Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-25 / 228. szám, szombat

| Hétvégi hírmagyaráza tunk | THIEU SZÓLÓJA A világ közvéleményének figyelme ismét fokozottabb mér­tékben fordul Dél-Vietnam felé. Nos, ezúttal nem a váltqzatlan hevességgel dúló harcok, az amerikai légierő időről időre megújuló szőnyegbombázásai kerültek a figyelem központjába, hanem a saigoni bábrezsim „látványos" választási hadjárata, amelynek során szinte példa nélkül álló törvénytelenségek­nek lehetünk ar tanúi. Az események tüzetesebb vizsgálatából kiderül, hogy a saigoni politika, amely ugyan a múltban sem tűnt ki különösebben taktikai érzékével, ismét abban a pillanat­ban hullott darabjaira, amikor Washingtonban vérmes remé­nyeket fűztek a rendszer stabilizálásához. Thieu elnök válasz­tási szólája enyhén szólva is komprommitálja kenyéradó gaz­dáit, aláaknázza kormánya hitelének utolsó pilléreit is, egészen egyszerűen ignorálja a meglevő és egyre erőteljesebben ható politikai realitásokat. Egy diplomácia csődje Kétségtelen, hogy Nixon el­nök fennhangon meghirdetett ún. vietnamizáclós politikája, amely egyébként ázsiai doktrí­nájának alkalmazása Indokína viszonyaira, mindenekelőtt a szatelitállamok, ebben az eset­ben a saigoni rezsim belső megszilárdítását feltételezi. En­nek a ténynek a tükrében ka­pott fokozottabb hangsúlyt a dél-vietnami választási hadjá­rat, ez tette indokolttá, hogy a washingtoni „szakértők" őrköd­jenek minden eddiginél demok­ratikusabb lefolyása felett. Nos, ma már leszögezhetjük, hogy ez a diplomáciai erőfeszítés tel­jes csőddel járt. Bármennyire is, tapintatosan, a színpadtér leghátsóbb zugából kísérelt meg a Fehér Ház „súgni" Thieunak, a „közönség" zajos pisszegésé­be fulladt az „előadás". Thieu ugyanis megmakacsolta magát, pozícióját féltve külön intézke­déseket vezetett be, nehogy va­lamiképp alulmaradjon mond­vacsinált ellenzékével szemben. Vitathatatlan persze, hogy az utóbbi években mindinkább erőteljes ellenzéki áramlatok­kal találta magát szemben a „hivatalos" saigoni politika, céljainak maradéktalan valóra­váltását jelentős mértékben gá­tolták a viszonylag liberálisabb és tegyük hozzá józanabb, a realitásokhoz közelebb álló irányzatok. Thieu a választások ürügyén éppen ezeket a csopor­tosulásokat óhajtja felgöngyö­líteni, s amennyiben ehhez nem rendelkezik politikai fegyverek­kel. a nyers erőszakhoz folya­modott. így történhetett meg, hogy az elnökválasztást meg­előző parlamenti választásokon hívei „fölényes" győzelmet arattak. Igaz ugyan, hogy az ellenzéki képviselőjelölteket megfélelmlítették, sok esetben letartóztatták, a választópolgá­rokat gumibottal és puskatussal bírták jobb belátásra, sőt a biz­tonság kedvéért napjában több­ször ellenőrizték az urnákat, mindez azonban a rendőrállam politikai kelléktárához tartozik. Mert, hogy a Dél-vietnami Köz­társaság rendőrállam, ahhoz ugyebár nem férhet kétség, különösen akkor, ha már ezt a tengerentúli törvényhozás berkeiben is kénytelenek beis­merni Ellenjelöltek futása A parlamenti választásokon kirobbant botrányt persze — a propagandagépezet teljes beve­tésével — még el lehetett vol­na tussolni, ha... Ha Thieu elnök „megfelelő" partnerrel, jól „képzett" politikai rivális­sal mérkőzhetett volna meg a világ és a dél-vietnami közvéle­mény színe előtt az elnöki bár­sonyszékért. Fájdalom, ez sem sikerült. Előbb Minh tábornok köszönt le. Tegyük hozzá: lát­ványosan. Volt ugyanis bátor­sága hozzá, hogy néhány lelep­lező nyilatkozatot tegyen és rámutasson: statiszta szerepet szántak számára, „ál-ellenje­löltként" kellett volna fellépnie Thieu elnökkel szemben. Nguyen Cao Ky alelnök „be­vetése" szintén megbosszulta magát. Ű sem ment bele a já­tékba, s tán még Minh tábor­noktól is hangosabban nyilat­kozott. Az alelnök pálfordulása azonban ne tévesszen meg ben­nünket, nem a Fehér Ház iránti lojalitása ingott meg, csupán azt akarta elkerülni, hogy Thieu „hidegre állítsa". Ky konkrétabb ellenlépéseket is tett, Washingtonba utazott, hogy kieszközölje az elnökválasztás elhalasztását, gondolván, aki időt nyer, életet nyer. Bizonyo­san nem tudhatni, vajon mit nyert, kétértelmű kijelentései­ből, sajátos frazeológiájának lebontásából azonban „bizonyos változásokat" lehet kikövetkez­tetni. Nixon pekingi útja előtt Az amerikai elnök pekingi útja, amelynek előkészületei Nixon egyik utóbbi sajtóérte­kezlete szerint „jól haladnak", minőségileg más helyzetet te­remtett Saigonban is. Vonatko­zik ez természetesen az elnök­választási kampányra, jól nyo­mon követhető a dél-vietnami bábrezsim vezető embereinek helyezkedésében. Vitathatatlan ugyanis, hogy amennyiben sor kerül a Nixon—Mao Ce-tung eszmecserére, akkor annak fó­kuszában a kétoldalú kapcsola­tok normalizálásának feltétele­ként az indokínai válság áll majd. Könnyen elképzelhető, hogy Nixon elnök — újravá­lasztására is gondolva — mó­dosítja vietnami politikáját. Mi­lyen irányban, az indokínai né­pek sorsának további alakulása szempontjából mennyiben pozi­tíven, ezt ma ugyancsak nehéz lenne megjósolni. Viszont a saigoni előjelekből ítélve a so­kat emlegetett „bizonyos válto­zások" valóban bekövetkezhet­nek. Nos, érthető az idegesség, nyilvánvaló, hogy Ky példájára jobb lesz a kérdéses időszakot esetleg „árnyékban" átvészelni, majd az adott pillanatban a po­litikai széljárásnak megfelelő programmal fellépni. A másik oldalon Thieu a választások kü­szöbén, illetve újraválasztására várva — maximálisan szeretné stabilizálni helyzetét és a po­litikai porondon egyetlen erős emberként fellépve próbál úsz­ni az árral. BALOGH P. IMRE KÖZLEMÉNY A SALT TÁHGYALÁSÜKRÓL 1971 IX. 25. Moszkva — Moszkvában köz­leményt tettek közzé a straté­giai fegyverzet korlátozásával foglalkozó szovjet—amerikai tárgyalásokról, amelyeket 1971. július 8-tól szeptember 24-lg tartottak Helsinkiben. A szovjet küldöttséget Vlagyi­mir Szemjonov külügyminisz­ter-hf, vettes. az Egyesült Álla­mok -küldöttségét pedig Cerard Smith r fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatal igazgató­ja vez3tte. Tanácsadók és szak­értők tartoztak a küldöttségek­hez. Annak a megállapodásnak megfelelően, amely 1971. május 21-én jött létre a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormá­nya között, a küldöttségek rész­letesen megvizsgálták a rakéta­elhárító védelmi rendszerek korlátozására vonatkozó egyez­ménnyel összefüggő kérdéseket. Nagy figyelmet szenteltek azok­nak a kérdéseknek, amelyek a stratégiai támadó fegyverzet korlátozásával kapcsolatos. A tárgyalásoknak ebben a szakaszában ktszélesedett egyes területeken a korlátozásokra vonatkozó különböző kérdések­ben a kölcsönös megértés és világossá vált, hogy mik a megoldást megkövetelő kérdé sek. A két fél elismeréssel adózik Finnország kormányának, mert kedvező feltételeket teremtett a tárgyalások számára; köszö­netüket fejezték ki a számukra nyújtott hagyományos finn ven­dégszeretetért Megállapodásra jutottak ab­ban, hogy 1971. november 15­én Bécsben folytatják a Szov­jetunió és az Egyesült Államok küldöttségének tárgyalásait. néhány mrWlÉJJzltJ TÍMÁR MÁTYÁS, a Magyar Népköztársaság minisztertaná­csának elnökhelyettese perui látogatásának befejezésével csütörtökön Quitóba, Ecuador fővárosába érkezett. Timár Má­tyást délután fogadta Velasco Ibarra, ecuadori köztársasági elnök. A minisztertanács elnök­helyettese ezt követően Rafael Garcia Velasco külügyminisz­terrel tanácskozott a tudomá­nyos és technikai együttműkö­désről, valamint a két ország kereskedelmi és gazdasági kap­csolatairól. TELEVÍÚS INTERJÜT adott börtönében Angela Davis pol­gárjogi harcos. A Thames tv­társaság riporterének elmond­ta, hogy szoros baráti szálak fűzték az atticai börtönben meggyilkolt George Jacksonhoz, a „Soledad Testvérek" egyiké­hez. Maga és társai sorsával kapcsolatban kijelentette, hogy a forradalmároknak vállalniuk kell a halál kockázatát. ÚJABB KÉT HÓNAPPAL meg­hosszabbították az ostromálla­potot Törökország 11 tartomá­nyában. A döntést a török par­lament két háza együttes ülé­sén hozta. Omeroglu belügymi­niszter a „szélső baloldali ele­mek" jelentette veszéllyel indo­kolta a határozatot. WILLY BRANDT nyugatnémet kancellár csütörtökön egy bré­mai választási gyűlésen ismé­telten sikraszállt a koalíció és az ellenzék együttműködéséért „országos jelentőségű" kérdé­sekben. MOHAMED ZAHIR SAH, af­gán király a Mongóliában tett rövid látogatás után visszatért a Szovjetunióba és még néhány napot a Krím-félszigeten tölt. A KOLUMBIAI KOMMUNISTA PÁRT Központi Bizottsága hatá­rozatot fogadott el, miszerint a párt X. kongresszusát decem­ber 6 és 15 között tartja meg. A SZUDÁNI RENDŐRSÉG ház­kutatást tartott abban a ház­ban, melyet hivatalos szudáni körök a betiltott kommunista párt „földalatti központjának" tartottak. Elkobozott több nyom­tatványt a sokszorosító géppel együtt, és letartóztatta a ház­ban tartózkodó egyetlen sze­mélyt. DÉL-AFRIKA Dúrban kikötő­jében a dokkmunkások általá­nos sztrájkba léptek béreme­lést követelve. A dél-afrikai törvények azonban a sztrájkot törvényellenesnek minősítik, ugyanis a fajgyűlölő törvények nem ismerik el az afrikai szak­szervezeteket. HILMAR BAUNAGAARD, dán miniszterelnök még nem hatá­rozott, hogy a választások után a kormány benyújtsa-e lemon­dását, ugyanis a polgári koa­lóció a parlamentben nem sze­rezte meg az abszolút többsé­get. HÁROM NAPON ÁT iSOK A VDK ELLEN Franciaország Párizs — Pompidou köztársa­sági elnök csütörtökön délután, az Elysée-palotában tartott saj­tóértekezletén ismét leszögezte Franciaország álláspontját a nemzetközi válság kérdésében, s hangsúlyozta, hogy a francia kormány kitart eddigi állás­pontja mellett, amelyet az ese­mények igazoltak. Az elnök nyomatékosan utalt arra, hogy a mostani válság végzetszerű következménye az Egyesült Államok által folyta­tott pénzügyi politikának. A francia álláspont változatlanul az — hangsúlyozta Pompidou —, hogy végleges és tartós megoldás csak úgy képzelhető el, ha helyreállítjuk a valutaár­folyamok fix paritásának rend­szerét, mert annak hiánya csak állandó biztatás a spekuláció­ra. Az elnök részletesen foglal­kozott a legutóbbi Brezsnyev— Brandt-találkozóval is, s ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy helyesli Brandt kancellár keleti politikáját. Saigon — Csütörtökön két amerikai vadászbombázó ismét bombázta a VDK területét — jelentette be pénteken Saigon­ban az amerikai parancsnokság szóvivője. A két F-4 Phantom gép a demilitarizált övezettől körülbelül 70 kilométerrel északra szórta le bombaterhét. Ezzel most már harmadik nap­ja intézett egyfolytában légitá­madást az amerikai légierő a VDK területe ellen. B-52-es amerikai nehézbom­bázók ismét Dél-Vietnam északi részeit és Laosz felszabadított területeit támadták, egymást követő hullámokban csütörtö­kön déltől pénteken hajnali hat óráig. A saigoni kormánycsapatok szóvivőjének közléséből kitűnt, hogy a dél-vietnami népi fel­szabadító fegyveres erők tüzér­sége csütörtökön az ország te­rületén őszesen öt támadást hajtott végre a kormánycsapa­tok állásai ellen. A népi erők és a kormánycsapatok gyalog­sága Quang Tin tartomány te­rületén (az ország északi ré­szében) ütközött meg. Washingtonból jelenti az UPI, hogy az amerikai képviselőház egyik albizottságának csütörtö­kön nyilvánosságra hozott je­lentése szerint az Egyesült Ál­lamok az elmúlt három évben a hivatalosan bejelentett össze­geken kívül, titokban még 500 millió dollárnyi segélyt nyúj­tott Nguyen Van Thieu saigoni elnök kormányának. Macdonáld republikánus párti képviselő hangoztatta: a jelentésben fog­lalt adatok megdöbbentőek és magyarázatkérő levelet írt Ro­gers külügyminiszternek. Washington — Nixon elnök személyesen hagyta jóvá az amerikai légierő gépeinek a VDK területe ellen végrehajtott keddi szőnyegbombázását — közölte csütörtökön a Fehér Ház, de hozzáfűzte, hogy „ez nem jelent semmiféle változást az Egyesült Államok dél-vietna­mi politikájában." Ronald L. Ziegler, a Fehér Ház sajtófőnöke újságírók előtt azt « kijelentést tette, hogy a 200 bevetésben végrehajtott lé­gitámadás „összhangban van Nixon olyan értelmű régebbi nyilatkozataival, amely szerint védelmet kíván nyújtani a Vietnamból kivonuló csapatok­nak". Ez nem jelenti a bombá­zás felújítását? — kérdezte Zeiglertől egy újságíró. — Nem, — választolta a sajtófőnök — nem nevezném annak. Peking — A Zsenmin Zsipao, a Kínai Kommunista Párt köz­ponti lapja pénteken „Kom­mentátor" aláírású cikkben fog­lalkozik a VDK ellen elköve­tett keddi amerikai légitáma­dással. A kommentár egyebek között kijelenti, hogy „A kínai nép szilárdan támogatja a VDK kor­mányának jogos álláspontját és a vietnami népek az amerikai légikalózok szigorú megbünte­tésére irányuló harci cselekmé­nyeit; erélyesen elítéli az ame­rikai imperializmust a vietnami nép ellen elkövetett újabb gaz­tettei miatt". A cikk megjegyzi, hogy „az Egyesült Államok a vietnami agressziós háború fo­kozásával és kiterjesztésével • próbál kivezető utat keresni ku­darcából és ennek érdekében igyekszik fokozott katonai nyo­mást gyakorolni a vietnami népre". Podgornij fogadta a VDK küldöttségét Moszkva — Nyikolaj Podgor­nij, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnöke tegnap fogadta a Vietnami Demokratikus Köz­társaság nemzetgyűlésének kép­viselőjét. A küldöttséget Hoang Van Hoan, a Vietnantí Dolgo­zók Pártja Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a nemzetgyűlés állandó bizottsá­gának alelnöke vezeti. Nyikolaj Podgornij a fogadá­son kijelentette, hogy a szovjet nép mindig a testvéri vietnami nép mellett állt és fog állni. ZSÁKUTCÁBAN A DZSÍDDAI ÉRTEKEZLET Bejrút — Zsákutcába jutott a a Dzsiddában ülésező jordániai —palesztinai békéltető értekez­let, mert a jordániai fél úgy döntött, hogy elavultnak tekin­ti az ammani egyezményt — írja a Hlsszad Al Ássztfa, az El Fatah Bejrútban megjelenő bul­letinje. A pénteki számban megjelent közlemény szerint a csütörtö­kön tartott harmadik plenáris ülésen a jordániai küldöttség öt pontból álló memorandumot terjesztett elő. Ez azt fejtegeti, hogy az ammani megállapodás több, „ma már nem időszerű" kitételt tartalmaz és ezért „új egyezményre" van szükség. A palesztinai küldöttség ar­ra utalva, hogy a memorandum ellentétben áll a szaúd-arábiai —egyiptomi munkaokmánnyal, nem volt hajlandó azt megvi­tatni. Ezt követően a két köz­vetítő, a szúd-aráblai Szakkaf és az egyiptomi El-Kholi fel­függesztette az ülést, de a két fél képviselőivel közölte, hogy a dzsiddai békéltető értekezlet a kairói és ammani egyezmé­nyek tiszteletbentartásán ala­pul. Az El Fatah bulletinje a kö­vetkező szavakkal fejezi be közleményét: „Ha Jordániának az a szándéka, hogy Dzsiddá­ban a süketek párbeszédét foly­tassa, akkor Ammanban meg­kezdődhet a géppuskák párbe­széde." Kairó — Szadek, az Egyipto­mi Arab Köztársaság hadügymi­nisztere az elmúlt napokban találkozott az egyiptomi légi­erő vezető tábornokaival és megvitatta velük a szuezi kato­nai helyzet különböző vonatko­zásait — közli az Al Akhbar cí­mű kairói lap pénteki számá­ban. A lap szerint Szadek azt a meggyőződését hangoztatta, hogy az ország fegyveres erői képesek visszaverni az izraeliek bármely katonai vállalkozását. Nixon beszéde Detroitban Detroit — Nixon amerikai el­nök a detroiti gazdasági klub tagjai előtt mondott beszédé­ben csütörtökön kijelentette, hogy a jelenlegi kilencven na­pos bér- és árbejagyasztási idő­szak lejárta után kezdődő úgy­nevezett második szakasz ha­táridejét egyelőre nem szabja meg, annak tartamát attól te­szi függővé, hogy az alkalma­zott intézkedések mennyiben befolyásolják kedvezően az inf­lációt. Hozzátette, hogy érvény­ben marad az az importcikkek­re augusztusban bevezetett tíz­százalékos pótadó is, amíg nem születik döntés a nemeztközi valutaárfolyamok problémájá­nak megoldására. Az amerikai elnök beszédé­ből kiderült, hogy továbbra is ragaszkodik a valutaparitások „új megközelítéséhez" noha azok a nemzetközi pénzügyi tárgyalások, amelyeket augusz­tus 15-e, az amerikai gazdasági intézkedések bejelentése óta tartottak, mindeddig nem hoz­tak lényeges eredményt más országok fizetési eszközeinek felértékelésére vonatkozóan. A beszéddel egyidőben a klub előtt többezren tüntettek a bér­és árbefagyasztási politika el­len. A felvonulók táblákat vit­tek „A háborút fagyasszátok be és ne a béreket!" feliratokkal. Természetesen szóbakerült Nixon pekingi utazása is. Az elnök kijelentette, azért utazik a Kínai Népköztársaságba, hogy „a két ország közötti nézetel­téréseket a továbbiakban tár­gyalásokkal és ne ellenséges­kedéssel próbálják megoldani". Hozzátette, hogy az utazására vonatkozó terveket megfelelő időben Ismertetni fogják". Ottawa — Trudeau kanadai miniszterelnök a CBC kanadai televíziós társaságnak adott nyilatkozatában megállapította, hogy amennyiben az Egyesült Államok új gazdasági intézke­dései állandósulnak, Kanada kénytelen lesz „alapvetően át­értékelni" a két ország kap­csolatait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom