hogy iskolánkban már jó néhány éve árusítunk tízórait. Ennek elle­nére szeptember elsejétől 200— 220 tanulónk választotta tíz­óraira a tejet. Szeretik a gyer­mekek a tejet. Bár igaz, hogy a tejárusításának biztosítása nálunk is többletmunkát igé­nyel. Tehát meg lehet valósítani az iskolai tejárusítást. Csak egy kis jóakarat, megértés, szerve­ző munka kell hozzá. Ezt pe­dig nekünk, felnőtteknek kell vállalnunk gyermekeink egész­séges fejlődése érdekében, hogy a jövőben a doktor bá­csik és a tejüzemigazgatók mi­nél kevesebbet panaszkodjanak. NYUSTYIN FERENC KÉT ÉV MÉRLEGE Földes Zoltán őrvezető is azoknak egyike, akik az el­múlt két év után a minap vet­ték fel utoljára az egyenru­hát. A példás katona azok közé tartozott, akik elége­detten értékelhetik, vagy — szakkifejezéssel élve — meg­vonhatják az elmúlt két év mérlegét. A komáromi Járásból, Tőíí­ból {TanyJ származik. A Já­rási Építővállalat asztalosa, és a munkahelytől 20 km-re fek­vő szülőfaluból naponta járt munkába. Amikor besorozták, kivá­lasztották őt a polgári, hon­védelem gépkocsivezetői tan­folyamába. Itt találkozott elő­ször a motorokkal és a gép­kocsikkal. Mindez gyötrelem volt számára. Naponta mun­kába utazni, a gépkocsiveze­tői tanfolyamot látogatni és otthon a szüleinek segíteni. Fiatalsága, életereje hozzáse­gítette, hogy mindezt győzte elvégezni. Egy késő nyári napon 1969- j ben megérkezett az, amit • minden egészséges 19 éves > fiatal ember várhat — a ka­tonai behívó. 1969. október 1-én vonult be állampolgári kötelessége teljesítésére. A kiképzés után katonai gépkocsivezetői tan­folyamra osztották be. A tan­folyam sikeres elvégzése után gépkocsivezetői beosztást ka­pott. Ebben a funkcióban töl­tötte a két évet. Különböző típusú kocsikkal közlekedett, s amikor bebizonyította, hogy ügyes gépkocsivezető, a kato­nai szolgálat második évében személygépkocsivezető lett. Ha a két év elteltével Földes Zoltánt csak intnt gépkocsive­zetőt értékeljük, fölöttébb elégedettek lehetünk vele. A rábízott gépkocsikkal csak­nem 50 000 kilométert tett meg közlekedési kihágás nél­kül. És ez már valami. Hiszen ha elemezzük, hogy a gépko­csit állandóan felhasználásra készen kell tartani, akkor ez valóban férfimunka volt. A minap, amikor búcsút vett a rábízott M-3-as gépko­csitól, bizony nem sok hiány­zott ahhoz, hogy könny szök­jön a szemébe. Hozzászokott gépkocsijához. így mondogat­ta: „Higgyék el, legszíveseb­ben a kocsimmal együtt vo­nulnék a tartalékosok közé". Hiszem, hogy ezek a szavak szívből fakadtak. Az ő gon­doskodása alatt a jármű min­dig üzemképes volt, és 18 000 kilométert tett meg vele. A katonai élet befejezése­kor egyetlen kérdést tettem fel neki: „Mit adott neked a katonaság és a katonai élet két éve?" Tömören, szívből válaszolt: „Sokat. Számos olyan dolog van, amit pozi­tívan értékelhetek. Legjobban a következő tapasztalatok be­csülhetők: Közösségben éltem és meg­tanultam még jobban becsülni a közösséget. Megtanultam, mi a SZISZ, megismertem erejét és komolyságát. Amikor bevo­nultam, a gépkocsivezetői mű­vészetből bizony nem sokat ismertem. A gyakorlatot már itt a katonaságnál szereztem Példás katona: Földes Zoltán őrvezető meg. Most, amikor tartalékba vonulok, nagyon szeretném, ha továbbra is hivatásos gép­kocsivezető lehetnék. Szivem­hez nőttek az autók. Nem én vagyok az egyedüli, aki így gondolkozik. Van szakmám, de több olyan fiú van, aki a katonaságnál szerzett szako­sítást, és a polgári életben szeretné érvényesíteni tudá­sát. Legyen az akár gépkocsi­vezető, báger-, földgyalukeze­lő, stb.... Elmondhatom álta­lában, hogy a katonaság a fiataloknak sok élettapaszta­latot nyújt, és számos isme­retet a további munkához a polgári életben." Befejezésként még néhány szót Földes Zoltánról. A ka­tonai szolgálat két éve alatt egyszer sem kapott fegyelmi büntetést és parancsnokaitői 15 esetben részesült jutalom­ban. A „Példás katona" jel­vény viselője. -g-t 1971. IX. 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom