Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-21 / 224. szám, kedd

A megújult Hamlet Shakespeare dán királyfija, a nemes Hamlet, határozottan divatban van. Angliában, 1970aen, tizenhárom társulat tűzte műsorára, világszerte négy tvfilmváltozat készült belőle, mjgírták musioalnak és egy újabb operának, majd Tony Rí chardson rendezésében elkészült legújabb mozifilmváltozata is. „A megújult Hamlet" — jelzi a filmplakát, s ezúttal a reklámszöveg tényleg fedi a valóságot. Richardson ugyanis sok részletében megújította a „Hamlet"-felfogást. Újításai egyes esetekben viszont csak összegezés jellegűek, hiszen maga „Hamlet", az 1947-es Olivierféle filmváltozattól kezdve, évről évre különféle apró kiegédiktálták le az első folió-kiadások számára. Mivel a színészek különböző időközökben játszották a drámát, a két verzió szövege összekeveredett. Innen erednek a lassan évszázados viták.) Tony Richardson Hamletje huszonöt esztendős. Emiatt a megszokottnál fiatalabbnak ábrázolja Oféllát, aki gyerek és nő, de inkább játszó-, mint sze relmes-társ. Igy Hamlet és Ofélia három találkozása inkább játék, mint komoly érzelmi megrázkódtatás. Ofélia végű! azért őrül meg. mert nem bírja elviselni a gyanú lúgkörét. az érzelmi bizonytalanságot és megtöri apja haiála. Meglepő, hogy a híres „Lenni, vagy nem lenni" monológ közvetlenül Polonius ledöfése Itlllllf: FÉMEK ALAKÍTÁSA VÍZ ALATTI SZIKRAVAL Nicol Wllliamson a Hamlet új filmváltozatának címszerepében. szítéseken ment keresztül, így valóságos „fejlődés-fán" mutatható kl az előadások egyes űj elemeinek születése. Miben áll ez az összegezés és újítás? Ollvler hajdanában Hamlet tetteinek drámai indítékalt filozófiai megoldással vezette le — Richardson ugyanezt empirikus, érzelmi módon teszi. Olivler szép és nemes emberek költői történetét ábrázolta — Richardson viszont megteremti a fennköltségtől mentes, köznapian emberi problémák világát. Olivler látványossággá formálta Hamlet drámáját, — Richardson tv-szerűen, csakis „fejekre" szűkíti a történetet, Olivier Hamletjének egy barátja (Horatio)) és egy szerelme (Ofélia) van — Richardson Hamletjének egy barátja (Horatio) és egy, a környezet által elpletykált szerelme — valójában inkább hajdani játszótársa — (Ofélia) és egy anyja van. A megújított Hamletet őszinte, mély, komoly áldozatok vállalására is képes anya-fiú szeretet láncolja Gertrudishoz. Gertrudis Claudiusszal kötött új frigyével sem egy korábbi házasságtörést „szentesít", hanem mintha fia érdekében cselekedne, mintha őt védené a feltörekvő Gonosztól. Azonban a feltörekvő Gonosz, Claudlusz maga ls Igen emberi figura. A második fiút mindenből kisemmiző feudális jog ellen tör. Képességeinek próbáját és reális érvényesülését óhajtja. Tudja, a hatalomhoz vezető úton kegyetlenkedni is kell. Érzelmei, illúziói nincsenek, ezért hinni sem mer senkinek. Esendő, magányos valaki, aki harcolva Indul a bizonytalanba — lesz, ami lesz. Az udvar csak számításbői áll mellé, hogy saját létét biztosítsa. Őszinte hívei nincsenek. még Rosenkranz és Guildenstern is megveti. E furcsa légkörben Hamlet, a művelt, visszahúzódó ember kezdetben közömbös, csak saját gyászának, apját vesztő fájdalmának él. Rlchardsonnál a filozófus, a szemüveges Horatio az, aki mindig józan marad, mindent tételeiben, realitásában, érzelmektől mentesen lát. Szolgálja és mindenben fenntartás nélkül segíti Hamleteí. Igv lesz a kezdetben visszahúzódó Hamletból aktív, cselekvő ember. Szemünk előtt megy vé^be a királyfi „férfivé érésének" folyamata is. Ezzel — filmen — első ízben sikerül áthidalni a két shakespeare-i Hamlet-változat keveredését. f Közismert, az első , Hamlet" kétezer soros volt, s egy évtizeddel később Shakespeare a drámát négyezer sorosra bővítette. Az elsőben Hamlet — húsz. a másodikban — harminc esztendős. Sajnos, mivel a két változat egvikénak kézirata sem maradt fenn. a d rá mi szövegét Őfelsége színésze, Sir August Lacy és társai után, jóformán hangsúlytalanul hangzik el, mint egy ember önvizsgálata és útkeresése. Ily módon a monológ Hamlet érésfolyamatának legszervesebb része, motiváló ja lesz, mely inkább a múlt és a jelen, mint a jövő problémáját veti fel. Richardson minden korábbi változatnál drasztikusabban tör a színjátékra és a Mérgezésre. Minden kihagyható szót, epizódot könyörtelenül mellőz. A 114 perces film ftlencedik percében például Polonius már halott . . . Ebből következik, hogy Laertes szerepe és jelentősége megnő. Barátból lesz apjáért bosszút álló ellenség. Claudius ebben a jelenetben is a lényegre tör: meg akarja öletni Hamletet. De Gertrudis őszinte anyai szeretete leküzdhetetlen akadályt jelent. És Claudius észreveszi: a párbajban Hamlet erősebb. Már látja: győzni fog. Ekkor cseppenti a mérget a pohárba, s kínálja Hamletnek, aki elhárítja azt. De a poharat Gertrudis veszi el, őrizve féltett fiát. Claudius Hamlet diadalával bukni látja tervelt. Hirtelen a leszámolás másik útjával próbálkozik. Közömbösen, ellenségesen mondja feleségének: „Ne idd!" Halk, még csak nem is figyelmeztető szó ez — egy új Hamlet-ellenes csapás tervének megszüntetése. És ez a vég. Hamlet szeretett anyja halálát látva, döntő elhatározásra jut. A Királlyal szemben király lesz maga Is és döf. Az érzelmi megrázkódtatásokon felnövő Hamlet sikerét Ni col Villiamson skót színész ra gvogó tehetsége biztosítja. Alakítása oly nagyszerű, hogy sokszor még a rendezői elképzeléseket is homályba borítja. A „Dundes Repertory Theatrs" egykori tegjából lett híresség játéka Laurence Oliviert is „Az új évtized Hamletje!" felkiáltásra késztette. Gertrudis a filmvilágban teljesen ismeretlen Judy Parfitt. A filozófus Ho ratlo — Gordon Jackson, Claudius a Richard Burtonra emlé keztető nagyszerű Anthony Hopkins, Ofélia — a pop-énekesnőként Ismert Marianne Faithfull, aki szerepében igen komoly színészi erényeket csillogtat. A bravúros Laertes — Michael Pennington. Gerry Flsher tompa képei külön színvilágot fejeznek ki, azonban teljesen alkalmazkodik a rendezői elképzeléshez. Egy kritikus „a legmaibb Hamletnek" nevezte Villiamson alakítását. Én érdekes Hamletnek mondanám, ám találónak tartom a megújult jelzőt ls. Talán nem született új Hamlet-film koncepció, legalábbis a Laurence Olivíer-i korszakosság értelmében nem. De egy új, kitűnő Hamlet-film jött létre. És Laurence Olivier halhatatlan filmje után ezt a pozíciót kivívni, nem kis dolog . .. FENYVES GYÖRGY Bizonyos fémalkatrészek alakításához az összköltségek 40 százalékáig terjedő megtakarítás érhető el víz alatti elektromos kisülés alkalmazásával. Ha a szikra elég nagy, erős lökéshullám áll elő, amely tovaterjedve fémcsöveket alakít, fémlemezbe lyukat szakít és fémrészeket öszszeerősít. Bizonyos különleges esetekben a normál költségek 75 százaléka is megtakarítható. A technológia különösen a fejlesztő mérnökök számára hasznos, mert egy, vagy néhány prototípus-példány igen olcsón elkészíthető. Mind háztartási cikkek, például hamutartők, réz kávéskannák, mind műszaki cikkek előállíthatók az új technológiával. Egy német cikk már 1913-ban ismertette a víz alatti kisülés romboló hatását, de gyakorlati alkalmazására csak az 1950-es évek közepén került sor, és még ekkor sem következett be a technológia széles körű alkalmazása. A jelek azonban most arra mutatnak, hogy ez a helyzet rohamosan megváltozik. Az elektrohidraulikus alakító rendszer Tegyük fel, hogy egy kör keresztmetszetű cső középső részének kialakításáról van szó, ahol tipikus elektrohidraulikus elrendezést alkalmaznak. A cső megfelelően kiképzett szerszámokkal van körülvéve és vízzel van megtöltve. Rendszerint vákuumot hoznak létre a cső és a szerszám falai között, minthogy a bentmaradó levegő máskülönben egyenetlenséget okozna a készáruban. Ezután a kondenzátor-telepet feltöltik kb. 40 kilovoltos feszültséggel. A kezeld zárja a kisülő kapcsolót, és a kondenzátorokban levő elektromos töltés átível a szikraközön. Némelykor olvadóhuzalt kötnek a szikraközzel párhuzamosan, így a kapcsoló zárásakor e huzal felrobban, és ionizált útvonalat biztosít a szikrának. A környező víz olyan gyorsan melegszik fel, hogy lökéshullám áll elő, amely kifelé terjed a csőben. E lökéshullám energiája elég nagy ahhoz, hogy a csövet a szerszám hajlatához hozzápréselje. A munka egy részét még nyilvánvalóbb folyamat végzi el: a kinetikus energia, amely a kisülés által keltett plazma-buborék kiterjedése folytán adódik át a víznek. A kisülés általában 10—-20 mikromásodperc alatt megy végbe. H. A. J. Dennison szerint a mechanikai feszültség megváltozásl sebessége, amelynek a cső hirtelen ki van téve, olyan nagyságrendű, mint a robbanásos fémalakítás némileg hasonló rendszerében. A Vickers-cégnél a kutatási és fejlesztési osztály fémalakító gépek sorozatát fejlesztette ki, és az alkalmazási lehetőségeket feltáró, kiterjedt programmal foglalkozik, amelynek célja a piac felkutatása és a technológia gazdasági vonatkozásainak meghatározása. Réz hamutartó alakítása fentebb vázolt módszer szerint például azt bizonyítja, hogy az elektrohidraulikus eljárással a munkadarab felületére a szerszámon levő mintázat finom részleteit is rá lehet vinni. A szerszámon levő felirat és mintázat igen jól látszik a kész hamutartón ugyanúgy, mint a szerszám felületének finom egyenetleneségeí. Még a finom csiszolóvászonnyomok is láthatók. A Vickers-kutatócsoport szerint az elektrohidraulikus eljárás széleskörűen alkalmazható lyukszakításra, különösen akkor, ha a szakítás egy másik alakító művelettel van kombinálva. Mind kerek, mind nem kerek lyukat szakíthatok és készíthetők karika-furatok és szellőző nyílások is. A Vickers-cég előállított egy lemezbe rögzített csövekből álló hőkicserélőt úgy, hogy a véglemezekbe elektrohidraulikus úton expandálta a csöveket. Előnyök és hátrányok Ha az elektrohidraulikus alakítást_ a robbanásos alakítással hasonlítjuk össze, egy tipikus erős robbanás esetén kb. 5000 joule gramm ener. gia szabadul fel, tehát egy tipikus 10 kilojoule értékű kondenzátortelep csupán két gramm robbanóanyaggal egyenértékű. Kb. 15 gramm robbanőtöltetre van szükség egy 15 cm átmérőjű nyomásálló tartály kiformálásához 3 milliméteres puha fémből. így tehát ugyanezt a munkadarabot elektrohidraulikus eljárással 140 000 joule értékű kondenzátorteleppel lehetne elkészíteni. Ebből arra lehet következtetni, hogy az elektrohidraulikus alakítás csak kis alkatrészek készítésére alkalmas. A némileg hasonló mágneses alakítással összehasonlítva az új technológiának az a hátránya, hogy víz van a munkadarab és az elektródok között. Ezzel szemben áll azonban az a nagyon ls kézzel fogható előny, hogy a hatásfok nem függ a munkadarab anyagának vezetőképességétől, továbbá az, hogy nincs szükség bonyolult külső tekercsekre. Az alkalmazható üzemi feszültséget szigetelési problémák és a beszerezhető nagy feszültségű kondenzátorok korlátozzák. A Vickers-csoport 40 kilovoltos felső határt adott meg, és hangsúlyozták, hogy nem áthidalt rés esetén az alsó határ kb. 20 kV, amit az határoz meg, hogy kisebb feszültségek esetén nem kapunk megbízható kisülést. Ha a szikraközt olvadóhuzallal áthidaljuk, akkor sokkal kisebb feszültséget használhatunk. Ez enyhíti a szigetelési problémákat, de nyilván növeli a berendezés méretét és csökkenti flexibilitását. A Vickers-csoportban kiszámították egy meglehetősen sokféle alkatrészből álló sorozat elkészítésének viszonylagos költségeit és az eredmény nagyon biztató volt. A fő munka továbbra is a fejlesztés, de a vonzó árak már szerződési alapon álló sorozatmunkákat eredményeztek, és e munkák a jövőben ls folytatódni fognak. Megemlítették egy alumínium görgő gyártásának különösen meglepő példáját. Előzőleg ezt az alkatrészt egy vastagfalú cső megmunkálásával készítették, és 75 százalékos megtakarítást értek el azáltal, hogy a görgőt vékonyfalú csőből elektrohidraulikus úton készítették. EGY SÜLLYEDŐ VILÁGVÁROS Hosszabb idő óta különös dolgok történnek a közel ötmillió lakosú Ciudad de Mexico-ban, azaz Mexikó fővárosában. Ez a nagy kiterjedésű világváros ugyanis állandó mozgásban van: alig van olyan épülete, amely eredeti, függőleges helyzetében állna. A magas építmények barátságosan egymás felé hajolnak, vagy haragosan elfordulnak egymástól — erre mondják az építészek, hogy Mexico City „táncol". A geodéták rideg szakszerűséggel megállapították, hogy a bemérési alappontok évek óta állandóan süllyedésben vannak. A legnagyobb eltérések éppen a város középpontjában, a belső kerületekben mutatkoznak, ahol az 1890-ben megbízhatóan rögzített magassági pontokhoz viszonyítva 3—6 méter a süllyedés. A spanyol barokk stílusban századokkal ezelőtt épült paloták és utak az egyetem közelében egészen hullámossá váltak, az épületek falaiban tenyérnyi repedések mutatkoznak. Az újabban épült felhőkarcolók is már néhány év után láthatóan elhajoltak a függőlegestől. A helyzetet még súlyosbította, hogy 1958-ban árvíz öntötte el a várost, és a. lakosság jó ideig csónakokkal közlekedett az utcákon. A vízelvezető csatornák ugyanis egyes helyeken annyira lesüllyedtek, hogy az eredetileg tervezett esés megváltozott, és a csapadékvizet nem tudták levezetni, vagy esetenként éppen a város közepébe vezették a csapadékot és a szennyvizet. Kívülállónak szinte érthetetlen, hogy e veszélyes jelenségekkel csak az utóbbi években foglalkoztak behatóan, hogy tudományos alapon vizsgálják a süllyedés okát. Geológusok, mérnökök és geodéták hónapokon át tartó munkájával végül megoldották a rejtélyt. Kiderült, hogy a világváros egész terjedelmében egy óriási iszaptó fölé épült. Ez annál meglepőbb, mert Mexico City 2265 m tenger feletti magasságban terül el. Megállapították, hogy ezen a helyen egy viszonylag vékony földréteg alatt sok-sok évezred előtt egy iszaptó képződött, amelynek iszapja 30 százalékban vulkánhamu, a többi víz. A szakértők véleménye szerint az épületek magasságának növelésével nőtt a vékony földrétegre ható nyomás. Helyenként már 200 méter magas felhőkarcolók állnak a város központjában, s ezek fokozatosan benvomták a földréteget és nyomják az Iszaptavat is. A geológusok szerint azonban nem ez volt a baj fő okozója. A talaj természetes mozgása és kiegyenlítődése talán fenntartotta volna az egyensúlyt, ha az utóbbi évtizedekben nem emeltek volna ki egyre több vizet a város alatt elterülő tóból. Természetesen kényelmes és egyszerű volt közvetlen a város alatti medencéből a vizet kiemelni. A lakosság létszámának és a városba települő iparvállalatok számának rohamos növekedése erős ütemben fokozta ezt a rablógazdálkodást, és kellő utánpótlás hiányában az iszaptó fokozatosan zsugorodott és szinte sülylyedt. Ennek következménye az, hogy az utóbbi években a város szintje havonta (1) 3—3,5 centimétert süllyedt. E riasztó megállapítások alapján végül rászánta magát a város vezetősége, hogy megtiltsa a víz kiemelését a város alatti és a várost környező területről. Sok kilométer hosszú távvezetéket építettek, amely a távoli hegyek gyüjtőmedencéiből szállítja az ivóvizet és külön vezetéken jut az ipari üzemekbe az üzemeknek megfelelő víz. A meghívott külföldi szakértők, valamint a mexikói szakértők véleménye szerint a város megmentésének egyetlen módja, ha az alatta levő iszaptó egyensúlyi helyzetét visszaállítják. Ennek kiviteli terve befejezés előtt áll. Elgondolásuk az, hogy a környező, 4000—5450 méter magas hegyláncok között tárolómedencéket építenek, s innen az iszaptó körzetében felállított szivattyútelepeken keresztül 300 atmoszféra túlnyomással vizet préselnek be az iszaptóba. Azt remélik, hogy ezzel először is stabilizálják az egész földréteget, amelyen Mexico City nyugszik, majd fokozatosan az eredeti szintjére emelik. A stabilizálás után cementpép keveréket nyomnak az iszaptóbá, amely a benne levő vulkanikus hamuval betonszerű keveréket alkot. Mindenesetre ahhoz, hogy valamelyes eredményt ezzel a módszerrel elérhessenek, sok millió tonna cementet kell majd felhasználni. Földrengésjelző halak Az állatvilág számos tagját bámulatosan érzékeny, beépített „berendezés" figyelmezteti a közelgő természeti katasztrófákra. Szovjet földrengéskutatók most azon fáradoznak, hogy az állatvilág nagy érzékenységű jelzőberendezéseit felhasználhassák a földrengések pontos előrejelzésére. Elsősorban a halakat tanulmányozzák, amelyeknek membránjai tízszer olyan érzékenyek szeizmikus változások iránt, mint a földrengésjelző állomások műszerei. A Szovjetunió geofizikai Intézetében már el is készült az első ol van kísérleti jelzőműszer, amelynek mesterséges gumimembránját a megfelelő halszerv mintájára tervezték meg.