Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-03 / 209. szám, péntek

Az ünnep jegyében Talán nincs még egj olyan városa hazánknak, amelyet annyira a földművelés és a mezőgazdasági dolgozók központjának lehetne nevezni, mint éppen Nitra (Nyitraj. A Mezőgazdasági Főiskolából évente több mint hétszáz jól képzett szakember kerül a termelésbe. Az Állattenyésztési Kísérleti Intézet, a Központi Mezőgazdasági Könyvtár, a Mezőgazdasági Múzeum és az állandó mezőgazdasági kiállítás a lehető legkorszerűbben gépesített részlegei mind nagymértékben-hozzájárultak ahhoz, hogy a város jelentősebb mezőgazdasági rendezvények színhelye lett. Néhány hét óta ismét ünnepi készülődés jellemzi az ötvenezer lakosú, egyre terebélyesedő, szépülő város utcáit, tereit. Az idei szeptember első szombatján és vasárnapján már hatodszor kerül megrendezésre az országos aratóünnepély. Amikor 1965-ben a mezőgazdasági újságírók klubjának tagjai és az első országos kenyérünnep szervezői időt és fáradságot nem kímélve szorgoskodtak az addig szinte példátlan rendezvény sikeréért, talán még senki sem gondolt arra, hogy fél évtized múltán hagyománynyá válik a földművesek aratást követő seregszemléje. Az idén, amikor mezőgazdasági dolgozóink valóban rövid idő alatt pontot tettek a kenyércsata után, biztos helyen van a ritka jó termés, minden ok megvan az örömre. Párt- és kormányszerveink már augusztus ötödik napján elégedetten nyugtázhatták, hogy a szövetkezeti tagok és az állámi gazdaságok földművesei sikeresen teljesítették szocialista társadalmunkkal szembeni kötelezettségüket. A terv szerinti utolsó vagon gabona is raktárba, a feldolgozó üzemekbe került. Az örömet és a megelégedést még ,,melegében" tovább fokozták az egyes járások mezőgazdasági termelését irányító szakemberek egymást követő táviratjelentései. Sorra azt tudatták, hogy néhány száz, vagy közel. ezer vagon kenyérmaggal sikerült többet, adniuk az előre tervezettnél. A CSKP megalakulásának 50. évfordulója és pártunk XIV. kongreszBELPOLITIKAI KOMMENTÄR Páholyban és kakasülőn gyártmányú adapterrel. szusa tiszteletére tett felajánlásokat, kötelezettségvállalásokat mindenfelé maradéktalanul teljesítették. Augusztus 22-ig a felvásárló üzemek tárolóiba összesen 4 millió 800 ezer mázsa kenyérgabonát szállítottak be a termelők az állami elad.ís tervén felül. A takarmányalapra pedig további 3 439 163 mázsa szem jutott, ugyancsak a tervtúlteljesítés révén. Korántsem olyan kis dolog ez, amilyennek talán az elsó pillantásra látszik, hiszen alig másfél hónappal ezelőtt még mintegy 800 000 hektárnyi kalásztenger várt a gépekre, a szorgos kezekre. A várható termést illetően már június derekán bizakodóak voltak a szakemberek, Sehol nem akarták „elkiabálni", de csaknem mindenütt rekordhozamokra számítottak. Azt viszont aligha merték remélni, hogy aránylag ilyen rövid idő alatt elvégzik a legfontosabb csúcsmunkák egyikét. Az országos átlagot tekintve a legtöbb helyen 8—10 napig tartott a kenyércsata. A többnyire kedvező Időjárásban a legnagyobb szerep a korszerű gépeknek jutott. A szovjet SZK és az NDK-beli E—512 gabonakombájnok ezúttal is kiválóan helytálltak. Még őrömtel jesebb ennél, hogy a közös gazdálkodás kezdete óta egyik évben sem jegyeztek fel a mostanihoz hasonló rekordhozamokat. Ehhez méltóan szervezik, készítik az idei országos aratóun. Nitra, a korszerű mezögazdaságtudomány központja, az aratóünnepre érkező vendégek fogadására készül. Képünkön: Az NDK-ban gyártott E-5Í2-es típusú gabonakombájn a magyar j Ľ. Füle felv. — ČSTK j nepélyt is. A hagyományosan kétnapos rendezvény forgatókönyvét lapozgatva és a szervező bizottság tagjainak véleményét hallgatva már előre úgy tűnik, hogy az eddigieket minden tekintetben felülmúló színpompás eseménynek lehűlünk majd részesei. Az új kenyér ünnepe pártunk megalakulásának ötvenedik évfordulója jegyében fog lezajlani. Szombattól kezdődően szeptember 12-ig minden bizonnyal nagv lesz az érdeklődés az AGROKOMLEX 71 ' kiállítás iránt, amelyet a Mezőgazdasági Főiskola épületében tekinthetnek meg a látogatók. A délelőtti órákban különböző mezőgazdasági versenyek kezdődnek. Egyidejűleg három helyen kerül sorra az ország szinte minden tájáról a kultúrcsoportok fellépése. Ugyancsak nagy érdeklődésre tarthatnak számot a nagyszabású sportrendezvények is. Az első est színfoltja minden bizonnyal a j. Nálepka nevét viselő katonai művészegyüttes műsora lesz. Ezt követi az esti tűzijáték, melyhez hasonlót aligha láttak még a környéken. Az utolsó rakéták ejpukkanása után a város több pontján népmulatság kezdődik. A vasárnap teljes egészében a jól végzett munka ünnepe lesz. A délelőtti színpompás felvonulás után is változatos, hangulatos lesz a műsor. LALO KÄROI.Y Most. amikor Diár lassan búcsúzunk a nyártói, ismerősök és jóbarátok kölcsönösen beszámolnak egymásnak a nyári élményekről, a hazai tájak és idegen országok szépségéről, más vidékek, más népek életérő). Ilyen beszámoló során jegyezte meg az egyik nyugati országban járt polgártársam: „Mondhatunk mi, amit akarunk, akok ott páholyban ülnek, mi pedig i 11 a kakasülűre szorultunk". Szimbolikus kifejezés és kissé elavult hasonlat, hiszen a mai fiatalok talán nem is tudják, hogy a tőkés rendszerben mi, kispénzű diákok, a színházi előadásokat csak a nézőtér legfelső emeletéről, az úgynevezett ..kakasülőről" nézhettük végig, mert — az volt a legolcsóbb. A megjegyzés annyira ostoba, annyira a kispolgár szellemi korlátoltságát bizonyítja. hogy csak elnéző, vagy inkább lenéző mosolyt érdemelne, ha nem lenne tipikus jelenség, ha nem hallanánk lépten-nyomon a tőkés rendszerű országokat dicsőítő, magasztaló megállapításokat. Hangsúlyozom, hogy nem óhajtom lebecsülni, tagadni a fejlett tőkés országokban elért eredményeket, és nem minősítem az ilyen magasztaló kifejezéseket a szocialista társadalmi rendszer ellen irányuló szándékos invektívának. csupán az ellen tiltakozom, hogy a tudatlanságot, a szervilizmust megcáfolhatatlan igazságként propagálják* Mert mit lát, mit láthat a csehszlovákiai turista a nyugati országokban? Futólépésben néhány múzeumot és képtárat, néhány műemléket, világvárosi üzletnegyedekben a — kirakatokat. Eros Center fedőnevű örömtanyákat, a sztriptízbárok bejárata felett szikrázó neonreklámokat és a végtelennek tűnő autóoszlo púkat. Ennyit, csak ennyit lát. esak ennyit lapasztal,' és ennek alapján állapítja meg, hogy abban az országban mindenki „páholyban" iil. a mi szocialista hazánk pedig — ehhez víszonvítva — csak „kakasÜIö". Természetesen nem tudja (de nem is kíváncsi rá), hogy kik vásárolhatnak a pompás üzletekben, kik ülhetnek a bárokban és kik ülnek a száguldó Mercedesek hátsó ülésén. Időhiány és nyelvi kni'r Iátok akadályozzák, hogy beszéljen a villamos vezetőjével, az épületen dolgozó kőművessel, a köztereken kószáló, kényszerpihenőre kárhoztatott munkanélkülivel. Nem látja a nyomornegyedeket, a vendégmunkások borzalmas tömegszállásait, a bérházak udvarán lézengő rongyos és rosszul táplált gyermekeket, nem beszélget az agyonhajszolt, kiuzsorázott munkással, nem tud, de nem is igyekszik behatolni az ország gazdasá gi életének bonyolultabb szövevényébe, nem is óhajtja megismerni a népjólét, vagy az iskolaügy színvonalát. Egy ország lakóinak életszínvonalát nem állapíthatjuk meg deduktív módszerekkel, néhány kirakat, néhány luxusnegyed, vagy az útvonalakon látott személyautók alapján. Természetesen csak a „páholyokat" világítják meg, minden reflektor fénye arra összpontosul, és a káprázó szemű polgár előtt rejtve marad a kakasülő. És mert nem látja, mert szeme csak a harsogó fényre, a külsőségre reagál, azt hirdeti, hogy —' nincs. Ez a páholy—kakasüló hasonlat az utóbbi években — sajnos — egyre gyakoribb. A szemüéletnek ezt a torzulását, ezt a fertőző betegségét bizonyítja a nyugati országok iránt megnyilvánuló, sek esetben a defetizmussal határos nemzeti mazochiznitts. esökkentértékűségi komplexum is, a szolgai megalázku dás a Nyugatról érkezett külföldi előtt, vagy a bármilyen bárgyú nyugati film epileptikus dicsőítése. Nos, egy szóval sem állítom, hogy a mi hazánkban, a szocialista Csehszlovákiában már mindenki „páholy ban" ül, de — hogy a hasonlatnál maradjunk — a zsüly lyébe már mindenki jegyet válthat! Anélkül, hogy negyvenéves korára rokkanttá válna a mindenható tőke, a .páhnly" szolgálatában! PFTFRFI GYULA 54. „Körünkből távozott Führernek végakarata szerint felhotolmozzuk Krebs tábornokot oz alábbiakra. Közölje o szovjet nép vezérével, hogy o moi nopon 15 óro 50 perckor o Führer önként megvált életétől. Törvény adta joga alapjón a Führer minden hatalmát - az általa hátra hagyott végrendelkezés értelmében Dönitzre, rám és Bormannra ruházta. Én felhatalmaztam Bormannt orra, hogy kapcsolatot teremtsen a szovjet nép vezérével. Ez a kapcsolat elengedhetetlen azon két nagyhatalom közötti béketárgyalósokhoz, amely a legtöbb veszteséget szenvedte. Goebbels." . Goebbels leveléhez csatolták Hitler végakaratát, mely az új birodalmi kormány névjegyzékét is tartalmazta. A végrendelkezést Hitler Irto alá és tanúk hitelesítették (Keltezése: 1945. április 29-én 4 óra). A közlés fontosságára való tekintettel helyettesemet, Szokolovszkij hadseregtábornokot, nyomban Csujkov tábornok harcálláspontjára küldtem azzal a feladattal, hogy kezdje meg a tárgyalásokat a német tábornokkal. Szokolovszkij olyan utasítást kapott, hogy követelje Krebs tábornoktól a fasiszta Némétorszóg feltétel nélküli kapitulációját. Közben kapcsolatot kerestem Moszkvával, és távbeszélőn Sztálint kértem. A nyaralójában tartózkodott. Az ügyeletes tábornok jelentette, s közölte velem: « Sztálin éppen aludni tért. - Kérem ébresszék fel. Az ügy sürgős, nem halaszthatjuk holnap reggelre. Sztálin hamarosan a távbeszélőhöz jött. Jelentettem d Hitler öngyilkosságáról kapott közleményt. Krebs bejelentését és javasoltam, hogy a tárgyalások felvételével Szokolovszkij tábornokot bízzuk meg. Kértem további utasításait. Sztálin így váloszolt: - Eljátszotta hát Hitler - kisded játékoit. Kár, hogy nem sikerült élve elfognunk. Hol van a holtteste? - Krebs közlése szerint máglyán éget ték el. - Közölje Szokolovszkijjal, hogy a feltétel nélküli kapituláción kívül semmiféle tárgyalósokba sem Krebsszel, sem más hitleristával nem bocsátkozhat - utasított a főparancsnok. - Ha semmi rendkívüli nem jön közbe, reggelig ne csöngessen-, szeretnék egy kicsit pihenni. Holnap nálunk május elsejei díszszemle lesz. Reggel 5 óra körül távbeszélőn jelentkezett Szokolovszkij tábornok és beszámolt a Krebs tábornokkal folytatott első tárgyalásról. .- Ravaszkodnak - mondotta Szokolovszkij. - Krebs közölte, nincs felhatalmazva orra, hagy döntsön a feltétel nélküli kapituláció kérdésében. Erre. szovai szerint, csak Némétorszóg Dönitz vezette új kormánya hivatott. Krebsnek azért fontos a tegyverszünet,- hogy időt. nyerjen a Dönitz-kormóny Berlinben való üléséhez. Ügy vélem, küldjük el őket oz ördögbe, ha még most sem akarnak beleegyezni a feltétel nélküli. megadáshoz. - Helyes, Vaszilij Danyilovics - válaszoltam. - Közöld velük, hogy ha 10 óráig nem szerzik meg Goebbels és Bormann beleegyezését a feltétel nélküli kapitulációhoz, olyan erős csapást mérünk reájuk, amely egyszer s mindenkorra elveszi kedvüket a húzódástól. Ideje mór, hogy a hitleristók gondoljanak a német nép értelmetlen áldozataira és a kolandorságért viselt személyes felelősségükre is. A meghatározott időben azonban nem érkezett válasz Goebbelstől és Bormann tói. 10 óra 40 perckor csapataink gyilkos tüzet zúdítottak a városközpont külsőleges védelmi szektorának maradványaira. 18 órakor Szokolovszkij jelentette, hogy a német parancsnokság követet küldött, aki közölte, hogy Goebbels és Bormann elutasította a feltétel nélküli megadásról szóló követelésünket. Válaszul 18 óra 30 perckor szinte elképzelhetetlen erővel indítottuk meg az utolsó rohamot a város központja ellen, ahol a Birodalmi Kancellária állt és az utolsó hitlerista csoport tartózkodott. Nem emlékszem pontosan az órára, de amint besötétedett, távbeszélőn jelentkezett Kuznyecov tábornok, a 3. csapásmérő hadsereg parancsnoka és izgatott hongon közölte: - Ezekben a pillanatokbon az 52, gárdahadosztály szakaszán mintegy 20 harckocsiból álló német páncélos csoport tör át, és nagy .sebességgel nyomul előre a város északnyugati. széle felé. Nyilvánvaló volt, hogy valaki meg akar szökni Berlinből. A legkellemetlenebb feltételezések kaptak szórnyro. Volt, aki azt mondotta, lehetséges, hogy az áttört horckoesicsoport Hitlert, Goebbelst és Bormannt menti. Szinte pillanatok alatt riadóztattuk a csapatokat, azzal a feladattal, hogy egyetlen élőt'se engedjenek ki'Berlin körzetéből. Haladéktalanul utasítottuk a 47. hadsereg parancsnokát, Perhorovics tábornokot, o 61. hadsereg parancsnokát, Belov tábornokot, oz I. Lengyel- Hadsereg parancsnokát, Poplayszkij tábornokot, hogy megbízhatóan zárják le a nyugat és északnyttgat felé vezető utakat és átjárókat. Bogdonov tábornok, o 2. <járdo- • horckocsihodsereg parancsnoka, és Kuznyecov tábornok, hadseregparancsnok azt c feladatot kapta, hogy haladéktalanul szervezze meg az ellenség üldözését valamennyi irányban, kutassa fel és semmisítse meg az áttört harckocsikot. Május 2-án hajnalban Berlintől északnyugatra derítettük fel az ellenséges páncélos csoportot és ezt követően harckocsijaink hamarosan megsemmisítették azt. Á páncélosok egy része elégett, s többit katonáink felrobbantották. Megállapítottuk. hogy az elhunytak között egyetlen rangosabb hitlerista vezető sem volt. Ami viszont az elégett harckocsikban maradt mindörökre felismerhetetlenné volt. Május 2-án éjszaka 1 óra 50 perckor a berlini védelem törzsének rádióállomása német és orosz nyelven az alábbiakat közölte, többször ismételve: „Parlamentereket küldtünk a Bismork Strasse-i hídhoz. Beszüntetjük a további harctevékenységet." Május 2-án reggel 6 óra 30 perckoi jelentést kaptunk arról, hogy a 47. gárda hadosztály szakaszán megadta magát Weidling tábornok, az 56. páncélos hadtest parancsnoka. Vele együtt a fogságot választotta törzsének egész tisztikara. Az előzetes kihallgatás során a tábornok közölte, hogy őt néhány nappal ozelőtt Hitler személyesen nevezte ki e berlini védelem parancsnokává. Weidling tábornok rögtön beleegyezett abba, hogy parancsot ad ki csapatainak az ellenállás beszüntetésére, az alóGbi szöveggel, amelyet május 2-án reggel írt alá és személyesen olvasott be a rádiód bo: „Április 30-ón o Führer megvált életétől és így bennünket, okik hűséget esküdtünk neki, magunkra hagyott. A Führer parancsa értelmében nekünk, német csapotoknak még tovább kellett volna harcolunk Berlinért, függetlenül attól, hogy készleteink kimerültek, függetlenül attól, miképp alakult az általános helyzet,amely értelmetlenné teszi további ellenállásunkat. Megparancsolom az ellenállás azonnali beszüntetését. Aláírás: Weidling (tüzértábornok, a berlini védelmi övezet .volt parancsnoka)." /Folytatjuk) 1971 IX. -3.