Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-23 / 226. szám, csütörtök

Dmitrij Sosztakovics 65 éves A nagy emberek életük nagyobb részével az emberiségnek tartoznak, és csak elenyésző részével önmaguknak. Ezt a tényt különösen olyankor tudatosítjuk, amikor munkasikerekhez vagy az életben elért sikerek évfordulójához érünk. A mai szovjet zeneszerzők egyik legnagyobb egyénisége, Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics 65. születésnapját ünnepli. 65 év egy-egy művésznél olyan kort jelent, mikor viszonylag pontosan és objektíven fel lehet mérni, mi újat adott a művészi világnak, s megalkotott müvei alapján hol a helye a társadalomban. Természetesen, ez még nem jelenti azt, hogy esetleg a művész már befejezte alkotó tevékenységét. Az ember élete folyamán sokat változik, születésétől kezdve egészen a haláláig. Ugyanez vonatkozik a művészekre is. Az igazi művésznek mindig van új mondanivalója a világ számára, vagy személye vagy pedig művei által. Azt hiszem, nem szükséges minden évfordulón a művekről beszélnünk, erre sok alkalom nyílik a művész alkotó évei során. A művekről egyébként is sokat szoktak írni, viszont kevesebbet tudunk egy-egy művészről mint emberről. Mit adott Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics a világnak mint ember? Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics életműve nagyon terjedelmes, pedig a művész még nem mondta ki a végszót. Tudjuk, hogy a híres XÍII. szimfónián kívül ő írta a közismert Leningrádi szimfóniát is, amelyben a szovjet ember hősiességét énekelte meg a második világháborúban, s hogy sok zongoradarabnak, operának, kamaraműnek és filmzenének is ő a szerzője. A fény.képen egy félénk embert láthatunk, aki erős dioptriás szemüveg mögé rejtőzik, s nem is gondolunk arra, hogy milyen nagy erő rejtőzik a zenéjében. Erejét az életből meríti önmaga és művei számára is. Műveinek szuggesztív erejét a saját és a társadalom életének szoros összefonódásából adódik. Igaza van Fridrich Herzfeldnek, amikor azt mondja róla: „Nem frázis, ha azt állítjuk, hogy Sosztakovics legnagyobb művel a forró és tiszta szív vérével íródtak. Ezek olyan képek, amelyekből a zene szerző sokat átélt és átszenvedett". A legmarkánsabb példa erre éppen a hetedik — Leningrádi szimfónia. A mű óriási erejében bizonyára nagy szerepük van a zeneszerző közvetlen háborús élményeinek. Ezek a külső hatások azonban még neon elégségesek a mű nagyságának és gondolati meggyőződésének a megértésiéhez. Sosztakovics személyisége nélkül, az ő igazságérzéke és az igaz iránti szeretete nélkül a mű nem sugározhatna oly nagy szuggesztív intellektuális erőt. Sosztakovics műveiben összpontosul a mai szovjet zenealkotás összes problematikája, és a szocialista realista zene létrehozására irányuló igyekezet. Sosztakovics jelszava: „A művész ne álljon meg az új előtt, de óvatosan és józanul közeledjen felé, az inspirációt az életből merítse, legyen mindig szoros kapcsolatban a társadalmi tényezőkkel és eseményekkel, szeresse hazáját, nemzetiségét, és igyekezzen megérteni az embereket". Sosztakovics már művészi pályája kezdetén arra törekedett, hogy művei minél nagyobb mértékben tükrözzék az életet. Ez az igyekezet ma is megtalálható alkotásaiban. A zeneszerző mint művész és mint ember hosszú és bonyolult fejlődésen ment át, tele kísérletezéssel és útkereséssel. így lett egyik megalapozója az új iránynak a szovjet-orosz zene történetében. 0 maga ezt vallja: „Minden művészi felfedezés — a szocialista művészet is — szorosan összefügg a próbálkozásokkal. Minél szélesebbek, bátrabbak és individuálisabbak a művész célkitűzései, annál valóságosabb a próbálkozások jelentősége". Ily módon születtek meg a zeneszerző legnagyobb művei is: az V'., Vil., XI. és a Xll. szimfónia. A művészetben nagy forradalmár és nagy realista. Ezek Sosztakovics fő jellemvonásai, így ismerjük műveiből ls. Az ő ihletője maga az élet. Ez a kulcspont segít a művész megismerésében és megértésében. Filozófus, esztéta, de humorérzékkel. Ilyennek ismerik. Internacionalista érzelmű, amiről legjobban művei tanúskodnak. „Zenész vagyok, tehSt egy olyan művészeti ág képviselője, amelynek nyelve egy és ugyanaz a föld minden népe számára. A zene nyelve mindörökre közös marad, s ezért sohasem válhat a viszály eszközévé' -— mondja Sosztakovics. Mint művészi személyiség igyekszik minél szélesebb zenekedvelő közönségnek írni, de amellett hű maradni önmagához. Nem akar utánozni senkit sem. igyekszik megérteni az embereket. Ezzel segíti a mai társadalom művészetét. 1960-ban megválasztották a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének első titkárává, s ebben a funkcióban ünnepli az Idei születésnapját is. A felszólalásai mindig nagy visszhangra találnak, mert mindig rámutat a lényegre. Sosztakovics egyéniségét nagyon nehéz objektíven értékelni. Ismernünk kellene őt személyesen ahhoz, hogy igazságosan ítéljük meg. Egy tény azonban bizonyos: Sosztakűvicsot, a művészt nem lehet elválasztani Sosztakovicstól, az embertől. Sokoldalúsága a műveiben tükröződik vissza. Ezért értik meg a művészetét olyan sokan. Személyisége ugyanúgy hozzátartozik a XX. századhoz, mint Beethoven és Mozart a XVII. századhoz, és Liszt, Chopin vagy Schumann a XIX. századhoz. Művei ma már a modern művészet értékes alkotásai közé tartoznak, és legtöbbjük tartósan meghonosodott a világ hangversenytermelnek műsordarabjai közt. Sosztakovics zenéje közkinccsé vált, a fiatal zeneszerzők fejlődésére gyakorolt hatása is évről évre növekszik. GLASA MARTA INTERPÓDIUM 71 BRATISLAVAI ZENEI ÜNNEPSÉGEK Az idei VII. nemzetközi zenei fesztivál bratislavai zenei ünnepségek címen pezsdíti fel a nemzetközi művészeti életet. A keretében megrendezett Interpódlum '71 pedig a hangversenydobogóra érett fiatal hangszerművészek, karmesterek, énekesek bemutatkozását teszi Ismét lehetővé. Az ilyen nemzetközi rendezvény megszervezése nem egyszerű feladat, és ennek körülményeiről, valamint a nagy művészeti élményt ígérő esemény programjáról tájékoztatták a sajtó kulturális rovatainak képviselőit az arra illetékes személyek: dr. Haluzický, a fesztiváli bizottság elnöke és munkatársai. A fesztivál felett a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya, továbbá a Szlovák Tudományos Akadémia elnöksége Vállalt védnökséget. Az egyes koncertek védnökeiként a tudományos akadémia egyes részlegei, a bratislavai Ipari vállalatok, így többek közt a BEZ, a KABLO. a Slovnaft, a J. Dimitrov Vegyipari Művek mellett ott találjuk a bratislavai, a košlcei, žilinai konzervatórium, a helyi zeneiskolák és más szakiskolák, de a CSEMADOK Központi Bizottságának, a Samorínl (Somorjaj Efsz-nek, a bratislavai magyar középiskola és gimnázium, valamint a Szoc.'alista Ifjúsági Szövetség városi bizottságának, a Csehszlovák—Szovjet Barátt Szövetségnek a nevét is. Ez a védnökség! akció nagyon sokat jelentett ma és a jövőben is abból a szempontból, hogy a vállalatok és intézmények a patronált hangversenyekre megveszik a belépőjegyek egy részét dolgozóik számára, akik így komoly zenei élményben részesülnek. A fesztivál műsorán döntő részben az Interpódium '71 meghívott művészei szerepelnek. Már a tavalyi Interpódium '70nek is nagy nemzetközi sikere volt, és a hanglemez- valamint hangszalag feljátszások alapján sok szólistát felkértek koncertszereplésekre. Az Interpódium idei vendégeinek ugyancsak a legszélesebb körű publicitást biztosítják, a lemezfel játszások mellett egyenes adásban közvetíti őket a rádió, a televízió intervíziós-, sőt színes adást js szervezett, a film pedig félórás filmet készít a zenei ünnepségekről. Gondoskodnak a sajtópropagandáról is, minden hangverseny után rövid sajtófoganást rendeznek, amelyen a fiatal művészek nyilatkozhatna'! elképzeléseikről és benyomása ikról. Nagy jelentőséget tulajdonit a rendezvénynek a Szlovákiai Zeneszerzők Szövetsége is, amelynek elnöke a Szövetség különdíját fogja átadni a nyer teseknek. A vendégművészek számára autóbuszkirándulásokat, sőt vidéki vendégszerepléseket is szerveznek, így többek között Trnava és Nitra a Košicei Álla mi Filharmóniát látják vendégül B. Režucha karmesterrel és Valéria Kelly zongoraművésznővel, a Samorfni Efsz pedig a miskolci szimfonikus zenekart Mura Péter karmesterrel és Szenthelyi Miklós hegedűművésszel. A zenei ünnepségek zenekarait és szólóművészeit a művészeti ügynökségek kérik fel és szerződtetik a fesztivált szerve ző Slovkoncert ügynökséggel együttműködésben. A sajtótájékoztatón elhangzott nyilatkozatok szerint a jövőben tovább akarják fejleszteni az eddigi gyakorlatot és a szocialista országok fiataljain kívül meg akarjálc szerezni az Interoódiumnak az igazi nemzetköziséget jelentő világtalálkozó-jelleget. Ebben az UNESCO közvetítésére számítanak. Az idei ünnepségeken a hazai neves szimfonikus és kamarazenekarok, valamint hangszerszólisták, énekkarok és karmes. • tereken kívül körülbelül 180 külföldi muzsikus vesz részt. Meg jelennek a hazai és külföldi zenekritikusok, művészeti ügynökök, zenei szakemberek, hogy felmérjék és learassák a legújabb művészeti termés legjavát a hangversenydobogók, a művészeti világ nagy nemzetközi nyilvánossága számára. A szlovák komolyzene szem pontjából is nagy fellendülést jelenthetnek a bratislavai zenei ünnepségek. Arra ösztönzik a zeneszerzőket, hogy új alkotásaikkal méltón sorakozzanak fel a nemzetközi élvonalba. Az idén az új szlovák zene a CSKP 50. évfordulóját köszön tő Cikker-, Moyzeš- és Zlmmer-művekkel szerepel az első koncertnap esti műsorán. (Az utóbbi kettő müve első ízben kerül bemutatásra.) A bratislavai zenei ünnepségek ünnepélyes megnyitása 2971. szeptember 26-án délelőtt 11 órakor lesz a Prímáspalota Tükörtermében és ettől a nantól fogva okótóber 14-ig egymást váltják majd a magas színvonalú versenyek, amelyekről lapunkban rendszeresen hírt adunk. S Z ÜL ŐK, NE VE L Ő K F Ó R U M A í A TANULÁSHOZ VALÓ VISZONY A tanév kezdetén időszerű problémaként jelentkezik a tanuláshoz való viszony kérdése. Elég nagy az olyan gyermekeknek száma, akik a hosszú szünet után nem nagy kedvvel ülnek az iskola padjaiba, pedig nem lehet róluk elmondani, hogy rossz tanulók lennének. Az évkezdés pedagógiájának egyik nagyon fontos kérdése a tanuláshoz, a rendszeres munkához való viszony kialakítása, Illetve a már kialakult jő viszony felélesztése. Minden pedagógus és szülő ls megligyelhette, hogy a gyermekeknek a dolgokhoz, tárgyakhoz és személyekhez való viszonya hullámzó, kiegyensúlyozatlan. Ez az adott dologhoz, személyhez, munkához vagy tárgyhoz való közeledésben vagy az attól való eltávolodásban nyilvánul meg. Év elején elsősorban a tanulástól való eltávolodás tendenciáit figyelhetjük meg, s csak később tapasztaljuk, hogy változás áll be a gyermek iskolához, tanuláshoz, esetleg valamelyik tantárgyhoz való viszonyában. A pedagógia keresi a megfelelő módszereket és eljárásokat, hogy minél gyorsabban megszüntesse az eltávolodás! tendenciákat és a közeledést segítse elő. Ennek érdekében úgy igyekszik bevezetni a gyermeket az iskolai munkába, hogy rendszert, fokozatosságot érvényesít az oktató-nevelőmunka gyakorlatában. Az éveleji tevékenységből nem hiányzik a játékosság, a látszólagos kötetlenség és a pedagógusok különös figyelmet szentelnek a vidámság fenntartásának. Az iskolához és a tanuláshoz való viszony kialakítása külön problémát jelent az elsősöknél, akik az óvodából az iskolába való átmenetet nem mindig élik át megrázkódtatás nélkül. Közismert ugyan, hogy a legtöbb kis elsős boldogan megy iskolába. Annak tudatával kezd oda járni, hogy ő már iskolás, igazi tanító néni tanítja, igazi táskája van stb., s mindez rendkívül büszkévé teszi őt. Ezt a türelmetlen várakozással teli örömöt bizonyos idő eltelt után a gyermekek egy részénél felváltja a telítődés. Az egyik gyermeknél kifejezetten ellenszenvben nyilvánul ez meg, a másiknál étvágytalanságban, fáradékonyságban, általános lehangoltságban, szórakozottságban stb. jut kifejezésre. Az ilyen gyermek egyre kevesebbet beszél az iskoláról, a tanítójáról és osztálytársairól, valamint a kötelességeiről. E nem kívánatos jelenség oka lehet a pedagógus, a szülő vagy a gyermek szociális kapcsolataínak kialakításában történt sikertelen kísérlet. Nagyon óvatosan kell tehát bánni a kis elsősökkel az iskolaév elején. Azonnal meg kell akadályozni, ha észrevesszük, hogy valami a gyermeknél eltávolodást, esetleg félelmet kelt. Nem szabad őt fenyegetni, ijesztgetni, szigorúan büntetni, gúnyolni, kinevetni az osztály előtt. Minden pedagógusnak és szülőnek tudnia kell, hogy a gyermek bontakozó öntudata nagyon nehezen viseli el a megszégyenítést Nagy türelem, megértés, kiegyensúlyozottság, sok-sok kedvesség, pedagógiai tapintat és szakmai tudás kell ahhoz, hogy a tanító minden gyermekkel hosszú időre megszerettesse az iskolát, s ezen keresztül a tanulást. Ebben a munkában a szülők is segíthetnek. Már az iskolára való felkészítés során ls nagyon eredményes munkát fejthetnek ki, s a későbbiek során se hagyják magára a tanítót. Különösen kedvezően hat a gyermek Iskolához és a tanuláshoz való pozitív viszonyának kialakulására és e viszony tartőssátételére, ha a szülők érdeklődnek a gyermek iskolai munkája iránt. A gyermekek szívesen veszik, ha kérdezgetnek tőlük, tanácsokat adnak nekik; ha megdicsérik őket és segítenek nekik. Ezt a munkát rendszeresítve és ellenőrzéssel egybekapcsolva hozzájárulnak a sokszor válságosnak tűnő napok átvészelésének megkönnyítéséhez. A felsőbb évfolyamok tanulói hamar hozzászoknak ismét az iskolához és a tanulással járó feladatok teljesítéséhez. A nyári szünet azonban számukra is olyan élmények átélését jelentette, melyek gyakran foglalkoztatják őket, s figyelmük elkalandozik az emlékek rengetegében. Nézeteikben változások álltak be, érettebbek lettek, gazdagabbak lettek tapasztalatokban, melyeket fel kell dolgozniok. Ez munkát, energiát Igényel tőlük, ezért a pedagógusnak az első hetekben nem szabad túlságosan igényesnek lennie velük szemben. A tanulás intenzitását fokozatosan kell növelni, közben a tanuláshoz való hozzáállást is állandóan formálni kell. Olyan tanulóknak kell különös figyelmet szentelni, akiknél a pedagógus az elmúlt években ls tapasztalta, hogy nem minden tantárgyhoz azonos a hozzáállása. Elég gyakori jelenség, hogy egy-egy tantárgyhoz negatív hozzáállást tanúsítanak. Azt állítják magukról, hogy a tantárgyak tanulásához nincs képességük, ezért a közeledés helyett arra törekednek, hogy minél kevesebb közük legyen hozzá. Ha ez a magatartás kialakul és megszilárdul náluk, nagyon nehéz azt megváltoztatni. A gyermek minél több lehetőséget kap arra, hogy egy-egy tantárgy tanulása elől kivonja magát, annál nehezebben alakítható ki nála a közeledés képessége. Az a tanuló, aki egy adott tantárgy tanulása elől, ha csak teheti, kitér, mellőzi azt, kevés a valószínűsége annak, hogy a már elsajátított ismereteket e tantárgyból igénybe fogja venni. Leggyakrabban nem is próbálja azokat megjegyezni. Az elkövetkezőkben is mindig kerülni fogja a velük való találkozást. Ez pedig nagy kár, hiszen az alapiskola küldetése az volna, hogy a gyermekeket olyan alapvető ismeretekkel, jártasságokkal és készségekkel fegyverezze fel, amelyek a modern életben számukra nélkülözhetetlenek lesznek. Ha valamelyik tantárgy anyagát tévesen megítélt és felfogott „képtelenség" ürügyén nem tanulják meg, nagyon jelentős mennyiségű eszközrendszert és képességet veszítenek el, melyekre az életben nagy szükségük lenne. Az alapiskola minden tantárgya előre meghatározott és körvonalazott gyakorlati igényeket elégít ki. A pedagógus számára nem lehet tehát közömbös a gyermekek tanuláshoz való viszonyának, egy-egy tantárgy vanuláshoz való hozzállásának problémája. A pedagógusoknak elsősorban önmagukat kell megvizsgálniok, vajon megfelelő-e viszonyuk tantárgyaikhoz. Ha a pedagógus kellő ragaszkodást, hozzáértést tanúsít tantárgyaival szemben, s képes arra, hogy az órán magával ragadja a gyermekeket és kialakítsa bennük is a tantárgy Iránti lelkesedést, a gyermekeknek kevés alkalmuk nyílik arra, hogy eltávolodjanak azoktól. A tantárgy iránti lelkesedésen kívül azonban még számtalan tényező befolyásolhatja a gyermekek tanuláshoz való viszonyát, hozzáállását. Ide lehet sorolni a szorongást, a megszégyenítést, a tanuló önbizalmának megrendltését, az igazságtalan értékelést és osztályozást, a következetlenséget, sértő megkülönböztetést, a gyermek célratörésének, iparkodásának lebecsülését, az unalmas óravezetést (okai: monoton ismeretközlés, lelkesedés hiánya, passzív, személytelen nyelvhasználata, figyelmet kierőszakolni régen tanult ismeretek újból történő tanításakor stb.); oka lehet az eltávolodásnak a fizikai tényezők által előidézett kényelmetlenség érzése (nagy zaj, fűtetlen vagy tú! meleg tanterem, kényelmeién padok stb.). Gyakran az iskolai rendtartás hat negatívan a gyermekek tanuláshoz való viszonyának kialakulására) túl merev, nem korhozmért szabilyok, előírások). A tanuláshoz való pozitív viszony kialakulását befolyásoló valamennyi tényezőt nem tudtuk felsorolni. Célunk az volt, hogy e fontos problémára Irányítsuk a pedagógusok és a szülők figyelmét. A tanuláshoz való helyes viszony formálását most kell elkezdeni. K. D.