Új Szó, 1971. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1971-09-12 / 36. szám, Vasárnapi Új Szó

A München előtti köztársaság burzsoáziája al­kotmányának demokratikus jellegével kérkedett. Az akkori törvényes előírások értelmében ugyan­is büntetendő cselekménynek számított, ha vala­ki meg nem engedett eszközökkel befolyásolta a választókat. Mindez természetesen csak papíron volt, a gyakorlat mást mutatott. A történelmi igaz­ság érdekében rá kell mutatnunk arra, mi rejtő­zött az első köztársaság demokráciájának és hu­manizmusának álarca mögött, hogy népünk em­lékezetébe idézzük az ún. „régi jó időket." Hadd lássa ifjúságunk, milyen alapvetően különbözik mai rendszerünk, életformánk — a választások tekintetében is — a népámításra alapított egykori választásoktól. \ A München előtti köztársaság választásai közül kettőt emelünk ki írásunkban: az e'iső községi választásokat 1923-ból, amelyeken első ízben vett részt kommunista pártunk, valamint az utolsó községi választásokat, amelyek 1938-ban, a köz­társaság alkonyán zajlottak le. Már az első községi választásokon felújították az Osztrák—Magyar Monarchiában bevált válasz­tási módszereket. A választási propaganda költ­ségeinek fedezésére a kormány 22 milliő koronát osztott szét az öt államalkotó párt (a Nemzeti Demokrata Párt, a Néppárt, az Agrárpárt, a Szo­ciáldemokrata Párt és a Nemzeti Szocialista Párt) között. Ezt a nem megvetendő összeget a válasz­tók megnyerésére, a kortesek bőséges díjazásá­ra, szóval lélekkufárkodás céljaira fordították. Ennek szemléltetésére szolgáljon néhány beszé­des példa: A gelnicai járásban a választások a „gulyás osztogatás" jegyében zajlottak le. Krompachyn ugyancsak gulyással, pálinkával, pénzzel és ígéretekkeí igyekeztek megnyerni a választókat. A kormánypártok minden erőlködése ellenére azonban a kommunista párt győzelmével végződ tek a választások Gelnica völgyében. A választők alaposan bevedeltek ugyan a gőzölgő gyulyásbóí, fel is öntöttek a garatra, az Ígéretekkeí sem fu­karkodtak, de a szívük sugallatára hallgatva, mé­gis a kommunistákra szavaztak. A Banská Bystri­ca-i választókerületben például 120 ezer koronát és két autót kapott a Nemzeti Demokrata Párt a választási kampány céljaira. A kluknavai állami erdők főintézője odáig ment „nagylelkűségében", hogy büntetlenséget ígért a fatolvajoknak, ha szavazatukat az Agrárpártra adják. A kékkői járás­ban csak a 26 évnél idősebb polgárokat engedték szavazni az ottani jegyző rendeletére. Bratislavában több ezer választőt azzal utasí­tottak vissza, hogy ha 3 napon belül nem mu­tatják fel állampolgársági bizonyítványukat, egy­általában nem járulhatnak az urnák elé, Jóllehet még a gyermek is tudta, ilyen rövid Időn belül képtelenség beszerezni. Egy Nitrán megjelenő agrár­párti zuglap még a fenyegetésektől sem riadt visz­sza: „Tudják meg az államellenes pártokra szavazó hivatalnokok, kereskedők és iparosok, hogy az állam ellenségeinek tekintjük őket, és idegen állam szolgálatába szegődött árulóknak minősít­jük." Ilyen „előkészítés" után láttak munkához a jegy­zők és a választási biztosok. Kortesek árasztották ei a falvakat, azzal a szándékkal, hogy rávegyék a községek képviselőtestületét a választásra — szavazás nélkül. Kirívó példa volt erre a sládko­vičovói (diószegi) községi választások módja. „Költségmegtakarítás" címén a jegyző 30 mandá­tumot elosztott a sógorok, komák ős barátok kö­zött, míg 4 mandátumot nagy kegyesen felaján­lott a kommunista pártnak. Csupán pártunk eré­lyes fellépésének volt köszönhető, hogy Idejében sikerült ezt megakadályozni. A választásokon a kommunista párt éppen a kétszeresét kapta an­nak, amit a nagylelkű jegyző úr felajánlott. Min­denütt persze nem járt sikerrel a közbelépés, és így Szlovákiának 3507 községe közül 2000-ben „megegyezéssel" választották meg a községi kép­viselő testületeket. Az 1920. évi csehszlovák alkotmány első cikke­lye kimondotta, hogy a Csehszlovák Köztársaság­ban minden hatalom egyedüli forrása a nép. Az alkotmány további cikkelyei szerint minden állam­polgár egyenlő volt a törvény előtt. Ez az egyen­lőség azonban másképpen „festett" a valóságban. A köztársaságot 22 kerületre osztották fel. Ebből Szlovákiára 7, Kárpátaljára pedig csupán 1 válasz­tókerület esett. Az 1930. évi népszámlálást véve alapul, a prágai választókerületben 38 828 sza­vazat kellett az országgyűlési képviselők megvá­lasztásához, a Karlovy Vary-I kerületben 47 514, a trnavaiban 53 000, a Nové Zámkyi-ban (érsek­újváriban) 64 000, a munkácsiban pedig 78 538 szavazat. Miné; alacsonyabban állt tehát egy vá­lasztókerület a nemzeti ranglétrán, annál keve­sebbét ért a szavazat. Az .elmaradt" kárpátaljai lakos szavazata fele nnvit sem ért, mint az ural­kodó nemzet „kultivált' polgárainak szavazata. A München előlti köztársaságban az utolsó köz­ségi választások robbanásig feszült légkörben zaj­Választások EGYKOR és MA r •v Zo naiu it&*tnú , Gyermekeid Jövőjéért xx&v&xxi Az 1938-ban lezajlott községi választások alkalmából a CSKP által Košicén kiadott röplop. lottak le 1938 nyarán. Viharfellegek tornyosultak a köztársaság egén. Ausztria megszállása után kétségtelen volt, hogy Csehszlovákia lakossága sorsdöntő napok elé tekint. A községi választások már 1937-ben esedékesek voltak, de a kormány egyre halogatta, mert a henleinisták győzelmétől tartott a Szudéta-vidék 5000 választóközségében. 1938-ban azonban Hitler csehszlovákiai ügynökei kikényszerítették a választásokat, mert számítot­tak a reakció — a szudétanémet, a Szlovák Nép­párt és a reakciós magyar párt előretörésére. Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos vezetősége 1938. május 20-i értekezletén foglalko­zott a kiéleződött nemzetközi helyzettel, és a köz­társaság védelme érdekében még egy utolsó kísér­letet tett Szlovákia dolgozóinak széles fasiszta­ellenes frontban való tömörítésére. Felhívással fordult a szociáldemokrata és más haladó szel­lemű pártokhoz, közös jelölőlista felállításának megvalósítására. Az egység — sajnos — nem jött létre. A tárgyaláson megjelent pártok képviselői nem tudtak felülemelkedni a nemzeti és osztály­elfogultságukon. 1938. június 8-án Steiner Gábor szenátor mon­dott hatásos beszédet a kommunista párt bratisla­vai választási gyűlésén. Szavai politikai éleslátás­ról tanúskodtak. „A német fasizmus azért vetette ki hálóját Csehszlovákiára, hogy leigázza egész Közép-Európát és utat törjön Kelet felé, további hódításai érdekében. Ha a Henlein—Sidor—Eszter­házy-front aknamunkája és uszításai eredmény­nyel járnak, borzalmas második világháború elé­be nézünk ..." — mondotta többek között Steiner Gábor. Beszéde befejező részében felsorolta a szlovákiai dolgozók létfontosságú gazdasági kö­veteléseit, amelyeknek megvalósítását tűzte ki céljául a kommunista párt. Amint előrelátható volt, az utolsó választások — Csehszlovákia összeomlásának előestéjén — a reakció győzelmével végződtek Szlovákiában. A so­viniszta szenvedélyek mesterséges felkorbácsolása következtében főleg Bratislavában vesztett sokat a kommunista párt. Szlovákia magyarlakta járá­saiban a magyar párt, szlovák vidékeken viszont a Hlinka-párt tört előre. A szlovák és magyar reakció győzelme az 1938-as községi választásokon nem volt a véletlen játéka. A kormány húszéves elfogult gazdasági és nemzetiségi elnyomó poli­tikájának következménye volt, mert „aki szelet vet, vihart arat". A szlovákiai reakció választási előretörése mintegy előszele volt a néhány hó­nappal később bekövetkezett, gyászos emlékezetű müncheni tragédiának. A felszabadulás utáni években Csehszlovákia népei elindultak az új társadalmi rendszer, a szo­cializmus építésének útján, így tehát gyökeresen ú] alapokra kellett helyezni a régi államappará­tust. A dolgozók birtokában lévő társadalmi rend­szerünk lehetővé tette polgáraink legszélesebb mérvű részvételét az államhatalom irányításában. A nemzeti bizottságok rendszerének kialakí­tásában az államhatalom azon helyi szervei szol­gáltak nekünk mintaképül, melyeket a Szovjet­unió dolgozói, az emberiség történetében először alakítottak meg a helyi szovjetek formájában. A nemzeti bizottságok rendszerének eszméje már a Szlovák Nemzeti Felkelés folyamán konkrét formát nyert, és fontos szerepet kapott. A felsza­badulás után a nemzeti bizottságok váltak a népi demokratikus rendszer kiépítésének egyik fő pil­lérévé. A Kassai Kormányprogram így határozta meg a nemzeti bizottságok szerepét a felszabadult Csehszlovákia felépítésében: „A régi, bürokrati­kus, néptől távol álló közigazgatási apparátustól eltérően a községekben, járásokban és kerületek­ben, új a nép által választott, állami és közigaz­gatási szervek, nemzeti bizottságok alakulnak." A közelmúltban a Szövetségi Gyűlés új válasz­tójogi törvényt fogadott el, mely a CSKP XIV. kongresszusának határozatát tükrözi. A határozat kiemeli, hogy a párt felújította marxista—leninista jellegét, és ismét elismert osztaga a nemzetközi marxista—leninista forradalmi mozgalomnak. A párt munkájának eredménye, hogy megterem­tődtek a feltételek a választások előkészítésére. Az új választójogi törvény megalkotása a XIV. pártkongresszus határozatának teljesítését jelen­ti. Az új választójogi törvény kifejezi, hogy a fö­derációs alkotmánytörvény jelentősen hozzájárult a konszolidációhoz, a cseh és szlovák államiság fejlesztéséhez, és egyben megerősítette a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság egységét. Az új választási törvény szerint a népképviseleti szervek mandátuma öt évre szól. Ez megfelel a CSKP pártkongresszusai és az ötéves népgazdasági terv időszakának is. A nemzeti bizottságok kívánságára az új választási törvényjavaslat lehetővé teszi a kisebb községekben a képviselők számának csök­kentését. Az alsó határ a 300 lélekszámú közsé­gekben 9 (eddig 11) a 600 lélekszámú községekben 11 (eddig 15), az 1500 lakosú községekben 17 (eddig 25) a képviselők száma. Ez év őszén választjuk meg képviselőinket a Nemzetgyűlésbe, az SZNT-be és a nemzeti bizott­ságokba. A Szlovák Szocialista Köztársaságban 600 000 ifjú polgár lép első ízben urnák elé. Nekünk, az évtizedes osztályharcban megedzett kommunistáknak feladatunk felvilágosítani eze­ket az ifjakat és ingadozó választóinkat, hogy egyedül a CSKP záloga boldog Jövőnknek, melyet mint megcáfolhatatlan történelmi tényt, nem hagyhatunk figyelmen kívül az urnák előtt sem. RÓJÁK DEZSŐ, Szlovákia Kommunista Pártja Párttörténeti Intézetének munkatársa. „FORDÍTSUNK KÜLÖNÖS GONDOT A KÉPVISELŐ TESTÖLETEK VALAMENNYI FOKA VÁLASZTÁSI ELŐKÉSZÍTÉSÉRE ÉS A VÁLASZTÁSOK LEFOLYTATÁSÁRA, FŐKÉNT ARRA, HOGY HELYESEN VÁLOGASSUK Kl A RÁTERMETT KÉPVISELŐJELÖLTEKET, ÉS MEGVÁLASZTÁSUK UTÁN RENDSZERES MUNKÁT VÉGEZZÜNK VELÜK." (SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KONGRESSZUSÁNAK HATÁROZATÁBÓL)

Next

/
Oldalképek
Tartalom