Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-24 / 227. szám, péntek

NEM ELRABOLT KÉT ÉV A katonaság minden fiatal életében egy külön szakaszt jelent. Egyesek az életükből elrabolt két évnek nevezik a szolgálati időt. Persze ezt a nézetet csak néhányan vallják, akik nem éreznek kötelességet szocialista társadalmunk iránt, akik a saját kényelmüket saj­nálják. A bevonulók egy részé­nek a katonaság előtt az édesT anyja tisztította, rakta e-1 cipő­jét, ruháját, és csinált rendet szétdobált tárgyai HŐzött. Ide azonban nem jöhet el az anyu­ka ezt elvégezni. így tehát a katonaságnál a fiának ezt már önállóan kell elintéznie. Meg­tanulja a rendet, az önmagával való törődést. „Megkomolyodik a katona­ságnál" — szokták mondani. Ez igaz is, azonban még to­vább haladva a pozitív ténye­zők felsorolásában, köztudott, hogy egyesek a katonaságnál egy űj, ezelőtt előttük isme­retlen szakmát is sajátítanak eí, valamint olyan dolgo­kat tanulnak meg, ami nagy előnyükre válik majd a polgári életben is. A ideológiai nevelés­nek szintéu, nagy a jelentő­sége. A két év alatt a má­sodik év szeptembere az, ame­lyet a legnagyobb várakozás előz meg. Örülnek ennek az el­sőévesek is, mert már ők lesz­nek az „öregek", azonban még nagyobb az örömük a másod éveseknek. Megkérdeztem há­rom ma leszerelő katonát: mi­lyen őrzésekkel, milyen tapasz­talatokkal térnek vissza a pol­gári életbe? Mert a katonaság után az élet számukra igazá­ban csak most kezdődik! Libárdi Ferenc farnái (Far­nad) fiú a polgári életben mint mezőgazdasági gépjavító dol­gozott. Víg kedélyű, de a fel­adatait mindig komolyan telje­sítő katonák közé tartozott. A kiképzés alatt és az 5 hó­napos altiszti iskolában is jól megállta a helyét. Mindig kez­deményező volt, s ha valamibe belekezdett, azt be is fejezte. E jó tulajdonságai és feladatai becsületes teljesítésére a pa­rancsnokok Is felfigyeltek, és az iskola után egy raktár ve­zetését bízták rá. Sok helyen ezt a funkciót tisztek töltik be, ezért dicséretre méltó, hogy Libárdi Ferenc kitűnően helyt­állt. Mint elmondta, örül, hogy visszatér a polgári életbe. Azonban a katonaságnál eltöl­tött két évre mindig jó lesz visszagondolnia. Főleg azt ér­tékeli a legjobban, hogy itt olyan nevelésben részesült, mi­szerint megtanulta munkájuk szerint becsülni az embereket, az önmagáról való gondosko­dást, a rendet. Ezenkívül még elmondta, hogy nagyra értéke­li a katonák kulturális fejlődé­séről való gondoskodást. A ka­szárnyában minden este filmet vetítettek, lehetővé tették szá­mukra, hogy megtekinthessék a Martini SZNF Színház előadá­sait, valamint a városban tör­ténő más kulturális rendezvé­nyekre is kaptak jegyeket. A polgári életben biztosan hasz­nára fognak válni az itt szer­zett tapasztalatok. Szabó Gyula őrvezető Bielov­céról (Ipolybél) származik, a katonaság előtt a szövetkezet­ben dolgozott mint gépjavító. Már az első találkozás után olyan érzése van az embernek, hogy a jó katonák közé tarto­zik. Az altiszti iskola sikeres befejezése után úrvezetővé léptették elő. A polgári élet­ben is már arra törekedett, hogy megmutassa, mire képes. Érre azonban legnagyobb lelif­tősége a katonaságnál volt. Mi­kor bekerült a taukvezetői al­tiszti iskolába, csak akkor tud­ta meg, nem Olyan egyszerű á tankot vezetni, mint az autót. S aki szakszerűen rendben akarja tartani a gépet, annak bizony kévés szabad ideje ma­rad. Szabó Gyula tudja, sok függ a sofőröktől. Nem ismeri, mi az üzemképtelen gép. pedig megtett már 8000 km-t. Min­den szabad idejét a tank keze­lésére használja fel. Sikeresen tette le a vizsgái a másodosz­tályú tank vezetői specialista jelvény megszerzésére is. — Szerintem nem fölösleges évek ezek — mondotta beszél­getés közben — főleg nekünk, tankvezetőknek sok a dolgunk. Azonban ettől eltekintve nem mondhatok semmi rosszat. A szakaszunkban jó a kollektíva, összeszoktunk már, mint egy nagy család. Vannak közöttünk csehek, szlovákok, magyarok, és jól megértjük egymást. Nem r , Czikora József a nemzetiség szerint ítélünk, hanem mindig az elvégzett munka szerint. Itt a kalonaság­nál megtanultam, az egység­ben az erő és az összefogás a fontos. Sok olyan dolgot meg­értettem, ami ezelőtt még is­meretlen volt előttem. Szerin­tem a katonaság is iskola, amely az embert előkészíti az életben előforduló nehézségek leküzdésére; valamint a min­dennapi munka felelősségtel­jes elvégzésének fontosságára. Megtanul itt az ember önálló­an dolgozni és felelősséget vál­lalni azért, amit elvégez. Ezek­nek legjobban pedig majd a polgári életben vesszük hasz­nát. Czikora József őrvezető Šia­tovská Bukovina-i (Sátoros) fiú, aki a bevonulás előtt a fi­fakovói (Fülek) Kovosmalt esz­tergályosa volt. Komoly, hatá­rozott szavait hallgatva hamar észre lehet venni, hogy becsü­Szabó Gyula letes, embertisztelő féríival ál­lok szemben. Már az altiszti iskolában a többiek példaképé­vé vált, a parancsnokok min­dig a legjobb katonák között emlegették nevét és úgy dön­töttek, hogy az iskola után egyike lesz azoknak, akik a fél évvel később bevonulókat fog­ják tanítani a tankvezetés „mű­vészetére". Ezt pedig csak a legszorgalmasabbak és legrá­termettebbek tudják elérni. A harci és a politikai feladatok kitűnő teljesítéséért őrvezető­vé léptették elő. Közvetlenül a bevonulás előtt lett tagja a kommunista pártnak, s ezért a katonaságnál kellett bebizonyí­tania, hogy ezt valóban kiér­demelte. A bevonulás kezdetén, 1969-ben sokszor magyarázta a fiúknak a konszolidálódás fog galmát és szükségszerőségét. Később mint altiszt és kom­munista, igyekezete mindig ar­ra irányult, bebizonyítsa, nem a nagy szavakra, ígéretekre, hanem elsősorban becsületes munkára és összefogásra van szükség. — Én, mint párttag — mond­ja Czikora József —, nagyra ér­tékelem azt, hogy a katona­ságnál éltem át a konszolidá­ciót. Összegyülemlettünk itt az ország minden részéről. Mind­annyian fiatalon éltük át a 68-as eseményeket, tehát még kevesen rendelkeztünk olyan tapasztalatokkal, hogy rájöt­tünk volna arra, hogy rossz úton járunk. Az itteni helyes politikai nevelés mindannyi­unkra nagy hatással volt, mely­hez bizonyítékul hozzájárult a társadalmunkban bekövetkezett pozitív változás és a termelés­ben elért eredmények. Sokat fejlődtem jómagam is. Szerin­tem az ételnek kell, hogy ize legyen, az embernek pedig né­zete, amely szerint előre halad és a társadalom javát szolgál­ja. A legértékesebb talán, amit a katonaságnál megtanultam, hogv az eredmények beszélnek helyettünk. S ezzel a nézettel kezdek a polgári életben fs a munkához. > > * így vélekednek hárman a most leszerelő katonák közül. Életkedvvel, önbizalommal, nagy tervekkel és újult erővel kezdenek hozzá ismét a polgá­ri élethez. A munkahelyeken komoly és nagy feladatok vár­nak rájuk. S e feladatok elvég­zéséhez segítségükre lesznek a katonaságnál szerzett tapaszta­latok ís. BENYAK JOZSKP Nagy feladatok előtt A košicei Mélyépítő Vállalat dolgozói két évtized alatt szorgal inas munkájukká) jii nevet szerez tek a vállalatnak. Kvről évre na gyobb feladatokat teljesítettek: 1955 ben az építkezési munkák értéke 128,3 és 197U ben már 528,4 millió koronát tett ki. Ugyanezen idő alatt egy dolgozóra eső átla­gos évi munkatermelékenység 38 ezer koronáról 1U<! 080 koronára emelkedett, s a dolgozók száma 3387-ről 5335 re nőtt. A Mélyépítő Vállalat dolgozót építették a Barátság vasútvonalat, a košicei repülőteret, a Košice— Šaca közti kétvágányú villanyvas­utat, a várost a Kelet-szlovákiai Vasművel összekötő műutat stb. A dolgozók számos vízvezetéket létesítettek, amelyek kifogástalan ivóvízzel látják el Kelet-Szlovákia falvait. A Kelet-szlovákiai Vasmű számára is a vállalat építette az összes vízgazdasági berendezést. Csatornahálózatokat és vízszűrő állomásokat építettek Prešovban, Michalovcén, Trebišovban, a Ma­gas-Tátrában és másutt. Poprádon felépítették a köztársaság egyik legkorszerűbb repülőterét. A Ma­gas-Tátrában biztosították s gáz­vezetékek építését, ezenkvöl több gépkocsiparkoló helyet létesitet tek. A vállalat kivette részét az ipa ri építkezésekből is. Részt vett a Turňa nad Bodvou-i Comentgvár és a bnkovicel vízi erőmű épi lésében. Az 5. ötéves terv éveilieu sok munka vár a vállalat dnlgu xóira, mégpedig nemcsak Keict Szlovákiában, hanem Szlovákia más részein, sőt Csehországban in. Vladimír Vébr a vállalat meg­alapításának 25. évfordulója al kalmából elmondotta, hogy az 5. ötéves terv uagy termelési felada tokát ró a vállalatra. A termelést 1975-ben az 1970. évihez viszonyít va mintegy 41 százalékkal emei'k a munkatermelékenységet pedig több mint 35 százalékkal fokoz zák. A Košicei Magasépítő Vállalat dolgozóira Jiagy feladatok várnak a távolsági gázvezeték építésénél is, ahol — 18 hónap alatt — 5811 kilométer hosszú gázvezetéket kell lerakniuk. A vállalat műsza ki és szervezési szempontból egy aránt jól felkészült a feladatok­Mikulás Maíaseje Dicső harcok krónikája Összefoglaló mü a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéről Örvendetes, hogy az utóbbi években úgyszólván mindenütt megnőtt a munkásmozgalom iránt az érdeklődés. Egykor, saj nos, a munkásosztályról csak beszéltünk. A legilteté&csébVM is alig gondollak arra, hogy ta­nácsos lenne .feldoJ.go;í:w a. munkásmozgalom törté, leťé , '« hogy létezik uyj ^kás fűik'/) is. A hilríí mosJa ví i i;\ • Níitjpi : Juli. A .párt meíi^LWÍláií Š0, ti. Epr-. Uniója .alka'.inából az, összafog­aló művek mellgtt. már o'iy agy terülat Mnúa'tá.imn^dbiiát fel­elevenítő mono.gr 5''" ťL is ,meg­jelentek. S úgý tiiďjuk. hogy még további hasonló jellegű uiűvek várinak Kiadásra. A munkásmozgalom emlékéit a több: szocialista országokban is fokozott gonddal ápolják. Az MSZMP Párttörténeli Iiitézete például nemcsak összegyűjtötte, hanem három forrásanyag-soro­zatban már publikálta is a ma­gyar munkásmozgalom több mint száz esztendős történeté­nek írott dokumentumait. Az 1848-tól a Tanácsköztársaság leveréséig terjedő időszak anya­gát A magyar munkásmozga­lom történetének válogatott do­kumentumát című nyolckötetes, a két világháború közötti idő­szak anyagút pedig a Doku­mentumok a magyar forradal­mi munkásmozgalom történeté­ből című háromkötetes műben tette közzé, jelenleg az 1945 utáni párthatározatot összegyűj­tő kötet kiadásán dolgoznak. Legutóbb a Kossuth Könyvkiadó gondozásában A Magyar for­radalmi munkásmozgalom tör­ténele című háromkötetes párt­történeti szintézis jelent meg. A szerzői kollektíva észreve­hetően arra törekedett (erre következtethetünk a könyv el­méből is), hogy a témát ne le­szűkítve tárgyalja, hanem a magyar munkásság osztályhar­cán keresztül mutassa be a párt, — egyben az egész ma­gyar munkásmozgalom — tör­ténetét, fontosabb eseményeit, eredményét, tanulságát. A tö­rekvés sikerrel járt. A kiindu­lópont 1848 és 1849. A szerzők meghatározzák, hogy a magyar­országi munkásság osztállyá szerveződése szempontjából mi­lyen jelentősége volt a forrada­lomnak és a szabadságharcnak. Rámutatnak arra is. hogy a lét­számban csekély. Önálló osz­tályideológiával még nem ren­delkező munkásság milyen sze­repet játszott a forradalomban. Hangsúlyozzák, hogy a mun­kásság küzdelmét a magyar for­radalmi demokrácia képvisejői: Petőfi, Táncsics. Vasvári és a többiek mindig lelkesen támo­gatták. A túlzásokat kerülő, végig reális mű felhívja a figyelmet a magyarországi szocializmus létrejöttének belső, a magyar társadalom fejlődésében gyöke­rező, és külső, a nemzetközi szocialista mozgalom megerő­södésével kapcsolatos feltételei­re. Az első kötetből kirajzoló­dik. hogy 1868-cal olyan törté­nelmi folyamat kezdődött el, amelynek során — a kapita­lizmus viszonyai között — lét­rejött a magyarországi mun­kásság önálló politikai szerve­zete. szocialista pártja. E fej­lődés az Általános Munkásegy­let megalakulásával (186R) kezdődött, és 1890-ben a Ma­r ľiar országi Szociáldemokrata Párt megszületésével fejeződött be. A kötél nemcsak a fejlődést ábrázolja, hanem megismertet a szocialista munkáspárt megte­remtéséért vívott küzdelem bar­násaival is. Különösen Frankéi r.a'6 munkásságával foglalkozik behatóan. Egyben ismerteti az ország gazdasági fejlődésének adatait, és azt. hogy mi okozta a nyugat-európai országúhoz vi­szonyítva a lemaradást. A mű mentes a személyi kul­tusz éveinek elfogultságától,de ueiú esik a másik végletbe sem. A .szociáldemokrata mozgal­mat is reálisan, jelentőségének megfelelően értékeli. Felvonul­tatja a szociáldemokrácia jelen­tősebb képviselőit, és körvona­lazza az ellenzék magatartását. Többek között részletesen elem­zi Szabó Krnln és Alpári Gyula munkásságát, küzdelmét. A Ta­nácsköztársaságról szólva is differenciál. A pozitívumok ki­emelése mellett rámutat a ne­gatívumokra, a párt épí tés és az agrárkérdés vonalán elkövetett hibákra. Történelmi tényekkel bizonyítja, hogy ha a tévedések gyöngítették is a munkáshata­lom erejét, a vereség elsősor­ban a fegyveres intervenció , túlerejének tulajdonítható. A-szerzők részletesen foglal­koznak a kommunista párt újjá­szervezésével és a magyar mun­kásmozgalomnak az elnyoma­tás éveiben kifejtett tevékeny­ségével. Elmondják, hogyan dolgoztak a kommunisták az il­legalitásban, milyen hősiesen helytállt Sallai és Fürst, majd később Schönherz Zoltán, Ró­zsa Ferenc és sokan mások. Ki­fejtik, hogy a párt törekvését milyen stratégiai és taktikai el­gondolások vezérelték, és mit teltek a kommunisták a mun­kásság életének a javítása és a felszabadulás érdekében. A kötet egyértelműen leszö­gezi, hogy a második világhá­borút megelőző években „A SzDP jobboldali vezetőinek po­litikája is segíti megfertőzni a lakosságot a nacionalizmus mérgével. Segíti az uralkodó osztályokat abban, hogy a ma­gyar fasizmus területnövekedé­sét nemzeti ügynek hirdessék s a dolgozókat, különösen az if­júságot a nacionalista szenve­délyek felkorbácsolásával félre­vezessék ... A nacionalista hul­lámverés ellen Magyarországon egyedül a KMP küzd következe­tesen. A Dolgozók Lapja még a müncheni egyezmény előtt a polgári demokratikus Csehszlo­vákia támogatásának szüksé­gességét hangsúlyozta. Megbé­lyegezte a magyar uralkodó kö­röket, amelyek Csehszlovákia hátbatámadására készültek. Megállapította róluk: „azt akar­ják. hogy Magyarország az öt is fenyegető német imperializ­mus vazullusaként erre a becs­telen szerepre vállalkozzék". Azzal, hogy a háború alatt a mi vidékünkön milyen munkás­mozgalmi tetvékenység folyt, nem foglalkozik, megállapítja azonban, hogy „létrejöttek eze­ken a területeken is a Kommu­nista Párt illegális szervezetei". A mű harmadik kötete a szov­jet hadsereg felszabadító har­cáról. az ország népének az új­jáépítésért és a párt életében előállt torzulások kijavításáért végzett munkájáról, majd a kö­zelmúlt éveinek sikeréről szá­mol be. Elmondja, hogy a ma­gyar kommunisták milyen küz­delmet vívtak a párt megújho­dásáért, a munkáshatalom meg­szilárdításáért, valamint a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány törekvésének érvényesíté­séért. A mintegy nyolcszázoldalas trilógia régi hiányt pótol. Át­tekintő képet ad a magyar for­radalmi munkásmozgalom tör­ténetéről, egyben meggyőzően bizonyítja, hogy „a kommunis­ta mozgalom a magyar munkás­mozgalom elpusziíthata/Jan ré­sze, amely minden üldözéssel dacol, - mert igazi képviselője a dolgozók ügyének, a nép jövő­jének", és a magyar nép életé­ben elért sikerek döntő ténye­zője a tömegek építő munkája, az internacionalizmus, a párt következetes marxista—leninis­ta politikája. BALAZS BÉLA (ČSTK) — Juraj Buäa, »* SZSZK fejlesztésügyi és műsza­ki minisztere fogadta a hivata­los látogatáson Csehszlovákiá­ban tartózkodó dr. Gitnther Preyt, az NDK tudományos és műszaki miniszterét. A fogadá­son részt vett Karol Šiška aka­démikus, a Szlovák Tudományos Akadémia elnöke. Jelen volt Herbert Schlage, az NDK bra­tislavai főkonznlja is. Dr. Giin­ther Prey a baráti és szívélyes beszélgetés során főleg a szlo­vákiai tudományos és műszaki irányítás módszerei iránt ér­deklődött. A kedves vendég azután J. Busa miniszter kíséretében el­látugatott a bratislavai Hegesz­tő Kutatóintézetbe. Jaroslav Zelko, a műszaki igazgató he* lyettese az intézet munkájáról iájékoztatta a látogatókat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom